Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-08-17 / 33. szám
sem rosszabb az európai koncertben nagyhatalmi állást elfoglaló többi kulturállamok véderőtörvényeinél, sőt ha jól szemügyre vesszük, azt találjuk, hogy bizony-bizony sok tekintetben praktikusabb, szabadelvüebb és konciliánsabb, mint más államok védtörvénye. Igen értékes újítása új véderőt örvényünknek eltörlése a véletlennek és megszüntetése annak az igazságtalan eshetőségnek, hogy valaki csak azért, mert véletlenül, a sors veszélye folytán a sorshúzás alkalmával magas számhoz jutott, a kitűzött ujonclétszám betekével mint fölös számú a póttartalékba jutott és csak nyolc heti kiképzésre volt köteles bevonulni, holott a számban őt megelőző egyén háromesztendőt volt kénytelen szolgálni, vagy két évet (a honvédségnél). Sorsszáma az áj véderőtörvény szerint is lessz minden állításkötelesnek és ehhez is sorshúzás utján fog jutni, — ámde a sorsszámnak nem lessz többé az a hatálya, melyet az 1889. VI. t.-c. arra ruházott, hanem pusztán annak a megjelölésére fog szolgálni, mily sorrendben kerül az állításköteles a sorozóbizottság elé. De hát mi történik a fölösszámuakkal a jövőben, mert hát ha a létszám betelt, mégis csak lesznek olyan besorozottak, akik feleslegesekké válnak. Tény az, hogy az új véderőtörvény szerint is sorrendben történik a sorozás, ámde a besorozott legmagasabb számú egyén ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a legalacsonyabb számú. És ez az igazságos eljárás és legegészségesebb kezelési mód. Városi közgyűlés. — 1912 augusztus 14-én. — — Nem lesz vasárnapi munkaszünet. — Rövid, de kevésbbé dicsőséges gyűlése volt szerdán a képviselőtestületnek. A szűkkeblűség ülte rajta diadalát, amint az lejebb olvasható lesz. Jegyzőkönyvhitelesítésre Mátz József, Deutsch Dávid, Kobera" Károly, Baráth Károly, Kerpel Gusztáv kérettek fel. A jegyzőkönyv felolvasása után a napirend során a legtöbb állami adót fizetők névsorának összeállítására dr. Kluge Endre, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Hajnóczky Béla, Csoknyay Károly tagokból álló bizottságot küldtek ki. A Csáky-utcai lakosok aszfalt gyalogjáró iránti kérését egyhangúlag teljesítették. Hajnóczky Bélával a Voitha-házra kötött bérszerződést évi 1500 koronával három évre megújították. A tanács abbeli javaslata ellen, hogy a női kórház udvarán melegház létesíttessék, állást foglalt Hajnóczky Béla, ki a v. kertészetét nagyobb arányban s más helyen óhajtaná fejleszteni. Kerbolt Alajos a kórházból nem venne el egy talpalatnyit sem, a melegház helyéül ajánlja a régi alsóvárosi temető elkerített részét, ahol jelenleg is már faiskola van. Mészáros polgármester maga is hajlandó beleegyezni, hogy a melegház más helyen legyen, mert ha állami közkórház létesül Pápán, akkor a női kórház úgyis megszűnik és értékesítendő lesz. Még Lippert Sándor ós Becsey Ferenc szóltak az ügyhöz s aztán nagy többséggel kimondták, hogy a melegházat a régi temető helyén létesítik s a munkával megbizták Cz. Horváth Józsefet, aki azt 3050 K költséggel vállalta. A városi tisztviselők abbeli kérelméhez, hogy a hivatalos órák d. e. 8-tól 2-ig tartassanak s vasár és ünnepnap munkaszünet legyen, elsőnek a polgármester szólt, aki a legnagyobb hévvel ellenezte a kérés teljesítését, mert a munkaidő így naponta 1 órával kevesebb lenne, a vasárnapi szünet pedig a közönségnek lenne kényelmetlen. Kerbolt Alajos viszont a kérelem mellett szólalt fel, azzal érvelvén, hogy jó fizetés mellett rövidebb idő alatt is többet dolgozik a munkás. Dr. Körös Endre a napi munkaidő megrövidítését nem helyeseli, mert ez a hivatalnoki kar létszámemelését vonná maga után, a vasárnapi munkaszünetet jogos, természetes követelésnek tartja, javasolja, hogy a kérés ezen része teljesíttessék úgy azonban, hogy inspekciós rendszer honosíttassék meg s minden hivatalban legyen vasárnaponként egy ember, aki a közönségnek információt nyújtson. Győri Gyula az inspekciót nem tartja célravezetőnek, az egyfolytában való munkaidőt pedig csak a fővárosban tartja helyesnek, hol a hivatalnokok jó része a szomszéd falvakban lakik. Varga Rezső a vasárnapi munkaszünet mellett van, mert most hogy két órára be kell jönni, a hivatalnoknak egész napja kárba vész. Baldauf Gusztáv emberi jognak tekinti a vasárnapi munkaszünetet, hisz ma a tisztviselők templomba sem mehetnek. Csak szűkkeblűség és kényelem szeretet szólhat a kérés ezen része ellen. Pártolja Kőrös javaslatát. Hajnóczky Béla szintén e mellett van annál is inkább, mert az ünnepek száma jövőre csökken. Kovács József és Muli József azt kívánják, hogy a napszámosokat ne vasárnap fizessék ki. Ezután a polgármester szavazásra bocsátotta a kérdést. A d. e. 8—2 ig tartandó hivatalos óra iránti kérelmet majdnem egyhangúlag elvetették, de — a humanizmus nagyobb dicsőségére — elvetették a Kőrös-féle javaslatot is, mely a vasárnapi munkaszünetet az inspekciós rendszer létesítése mellett akarta megadni. Történt pedig ez 22 szóval 17 ellen. S eztán a város jó atyái — mint kik kötelességüket hiven végezték — ^{S-kor szétoszoltak. Iskolai értesítők. VII. Református leánynevelő-intézet. A leánynevelő-intézet értesítője élén az igazgató, dr. Körös Endre közöl rövid érteke zést Schönherr „Hit és haza" cimü drámájáról. Az év történeti mozzanataiból kiemelkedik, hogy az intézet idén lett teljes nyolc osztályúvá s hogy az egyházkerület az épület kibővítését és átalakítását másfélszázezer koronánál nagyobb költséggel elhatározta s most a szünidő ben végrehajtatja. A tanári kar 22 tagból állott, kik közül új rendes tagok voltak Bölöni Jolán, Závory Teréz, óraadók Sándcir Pál, Pongrácz József, Tar Gyula, Kodolányi Árpád. Tanulmányi kirándulást Ajka-Városlődre s a városi s környékbeli ipartelepekre rendeztek. Az alapítványok sorából Gelencsér Erzsébet 25.000 K-s nagy adománya emelkedik ki. A polgári leányiskolába 158-an iratkoztak be s 150-en tettek vizsgálatot. Vallásra volt a beirottak közöt 103 ref., 17 ág. h. ev, 7 rótn. kath., 31 izr., illetőségre 49 helybeli, 33 megyebeli, a többi 15 más megyéből főkép Vasból, Komáromból, Fehérből. A tanulók előmenetele a következő volt kitűnő 48, jeles 39, jó 43, elégséges 18, elégtelen 2 —1'2°/ 0. A tanítónőképzőben 119-en iratkoztak be s 110-en vizsgáztak Vallásra volt 74 ref, 11 ág. h. ev., 5 róm. kath., 1 unit., 28 izr. Illetőségre 39 pápai, 4 megyebeli, a többi 17 más megyéből, legtöbb (16) Pestmegyéből, aztán Somogyból, Komáromból, Vasból. A tanulók közt előmenetelre volt 19 kitűnő, 34 jeles, 44 jó, 12 elégséges, 1 elégtelen = 0'9°/ 0. A gyakorló elemibe 33-an jártak, akik közül 14-en kitűnő, 9-en jeles, 6-an jó és 4-en elégséges eredményt értek el. A Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör működéséből kiemeljük, hogy az intézet első igazgatója dr. Horváth József nevére 1000 K ösztöndíj alapítványt gyűjtött. Az internátusban Kutassy Mária felügyelőnő s 10 bentlakó tanítónő vezetése mellett 120 tanuló volt elhelyezve, kik közül 64-en a polalól. De illett neki ez a tisztességtelen frizura, a bujkáló fekete szemeit, a hosszú szempilláit, a durcás kis száját s arcának huncut gödreit nem is lehetett volna másként elképzelni . . . Hajlós, virágszál termetével hozzásimult a kecskéhez, formás karjaival átölelte s mialatt a gyönyörű fogsora egyenesen a kilátásos ablak felé ragyogott, a vén szakállast egy darab kősóval kínálgatta. A kilátásos ablak megcsörrent, a fekete baba arcán megjelentek a gödrök és alattomos szeme a kerítés felé lesett. Az alaosony rács mellett éppen akkor jelent meg a zsemlyeszínű felöltő és a fekete kalap. A kalap alatt tündöklött a jött-mentnek az arca, ragyogott a két kerek szeme és tágult a szája, tágult a két füléig, hogy az már istenkísértés volt. A karját a rácsra tette és mint elégedett néző várta az előadás további jeleneteit. Én nem tudom miben, a kerek szemekben, a széles mosolygásban, a karok elhelyezésében, vagy osak a puszta levegőben, de volt valami megnyugtató, helybenhagyó, elismerő abban, hogy ő megjelent. A városi 6r, aki eddig osak az ablaktábla hasadékán leskelődött ki, széttárta az ablakokat. A lány kacagott, a kecske békét lenkedett, a vitába a pesti úr is beleavatkozott. Szavakat, pillantásokat dobott le a fekete ba bának, a keoskének s közben az ő szakálla is meg- megmozdult. Az egérszemü asszony később azt mondta, hogy a szép teremtés az ő leánya ; Boriska. Minden reggel úgy játszik a keoskével, tavasztól őszig. Tényleg igen fiatal volt, de nagyon fejlett, nagyon eleven s bizonyosan gondot oko zott az anyjának, aki egyszer majd férjhez fogja adni. Néhány napja laktam már a kertes szobá ban. Pontosan teljesítettem az öreg doktor rendeléseit. Pihentem a langyos levegőben, ettem az egyszerű ételeket s néztem az ártatlan emberek életét. A jó eredmény máris mutatkozott ég többször megtörtént, hogy aludtam is. De egyszer osak jött a hársfaillat, az ezüst szinü éjszaka s a nagy csöndben felhallatszott a viz csobogása. Ott felejtkeztem az ablakon s néz, tem az éjszakát, melynek tudvalevőleg sokkal rosszabb a hire, mint a falusi embereknek. Egyszer csak (ó mikor legyen hát egyszer csak, ha nem az ilyen éjszakákon) fojtogatott nevetést, suttogást vettem észre a kilátás felől. Könnyen odanézhettem és meg is láttam a fekete babát. Most is az útonálló toalett volt rajta, s abban a pokolra való formában hajladozott. De most nem a kis fejőszéken ült, hanem a padon és a keoskének . . . No, annak most bársony kabátja és szalmakalapja volt. Ennélfogva a lány nem is kősóval boszantotta, hanem piros rózsával. Ezzel incselkedett. Hol odatartotta, hol elkapta, hol eldugta a kendő alá, hol becsavargatta a kötőjébe. De mert hogy a festő mindenütt megtalálta, a legbiztosabb helyre tette : a foga közé, a szájára. Most már osak zizegve nevetett, csak a szeme beszélhetett s ezért a szegény rózsa nagyon meglakolt. Osszezuzódott, széthullott és piros szírmai ellepték a bársony kabátot és a fehér kötőt. Megbotránkoztam. Mert aki csak nézi, mindig másként vélekedik, mint a szereplők. Úgy gondoltam : figyelmeztetni kell az anyát. A lány nagyon fiatal és a festő . . . Igaz, hogy az apja lehetne, de mit ér az, ha nem az apja akar lenni. Másnap meg is álltam a konyhaajtó előtt. Leányok részére fehérnemüek, kabátok, ruhakelmék, plaid kendők j az -intézetek előírása szerint legjobb minőségben és legjutánijosabb árban kaphatók: JCtailSZ és Jíotcitl divatnagijárnházában.
