Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-03-23 / 12. szám

háztulajdonosok által fizetendő 210.000 K marad. Ennek a 210.000 K-nak fedezését képezi a 350.000 K-ba kerülő 100 munkáslakás, mely mihelyt kiépül, értékben emelkedik legalább is annyira, hogy a városnak kétszeres fedezet áll rendelkezésére. És így az egész kölcsön tulajdonképpen csak átmeneti tétel a város pénztárában, melynek kamatjait és törlesztését az állam és a munkásházak tulajdonosai befizetik a városi pénztárba, hogy az onnan tovább küldje a M. F. I. O. Sz. pénztárába. A pénznek a város által leendő felvétele ellen semmi olyan ok nem szól tehát, mely bármi aggodalmat igazolttá tenne. Ha abban a nagy áldásban, ami 100 újabb lakás építésével a munkásosztályra származnék, ezt az osztályt komolyan részesíteni akarjuk, úgy a legegyszerűbb és legegyenesebb út, ha maga a város fordul a legolcsóbb pénzforráshoz és ezzel csinálja meg a tervezett munkáslakásokat. Mert csak Va °/o-nyi különbség is igen tekintélyesen megdrágítaná a munkáslakásokat és éppen a legnagyobb előnytől, t. i., hogy azok olcsón, talán a mostani lakásbéreknél is olcsóbban jussanak szorgalmas, törekvő munkások birtokába, fosztanók meg a munkásokat, illetve, csonkítanók ezt az előnyt. 72%-kal drágább pénz évi 1750 K több kiadást, ez pedig 50 esztendő alatt igen tekintélyes, kamatok nélkül is majdnem 100.000 K-nyi többletet jelent. Ez az egy szempont is elégséges arra, hogy a város maga vegye kezébe az ügy financirozását, nem is szólva azokról a szempontokról, amelyek az ügy végleges lebonyolítása körül felmerülnek. . Abban azonban kétségkivül helyes nyomon járt a képviselőtestületi határozat, hogy a város a maga egész képviselőtestületével ilyen ügynek sima és gyors lebonyolítására nem alkalmas. Ingatlanvétel és sok más, annyi formasághoz van a város részéről kötve, hogyha megfelelő módot találunk, amelyen ezek a formaságok elkerülhetők, sokkal helyesebb nem ezektől tennünk függővé az ügy végrehajtását. E tekintetben a városnak egyik üzeme, a villanyüzem, már mutatja azt az utat, amelyen a város a munkásházak megépítése terén is elindulhat, mert hasonló módon, mint ahogy a villanyüzem ma kezeltetik, a munkásházak létesítése is foganatosítható lesz anélkül, hogy a városi képviselőtestület a községi törvény okozta formai akadályokba lépten-nyomon kénytelen volna beleütközni és ennek következtében ennek a nagy szociális alkotásnak megvalósítását hosszú időre kitolni. Ha valahol, úgy itt áll az a mondás : „bis dat, qui cito dat", — városunk szánalmas lakásviszonyain minél előbb segítenünk kétszeres kötelesség. Yárosi torvénytervezet. Közigazgatási életünkre fontos tanácskozást tartott e hó 18-án és 19-én Bárczy István, Budapest polgármesterének elnöklésével a városok országos kongresszusának állandó bizottsága. E tanácskozáson, melyen Mészáros Károly, városunk polgármestere is részt vett, Harrer Ferenc fővárosi tanácsos előterjesztette azt a törvényjavaslatot, melyet, a kongreszusi állandó bizottság megbízásából az új városi törvényről készített. A javaslatott kétnapi tanácskozáson Harrer előadása alapján részletesen letárgyalták és elhatározták, hogy az egyetemes ülés elé terjesztik. Harrer munkája annyira megnyerte a bizottság tetszését, hogy egyhangúan elisme^ rést és köszönetet nyilvánítottak érte. A törvénytervezet alapján a tanácskozás főbb megállapodásai a következők : Három féle tipusu város megállapítását kívánják: törvényhatósági joggal felruházott városét, vármegyebeli városét tanácsi szervezettel (ilyenek lennének a jelenlegi nagyobb r. t. városok) és vármegyebeli v árosét polgármesteri szervezettel (ilyenek lennének a 10.000nél kevesebb lakossággal biró városok). A vármegyebeli városba a környékbeli községek községileg és járásilag, a törvényhatósági városba törvényhatóságilag is bekebelezhetők. Az állami és önkormányzati közigazgatás határait a lehető legélesebben igyekeztek megállapítani. Különös súlyt vetve arra, hogy az önkormányzat elve az egész törvénytervezeten kidomborodjék. A városok önkormányzati joguknál fogva mindama közszükséglet kielégítését közhatalmi körükbe vonhatják, mely torvénnyel nincs az államnak fenntartva. A városok Önkormányzati kötelező hatásköre a következő : a törvényben megállapított módon való szervezkedés ; e szervezet és az önkormányzati működés költségeiről a törvény rendelkezései szerint való gondoskodás; továbbá a város szabályozási tervének és beépítése módjának megállapításáról, a városi utak, utcák, terek és hidak építéséről és fenntartásáról, a vízellátásról, a csatornázásról és a közvilágításról való gondoskodás. A városok önkormányzata az állami kormányzat felügyelete alatt áll. A városoknak következő határozatai a kormány jóváhagyására szorulnak : szabályrendeletek ; törvényhatósági városokban 50.000 korona, tanácsi szervezettel biró vármegyebeli városokban 30.000 korona, polgármesteri szervezettel biró vármegyebeli városokban 10.000 korona értéket meghaladó ingó vagy ingatlan vagyon szerzése vagy elidegenítése (terjedék kivételével); üzemek, intézetek fölállítása, megszerzése, magánüzembe, vagy intézetbe való belépés ; mindennemű közszolgáltatás behozatala vagy emelése és 50 százaléknál nagyobb pótadó kivetése ; kölcsönvétel és kölcsönalakítás; jótállás és szavatosság vállalás ; szabályozási terv megállapítása. A városoknak jogukban áll üzemeket ós intézeteket tartani és kezelni, még pedig akár magánjogi alapon, akár közhatalmi szerve zettel; jogukban áll továbbá magánosokkal, együtt üzemeket és intézeteket tartani, illet őleg magánüzemekben és intézetekben résztvenni. A városok a kormány engedelmével akár külön, akár szövetkezve, kötvényt bocsáthatnak ki, mely mindenkor bélyeg- és illetékmentességet, valamint óvadékképességet élvezne. A bélyegés illetékmentességet a városoknak pénzintézeteknél fölvett kölcsöne is élvezi. A városok szükségleteik fedezésére egyenes ós közvetett adót, illetéket, dijat, járulékot, vámot és helypénzt szedhetnek. A városok ezen kivül valamennyi állami egyenes és közvetett adó után pótadót is szedhetnek. Az egyenes állami adók után 50 százalékig terjedő pótadó kivetéséhez jóváhagyás nem kell, minden egyéb közszolgáltatás igénybevételéhez a kormány jóváhagyása kell. . Személyes városi adómentességnek helye nincs. A városok kívánhatják a szerveiknek az lélek megnyilatkozásairól van szó, mint aminő gróf Széchenyi István lelke volt, aki br. Kemény Zsigmond tanúsága szerint mint egyén, mint jellem, örökké talány maradt kortársai előtt és akinek jelleme a történelem tapintó keze által is nem könnyen oldódhatik meg, mert az ő kedély- és szellemvilágában a tájékozási ponto kat, honnan az egész tér áttekinthető, meglelni és elfoglalni, sokkal több lélekbuvárlatot és boncoló észt igényel, mint akármelyik más államférfinál. Szerenosére gróf Széchenyi István nagysága éa újabb hazai történetünkre döntő befolyása, párosulva a rejtélyes megfejtésére irányuló éa épen e rejtélyesség által fokozott megoldási kísérletekkel a kutatóknak egész sorát. állította Borompóba, kik Széchenyi szelleme és jelleme különböző megnyilatkozásainak minél tökéletesebb megértését tűzik feladatukká, mint ezt a Magyar Társadalomtudományi Egyesület elnökének dr. Gaál Jenőnek és a köréje csoportosuló kiváló erőnek a törekvése is mutatja. Bármily méltánylással legyünk is ezek iránt a munkák iránt, azt hiszem a Széchenyi irodalom minden ismerője igazat ad nekem abban, hogy Széchenyi alaptörekvését és az ezernyi apró ellenmondás dacára is kiérezhető magasabb következetességét senki sem mutatta fel meggyőzőbben, mint első életirója, az emberi lélek nek nagy analizálója: báró Kemény Zsigmond, aki szerint ez a magasabb következetesség a magyar faj biztosításában és erőinek minél tökéletesebb fokra való kifejtésében állott. Ez volt az a nagy eszme, az a nagy törekvés, melyet gróf Széchenyi István maga elé tűzött és melynek munkássága egész összegét áldozta és épen ezért, ha külön kérdések irányában következetlennek látszott is politikai pályája, nem lesz talányszerü, ha az egyes felmerült külön kérdéseket ezzel a nagy céllal, mely minden törekvésnek középpontja volt, hozzuk kapcsolatba. Széchenyi István maga is tudta és világosan megjelölte, mi az ő alaptörekvése. A Kelet Népében, mely egyénisége megértésének szempontjából rendkívül érdekes ós fontos, maga így szól: „Magyarország kifejtése, a magyar nemzet feldicsőítóse ól minden csepp véremben. Küldetésünk az emberiségnek egy nemzetet megtartani ; képviselni, mint Európában egyedüli heterogén sarjadók, eddig sehol ki nem fejlett sajátságait; ezeket szeplőtlen minőségében kifejteni, nemesíteni ós fokozni erőit, erényeit s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végcéljához az emberiség feldioBŐítósóhez vezetni". „Hivatásunk nem osekólyebb, ^feM kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. — mondja — mint a világot egy új nemzettel gazdagítani, amit azonban csak kitűzött terv szerint érhetnénk el. Óriási koncepció, méltó a legnagyobb magyarhoz. Koncepció, melyet csak egy, az isteni világrendbe vetett hit optimizmusa képes megkonstruálni és csak ilyen hittel megerősített lélek képes munkába venni, d acára azoknak a nehézségeknek, melyeket oly világosan látott maga előtt ós melyeknek általa adott komor rajza könnyen idézhetné fel ellenünk azt a vádat, hogy Szóohenyi világnézetét alap nélkül néztük optimisztikusnak. Ám ép az a körülmény, hogy Szóohenyi a feladat nehézségeit ily világosan látva ós ily sötét szinek kel rajzolva mégis a feladat megvalósításához fog ott és arra áldozva egész szellemi energiáját, igyekezett a megvalósítás elé toluló nehézségeket elhárítani, bizonyítja mindennél fényesebben, hogy alapmeggyőződóse a jó ügy végleges diadalába vetett hit volt. Gróf Szóohenyi nem lett volna az a lángész, aki volt, ha nem látta volna, hogy azok a nehézségek, melyek útjába tornyosulnak, oly természetűek, melyeknek legyőzésére nem egy ember, legyen bár a leghatalmasabb, és nem néhány óv, de a haza legjobbjainak vállvetett munkája és évtizedek, sőt évszázadok szükségesek. A legnagyobb nehózsóget Szóohenyi eszményének megvalósítására az ország lakosainak széttagoltsága képezte ós mondhatjuk képezi még ma is. Széttagoltság, melyen az 1848-iki törvények az ország összes lakosai törvény előtti egyenlőségének és a közteherviselésnek kimondásával, mint szintén a parlamenti kormányforma és a felelős minisztérium megvalósításával osak részben segítettek. Széchenyi a Világban a maga éles disztinkciójával erről a széttagolt-