Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-02-24 / 8. szám

az utcanyitás költsége a pótadó emelkedésben. A város képviselőtestületének erkölcsi kötelessége az egész város érdekeit felkarolni s ahol égető á baj, azt előbb kell gyógyítani, már pedig köztudomásu dolgok a Lajos-utcai mizériák. Tűzvész esetén a zsákutcából menekülni sem lehet. Vízvezetéki tömlővel behatolni képtelenség, éppen ezért kell mindkét felöl megközelíthetővé tenni, vízvezetékkel, tűzcsappal, vízlevezető csatornával ellátni, i Joggal elvárhatják az utca lakosai a fenti bajok orvoslását, hisz ők is tetemes pótadóval járulnak a közterhekhez. Amíg egyfelől a főbb utcákat aszfaltoztatja, járdákat, vízvezetéket létesít a város, s ezek költségéhez igénybe veszi az elhanyagolt utcák lakóinak áldozatkészségét, ezen utcákat a jog és méltányosság ellenére tovább nem hagyhatja a sárban vergődni és rettegni az életükért. Induljon meg hát minden vonalon a céltudatos munka a képviselőtestület újból történt megalakulásával. Az ipartestület közgyűlése. — 1912 febr. 18. — Amióta az ipartestület fennáll, talán még soha nem nyilvánult meg közgyűlés iránt olyan nagy érdeklődés, mint amilyen a múlt vasárnapi volt. Nemcsak a testület nagyterme s az abból nyiló elnöki szoba, hanem még a folyosó, a lépcső is zsúfolva volt közgyűlési tagokkal, a kapu-bejáratot pedig fürge kortesek tartották megszállva, s nagy buzgalommal osztogatták jelöltjeik szavazó-lapjait. A megjelentek számát bátran becsülhetjük háromszázra, tehát a közgyűlésen körülbelül jelenvolt a tagok fele. A rendkívüli érdeklődést az előterjesztett fontos indítványokon kivül főként a tisztújítás idézte elő. Ezen a közgyűlésen töltötték be ugyanis a hosszabb idő óta üresedésben levő elnöki széket s a jegyzői állást. A gyűlésről következő , részletes tudósításban számolunk be: Megnyitás. Bőhm Samu ügyv. elnök kevéssel 2 óra után megnyitván a gyűlést, lelkes szavakkal üdvözölte a megjelenteket, köztük külön kiemelve Mészáros Károly polgármester, iparhatósági biztost. A jegyzőkönyv hitelesítésére id. Horváth József; Varjú János, Hoch Lajos tagokat kérte fel. Azután megemlékezett Nagy Károly ipartest, jegyző elhunytáról, s indítványozta, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítsék meg, gyászoló családjához pedig részvétiratot küldjenek. A kegyeletes indítványt egyhangúlag elfogadták. Miután bejelentette elnök, hogy Pethő József pénztáros a közgyűlésen betegsége miatt nem lehet jelen, — a napirend tárgyalásába kezdtek, melynek 1. pontjaként Sipos József helyettes jegyző felolvasta a múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv felolvasása után Dattler Szilárd kérdést intézett az iránt, hogy mi történt tavaly benyújtott s elöljáróság elé utalt azon indítványával, hogy a munkásbizt. pénztári be- és kijelentéseket a testület tagjai részére a jegyző végezze. A kérdésre Hajnóczky Béla volt elnök adta meg a választ, tudatván, hogy a munkásbizt. pénztár igazgatóságában indítványozta, hogy a be- és kijelentő-lapok munkamegtakarítás szempontjából csak egy példányban állíttassanak ki, de az Országos Pénztár, amelynek ügykörébe a kérdés elintézése tartozik, eddig még nem változtatta meg a régi állapotot, interpelláló s a közgyűlés a választ tudomásul vette. Oetzö János a házvétel ügye iránt érdeklődött, s elnöktől azt a választ nyerte, hogy a testület részére alkalmas házat még nem talált a kiküldött bizottság. Tudomásul vétetett, s ezek után a jegyzőkönyv hitelesíttetett. A testület múlt évi működéséről előterjesztett elnöki jelentést, valamint a zárószámadásokat minden megjegyzés nélkül tudomásul vették, a felmentvényt megadták, s a számvevőknek köszönetet szavaztak. Jegyző felolvasta az 1912. évre szóló költségvetést, mely szerint a bevételt 458P21 K-ban, a kiadást 5410-— koronában irányozták elő. Mutatkozik , tehát hiány 828*79 K. A kiadási tételeknél Vasvári Gyula kifogást emelt az ellen, hogy az ipartestületi szálló szubvencionálására csak 50 K-t irányoztak elő. Kérte az összegnek az eddigi 100 K-ra való felemelést. Kívánsága szerint határoztak, s egyébként a bemutatott költségvetést tudomásul vették. (A deficit pótlásáról elfelejtettek határozni.) A nagymérvű tagsági díj-hátralékok ügyének felülvizsgálatára s az abban való intézkedések megtételere a tavaly megválasztott bizottságot küldték ki. Özv. Nagy Károlynénak a közgyűlés elé terjesztett kérelmére Hajnóczky Béla melegen pártoló szavai után bold. férje negyedévi fizetését, 400 K-t szavaztak meg kegydíjul. Indítványok. A tárgysorozat eddigi pontjai meglehetős gyorsan peregtek le. Az indítványok azonban már nagyobb mértékben felkeltették az érdeklődést. Ezek között elsőnek Bőhm Samu és társai indítványát ismertette dr. Hirsch Vilmos testületi ügyész. Az indítványozók azt ajánlották, hogy az eddigi egy alelnöki állás helyett két alelnöki állás rendszeresíttessék, s hogy az elöljárósági üléseken érvényes határozathozatalhoz elég legyen az előljárósági tagok egyharmada. (Eddig fele volt szükséges.) Az indítványt egyhangúlag elfogadták s megbízták az elöljáróságot, hogy az alapszabályok megfelelő módosításáról gondoskodjék. Muli József és társai indítványozták, hogy akik tagsági dijaikkal hátralékban vannak — s ilyenek sokan vannak! —jogokat a testületben ne gyakorolhassanak. Referens ügyész erős támadást intézett az indítványt aláirók ellen, akik — úgymond — a politikai életben a népnek jogot követelnek, a testületben pedig jogokat kobozni akarnak. Javaslatára az indítványt egyhangúlag elvetették. Ugyancsak elvetették a pénztáros tiszteletdijának, valamint a kamarai kiküldöttek és az adótárgyalásra kiküldött napidijának törlése tárgyában benyújtott indítványokat is. Továbbá ellenkező indítvánnyal szemben megadta a közgyűlés az elöljáróságnak a jogot arra, hogy — úgy, mint eddig — indokolt esetekben a költségvetéstől eltérhessen. A közös gépműhely felállítása érdekében beterjesztett indítványt elvben elfogadták, s megbízták az elöljáróságot, hogy az ügy előkészítése céljából bizottságot szervezzen. Ezek után a tárgysorozat kimeríttetvén, Bőhm Samu ideigl. elnök köszönetet mondott Mészáros Károly iparh. biztosnak és az elöljáróságnak azért a támogatásért, amelyben őt részesítették, s a testület pecsétjét iparh. biztosí nak átadván, a termet elhagyta. Mészáros polgármester az elnöki széket elfoglalván, Dattler Szilárd jelentkezett szólásra. Hibáztatta Hajnóczky Béla volt elnök eljárását, hogy évközben hagyta el helyét, s hogy elnöki tisztségét nem közgyűlésben tette le. Elismeréssel emlékezett meg Bőhm Samu buzgó elnöki működéséről, s indítványozta, hogy úgy neki, mint Hirsch ügyésznek köszönet szavaztassák. Miután ezt helyesléssel elfogadták, Dattler továbbmenve Bőhm Samut ajánlotta elnöknek. Ne nézzék — úgymond —, hogy zsidó, hanem válasszák meg azért, mert rávaló. Dattler felekezetieskedésre célzó kijelentését nagy felháborodással fogadták, úgy hogy beszédét be sem fejezhette. Edelényi Szabó József Hajnóczkynak indítványoz köszönetet. Elfogadták. Kitapasztalom a rianás szélét, hogy erős e a jég. Evégből térden csúszom előre pár lépést s már a rianásnál vagyok. Csak fél méter széles s a viz még nem nyalta el a jeget. Nosza felugróm és hopp ! már túl vagyok rajta. Aztán repülök előre. A jég pompás: kemény, mint az acél és sima, mint a köszörült üveg. Jobbra Tihany kéklik s a hosszú, elnyúlt földnyelv, hegyfokán a benoések kolostorával, olyan mint valami óriási csiga, mely két szarvát nyújtogatja fölfelé. Megfordulok és hátrafelé korcsolyázom, hogy a zalai partokban gyönyörködhessem. Előttem emelkedik a csopaki Öreghegy, mely a mély és vadregényes Nosztori völgybe szakad. Balra az arácsi szeretetházat látom, míg lent a jégen a balatonfüredi úgynevezett hideg-fürdő integet felém apró tornyaival. Alsóörsöt is meglátni, sőt még a völgykatlanban levő kis Lovas két új templomának tornya is ide kandikál. Megállok, hogy jobban gyönyörködhessem a part szépségeiben. Csupa hegy, völgy az egész tájék erdővel Csak a minőség szegélyezve. A hegyoldal telve pincékkel, itt-ott egy-egy villa, vagy templom, akkörül falu. No, de ha állunk, nem jutunk előre. Hajrá ! Gyerünk ! Az idő azonban lassan borulni kezd. Tihany felé tekintek, de már nem látom. Ráborult az a nagy, sürü kékség, mely a siófoki partot is takarja. Jégtorlaszhoz érek és megállok. A nap még bágyadtan keresztül ragyog a feltúrt jég szilánkjain, melyek finom zenei hangokat hallatva pittegnek-pattognak, amint a napsugár rájuk tüz. Mintha, valami üveg hárfa hajszál húrjai pattognának. Míg átjárást keresek a torlaszon, a nap egészen elborul, és sürü pelyhekben esni kezd a hó. Végre is átmászom egy helyen, de a korcsolyám meglazul s én leülök egy jégtáblára, aztán megigazítom. Ekközben olyan sürü hóesés támad, hogy egészen elborítja a kilátást. Körülnézek. Jobbról, balról, elölről, hátulról hatalmas hópelyhek kavarognak, táncolnak körülöttem, úgy, hogy tíz lépésnél tovább nem látok el. Felállók. Eh

; gyerünk vissza, nem érdemes tovább menai. Vissza ? De ha én azt most tudnám, merre van vissza. Míg a korcsolyát kötöttem, elvesztettem az irányt. A sürü hóesésben pedig nem látok semmit. Ha Szibériában, vagy az északi sark legelhagyottabb vidékén volnék, sem érezhetném magamat kényelmetlenebbül. Köröskörül jég ós hó s táncoló hópelyheknél nem látok egyebet. Várjunk csak, hogyan is ültem le ? Igen, jól emlékszem, háttal a zalai part felé. Az ám, de mikor felkeltem, elfordultam, de merre ? Ezt már nem tudom, mert mikor felkeltem, akkor már nem látszott a part. De hopp, megvan. A jégturásról tájékozódhatom. Mikor jöttem, a torlaszon dél felé volt túrva a jég. No, ez megadja az irányt vissza s ón megkönnyebbülten korcsolyázom tovább, felkapaszA hygienikus révén lett világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipősarok PnlmakflucsuK ágybetét minőség elsőrangú