Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-01-25 / 4. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. & Comp. Erős dolog. Ma már direkt arra utaznak az emberek, hogy „majd felment az esküdtszék" és ha nem — pár száz koronát szívesen megfizet a kiadó azért a reklámért, amit az & Comp. pertraktálása a nyilt, becsületes, le nem kenyerezett sajtóorganumnak szerzett. „Nyilt", „becsületes", „le nem kenyerezett". Nézzünk szemébe a dolognak. „Nyílt." Nyíltság-e az, ha valakiről megírjuk nyíltan, hogy adóssága van. Széles Magyarországon 18 millió emberről ki lehetne irni. Váltó-adóssága van. Az van 17 milliónak. A váltóján olyan ember a zsiráns, aki a büntető törvénykönyvvel összeütközésbe került. Kellemetlen, de csupán egyénileg. A közre ugyan édes-kevéssé tartozik. Nekem barátom lehet s baráti szívességet tehet olyan, aki később gyilkosságot követ el. Az én vele való összefüggésemnek azonban nincs semi köze sem a gyilkossághoz. „Becsületes." Becsületesség-e az, ha valakit pozitív alap nélkül becstelennek, Pallós úr & Gompjának akarunk bemutatni. Mert az a kapcsolat, ami tény, t. i. a Temesvár környéki vasút igazgató-tagsága, az nem jelent semmit. Ha valaki két évtizeden át egy nagy temesvári lap szerkesztője volt, vajmi könnyen juthat be holmi pitty-potty vas,ut direkciójába. Be, úgy mint más 15 még, aki nem pellengéreztetett ki. „Le nem kenyerezett.

1 Hát való igaz, a minisztérium sajtóosztályának feje könnyen (ez a baj éppen, hogy néha túlkönnyen) lekenyerezhet nagy és hatalmas újságóriásokat is. De vájjon az a le nem kenyerezettség jele, ha embervadászatot rendezünk ? Mert mindaddig, amig bizonyítva nincs az, ami vádnak is bátortalan hangon, kibúvó hátsó ajtók fenntartásával van elrebegve, hogy a Timesbe Pallós részvényeinek Baráth csinált reklámot, addig az egész ügy, úgy mint azt eddig kezelték, a legrútabb emberhajsza, amit valaha láttam. Vérebek szimatolnak így az áldozat után. Utálatos. Városunk egyenletes fejlesztése. Ha városunk 10—15 évi fejlődésére visszatekintünk, azt tapasztaljuk, hogy a vasút és a két gyár közelében egész városrész fejlődött, dacára annak, hogy ezen városrész fekvése közegészsőgi tekintetekből nem mondható ideálisnak. Ezen rohamos fejlődést tehát a két gyár és a vasút idézte elő, mert mindazok, kiknek keresetet nyújtanak ezen vállalatok, iparkodtak ezek közelében letelepedni, hogy minél közelebb érjék a munkahelyet. Ez a törekvés természetesen az új városrész ingatlanainak értékét annyira emelte, hogy azokért a telkekért, melyek annak előtte 60—80 filléresek voltak ölenként, ma a tulajdonosaik 5—10—15—50 K-t kérnek. Az ingatlanoknak ily aránytalan értékemelkedése gondolkodóba keli, hogy ejíse a város vezetőségét, módot kell találni arra, hogy a munkáselem ki ne legyen téve a föld- és lakbéruzsorának, módot kell keresni, hogy a város másik vége is megfelelő értékemelkedést érjen el. Tudjuk azt, hogy a lakosság minden rétege vagyoni erejéhez mérten, adója arányában tartozik a közterhekhez hozzájárulni, amikor tehát hozzájárul, az általa létesített intézményekből eredő hasznot, előnyt is egyenlő arányban kívánja megosztva látni. Ennek ép az ellenkezőjét kell tapasztalnia a város déli részének, mert a gyárak közelében a házhelyeknek alkalmas terület holdja 8—10.000 korona, addig a város túlsó részén 1400—1600 K. Ha körültekintünk a nagy városok fejlődésén, szemünkbe ötlik az, hogy a város külső részéig alkalmas olcsó közlekedési eszközöket létesítenek, amelyeknek révén lehetővé válik, hogy a nagy közönség könnyen elérje munkahelyét. Ha tehát azt akarjuk, hogy a város déli része is fejlődjék, gondoskodnunk kell egy olcsó villamos autóbusz-járatról, mely a munkáselemet lenne hivatva a gyárakhoz szállítani évi, vagy havi füzetjegyekkel. Ily villamos autóbusz járat létesítésének költségei után tudakozódtam, s azt a választ kaptam, hogy 50—60.000 K költséggel megvalósítható. Ha telni; iiy kisebb összeggel létre hozható, meg kell ragadni az alkalmat a város egyenletes fejlesztése, a gyáraknak mindenki részére való hozzáférhetősége, a dolgozó munkásság egészségének megóvása, munkabírásának fokozása, végül pedig az ingatlanA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. Kórházi emlék. Irta: Pálft'y István. Katona koromban . . . azaz pardon ! nem is voltam katona, csak honvéd-huszár, tehát honvéd-huszár koromban megtörtént velem az az eset, ami minden jóravaló huszárral megtörténik. Tudniillik: ledobott a ló. Én ugyan eleget kapkodtam a nyeregkápa felé elölről is, hátulról is, de nem sokat nyertem vele, mert eleresztettem a kantárszárat, a kápát pedig nem tudtam hirtelenében elmarkolni, így aztán egy fordulónál azon vettem észre magamat, hogy a hátám közepén uszok a lovardában, ballábamnál fogva pedig vontat az én drágalátos paripám köröskörül, néha-néha jól vékonyba is rúgott, nehogy észrevétlenül kileheljem a lelkemet. Hát idáig csak meg voltam valahogyan. Hanem, mikor az őrmesterem ráadásul össze is szidott, meg gyávának is nevezett, akkor el- ' öntött az epe. Nem elég a magam baja, hanem még ki is gúnyol a többi bajtársaim előtt; no ez nem járja, ennyit közhuszár eszem is tudott és azért arra kértem magamban a jó Istent ott a lovam hátsó patái között, hogy legalább tiporná széjjel az egyik kezemfejét, hadd enné őrmesteremet még jobban a méreg. Ez azonban nem történt velem, hanem e helyett más. Menetközben rálépett a ló a mellemre és egy tompa roppanás hallatszott, azután a ló megállott. Még a legvénebb őrmester is mormogott valami „Jézus Mária" félét, azzal odajöttek hozzám. Látszott rajtuk, hogy megijedtek. Talán sajnáltak. Én magam is nyugtalanul néztem körül fekvőhelyemből, hogy Úristen, nem-e meghaltam ? De nem. Az egész szerencsétlenség abból állott, hogy a kengyelben maradt lábamon a csizma feje kettérepedt és a lábamat kihúzhattam belőle. A kezemszára azonban, amelyikre estem, Összeugrott csuklóban és szemlátomást dagadni kezdett. Meg voltam elégedve a bajommal. Ilyen esetben meg van engedve, hogy a közlegény is amúgy huszárosán kizugolódhassa magát. Tehát én is éltem e jogommal. Először is kétszer hasba rúgtam a lovamat, amiért ledobott, másodszor igen csúnyán ránéztem az őrmesteremre, amiért gyávának titulált. A lóban volt annyi bűnbánat, hogy behúzta a gyomrát és egyet nyögött, de az őrmesterem még a szemöldökét sem mozdította. Elmentem az orvoshoz. Először összeszidott az is, amiért alkalmatlankodom, de aztán nekem állított néhány markos huszárt, akik kötelességszerűen kirángatták a kezemet egyenesre annyira, hogy egy nyomorult in megrepedt belé. E miatt aztán kórházba küldtek kincstárköltségen és nekem ott kellett nyomni az ágyat a hazáért. Szegény hazám, hogy csak így szenvedhetem érted! Amit elmondani akarok, az csak még most következik. Mivel az én katona állomásomon katonai kórház nem volt, közkórházba kerültem. Megmutatták az ágyamat, de egyszersmind megmondták azt is, hogy abba csak este 10 órától reggel 5 óráig szabad feküdni. Nappal, nem szabad, mert nem olyan a betegségem. Ennek okáért erősen befáslizták a karomat és a nyakamba akasztották. Az ágyam mellett szomszédban egy gyermek feküdt betegen. Halovány gyermek. Alig lehet még 15 esztendős. Arca sovány és fakó, szemei beesettek és köröskörül kékek voltak. Kezei fonnyadtak, aszottak, úgy pihentek a párnán. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít W WW akadémiát yég-zett szabómester, Pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére, kívánatra vidéken is megjelenek. Munkáim kiváló minőség és csinos kiállításukért több orsz, kiállításon érmekkel kitüntetve.