Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-04-26 / 17. szám
A japánok gyakorlati érzéke azonnal felismerte az fffiT" uj !« gummisarok számos előnyeit I Terdére taposás, kisiklás, fáradtság, az ide* gek rázkódtatása kizárva! Qersenmiivek Budapest, VII. oo» Yárosi közgyűlés. — 1913 április 24. — Mintí gy 90 városatya jelenlétében hosszú s helyenként viharos lefolyású közgyűlése volt csütörtökön képviselőtestületünknek. A szenvedélyes vitát a munkásházak ügye idézte elő, melyre nézve eleddig egyértelmű volt a képviselőtestület megállapodása. Most az ügynek ellenzéke támadt s a vita koronként túlhevessé vált, úgy hogy a gyűlést 5 percre fel is kellett függeszteni. Szünet után helyreállt a jó békesség s a határozat már csaknem egyhangú volt. Tudósításunk itt következik : Interpellációk. Napirend előtt felszólalt Böhm Samu, aki az örörn hangján emlékezik meg arról, hogy a polgármestert éppen a mai napon 16 esztendeje választották meg a város vezetőjévé s kifejezést ad abbeli óhajának, hogy még soká láthassuk polgármesterünket a város élén. (Éljenzés.) Ezután Bőhm a Geiringer féle vágóhídi építkezés dolgában interpellált, sürgetve, hogy a vállalkozó már a helybeli iparosok érdekében is kielégíttessék. A polgármester megköszöni a szives megemlékezést, a Geiringer ügyre nézve pedig tudatja, hogy a birói szemle jegyzőkönyve még nem érkezett be, mihelyt ezt megkapja, az ügyet közgyűlés elé hozza. Dr. Scheiber Jenő kifogásolja, hogy a közgyűlési meghivót 24 órával a gyűlés előtt hordták ki s így a bizottsági javaslatokról se lehet tájékozódni. A polgármester válaszolja, hogy törvény szerint nem kell ugyan hamarabb szétküldeni a meghivót, de amikor csak lehet rajta lesz, hogy a meghivók már 1 héttel gyűlés előtt kézben legyenek. Becsei Ferenc amiatt interpellál, hogy — mint azt lapunkban megírtuk — a szegény betegeket szemétbordó kocsin szállítják a kórházba, továbbá, hogy némely kereskedő vasárnap V2II1 11-kor zár s még zárás után is dolgoztat segédeivel. A polgármester azt válaszolja, hogy ez a rendőrségre tartozik, amelynek figyelmét felhívja majd. Szokoly rendőrkapitány kijelenti, hogy a rendőrség amúgy is tudja és teljesíti kötelességét, de minden utcába nem kerül rendőr állandó ellenőrzésre. Ugyancsak Becsei ismét a színháznak műkedvelői előadások céljaira leendő átengedését sürgeti. Ha a színházat a város legalább egy évben egyszer nem adja oda minden munkásegyesületnek, akkor ezek viszont a vasárnapi mozielőadásokat fogják bojkottálni. A polgármester megígéri, hogy az ügyet napirendre tüzi. Nagy Sándor az alsóvárosi magánovoda miatt interpellál, hova 120 gyermek jár, kiknek fele nem fizet tandijat s így az óvónő nem tudja fenntartani az ovodát. A polgármester tudatja, hogy a tanács évi 600 K segélyt fog az ovoda részére javaslatba hozni s államsegélyre is ajánlja. Qiczi Gábor volt az utolsó interpelláló, aki azt kifogasolja, hogy a rendőrség a külső utcai háztulajdonosokat arra akarja kényszeríteni, hogy az úttestet is söpörtessék. Szokoly rendőrkapitány kijelenti, hogy ez szabályrendeleten és miniszteri rendeleten alapul. A polgármester pedig azt ajánlja, hogy a költségvetés tárgyalásánál kérjék, hogy a külső utcákban is utcaseprő alkalmaztassék. Az első három tárgy. Az Eötvös-utcai lakosok abbeli kérelmét, hogy az utca aszfaltoztassék, az áll. vál. javaslata ellenében, mely fedezet hiányában egyelőre elutasítást ajánl, pártolta Blau Henrik főkép arra való tekintettel is, hogy ez utcában vannak az izr. hitközség iskolái. A polgármester tudatja, hogy a tanács — ha csak lehet — módot fog találni rá, hogy a kérés még idén teljesíthető legyen. Névszerinti szavazással egyhangúlag elhatározták, hogy a dunabogdányi állami bányából egy hajórakomány kockakövet rendelnek. Az árát 7%-os folyószámla kölcsönre veszik fel a Pápai Takaréknál. A fertőző betegségekről alkotott szabályrendeleten a belügyminiszter kívánságára több módosítást vittek keresztül. Igy a többek között kimondták, hogy a karhatalom alkalmazásánál „a bántó ridegség" mellőztessék. A munkásházak ügye. Három óránál tovább tartó vitát provokált a munkásházaknak inmár 1 1/ 2 év óta vajúdó ügye. Csoknyay Károly főjegyző részletes referádában ismertette az ügyet s előterjesztette az állandó választmány javaslatát, amely elhalasztást javasol oly célból, hogy a pénzügyi viszonyok kedvezőbbre fordulását várjuk meg s az egyes felajánlott telkek a talaj minősége s ettől függőleg az építkezés drágasága szempontjából megvizsgáltassanak. Krausz József N. pénzügyileg nem látja tisztázottnak a helyzetet, az áll. választmány előnyben részesíteni látszik egyes telkeket, amelyek pedig kedvezőtlen fekvésüek. Nem helyesli, hogy a kölcsönt 85 évre vegyük fel, holott azelőtt 50 évi törlesztésről volt szó. Barthalos István helyesli a végleges döntés elhalasztását, de a telkeket már most fixirozni kell, mert a telkektől függ az építési költség. A talajviszonyok miatt aggodalma nincs, de az építkezési terveket nem találja pontosaknak. Maga is amellett van, hogy 50 éves törlesztésre vegyék fel, mert így a munkás terhe könnyebbedik. Dr. Lakos Béla kérő szóval fordul a képviselőtestülethez, hogy a dolgot ne halogasuk s ne szalasszuk el az alkalmat, mikor az altruista banktól kölcsönt kaphatunk, holott más város nem tudta megszerezni. Nékünk is sok utánjárásba került, ne taszítsuk most el a fáradozás eredményét. 142 jelentkező van, mind nagy családnak, összesen 723 ember egészséges, kényelmes elhelyezéséről van szó. Egy lakás 167 K-ba kerül, ha azonban a kölcsön 50 évre lesz átalakítható, ez 119 K-ra csökken. Ne tagadjuk ineg 142 család kérelmét s intézkedjünk erélyesen. A telkeket már ma vegyük meg s az építésre hirdessünk versenytárgyalást, a földmiv. minisztert pedig keressük meg a kölutolsó állomásán Vordingborgban. Idegen hangok nem értett beszéde, behalló sistergése valami közelben álldogáló mozdonynak, recsegés, ajtócsapkodás, messziről hangzó kolompolás, fütyörészés páratlanul kellemes hangulattá mérsékelték a várakozás unalmát. A közeljövő fejleményei elé különben nem tekintettem túlságos érdeklődéssel, mert ehhez hasonló behajózásban már több izben volt részem a Keleti tengeren. Itt a szigetek országában ugyanis hatalmas gőzhajók szállítják a vonatokat a megszakadó sin egyik végétől a másikig; sőt Németország és Svédország között is így bonyolítják le a forgalmat, tekintet nélkül a tengeri út huzamosabb voltára. Tényleg nem is ragadta meg figyelmemet semmi szokatlan, midőn a jelző harang csendülő szavára óvatos lassúsággal ráereszkedtünk egy kisebb vontató gőzösre, amely nyomban neki is vágott velünk a Nasned Sund sötét vizének. A lehető legbájosabb éjszaka terült el felettünk s a tenger mélységes álomban látszott pihenni. Az elhagyott partok remegő fénye mélyen lenyúló barázdákban húzódott utánunk a mozdulatlan viztükör fekete hátán. S ebbe a nyugalmas miliőbe kedvesen illeszkedett be a kívülről behangzó diskurzus csendes zsongása s a gépek monoton, alig hallható, inkább érezhető moraja. Talán rövidke félóra s a mögöttünk haldokló fényfoltokat Falster sziget gyorsan közeledő jelző lámpái váltották fel előttünk. Pár perc múlva ismét szárazon robogtunk s éppen éjfélre értük el a dán szigetek legdélibb kikötővárosát : Gjedsert. Itt már hatalmas hajóba siklott be vonatunk s a kivilágított partokat elhagyva, nekivágtunk a nyilt tenger ködös hullámainak. Az állandó zakatolás, a ki- és beszállók folytonos dobogása, a sípoló szelepek, a pöfékelő kazánok és a kibocsátott gőz süvítő zúgása lehetetlenné tették a pihenést, de a kíváncsiság különben sem engedett nyugodni. Kényelmesen elhelyezkedtem tehát a fedélzet elején s gondolatokba merülve élveztem az egyedüllét jóleső nyugalmát. Hajónk jobb oldaláról vakító reflektorfény suhant el néha-néha kutatva a vizén uszó fehér útjelző bójákat. A távoli homályban a már megszokott világítótornyok és jelzőtüzek pislogtak köröskörül. Talán semmi sem volt oly kedves, hangulatkeltő az ilyen éjszakai utaimon, mint ezek az apró, hűséges mécsesek. A viz szinén uszó bólyák szapora pislákolása élesen elüt a tornyok messze villanó és komolyságot követelő fényétől. Amaz félve, szinte gyerekes szepegéssel integet, emez pedig higgadt férfiként eineli fel figyelmeztető ujját. Föl-fölnyiló zöldes szeme élesen belehasít a kéklő éjszakába s a hajóig nyúló tüzes sáv lassan elsiklik a viz sima tükrén, hogy másoknak is juttatva egypár biztató sugárt, ismét felénk fordítsa tekintetét. Félig ébren, félig álomban, észrevétlen peregtek le az órák. S a ködkürt siralmasan nyújtott bőgése mindig ritkábban szakította meg a tengelyek kattogó zörejét. A virradattal együtt megjött a hűvös hajnali szellő is, ólomszürkére borzongatva az ébredező tenger sima szinét. Négy óra körül tűntek fel Németország partjai, s kellemesebb istenhozottat nem is várhatna az ember, mint amilyen Warnemündében fogadott bennünket. A mélyen benyúló hullámtörőkön álldogáló világító tornyok már álomra tértek, s az opálosfényü tenger a messzeségben olvadt bele a sötétlő égbe. Jobbfelől ezernyi kas a fehér homoku strandon ; arrább zöldeiő vetések és fehér virággal behintett ligetek köszöntgettek felénk. Beljebb emeletes hotelek, pompás nyaralók hirdették Németország ezen világhírű fürdőjének virágzó életét. Jóllét és megelégedés sugárzott le mindenhonnan, ahová a szem csak tekinthetett. A magas hídfővel átövezett kikötőépítmény alatt áthaladva a szárazra került vonatunk. Balkéz felöl, ugyanoly magasságú hidfő mellett, a minket hozó gőzöshöz hasonló monstrum FÖLDES és TSA okleveles mérnök - mérnöki és építési irodájíi PAPA Széchenyi=tér 5., Kohn Adolf féle házban. ELVALLAL: Földméréseket, parcellázásokat, bírtokés határrendezéseket, községi köz- és dülöút-kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat.
