Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-04-05 / 14. szám
Szabott árak ! Hzolicl kiszolírálás ! Szabott árals ! I Halász Testvérek férfi- és gyermeköltöny, úri-divat áruháza Pápa, a postával szemben, u A nagyérdemű közönség szives figyelmébe ajánljuk raktárra érkezett tavaszi újdonságainkat, úri átmeneti kabát, felöltő, öltöny és gyermekruhákban, melyeknek megbízható elsőrendű minőségükért a legmesszebbmenő szavatosságot vállalunk. Borselino-, Pichler- és Gyukits-kalapok. Saját készítményü űrt fehérnemüek. Bőráruk. Bel- és külföldi nyakkendő-különlegességek nagy készletben. Sétabotok. János Szentilonay-utcai házának megvétele tárgyában benyújtott indítványokat is. Ezután felolvasták Gyük Nándor alelnök levelét, melyben régóta tartó betegségére hivatkozva lemondott tisztségéről. A lemondást a felhozott okból sajnálattal tudomásul vették, s Gyúk Nándornak eddigi buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Ugyancsak köszönetet szavaztak elnök indítványára dr. Hirsch ügyésznek is. Végül a választásokat ejtették meg a következőképen : Elnök Legény Ferenc, ügyész dr. Hirsch Vilmos, alelnök id. Horváth József, jegyző Sípos József. Ezen állásokat közfelkiáltással töltötték be. Titkos szavazás utján megválasztattak előljárósági rendes tagoknak : Ádám János, Bodai István, Balogh Gyula, Braun Miksa, Besenbach Jenő, Buchsbauin József, Ferenczy Antal, Csépi János, Csizmadia József, Csősz Nándor, Erhardt Dezső, Grábics Vendel, Hajnóczky Béla, Hoch Lajos, Kummer János, Kis Antal, Kreutz János, Keresztes Gábor, Mátz János, Muli József, Pilzl János, Paulics József, Pethő Endre, Szabó István, Szkurszky János, Stein Vilmos, Schmidthoffer Antal, Tamás József, Trauner Lipót; póttagoknak: Vágó Dezső, Mógor Ferenc, Pék József, Markovics Ferenc, Lukács Dezső, Siinonits Márton, Katula Gyula, Veilandics János, Sonenfeld Vilmos, Fekete Antal; számvizsgálóknak : Kluge Károly, Kis Tivadar, Manheim Ármin. Gyűlés vége este 7 órakor. „Szégyenletes állapot." Ez alatt a cim alatt tettük szóvá múlt heti számunkban azt a valóban szégyenletes állapotot, mely tűzoltóságunkban a hatósági nemtörődömség miatt évek óta minden emberi érzés felháborítására uralkodik. A moderu tüzoltótestületek mintájára hiába iparkodik a parancsnokság a fölszerelés tökéletessége leié törekedni; hiába van nekünk kifogástalan fecskendőnk, hiába van modern szerkocsink, ha nincs rendelkezésre álló erő, mely ezeket a szereket a tüz színhelyére vigye. Hiába van lelkes, agilis tüzoltócsapatunk, ha humánus érzéséből vállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni ott, ahol arra szükség van, mert nem állanak rendelkezésére azok az eszközök, melyekre tűzvész esetén a köz- és magánvagyon megmentése céljából szüksége volna. Vagy nem siralmas, szégyenletes állapot-e az, mikor — amint ezt mult hó 5-én is láttuk — a tűzoltáshoz szükséges nehéz szerkocsikat magának a tűzoltó-legénységnek kell utcárólutcára a városon végig hurcolni ? Amikor nincs egy fogat, mely rendelkezésére állana mindenkor, amikor arra szüksége van? Nem vagyunk elfogultak. Nem beszél belőlünk egyéni érdek, sem ellenszenv a hatóság iránt, de a közérdek fölött őrködő lelkiismeretünk és igazságérzetünk nem engedi, hogy ezt az évek óta szomorúan tapasztalt állapotot behunyt szemmel tovább nézzük és szótlanul hallgassuk a tájékozatlan közönségnek azt fa gúnyját, szidalmát, mely a tűzoltóságot a legtöbb esetben ártatlanul éri. Az az ember, aki kötelességét hiven és önzetlenül teljesíti, akár fizetést huz érte, akár humánus érzésből vállalta, nem vár dicséretet, nem vár elismerést, megelégszik azzal a lelkében fakadó jóérzéssel, hogy kötelességét legjobb igyekezete és tudása szerint teljesítette, hanem ha gáncs, gúny és szidalom éri, anélkül, hogy arra okot szolgáltatott volna, nemcsak bántva és sértve érzi magát, hanem humánus érzéséből is teljesen kizetkőzik. És mindezt miért ? Mert hatóságunk, nem mondjuk, hogy állig begombolkozik, de nagyfokú szükkeblüséggel viseltetik a tűzoltói, különösképpen az önkéntes tűzoltói intézmény iránt. Amikor ezt látjuk és sajnos, tapasztaljuk, önkénytelenül emlékeznünk kell arra a régi, kezdetleges, maradi rendszerre, amikor még kiváltságos Pápa városának nemes, nemzetes magisztrátusa minden egyes polgárát arra kötevalamely hervatag szomorúság kezdett rátelepedni. Aztán egyszerre, mikor már senki sem várta, betoppant a holtnak hitt Beszterczey Pál. Ugyanaz a dupla-puska volt a vállán, nyakából lógott vadásztarisznyája és a fajdkakastoll is ott volt kalapja mellett. Éppen vacsoraidő volt, amikor belépett az udvarra. Az asszony a konyhában foglalatoskodott. Sikoltva ejtette el a kanalat, amikor észrevette az esti homályban a kapúnak támaszkodó férfiút. Elébe futott: — Beszterczey, hol járt ? A férfi megzavarodva simította végig rendetlen szakállát. — Itthon felejtettem valamit, azért jöttem — mormogta. •— Talán a szivét, Pál? ... — rebegte az asszony. Beszterc/.ey csóválta a fejét: — Nem a' ... A présházkulcsot. Az asszony megfogta a férfi kezét. Sirva, nevetve vezette be a házba. Az asztalra mutatott, a terítékre : — Látja, vártam. Majd fehér, megvetett ágyára hivta fel figyelmét: — Bármikor jöhetett volna, mindig puha volt a párnája. Csakhamar a friss, pompás vacsora is asztalra került, a pohos zöld kancsó borral. Jóizüen evett, ivott. Vacsora után a poharába nézve, csendes, meggondolt hangon így szólt: — Ne kérdezzen többet, mint amit mondani fogok ... Én elbujdostam, mert azt hittem, hogy nem szeret. Hogy boldogtalanok leszünk mind a ketten. Bolondság volt, egy rossz álom, amit elfelejtünk. Most már itthon maradok, Á Beszterczey hazatérésének hamar hire futott. A legenda, amely neve körül lassan képződött, mint a pókháló a sarokban, ezzel be is fejeződött. Ez volt annak a nagy póknak az utolsó öltése, amely pók a legendákat szövi. Beszterczey e szerint a tiszai nádasokban remetéskedet másfél évig. Pákász volt, vadász volt, kunyhóban lakott. De egyszer eszébe jutott, hogy otthon felejtett valamit s arra hazajött. Soha többé nem ment el, dehogy ment, nem engedte volna Veron. lezte, mikor a város kötelékébe felvette, hogy „börvödört a vegyen, hogy a házánál esetleg keletkező tüzet legyen mivel eloltania, nehogy a szomszéd háza is meggyuladjon tőle. Nem szabad engednünk, hogy ez a maradi, kőkorszakbeli rendszer hozassék be humánus intézményeinkbe. Nem szabad engednünk, hogy ezrek, sőt tán százezrek árán és ne adj Isten, egy egész városrész elhamvadásán jusson a hatóság arra az igazságra, hogy aránylag csekély áldozattal milliók pusztulását lehet megmenteni. Nem kísérletezésre, foltozgatásra, hanem gyökeres és alapos rendezésre van itt szükség. Igaz, hogy ez az intézmény nem olyan, mint a paloták emelése, a város külsejének fölcicomázása, melyet jóleső hiu mosollyal mulogathatunk a véletlenül ide vetődött előkelő idegennek, bár a tűzoltó intézmény modern alapokra való fektetése is egyik fokmérője a város egészséges lélegzésének. Nem szólnánk semmit, nem pazarolnánk időnket ennek az ügynek a közönséggel való megismertetésére, ha ezrek befektetéséről volna szó és ha a tüzoltótestületnek az a régi kívánsága, hogy a város bocsásson a rendelkezésére egy állandó lófogatot, nem a közérdek, nem a polgári vagyonbiztonság kiáltó szava volna. Igen, magunk is kérjük, huszonegyezer pápai polgár nevében magunk is követeljük, hogy a hatóság a tűzoltó őrtanyán állandóan egypár lovat készenlétben tartson, mely félnaponként fölváltható, de az őrtanyáról csak tüz esetén legyen eltávolítható. Ha kevés a lóanyag, tessék erre a célra még egy párt beszerezni. Ez nem fényűzés, ez nem felesleges, hanem olyan kiadás, melyet polgáraink vagyonának a megóvása, a veszedelemből való kimentése tesz égető szükségessé. Ugy tudjuk, Viz Ferenc tűzoltó-főparancsnok ez ügyben kérvénnyel fordult a tanács elé, amelynek mi módon való elintézését magunk is érdeklődéssel várjuk. VIROSHÁZAROL. § Álíamsegély az elhagyott gyermekek tartására. A belügyminiszter 7 éven felüli elhagyott gyermekek vármegyei segélyalapja részére az 1912. évre 4000 korona államsegélyt adott. Ez az összeg a vármegye törvényhatósági bizottságának március' 10-én tartott közgyűlésében nyert fel osztást, s belőle Pápa városa '2200 koronát ka pott. A városi tanács múlt heti ülésében utasította a számvevőséget, hogy ezt az összeget a kir. adóhivatalnál vegye fel és a 7 éven felüli elhagyott gyermekek segélyalapja javára vételezze be. § Tisztviselötelepi csatornázás. A Liget és Tókert-utca csatornázási munkálatait a múlt hét folyamán Czifra József építési vállalkozó befejezte s ma már a magánvezetékek bekapcsolása folyik. A csatorna-mű, amennyire az eddig megállapítható, hibátlanul funkcionál. Reggelizés előtt félpohár Schmidfhauer-féie Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fiSL Nagy éiveg 60 fiSL gpÜT Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb iiiszerüzletben.
