Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-17 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Tűzoltóink. A pápai önkéntes tűzoltótestület jubileuma igen jó alkalom lenne arra, hogy az ideálizmus hanyatlásáról elmélkedjünk. Mert ha cinikus emberek gúnyosan is mosolyognak a tűzoltókon, akiket szerintük csak az uniformisban kérkedés hiúsága vezet a kockázatos munka terére, — ha emberek, akik csak kritizálni tudnak, de cselekedni nem, olcsó élcelődésüket gyakorolják ezen is, mint minden más altruista intézményen, a társadalom nagy zöme hálával és tisztelettel tekint fel erre a lelkes seregre, amely igazán minden reménye nélkül a jutalomnak kockáztatja értünk életét, amely élet pedig az ő családjának bizonnyal van olyan becses, mint a cinikus urak drága bőre a saját családjuknak. Ámde a lelkes sereg fogyóban van. S ha ezt most a mi derék és érdemes testületünk jubileumán szomorú szivvel megállapítjuk, e jelenségben mint tükörképben a mai kornak eszményektől távolodását látjuk. Hogy is volt 40 év előtt, mikor a mi önkéntes csapatunk alakult ? Ur és polgár, szegény és gazdag kezet fogott egy tisztán ideális cél szolgálatában. Egy közös érzés lelkesítette a sziveket, közös cél acélozta az izmokat s az osztálykülönbségek elenyésztek. Ha ma nézzük a tűzoltó-csapat összeállítását, az „urak"-at hiába keressük. Egy-kettő ha akad mutatóba, de a többi — a kritikusok táborába állt. A polgárok, a jóravaló kézművesek, ezek alkotják az egyesületet, bizonyítva, hogy bennük több önzetlen jó szándék van a köz szolgálatára, mint azokban, kik csak szájjal hirdetik a szép elveket. Lehet, hogy ez csak időleges kórjelenség és kórtünet, amely megszűnni és gyógyulni fog, ám ha nem, azok, kik ma vannak a tűzoltók derék csapatában, annál inkább érdemesek tiszteletünkre, becsülésünkre csak úgy, mint 40 év előtti elődjeik, az alapítók! Három kérdés. E három aktuális városi kérdés a kővetkező: a bettermen, vagyis a telek értékének emelkedése utáni adó; a belvárosban az ezután épülő házak pótadó mentessége; a tisztviselő telep ügye igaz megvilágításban. E három dolog közül bármelyik külön álló cikk keretét is követelhetné magának. Ámde mi mostan csupán általánosságban kívánunk .velők foglalkozni és ez úton főlhivni rájok a közügyek iránt érdeklődők figyelmét. Ami az elsőt, a telek érdekének emelkedése utáni adót illeti, ez az új adónemre vonatkozó óhajtás már több év óta időnkint föl-fölvetödött közvéleményünk napirendjére és mint értesülünk, már a városi jogügyi bizottság fóruma elé is eljutott. Nem tudjuk, mi a felfogása e javaslatról a nevezett bizottságnak. Annyit azon. ban föltételezhetünk ismert körültekintésé. röl, hogy elsietni e dolgot nem fogja. Mert ezen új adónem csak első látszatra tűnik föl tetszetősnek és elfogadhatónak, de jól szemügyre véve érdemleges súlyát, inkább károsnak, mint hasznosnak Ígérkezik a közre. E javaslat előnyös oldalául azt emelik ki, hogy ott, ahol a város közpénzén, közmunkájával valamely eddig elhagyott telek, vagy telkek, esetleg utcák háztelkei értékben megnövekedtek, az illető szerencsés háztulajdonosok méltányos viszontszolgálatul az értékemelkedés bizonyos nagyságú percentjét fizessék be a városi pénztárba. Hogy milyen formában történjék ez a lerovás, már csak mellékes. Ha könnyen és igazságosan lehetne ezt az értékemelkedést megállapítani, még csak valahogy megférnénk az új adóval. De kiszámítani megnyugvást keltő közeli pontossággal, hogy a telek, vagy más ingatlan értékének megnagyobbodásában mennyi része van a városnak és mennyi más körülményeknek, igen nehéz feladat. Igen könnyen lenne itt úrrá az ötletszerűség, amiből első sorban fakadna a sok panasz s a még több reklamáció. És ha nem gyakorlott szakhivatali kar, hanem erre választott bizottság körébe kerülne a megállapítás tiszte, a bizalom hamar meginogna és az igazságtalanságok hol alapos, hol nem alapos vádjától hangzanék a város tanácsterme minden gyűlés alkalmával. A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA, A felelős. Irta: Szabóné Nogáll Janka. Egyszer eljött a régi, öreg doktorom ée friss levegőt, nyugalmat, rendes ételeket s jó, ártatlan embereket rendelt, orvosságok, • tenger és magános bolyongások helyett. Hát összeszedtem a sátorfámat s azzal a szándékkal ültem fel a reggeli vonatra, hogy megyek, mendegélek. Valahol majd csak megtalálom a recepthez valókat. A legelső jóformáju falunál leszállok s pár hétre megtelepszem. Akkor éppen nem a válogatós napom, hanem a nem-bánom napom virradt rám — az asszonyok elhatározásait az ilyen más-más formájú virradatok igazgatják — s alig pár órai robogás és nézegetés után már mégis találtam a falumat. Szelid, zöld hegyek ölében melegedett, fényes tornyú, pirosfedelü templom őrködött felette, virágos hársak ringatták álomba s egy messziről jövő, de nagyon siető patak mesélt I neki arról, hogy valószínűleg a hegyeken tűi | is tart még a világ. A kupé ablakából éppen egy kis mohos fedelű házra lehetett látni. A háznak csak két ablaka volt, de ez gyönyörűen csillogott. Nagyon szeretem az apró, féayes ablakokat. A nagy tükörablakok előtt mindig meghökkenek. Ugy tetszik: hideg, kegyetlen, gőgös úr néz le rám és nem igér semmit. De az apró ablakok mindig integetnek. Barátságosan, hamiskásan, mint az emberi szemek, ha már bozontos, ősz szemöldökök alatt húzódtak meg. Erre, osak erre, majd meglátod, hogy milyen jó lesz itt . . . Megfogtak ezek az apró ablakok s leugrottam a csomagommal együtt. A vonat természetesen tovább repült és ón aggodalmasan kezdtem körültegintgetni: — Hé, ninos itt senki ? Vasutas ember jött hozzám ós segített a holmit nézni. — Hogy hivják ezt a falut? — Szentistván. — Mit gondol, lehet szobát és ellátást kapni ? — Megengedem . . . Nyáron kijön az úrféle ide is. Odafenn a templomon túl, P. Nagy Kelemenéknél van kert is, kilátás is. A zs . . . — megkövetem — a városi urnák csak a' kell. Tessen fölmenni, csak erre egyenesen. — Tessen . . . De hát a holmi ? — Azt meg fölviszi a felelős, mert az gyorshoz is, személyeshez is legyün ós akár van pasasór, akár ninos, azt egyenesen Kelemenékhez vezeti. Ez már beszéd! Van magva is: valaki, biztosan a felelős, már rohan is erre a kis piroB vasúti zászló hivogatására. De kicsoda ez a felelős és miért felelős ? Biztosan éreztem: hogy semmi köze ainos a nagy F.-hez, az anyakönyvben nem ezen a néven jegyezték be, hanem csak szerezte, valami furcsa, vidám, vagy éppen tán szomorú, de köztudomásu eset folytán. Sok van ilyen. A falu csak így ismeri, a vezetéknevét, még a keresztnevét ia régen elfelejtette. — Ehun van ni — mutatta be a vasutas, mikor hozzánk érkezett. A felelős pislogott, röhögött, lihegett, izzadt, törülközött. De mindent olyan passzióval, hogy osak úgy ragyogott. így osak olyan ember néz, nevet, izzad ós törülközik, akinek holta napjáig rendben van a szénája. Hej pedig, de A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • • F w ^^ WW technológiát végzett szabómester, Vago UCZSO,^^^ PáDa. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kivánatra vidéken [is megjelenek. "M |f 7T f ' * t-m kiváló minőség és csinos kiállításukért iVllíflKd^íill több orsz* kiállításon érmekkel kitüntetve.