Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-04-26 / 17. szám

A japánok gyakorlati érzéke azonnal felismerte az fffiT" uj !« gummisarok számos előnyeit I Terdére taposás, kisiklás, fáradtság, az ide* gek rázkódtatása kizárva! Qersenmiivek Budapest, VII. oo» Yárosi közgyűlés. — 1913 április 24. — Mintí gy 90 városatya jelenlétében hosszú s helyenként viharos lefolyású közgyűlése volt csütörtökön képviselőtestületünknek. A szen­vedélyes vitát a munkásházak ügye idézte elő, melyre nézve eleddig egyértelmű volt a képviselő­testület megállapodása. Most az ügynek ellen­zéke támadt s a vita koronként túlhevessé vált, úgy hogy a gyűlést 5 percre fel is kellett függeszteni. Szünet után helyreállt a jó békesség s a határozat már csaknem egyhangú volt. Tudósításunk itt következik : Interpellációk. Napirend előtt felszólalt Böhm Samu, aki az örörn hangján emlékezik meg arról, hogy a polgármestert éppen a mai napon 16 esztendeje választották meg a város vezetőjévé s kifejezést ad abbeli óhajának, hogy még soká láthassuk polgármesterünket a város élén. (Éljenzés.) Ezután Bőhm a Geiringer féle vágóhídi építke­zés dolgában interpellált, sürgetve, hogy a vállalkozó már a helybeli iparosok érdekében is kielégíttessék. A polgármester megköszöni a szives megemlékezést, a Geiringer ügyre nézve pedig tudatja, hogy a birói szemle jegyzőkönyve még nem érkezett be, mihelyt ezt megkapja, az ügyet közgyűlés elé hozza. Dr. Scheiber Jenő kifogásolja, hogy a közgyűlési meghivót 24 órával a gyűlés előtt hordták ki s így a bizottsági javaslatokról se lehet tájékozódni. A polgármester válaszolja, hogy törvény szerint nem kell ugyan hamarabb szétküldeni a meghivót, de amikor csak lehet rajta lesz, hogy a meghivók már 1 héttel gyűlés előtt kézben legyenek. Becsei Ferenc amiatt interpellál, hogy — mint azt lapunkban megírtuk — a szegény be­tegeket szemétbordó kocsin szállítják a kór­házba, továbbá, hogy némely kereskedő vasár­nap V2II1 11-kor zár s még zárás után is dolgoztat segédeivel. A polgármester azt vá­laszolja, hogy ez a rendőrségre tartozik, amely­nek figyelmét felhívja majd. Szokoly rendőr­kapitány kijelenti, hogy a rendőrség amúgy is tudja és teljesíti kötelességét, de minden ut­cába nem kerül rendőr állandó ellenőrzésre. Ugyancsak Becsei ismét a színháznak műked­velői előadások céljaira leendő átengedését sür­geti. Ha a színházat a város legalább egy év­ben egyszer nem adja oda minden munkás­egyesületnek, akkor ezek viszont a vasárnapi mozielőadásokat fogják bojkottálni. A polgár­mester megígéri, hogy az ügyet napirendre tüzi. Nagy Sándor az alsóvárosi magánovoda miatt interpellál, hova 120 gyermek jár, kiknek fele nem fizet tandijat s így az óvónő nem tudja fenntartani az ovodát. A polgármester tudatja, hogy a tanács évi 600 K segélyt fog az ovoda részére javaslatba hozni s állam­segélyre is ajánlja. Qiczi Gábor volt az utolsó interpelláló, aki azt kifogasolja, hogy a rendőrség a külső utcai háztulajdonosokat arra akarja kényszeríteni, hogy az úttestet is söpörtessék. Szokoly rendőr­kapitány kijelenti, hogy ez szabályrendeleten és miniszteri rendeleten alapul. A polgármester pedig azt ajánlja, hogy a költségvetés tárgyalá­sánál kérjék, hogy a külső utcákban is utca­seprő alkalmaztassék. Az első három tárgy. Az Eötvös-utcai lakosok abbeli kérelmét, hogy az utca aszfaltoztassék, az áll. vál. javas­lata ellenében, mely fedezet hiányában egyelőre elutasítást ajánl, pártolta Blau Henrik főkép arra való tekintettel is, hogy ez utcában vannak az izr. hitközség iskolái. A polgármester tudatja, hogy a tanács — ha csak lehet — módot fog találni rá, hogy a kérés még idén teljesíthető legyen. Névszerinti szavazással egyhangúlag el­határozták, hogy a dunabogdányi állami bányá­ból egy hajórakomány kockakövet rendelnek. Az árát 7%-os folyószámla kölcsönre veszik fel a Pápai Takaréknál. A fertőző betegségekről alkotott szabály­rendeleten a belügyminiszter kívánságára több módosítást vittek keresztül. Igy a többek között kimondták, hogy a karhatalom alkalmazásánál „a bántó ridegség" mellőztessék. A munkásházak ügye. Három óránál tovább tartó vitát provokált a munkásházaknak inmár 1 1/ 2 év óta vajúdó ügye. Csoknyay Károly főjegyző részletes refe­rádában ismertette az ügyet s előterjesztette az állandó választmány javaslatát, amely el­halasztást javasol oly célból, hogy a pénzügyi viszonyok kedvezőbbre fordulását várjuk meg s az egyes felajánlott telkek a talaj minősége s ettől függőleg az építkezés drágasága szem­pontjából megvizsgáltassanak. Krausz József N. pénzügyileg nem látja tisztázottnak a hely­zetet, az áll. választmány előnyben részesíteni látszik egyes telkeket, amelyek pedig kedvezőt­len fekvésüek. Nem helyesli, hogy a kölcsönt 85 évre vegyük fel, holott azelőtt 50 évi tör­lesztésről volt szó. Barthalos István helyesli a végleges döntés elhalasztását, de a telkeket már most fixirozni kell, mert a telkektől függ az építési költség. A talajviszonyok miatt aggodalma nincs, de az építkezési terveket nem találja pontosaknak. Maga is amellett van, hogy 50 éves törlesztésre vegyék fel, mert így a munkás terhe könnyebbedik. Dr. Lakos Béla kérő szóval fordul a képviselőtestülethez, hogy a dolgot ne halogasuk s ne szalasszuk el az alkalmat, mikor az altruista banktól kölcsönt kaphatunk, holott más város nem tudta megszerezni. Nékünk is sok után­járásba került, ne taszítsuk most el a fáradozás eredményét. 142 jelentkező van, mind nagy családnak, összesen 723 ember egészséges, ké­nyelmes elhelyezéséről van szó. Egy lakás 167 K-ba kerül, ha azonban a kölcsön 50 évre lesz átalakítható, ez 119 K-ra csökken. Ne tagadjuk ineg 142 család kérelmét s intézkedjünk erélyesen. A telkeket már ma vegyük meg s az építésre hirdessünk versenytárgyalást, a földmiv. minisztert pedig keressük meg a köl­utolsó állomásán Vordingborgban. Idegen han­gok nem értett beszéde, behalló sistergése valami közelben álldogáló mozdonynak, recse­gés, ajtócsapkodás, messziről hangzó kolompo­lás, fütyörészés páratlanul kellemes hangulattá mérsékelték a várakozás unalmát. A közeljövő fejleményei elé különben nem tekintettem túlságos érdeklődéssel, mert ehhez hasonló behajózásban már több izben volt részem a Keleti tengeren. Itt a szigetek orszá­gában ugyanis hatalmas gőzhajók szállítják a vonatokat a megszakadó sin egyik végétől a másikig; sőt Németország és Svédország között is így bonyolítják le a forgalmat, tekintet nélkül a tengeri út huzamosabb voltára. Tényleg nem is ragadta meg figyelmemet semmi szokatlan, midőn a jelző harang csendülő szavára óvatos lassúsággal ráereszkedtünk egy kisebb vontató gőzösre, amely nyomban neki is vágott velünk a Nasned Sund sötét vizének. A lehető legbájosabb éjszaka terült el felettünk s a tenger mélységes álomban látszott pihenni. Az elhagyott partok remegő fénye mélyen lenyúló barázdákban húzódott utánunk a mozdulatlan viztükör fekete hátán. S ebbe a nyugalmas miliőbe kedvesen illeszkedett be a kívülről behangzó diskurzus csendes zsongása s a gépek monoton, alig hallható, inkább érez­hető moraja. Talán rövidke félóra s a mögöttünk hal­dokló fényfoltokat Falster sziget gyorsan közeledő jelző lámpái váltották fel előttünk. Pár perc múlva ismét szárazon robogtunk s éppen éjfélre értük el a dán szigetek legdélibb kikötővárosát : Gjedsert. Itt már hatalmas hajóba siklott be vona­tunk s a kivilágított partokat elhagyva, neki­vágtunk a nyilt tenger ködös hullámainak. Az állandó zakatolás, a ki- és beszállók folytonos dobogása, a sípoló szelepek, a pöfékelő kazánok és a kibocsátott gőz süvítő zúgása lehetetlenné tették a pihenést, de a kíváncsiság különben sem engedett nyugodni. Kényelmesen elhelyez­kedtem tehát a fedélzet elején s gondolatokba merülve élveztem az egyedüllét jóleső nyugal­mát. Hajónk jobb oldaláról vakító reflektorfény suhant el néha-néha kutatva a vizén uszó fehér útjelző bójákat. A távoli homályban a már megszokott világítótornyok és jelzőtüzek pis­logtak köröskörül. Talán semmi sem volt oly kedves, hangulat­keltő az ilyen éjszakai utaimon, mint ezek az apró, hűséges mécsesek. A viz szinén uszó bólyák szapora pislákolása élesen elüt a tornyok messze villanó és komolyságot követelő fényé­től. Amaz félve, szinte gyerekes szepegéssel integet, emez pedig higgadt férfiként eineli fel figyelmeztető ujját. Föl-fölnyiló zöldes szeme élesen belehasít a kéklő éjszakába s a hajóig nyúló tüzes sáv lassan elsiklik a viz sima tükrén, hogy másoknak is juttatva egypár biz­tató sugárt, ismét felénk fordítsa tekintetét. Félig ébren, félig álomban, észrevétlen peregtek le az órák. S a ködkürt siralmasan nyújtott bőgése mindig ritkábban szakította meg a tengelyek kattogó zörejét. A virradattal együtt megjött a hűvös hajnali szellő is, ólom­szürkére borzongatva az ébredező tenger sima szinét. Négy óra körül tűntek fel Németország partjai, s kellemesebb istenhozottat nem is várhatna az ember, mint amilyen Warnemündé­ben fogadott bennünket. A mélyen benyúló hullámtörőkön álldogáló világító tornyok már álomra tértek, s az opálosfényü tenger a messze­ségben olvadt bele a sötétlő égbe. Jobbfelől ezernyi kas a fehér homoku strandon ; arrább zöldeiő vetések és fehér virággal behintett ligetek köszöntgettek felénk. Beljebb emeletes hotelek, pompás nyaralók hirdették Németország ezen világhírű fürdőjének virágzó életét. Jóllét és megelégedés sugárzott le mindenhonnan, ahová a szem csak tekinthetett. A magas hídfővel átövezett kikötőépítmény alatt áthaladva a szárazra került vonatunk. Balkéz felöl, ugyanoly magasságú hidfő mellett, a minket hozó gőzöshöz hasonló monstrum FÖLDES és TSA okleveles mérnök - mérnöki és építési irodájíi PAPA Széchenyi=tér 5., Kohn Adolf féle házban. ELVALLAL: Földméréseket, parcellázásokat, bírtok­és határrendezéseket, községi köz- és dülöút-kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom