Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-07-12 / 28. szám

Közlekedési viszásságok a belvárosban, Irta: Kemény Béla. Haladunk és fejlődünk. Ezt még ellenségeink sem tagadhatják. Bizonyítékaink is vannak. A nyári idegenforgalom. Tessék csak figyelemmel szétnézni, így nyaranta mennyi idegen ember fordul meg városunkban és mennyivel több lenne itt még, ha a hotelviszonyok kedvezőbbek lennének és a lakosság háta az ide kívánkozó tömeges privát látogatók inváziójától a drágasági viszonyok miatt annyira nem ludbőrzenék. De nemcsak üzleti és üdülni vágyó idegeneket találunk Pápán, hanem olyanokat is, akik tanulmányozás céljából keresnek fel bennünket. Csak nem régiben találkoztunk itt egy igen nagy vidéki város kiküldötteivel, akik a mi aszfaltunk házikezelésben előállított kitűnőségére és kitűnő házikezelésben való előállítására lőnek felhiva. És úgy látszik a tanulmányozás eredménye jól ütött ki, mert az aszfalt-szemlére komoly ábrázattal indult urak, mint hallom, arcukon deiüs mosollyal vettek bucsut. A közelmúltban nekem is alkalmam kínálkozott több vidéki közigazgatási szakférfiúval találkozhatnom. Közintézményeink nagyon is tetszettek nekik. Az Erzsébetvárosrésztől, az Erzsébetligettől egészen el voltak ragadtatva, vízvezeték, villanyvilágítás stb. stb. mind a legnagyobb ós legbensőbb elismerés hangját váltották ki az előkelő idegenekből. Csak amikor a Kossuth Lujos-utcában az uradalmi bérház tájékára értünk, akkor döbbentek meg és állottak meg hirtelenében, mintha oda fagytak volna. Az uradalmi bérházból ugyanis ép abban a pillanatban járt ki egy teherszállító kocsi — magyarul stráfkocsi — és kanyarodott jobbra a Kossuth-utcára. A lovak patája a szemközti járdát súrolta, a kocsi rúdja pedig egyenest a szemközti falnak, onnan a szemben levő oldalon gonddal őrzött üzleti kirakat üvegtáblájának tartott, az ott járó-kelők pedig ijedezve, rémüldözve rohantak szerteszéjjel és ezer szerencse és szerencsés véletlen, hogy emberben kár nem esett. Amint a majdnem az utca szélességével egyforma térfogatú kocsi a kivánt irányba jutott, újabb veszedelem fenyegette a járó-kelőket, mert a szomszédos kőfaragó előtt szintén egy kocsi állott, amelyre markos legények egy hatalmas gránit oszlopot iparkodtak feltenni. Ugy hogy a járó-kelők csak a Szent László-utcába való húzódással tudtak csak a kocsikerekek és lópaták nyomjelzésétől megmenekülni. — De kérem — szól az egyik úr — hát lehetséges ez, hogy egy ilyen forgalmas utcában, a kereskedelem gócpontján, az amúgy is keskeny utca legkeskenyebb pontján ilyen térHa szúnyog van, a fürdő az oka. Ha légy van, a fürdő az oka. Ha nincs szúnyog, akkor meg az a baj. — Még egy rongyos szúnyog sincs! Ha nincs légy: — Itt még a légy sem él meg! Ha sok fa van, sok zöld lomb a parkban, akkor az a baj. — Még napfény sem éri az embert. Azért jön az ember ki a városból, hogy még- le se sülhessen egy kicsit ? Ha kevés a lombozat, akkor meg így szól a panasz: — Kiég az ember szeme! Itt meg kell sülni! No, meglátszik, hogy magyar fürdő, még fát sem tudnak ültetni. A pázsitot persze letapodják. Könnyebb a lelkének, aki a fűbe léphet. S ha szólnak érte ? Hogy száll a panasz : — Mily brutálisok ! Ezért jövünk fürdőbe, hogy gorombáskodjanak velünk ? Azért fizetünk kurtaxát, hogy még a pázsitra se léphessünk? — Nem is jövünk többet magyar fürdőbe. A fürdők pedig elkövetnek mindent, hogy a közönséget idevonzzák. Margitszigetről hozatnak kertészt, Pestről cigányt, Siófokon katonabanda játszik, velencei estét rendeznek tűzijátékkal, meg koszorúcskákat, nyári mulatságokat, kirándulásokat, sportversenyeket, sőt Siófok még lóversenyt is. És a magyar közönség telhetetlen, neki ez mind semmi, neki külföld kell, Abbázia, meg fogatú társzekerek közlekedhetnek, hát nincs az uraknak Pápán olyan rendszabályuk, mely a teherforgalmat és egyáltalán a kocsiforgalmat a város bizonyos utcáin és terein szabályozná, nincsen olyan szabályzatuk mely a teher- és kocsiforgalmat egyes utcákban bizonyos időszakokban tiltaná vagy legalább csak korlátozná ? Én a válasz elől kitérendő, cselhez folyamodtam .és úgy tettem, mintha hirtelenében valakivel beszélnem kellene, bocsánatot kértem és egy szembejövő ismerősömhöz rohantam, kivel néhány lényegtelen szót váltottam, de valami nagyon fontoskodó arcot vágtam a kényszertémához. Mire visszatértem, az idegen közigazgatási urak mintha hirtelen félbeszakították volna beszédük fonalát, mint a Kaffeekiánzchenben szokott az történni, mikor belép valaki, akinek ép az erényét dicsőítik. Mindegy. Én a válaszadástól megszabadultam. Közben beesteledett, megjegyzem, az, amit elmondok, egy késő őszi délután történt. Ugy látszik, amióta a Kossuth Lajos-utca kiaszfaltosodott, azóta a nagyközönség szivesen ropja annak utait és minthogy a gyalogjárda hellyel-közzel nem elég széles, hát a gyalogforgalom a kocsiutra is kiszorul. Különösen nagy a gyalogforgalom ebben az utcában ősszel már délután 5—8 között, nyáron pedig az esti órákban. Kedvező vasúti forgalmunk következtében épen ez az idő az, amikor fiakkereink a gyorsvonatokhoz a vasútra és a gyorsvonatokról a városba szállítják az utasokat és következetesen, még pedig irgalmatlan konzekvenciával teszik ezt a Kossuth Lajos-utcán a legnagyobb emberáradaton keresztül. Ilyenkor aztán pukkad a közönség az aszfalton, a fiakkerkocsis pedig kegyetlenül káromkodik a bakon és ütésre készen tartja már kezében az ostort, így megyeri ez egyik napon, úgy mint a másikon. Ezeket a jeleneteket tarkítják a gyorstempóju biciklisták is. Megtörtént velem és a városi orvossal, hogy a Kossuth Lajos-utcán a villannyal megvilágított esti szürkület leple alatt csengőjelzés nélkül belénk szaladt egyszer két biciklista, még pedig olyan, akinek első sorban és mindenek felett tisztában kellene lennie azzal, hogy mit szabad és mit nem; a biciklisták erősen súroltak bennünket, de ez őket nem alterálta, hanem mintegy eszeveszetten száguldtak tova. Erre mi ketten első meghökkenésünkből felocsúdva megállapítottuk, hogy e pillanattól fogva a fiakker-kocsisok a mi szemeinkben rehabilitálva vannak. Egy ilyen fiakker és bicikli ki-berohanást láttak a fentemlített idegen urak, amikor aztán — jaj végem van! — újból feladódott a kérdés, hát a közönség kényelme a korzó idején és helyén sem respektálódik? Tény az, hogy manapság már minden Karlsbad, meg Ostende, ahol minisztereket\is látni, meg hercegeket is, meg királyokat is. De hogy ezen látványosságoknak mi közük van a nyaraláshoz, azt valóban nem tudom. Igaz, hogy magyar ember itthon ilyesmit ritkán lát, hanem azért én sohasem mennék külföldre nyaralni, hogy hercegekben meg királyokban gyönyörködjem, s aki megteszi, hát elég ostobán teszi. Azonkívül mindenfelé hireket terjesztenek a balatoni fürdők rovására. Hogy mást ne említsek, Balatonfüredről azt a hirt terjesztik, hogy óriási belső bajok vannak. Értik bel3Ő baj alatt, hogy nincs elég savanyuviz. A valóság azonban az, hogy még egy teljesen uj savanyuviz forrásra akadtak, hogy másfélszer annyi vizük van, mint eddig. De hát hagyjuk a sirámot. Talán az idő majd megváltoztat mindent. Talán jönnek még ide is miniszterek meg hercegek nyaralni s utánnuk tódul a közönség. Hiszen kultura van itt, szépen csak kultura-pártolás nincs még. Azonban én remélen, hogy ha pártolás nélkül tudott itt kultura támadni, akkor majd ez a kultura minden pártolás hiján is ide fogja vonzani — ha a magyar közönséget nem is, de a külföldet igen. Fogadja kedves Szerkesztő úr kiváló tiszteletem kifejezését. Hozza Isten (vagy , ha ez nem is, hát legalább a balatoni vasút) Önt mielőbb közibénk. Timár József. magára valamit tartó város gondoskodik arról, hogy lakosságának legyen legalább egy utcája, melyen napi munkája után egy-két órán át nyugodtan sétálhat, nézegethet, diskurálhat anélkül, hogy a négylábú és négykerekű, vagy kétlábú és kétkerekű veszedelemnek volna kitéve, ahol pedig erről még gondoskodva nincs, ott azt hamarosan meg kell tenni. Tény az, hogy minden modern városnak meg kell hogy legyen jelölve mindazon utcája, melyen a teher- és egyéb kocsiforgalom korlátlanul megvan engedve, vagy csak a nap bizonyos szakára van korlátozva, kell hogy meglegyen állapítva a társzekerek és egyéb teherszállító járművek szélessége is, mert annak hiánya is sok viszásságra adhat alkalmat. Tény az, hogy nálunk mind e forgalmi viszásságok dacára sem történt még baleset, ezért hálát adhatunk a Gondviselésnek, de kívánatos, hogy a jövőben ne bízzunk mindent egyedül a Gondviselésre, hanem magunk is járuljunk hatósági gondoskodással és intézkedéssel ahhoz, hogy közönségünkben, hisz magunk is tagjai vagyunk ennek a közönségnek, baj ne essék a jövőben sem és siessünk közlekedési forgalmunk ezen vázolt viszás állapotát megváltoztatni, lehetőleg megszüntetni. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó évi julius hó 15-én, délután 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart, melynek tárgysorozatára az alábbi ügyek tűzettek ki: 1. Pécs város közönségének megkeresése, hogy a katonai be'szállásolásokról és kapcsolatos egyéb szolgáltatásokról szóló törvények és szabályok sürgős modosítása tárgyában a város képviselőtestülete az országgyűléshez és a honvedelmi miniszterhez intézzen felterjesztést. 2. Vaszary Gyula a város Török Bálint utcai házában levő lakása bérletének megújítását kéri. 3. Kirchmayer Győző a város tulajdonát képező Anna-téri házban levő rakása bérletének megújítását kéri. 4. A városi árvaszék bemutatja az 1912. évi gyámpénztári számadásokat, s ezzel kapcsolatosan javasolja, hogy a tartalék-alapnak 5984 kor. 29 fillér kamatjövedelme az elhagyóit gyermekek segélyalapjához átutaltassék s a kezelési jutalék, őrizési dij és kezelési felesleg cimén befolyt 2791 kor. 58 fill. csatoltassék a tartalék-alaphoz. 5. Jelentés a népkonyháról. 6. Városi tanács jelentése az Antalháza pusztán leégett istálló felépítéséről. 7. Gráf Ödön pápai lakos kötelező nyilatkozatban kijelenti, hogy a Deák Ferenc utcai sarokházát (kávéház) a városnak 68 ezer koronáért örökáron eladni hajlandó. 8. Baldauf Gusztáv városi képviselő javaslata a Tűzoltó- és Árokutca nyugati részének, valamint a Városmajor területének rendezése tárgyában. § Szabadságolások. E hó folyamán a városházán is megkezdődtek a rendes nyári szabadságolások. A főtisztviselők közül Csoknyay Károly főjegyző e hó 1-én kezdte meg egy havi szabadságidejét. Szokoly Ignác rendőrkapitány e hó 16-án megy szabadságra, mely augusztus 15-ig tart, mig Kemény Béla közig, tanácsos egy havi szabadsága augusztus hó 1-én kezdődik. Az adópénztárnál Krancsák József pénztári ellenőr julius 23-tól augusztus 22-ig, Schlosszer Ernő számtiszt julius 22-től augusztus 15-ig, Tóth Ferenc számtiszt junius 22-től julius 21-ig, Cseke Zoltán számvevő és Szűcs Gyula közgyám julius 1-től augusztus l-ig vannak szabadságon. § Üres lakások. A mult évi tömeges építkezések hatása még csak most kezd a városban érezhetővé válni. Eddig ugyanis alig fordult elő, hogy évenként egy laküresedést is bejelentettek volna adóleirás végett, mig a mult tanácsülésen egyszerre 10 laküresedési bejelentés került tárgyalás alá. A bejelentők többnyire olyan háztulajdonosok, akik a hivatalnoki osztálynak s általában a szellemi munkával foglalkozó egyéneknek szokták lakásaikat bérbeadni. A bejelentett üres lakásokra kivetett adók leírását a tanács el is rendelte, melyek községi adóban 158 kor. 10 fillért, vízdíjban pedig 42 kor. 60 fillért tesznek ki.