Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-07-06 / 27. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A hirlapirásról. (Szávay Gyula elnöki megnyitójából.) Fordulóhoz ért fejlődésében a világ s nem is tudjuk még, mi következik. A természet titkos műhelyében, melynek öntudatlan leltár-eszközei vagyunk minden öntudatunkkal és gondolatunkkal magunk is, a természet titkos műhelyében évezredek hosszán csendesen megérlelt, lépésről lépésre előkészített csodálatos újdonságok, eddig el nem képzelt erők, bámulatos változásokkal járó gépezetek, találmányok, amikre szüksége van az új életnek, amiket tehát a természet titkos műhelye megteremt. Közéjük tartozik az új világ egyik szövevényes csodája, az újságírás. Nem találta ezt fel senki, hanem megszületett, mert mai komplikáltságában szüksége volt rá a világnak. Évezredek nevetséges és szánalmas dadogásaiból és sántító bicegőseiből, a cserepekre, kövekre rótt hiradásokból, szószékek és fórumok vezércikkeiből, jósok entrefiléiből, gyalogfutárokkal szétküldött express, távirat és telefonokból egyszer csak megszületett az, amire a kornak épen égető szüksége volt, megszületett az ujságiTás, mint ahogy hasonló dadogások és vajúdások után megszületett a gőz, a villám, a telefon, a repülőgép és minden új tudomány, mindig az, amire azt mondta az élet, hogy — kell. Az élet fejlődésének ez a hatalmas parancsszava, ez a „kell" teremtette a hirlapirást., mert a szikratáviratok és repülőgépek korában szüksége volt a világnak egy mindent megérző, mindenre reagáló idegrendszerre és a világnak ez az idegrendszere — a sajtó. Az idegekkel sokszor bizony baj van. Sokszor makrancoskodnak, nyugtalankodnak s vannak rossz idegek, kiirtani valók, melyek mindig fájnak. De azért idegrendszer nélkül hüdéses és béna testtömeg volna a világ. A sajtónak is vannak beteg nyúlványai, fertőzöttek és terheltek, kiirtani valók, elsősorban maga a sajtó irta ezeket legbuzgóbban, egyik keze mindig a hernyószedésben, a parazita-irtásban fárad, — ám e defektusokat általánosítani nem szabad : az erő, azért hogy néha rombol, csak erő marad. Zrínyi Ilona utóda. Munkácsnak már egyszer hírt szerzett egy asszony. A magyar szabadság piros zászlaját ott tűzte fel Zrínyi Ilona s azóta két évszázad zengi a munkácsi nagyasszony örök dicsőségét. Most Munkácson Zrinyi Ilonának utóda akadt. Utóda, aki ha nem is írja be nevét a história évlapjaira, férfiakat megszégyenítő bátorságával kiérdemelte, hogy nevét a munkácsi nagyasszonnyal együtt emlegessék. Mert Hártel Lujza bátor volt. Bátor nem azért, mert egyedül, védtelenül száz katonatiszt közé ment és a testi fenyíték egyébként nem szimpatikus terére lépett, de bátor volt azért, mert e tette által egy egész külön világnak — a katonavilágnak — nyíltan szemébe vágta, hogy a becsületről táplált felfogása a humanizmussal nem egyeztethető össze. A katonavilág — a hivatalos katonavilág —többet megbocsát és elnéz, mint a polgári társadalom. Akárhányszor nincs kifogása az ellen, hogy asszonyok, akik megcsalták, otthagyták urukat, majd később bűnbánóan visszatértek ismét hozzá, ismét befogadtassanak az egyébként legexkluzívabb tiszti körökbe. Ellenben ugyanez a katonvilág brutálisan megakadályoz egy becsületes férfit abban a becsületes szándékában, hogy saját nevét adhassa azoknak, akiket ez a név valóban megillet. Maga Hártel Lujza is úgy mondja, nekünk is úgy kell értelmeznünk, hogy az a tiszti kaszinóban elcsattant pofon szimbolikus volt. , Boroevics hadtestparancsnok kapta s szólt mindazoknak, kik rideg, szívtelen gőgjükben egész családok boldogságát semmisítik meg. Mindenki, aki csak egy kicsit ismerős a mi tisztikarunkkal, tudja jól, hogy a házassági tilalmak ósdi rendszere ellen titkos lázongás él a keblekben s hogy ez eddig kj nem tört, egyedül a katonai fegyelemnek köszönhette a hadsereg vezetősége. Most aztán az a sok keserűség, ami a keblekben évtizedek óta összegyűlt, egyszerre kitört a Hártel Lujza pofonjában. Sajnálhatjuk egyénileg azt, aki a pofont kapta, de hogy bátor és derék leány, apját szerető, anyját megbecsülő leány volt az, aki adta, az már egyszer kétségtelen. Halasztás. Városunk fejlődésében páratlanul álló építkezési tevékenység folyik e nyáron városunkban. A köz- és magánépítkezés oly arányokat öltött, hogy egy év alatt szinte meg fogja változtani városunk külső képét. Mindazok között az építkezések között, amik folyamatban vannak vagy legközelebb kezdetüket veszik, szociális jelentőségét tekintve talán legkiválóbb lett volna a munkázházak ügye. Pápa városa ezek létesítésével egy régi tartozását rótta volna le s beállott volna azoknak a városoknak sorába, amelyek a munkásjólétet intézményesen biztosították. Annak, hogy a munkásházak már idén létesüljenek, az előfeltételei megvoltak. A miniszter — mint azt annak idején jeleztük — 350.000 korona tőke 2%-ának fedezését vállalta, úgy hogy ez biztos alapul szolgált volna minden további lépéshez. A város egy elég agilis bizottságot küldött ki, amely a hely, illetve helyek megválasztását kellő körültekintéssel eszközölte. S most ime mégis arról A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Csipkerózsika elaludt. Irta: Kálmán Jenő. A nyájas és felületes olvasó, aki beéri egy kereknek vélt mesével, szentül meg van győződve róla, hogy teszem, amikor Árgyirus királyfi fölébresztette Csipkerózsika királykisaszszonyt,.ezzel be is fejeződött az egész szép történet. Megvolt a lagzi ós folyt a pezsgő Hencidától Bonoidáig, ennek utána pedig boldogan éltek, amig meg nem haltak. Pedig éppen itt téved a nyájas és felületes olvasó, mert megfeledkezik arról az egyszerű ténykörülményről, hogy amig az ember meg nem hal, sok minden történik vele. És itt ismét Árgyirus királyfi ós Csipkerózsika királykisasszony példáját hozom föl argumentumul. Be fogom bizonyítani, hogy minden mesének van folytatása. íme. * — Ez pech — mondta összeráncolt homlokkal Árgyirus királyfi. A nyomaték kedvéért meg is ismételte ilyenformán : Ez Pech! Reménykedve nézett a kitűnő udvari orvosra, aki jól ápolt ujjaival néhányszor idegesen végigzongorázott hosszú, Bzürke szakállán. Hiláriusz doktor apró tudákos szemei merengve néztek a messzeségbe, de miután nem akadt egyetlen bölos gondolata sem, szerényen megkockáztatta : — Nem kellett volna felkölteni . . . — No persze — fakadt ki dühösen Árgyirus — ezt most mondjátok. Akkor beszéltetek volna, amikor még ott aludt édesdeden a vár aljában és a derék manók reggelenként friss koszorút fontak fehér homloka köré. De mit tudom én, hogy ha valaki száz évig alszik egyfolytában, az nem tud megint elaludni, ha egyszer fölébresztik ? ! — Ez az ! — bólintott dr. Hiláriusz. — Felségednek számolnia kellett volna azzal a körülménnyel, hogy nem normáliB tünettel áll szemközt. Az ember nem vesz el olyan nőt, aki száz évig aludt egyhuzamban ostoba ós kellemetlen manók között. — Süsd meg a bölcsességedet — rivallt rá Árgyirus királyfi ós lopva Csipkerózsika felé sandított. Csipkerózsika veronált szedett és a harminokétmillió-négyszázhetvennyolcezer-ötszáznegyvenötödik számnál tartott. Áz udvari matematikus álmatlanság ellen a számolást ajánlotta Csipkerózsika királykisasszonynak. — Nem vagy álmos, drágám? — kérdezte bátortalanul Árgyirus királyfi. — Harminokótmillió négyszázhetvennyolcezer ötszázhetvenhat I — válaszolta ingerülten Csipkerózsika és hozzátette: — Kérlek, ne zavarj meg ! Most megint elfelejtettem, hogy hol tartottam. Kezdhetem újra élőiről ! . - És újra elkezdte az egynél. Árgyirus királyfi sirva borult Hiláriusz mester nyakába. — Drága, jó Hiláriuszkám, segíts rajtunk, mert máskülönben megbolondulok. Vedd elő a jobbik eszedet, amelyről már annyi szépet hallottam. — Hm — mondta elérzékenyülve és bölcsen Hiláriusz mester ós tekintete egyszerre fölcsillant. Van Bergengóciában egy hires kollégám/ A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít I • * W ^ ww technológiát végzett szabómester, Vago Dezső PáD

a. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. Munkáim kiváló minőség és csinos kiállításukért több orsz. kiállításon értnekkeL kitüntetve.