Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-02-24 / 8. szám
Választások. Miután Bodai István jelentést tett, hogy a kandidáló bizottság az elnök személyében megállapodni nem tudott, Mészáros iparh. biztos elrendelte a választást titkos szavazás útján. A szavazatszedő bizottság tagjaiúl id. Horváth József, Néhman Kálmán és Hoch Lajos tagok kérettek fel. Első sorban az elnöki állást töltötték be. Leadatott összesen 155 szavazat, ebből Legény Ferenc kapott 138 szavazatot, tehát óriási többséggel Legény Ferenc lett a testület elnöke. Az új elnököt a gyűlésbe Bodai István vezetése mellett egy küldöttség hivta meg. Megérkezvén, Legényt nagy ovációval fogadták, minek csillapultával Mészáros iparh. biztos üdvözölte szívből jövő szavakkal, s átadta neki az egyesület pecsétjét. Az új elnök meghatva mondott köszönetet megválasztatásáért, s kijelentette, hogy minden igyekezetével a testület javán fog munkálkodni. A jegyzőválasztás még nagyobb érdeklődés közben folyt le, mint az elnökválasztás. Ezt igazolja a leadott szavazatok nagy száma is. Leadatott ugyanis 180 szavazat. Ebből Sipos József kapott 106 szavazatot, utána következve Mészáros Lajos közjegyzői irodavezető 49-et. Ennek folytán Mészáros iparh. biztos megválasztott jegyzőnek Sipos József eddigi helyettes jegyzőt jelentette ki. Ügyész egyhangúlag Hirsch Vilmos lettElőljárósági rendes tagok: Ádám János, Bodai István, Balogh Gyula, Bőhm Samu, Braun Miksa, Csillag Ferenc, Edelényi Szabó József, Erhardt Dezső, Kreutz János, Hajnóczky Béla, id. Horváth József, Horváth István, Hoffmann István ifj., Keresztes Gábor, Masszi István, Kovács István, Kis Antal, Lóskay György, Mészáros István, Magyar Gyula, Mátz János, ifj. Németh Mihály, Pethő András, Pukecz Elek, Pilzl János, Rosinger Vilmos, Szabó Móric, Szabó István I., Stein Vilmos, Trauner Lipót. — Póttagok: Lukács Dezső, Bakos József, Fekete Antal, Horváth József ifj., Hoch Lajos, Katula Gyula, Mayersberg Samu, Szkurszky János, Tamás József, Vágó Dezső. Számvevők: Kluge Károly, Kis Tivadar, Manheim Ármin. A gyűlés a választások eredményének kihirdetése után esti 7 óra tájban ért véget. x Vágó Dezső, Dunántúl előnyösen ismert elsőrangú uri szabó üzletének mai számunkban megjelent hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe, ahol kitűnő anyagból készült férfiruhák szerezhetők be jutányos áron. A Jókai-kör estélyei. - 1912 febr. 16., 17. — A Jókai-kör múlt héten pénteken és szombaton olyan felejthetetlen két estét szerzett Pápa városának, melyért az igaz elismerés babérja illeti meg a kultúrális életünk vezetése terén majd két évtizede versenytárs nélkül álló egyesületet. Történetének szép sikerekről regélő lapjai közé büszkeséggel iktathatja be az idei estélyekről szólókat is. Választékos, finomult izlés nyilvánult meg ez estélyeken, melyekre szokatlan, tündöklő fényt sugárzott Bihari Ákos páratlan hatású szereplése. Hogy a szinház, melyben az estélyeket rendezték, mind a két este zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel, azt talán mondanunk se kell. Főkép a páholyok voltak kapósak, akár kétszer tizenhat is elkelt volna. De hát egyelőre még vagy 8 évig bele kell nyugodnunk, hogy úgy leszünk, ahogy vagyunk egy emberöltő óta. Aki nem jutott páholyba, ment az erkélyre vagy a földszintre és várakozással teljes arccal nézett a színpadra, mikor 3/ i8 után felgördült a függöny és . . . a meglepetés moraja futott végig a sorokon. Szinibaldinak a szépművészeti múzeumból ismert Hajnalhasadás c. képe elevenedett meg előttünk. Hajnali szürkületben, melyet lassan-lassan világítnak meg a lankás táj közepén virágzó barack ágak között ébredő nap sugarai, hat bájos fiatal leány tekint áhítattal, vágyva kelet felé. Messze távolban elmosódó ködben lovasok indulnak útra háborúba. A francia revanche-eszmét kifejezésre juttató gyönyörű képet remekül testesítették meg Farkas Lenke, Horváth Irén, Schőnfeld Edit, Vései Piroska, Bélák Rózsi, Szöllősy Karola és Tompa Bözsi. A közönség alig tudott betelni a remek képpel, melyet négyszer is be kellett mutatni. Hasonló teljes effektust idézett elő a másik élőkép : Felolvasás Homéroszból. Hellász napfényes ege alatt egy görög ifjú — ifjú Saáry Lajos — szavalja Homérosz klasszikus -igéit és lelkes arckifejezéssel hallgatja bájos fiatal leá nyok — Hanauer Mici, Gyurátz Linus, Goldberg Ida, Valkó Vilma, Szöllősy Mici — csapata. A kép egész berendezése stílszerű, egy darab görög világ áll előttünk. Ez a kép hasonlólag nagyon tetszik, zúgó tapsok kívánják újra és újra bemutatását. S mikor végleg eltűnik szem elől, akkor meleg elismerésnyilvánítás szavai hallatszanak a képek — a szó teljes értelmében vett élő képek és nem szinpadi tablók — művészi izlésü, fáradhatlan rendezője iránt, aki nem más, mint a Jókai-kör szini szakosztályának érdemes elnöke: Tar Gyuláné úrnő. kodom egy jégtáblára és lecsúszom rajt a torlasznál. Ebben a pillanatban óriásit dörren a jég, mintha borzalmas égi háború törne ki alatta, mintha ég, föld egybeomlana, mintha ez az egész, óriási jégmező egyberoppanna. A halál képe tűnik fel előttem. Az irtózat elzsibbasztja minden idegemet, a szivem verése eláll s verejték ül a homlokamra. Ugy érzem, hogy most rögtön megnyílik alattam a jég s elnyelnek a zöld habok. Nem történik semmi. A menydörgésszerü robaj elmorajlik alattam s egyre halkabban bugyborékolva pattog a jég, de azért meg nem ny ilik sehol. Távoli rianás volt, mely itt morajlott el alattam. De hatása az idegekre borzasztó. Még most ie remegek, ha rágondolok. Egyedül, bent a puszta jégmezőn, hatalmas mélységek felett, miktől harminc centiméter jégkéreg választ el osupán s annak sincs gerendája, gondtalanul mulatozva egyszerre, mint az alvó füle melletti ágyúlövés, megdörren a jég s robogva, bőgve, bömbölve elrohan a láb alatt valami irtózatos, ismeretlen erő, hogy osak úgy recseg, ropog belé a jég ! Azt hiszem, hogy ennél pompásabb idegerősítő tornát keresve sem lehet másutt találni. S dacára annak, hogy még most is remegek, ha rágondolok, mód nélkül izgat, hogy még egyszer halljam, hogy újra átéljem a rianást, mely 30—40 kilóméter hosszúságban repeszti meg a jeget s búgva, bőgve rohan a jég alatt a távol partokig, honnan újra visszacsapódik s aztán elenyészik. A parti ember egykedvűen hallgatja s egyegy hatalmas bömbölésre osak ennyit, mond : — Hizik a jég. Hát bizony hizik is, erősödik is. A rianás tói pedig nincs mit tartani. A jég, mikor megreped, alig támad rajta ujjnyi repedés. Csak idővel, mikor már a bullám és a szél eltolja, akkor lesz szélesebb. Az ilyen kiszélesedett rianástól kell osak óvakodni, de azért ez sem veszélyes. Ülő helyzetemből felkelek a tétovázva megállok. Mily gyönyörű ez a jégsivatag. Köröskörül táncoló, kavargó hópelyhek, kékes köddel keverve, mely elfogja a kilátást, befödi a partokat s én nem tudom biztosan, hogy merre van észak, de azért elindulok lassan, óvatosan, nehogy a ködben rianásba essem. Az utazás most már nagyon hosszúnak Bihari Ákost, az est vendégszereplő recitátorát országos hírnév előzte meg. Az országos hírnév azonban akárhányszor csinált hírnév, akárhányszor csalódás jár nyomában, nem kap annyit az ember, amennyit vár. Biharival azonban nem így voltunk. Tőle többet, hasonlíthatlanul többet kaptunk, mint amire számítottunk. Már pompás alakja, értelmet sugárzó arca, kifejező szeme megkapja a nézőket. Hát még mikor hallatta hangját, ezt az érzelem minden változásának kifejezésére képes hatalmas orgánumot, melynek fénye, melege van, dörögni és susogni, megrázni és megindítani képes! A Faust nagy jelenetével kezdte, a nagy tépelődő tudós vívódásai plasztikus tökéllyel elevenítve meg előttünk. Erő lüktetett az Ocskayballadában, könnyekig megindító a Rákóczi búcsúja. Majd az Endrődi-verseknél tehetségét új oldalról mutatta be, kifejező humor gyöngyözött szavaiban. Zúgó taps volt jutalma a műsor minden egyes számának s a taps csak erősbödött, a lelkesedés fokozódott a többi számoknál. Antonius beszédében a gúny hangját ép úgy eltalálta, inint a keservét. Ötletes szembeállításban mutatta be eztán két költeményben két nagy költőnk, Arany és Petőfi érzésvilágát. Nagy és általános volt a siker, amit ezekkel a művész aratott. Már azt hittük, hogy a „crescendo" nem is tarthat tovább, mikor a Gyranoban a finoman poentírozó művészet tökélyét csillogtatni kezdte. Legvégül pedig ' tragikai magaslatra emelkedve szólaltatta meg a vén zsidó Jóbnak históriáját. A Jehovát így még nem hallottuk előadva. Ennyi erőt, ennyi fenséget ma tán senki nem tud beleönteni a Kis József örökbecsű versébe, mint ahogy azt Bihari tette. Gesztusai, melyekkel előadását kisérték, a kiváló előadó művészre vallottak, színésziek voltak, de a maguk ritmikusságában tökéletesek. A nagy-nagy közönség szokatlan, ünnepi gyönyörrel hallgatta a művészt s szerető lelkesedésével árasztotta el. Az est énekesnőjében, Murányi Erzsiben kiváló énekesnőt ismert meg a pápai közönség. Ritka, erővel-teljes, szép mezzószopránja van, mely alkalmas arra, hogy a legnehezebb drámai áriákat könnyűséggel legyőzze. Ilyen volt a Heródiás áriája, főkép azonban a melegebb, szívhez szólóbb Próféta-ária, melyben jeles koloratúrájának bemutatására is alkalma nyílott. Az előadott műdalok közül megkapó volt a Kuvik-madárról szóló, de tán még nagyobb hatása volt a zajos tapsokra ráadásul adott Fráter-dalnak. A művészi zongorakiséretet dr. Rácz Dezső szolgáltatta. De dr. Rácz Dezsőt, mint önálló előadót is hallottuk az este. Hallottuk és hallván, eltűnik fel nekem, mégis, a természetért rajongó lelkem nem szűnik meg gyönyörködni ebben a pompás hóesésben. Olyanféle hangulat fog el, mintha az északi sark felé utaznám a nappali időszakban, s ez a hangulat annál kellemesebb, mert hiányzik mellőle a 40° ós hideg. Már jó negyedórája, hogy folyton megyek, megyek, illetve korcsolyázom északnak. A hó könnyű, nem tapad a jégre, hanem olyan, mint a pehely s így könnyű tova siklani. A rianást azonban, melyen előbb átjöttem, osak most érem el. Nosza keresztülugrom s hajrá ki a partra. Innen már osak pár percnyi út van hátra, de a pár perc is elmúlik, s én móg mindig nem érek partot. Még öt percig rohanok így s akkor zeneszó csendül a fülembe. — Hát ez mit jelentsen ? Két perc alatt megtudom. / — Vidám, nagyszámú társaság mulat a jégen s élvezi a remek tél örömeit. Szép asszonyok siklanak fakutyán s a szolgabíró vezényli Őket versenyre. Fiatal párok korcsolyáznak vig zeneszó mellett s csupa ismerős kedves arc fogad örömmel üdvözölve. Most látom osak, hogy Balatonfüreden vagyok, mert észak helyett nyugatnak mentem, eltévesztve a ködben az irányt. Nosza beállok ón is közéjük s folyik a mulatság estig. Akkor felvonulunk a Millekerhez, hol jó meleg kávéházban forró ital vár ránk, meg néhány párti alsós, vagy karamból. Este nyolo órakor aztán a vonat haza röpít. Glf M ll^ffcM t^MJJTJ^ <1LI 1 W/ Ms m^MIK gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz.
