Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-17 / 33. szám

A fővároshoz szokott kényesebb igényli urak ízlésének is meg-felelő rilháZfttot Pápán Fő-utca 19. sz. alatt Krausz Arthur és Társa Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megrendelni. Utolérhetetlen szabásforma és kidolgozás! Nagy választék valódi angol- és sko'tországi kelmékben! gáriba, 56-an a képzőbe jártak. A zeneoktatást 6 tanerő, az idegen nyelvi oktatást 2 végezte. Az 1912—13. iskolai év az építkezés miatt csak szeptember végén kezdődik, a helybeli tanulók beiratása azonban rendes időben szept. 2-án, 3-án lesz. VIII. Iparos és Kereskedelmi tanonc-iskola. A Hercz Dávid igazgató szerkesztésében kiadott iparos iskolai részből kiemeljük, hogy a tantestület Szutter Dániel vezetésével Otthont létesített, mely összejöveteleket tart, vetített képeket mutat be s a növendékeket szavalásban, éneklésben képzi ki. Az igazgatói jelentés ismét panaszkodik úgy a tanulók gyönge előképzettsége, mint hiányos előmenetele miatt. A rajzcsoportok s az egyes osztályok zsúfoltak voltak. Majd minden osztályban 40-en felül tanultak, ezért a jövő évben egy új osztály s egy új rajzcsoport nyilik meg. A tantestület 14 tagból állt. A növendékek összes száma év elején 442, év végén 373 volt (42 felszabadult, 25 kimaradt, 2 meghalt). Általános osztályzat szerint 59 jeles, 165 jó, 127 elégséges, 60 elégtelen (nem volt osztályozható 31), vallásra volt 297 róm. kath., 47 ref, 56 ág. h. ev., 42 izr.; illetőségre 134 helybeli s 380 vidéki. Iparágak szerint legtöbb volt, mint mindig, cipész 79, aztán 47 csizmadia, 45 kőmives, 40 szabó, 35 lakatos, 33 asztalos, 14—14 mészáros, sütő, pincér, a többi még 31 iparágból. A kereskedő iskolai rész, melyet dr. Kapossy Lucián igazgató szerkesztett, fájdalommal emlékezik meg Schór Ármin tantestületi tag elhunytáról. Kiemeli az értesítő Győri Gyula tanár buzgóságát ifjúsági könyvtár létesítése érdekében. A tantestület 7 tagból állt. Az egyes osztályokban a tanulói létszám volt I.: 19, II. 20, III. 15. Vallásra volt 22 róm. kath., 27 izr., 1 ref., kereskedés-nem szerint 21 fűszeres, 13 rőfös, 8 rövidárus, 6 vaskereskedő. Előmenetel szerint jeles 2, jó 6, elégséges 21, elégtelen 11 (nem tett vizsgát 10.) A VÁROSHÁZÁRÓL. § Ötszörös kövezetvám. Az alispáni hivatal kifogást tett az ellen, hogy Pátkai József és fiai nórápi nagybérlők nagyszabású automobilteherkocsikat járatnak, melyek a kövezetet rongálják. A városi tanács hajlandó a kocsik járatását megengedni, de nagyobb teherbefogadó képességükre való tekintettel utánuk a kövezetvám ötszörösét fogja szedni. § A Korona-vendéglö. A képviselőtestület rendeletéből dr. Csoknyay János főügyész árverést tartott a Korona-vendéglő bérletére. Öt árverező jelentkezett, kik közül legtöbbet — évi 1930 K bért — igért Szente Gyula budapesti lakos, ki a kocsma bérletét — a képviselőtestület jóváhagyása esetén — megkapja. § Szőllőbirtokosok figyelmébe. Mindazon szőllőbirtokosok és bortermelők, kik a boritaladó kedvezményre igényt tartani óhajtanak, akár ki vannak egyezve, akár nincsenek, a folyó évben remélhető termésüket folyó hó 16-tól kezdve legkésőbb folyó év szeptember hó 15-ig Pápa város fogyasztási adóhivatalánál annál is inkább bejelenteni el ne mulasszák, mert későbbi bejelentések tekintetbe nem vehetők és bortermésük magadóztatásánál az italadó árszabás volna alkalmazandó. Pápa, 1912. évi augusztus 13 án. Balla Miksa hivatali főnök. HETI ÚJDONSÁGOK. — Királyunk születése napja. A Gondviselés áldó kegyelméből királyunk a holnapi napon tölti be életének 82-ik évét. Hálaimák szállnak fel e napon az Ég Urához, hogy jó uralkodónkat mindeddig számunkra megtartotta s kérő fohászok, hogy tartsa őt meg nekünk még nagyon sokáig! Az egérszemü asszony egy vén gunárt koppasztott s közben folyton becsmérelte éa fenyegette a pákosztos macskáját. Előbb általános dolgokról folyt a szó. Hogy nehéz a vén gunárokat koppasztani s az embernek száz szeme legyen, hogy őrizze azt a semmirevaló macskát. De aztán rátértünk a tárgyra és azt mondom : — Nézze, Kelemenné, mondanék valamit, ha meg nem sérteném. Biztosan azt hitte, hogy a szobával, vagy a kerttel van bajom, merL belém szúrt a fekete szemeivel. De aztán biztatott, hogy csak sértsem meg. Erre én elmondtam az éjszakai jelenetet és beszéd közben már előre láttam a hatást. Tyüh ! A gunárt lecsapja az asztalra, a macskát felrúgja, aztán rohan a szép kilátás felé. De bizony nem lett semmi. Kelemenné megsimogatta, megkenegette a pecsenye mellét, odaadott a macskának mindent, amit osak adhatott, aztán felrántotta a vállát ós nyugodtan azt mondta : — Teheti . . . Most a szegény anyára került a sor. Hogy a szegény anya így meg úgy. Egy szegény anya Bohasem vetheti meg az ilyen hiradást, mert hiszen egy lányra vigyázni mindenképpen nehéz. S ha nem lennének jó emberek, egy lány . . . — Micsoda jány ? — kérdezte az egérszemü s visszanézett a dézsa mellől, ahol már fürösztötte a gunárját. — Boriska. — Hászen nem jány az ! — Nem . . . — Nem hát, mer asszony . . . — De hiszen — szaporította a szót egy kis szünet után és a szeme huncut ravaszkodással vágott felém. — Dejszen, bekötöttük mi annak a fejét még tavaly, azért, hogy osak tizenöt esztendős volt. Be bizony . . . Aztán elmondta, hogy ő ceak szegény özvegyasszony és a ház gazda nélkül van. Az ő jó ura meghalt még akkor, mikor Boris nagyon kicsi volt és bot alá eem kerülhetett. Hát ő nevelte : pofozta, oibálta, de mit csináljon, agyon nem verheti, mert ezt még a törvény sem kívánja. Boris olyan eleven lett, mint az áspis kigyó. Tizenhárom éves korában már megnyúlt a rokolyája, a falu szeme rajtuk volt a falu szája ónak őket rágta s az urakkal nem lehetett birni. A pap is nagyon haragudott és minden hétre bereudelte Borist gyónni. Az urak pedig egyre izengettek. Az árendás selyemkendőt igért, a földenur aranygyűrűt, a jegyző azt igérte, hogy elengedi a porciót, még a tanító is hozott a vásárról egy tükrös szivet. Hát az ember elveszi az ilyen ajándékot, azért szegény. De az ilyenekben rontás van s egyszer csak körül se néz az ember, már itt a szerencsétlenség. Csak ketten vannak, de egyszer csak hárman lehetnek. Akkor aztán mi lesz? — fordult hozzám. — Mi ? Én nem lehetek felelős . . . — Ah... Igenis, kérem. Az ón nevemre irják ós ott is marad, ha az isten el nem veszi. Csúfság az ilyet iskolába iratni, dologba adni, sor alá állítani Egy asszony osak nem lehet felelős. Bedugta az állatját a sütőbe, aztán elmondta az egészet. Egyszer, akoriban, mikor a lánnyal olyan — Képviselői beszámolók. Dr. Antal Géza, városunk országgyűlési képviselője, szeptember hó 1-én fogja beszámoló beszédét tartani. Ez alkalomból — mint értesülünk — a parlament több kiválósága érkezik körünkbe. — Jákói Géza, az ugodi kerület és dr. Magyar Károly, a somlóvásárhelyi kerület országgyűlési képviselője e hó 25-én tartják beszámolójukat Ugodon, illetve Devecserben. — A vármegyéről. A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 10-én ülést tartott. Napirend előtt megemlékezett az elnöklő Hunkár Dénes főispán Papp Sándor kir. tanfelügyelőnek a tanítás terén szerzett kiváló érdemeiről és üdvözölte abból az alkalomból, hogy a VI. fizetési osztályba neveztetett ki. Dr. Óvári Ferenc indítványára elhatározta a bizottság, hogy fölír a kereskedelmügyi miniszterhez a vasúti menetrend módosítása tárgyában előterjesztett kérelmek teljesítése iránt; Koller Sándor alispán indítványára pedig azért irnak föl a kereskedelmügyi miniszterhez, hogy a községek középítkezéseit ezután az államépítészeti hivatal vizsgálja felül. Az előadói jelentések során dr. Vadnay Szilárd vármegyei főorvos előterjeszti, hogy a vármegye területén a lefolyt félévben az egészségügyi viszonyok igen kedvezőek voltak, a halálozási arány 21'6 %• Papp Sándor kir. tanfelügyelő jelentése során jelenti, hogy az iskolába járók ós így irni-olvasni tudók száma folyton emelkedik, s az iskolába járók az összes tanköteleseknek 98"6%-át teszik, ami a tavalyihoz képest újabb egytizod százalék emelkedést jelent, s így a vármegye az ország legelső vármegyéje az iskolába járók számát tekintve. — Eljegyzés. Örömmel vettük a kedves hírt, hogy Klein József mátyusházi nagybérlő leányát Klein Gizi úrhölgyet eljegyezte Stark Andor Budapestről. sok baj volt, lejött Szentistvánra Tóni. A vasút hozatta le Árvamegyóből egy csapatban, mert ott húszat adnak egy csomóban az ilyenből. A töltésen dolgozott. Tóninak minden irása megvolt. A születéséről, a katonaságról, szegénységről, himlőről, még veszettségről is, mivelhogy Pesten is volt egy rossz seb végett . . . Volt Munkakönyve is. Csak ünneplőt kellett neki venni, meg karikagyűrűt. Nem sajnálták. Aztán két pengőér, meg egy itoe pálinkáért elvállalta, hogy ő lesz a felelős . . . — Ki volt az hirdetve háromszor, be van az irva a községházán az anyakönyvbe, a pap előtt is volt Borissal. Nincs abban semmi hiba, kérem alássan. Az ölébe vette a macskát, leült a küszöbre és elmondta, hogy Tóni azóta a házban lakik. — Ott a kecske mellett, a kilátáwban. Hiszen tetszett látni. Már nem jár dolgozni, osak abból ól, amit a ház körül talál. De a koffereket, a vendégeket ide hordja ós Kelemenéknél sokszor még télen is ki van adva a kilátásos szoba. Megélnek hárman is. Az igaz, hogy Tóni sok ruhát kiván, mert úgy öltözik, mint egy gróf, — hiszen tetszik látni — a torkát is szereti. De helyt áll, s ha valami baj lesz, amit ne adjon az isten, — de azért mégis megad — az ő nevére irnak mindent s ámbátor a papot nem ő fizeti, ő lesz isten és ember előtt felelős. Visszamentem a szobámba, szépen bepakoltam és másnap elmentem a tenger felé. Beköltöztem á legfelső szobába, ahonnan osak a vizet látom ós boldog vagyok, hogy még osak a szavát sem értem azoknak az idegeneknek, akik a szomszédságban laknak.