Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-07 / 1. szám

Rajtunk áll, hogy megtegyük. Bárcsak ne pusztába kiáltó szó lenne e figyelmeztetésünk! Bárcsak fölébrednénk mély álmunkból! Egy érdeklődő. részben a Petőfi-Jókai szobor-alap gyarapítására február végén nagyobbszabású estélyt rendez, melynek előkészítésével az illetékes szakosztá­lyokat bízta meg. A kör holnap, 8-án d. u. 5V 2 órakor házi estélyt rendez a következő mű­sorral : 1. Mosonyi Mihály: Magyar tanulmá­nyok. Zongorán előadja Széptóth Mariska. — 2. Az új egyetemek. Irta s felolvassa Sarudy György. — 3. Domonkos László: Álmok vá­rosa. Szavalja Bélák Rózsika. — 4. Rode : IV. Koncert első tétel. Hegedűn játsza Kreizler Lilike. — 5. Makrancos hölgy. Monolog. Elő­adja Molnár Gézáné Neuhauser Erzsi. Az estélyt rendezi: Gáty Lenke. — A Leányegyesület 1911 január 8-án, azaz vasárnap d. u. 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Kiss József: „Nápolyi emlék". Szavalja Nobel Jozefa. 2. Chopin „Nocturne". Zongorán előadja Koritschoner Ilike. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kőrös Endre. 4. Aran y László: „Elfrida". Szavalja Koritschoner Irén. — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az inté­zetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez meg­tudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyá­ban, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Fellebbezés. A ref. templom s a színház kapcsolatos ügyében egy csomó aláírással ellátva fellebbezés érkezett be a városházára. Bár a fellebbezés nem kerülhet érdemleges tárgyalás alá, mert elkésve, a törvényes fellebbezési idő letelte után érkezett be, kuriozitás gyanánt közöljük belőle a következő csodabogarat: „Ha a szinház helyett ezen téren felekezeti intéz­mény, s különösen templom épül, bármennyire szépítve és parkírozva lesz is az, sétatér, nyugvó, üdülő-hely jellegét, különösen a más felekezet­hez tartozóra nézve, akkor már elveszíti, mert senki sem szeret oly helyen járni, ahol esetle­ges jelenlétével valakinek felekezeti érzékeny­ségét sértheti." § A főorvos-helyettes. Dr. Steiner József e hó elsején nyugalomba vonúlván, helyettesí­tésével a tanács a tisztújításig, mely valószínű­leg március derekán lesz, dr. Weltner Sándor v. orvost bízta meg. § Átirat az urodalomhoz. A v. tanács még múlt üléséből kifolyólag átirt az Esterházy grófi urodalomhoz, hogy a Tízes-malmot, ame­lyet a múltkori tüz alaposan megrongált, nem volna-e hajlandó a városnak eladni. A tanács e lépésénél abból a felfogásból indult ki, hogy a malom újjáépítési munkálatai aránylag nagy költséggel járnak, amit vízimalomba esetleg ma már nem tart érdemesnek az urodalom bele­fektetni s ezért inkább hajlik az eladás felé. A város pedig azt a területet, az új és régi város határán, bármaly közcélra igen jól fel­használhatná. részben a Petőfi-Jókai szobor-alap gyarapítására február végén nagyobbszabású estélyt rendez, melynek előkészítésével az illetékes szakosztá­lyokat bízta meg. A kör holnap, 8-án d. u. 5V 2 órakor házi estélyt rendez a következő mű­sorral : 1. Mosonyi Mihály: Magyar tanulmá­nyok. Zongorán előadja Széptóth Mariska. — 2. Az új egyetemek. Irta s felolvassa Sarudy György. — 3. Domonkos László: Álmok vá­rosa. Szavalja Bélák Rózsika. — 4. Rode : IV. Koncert első tétel. Hegedűn játsza Kreizler Lilike. — 5. Makrancos hölgy. Monolog. Elő­adja Molnár Gézáné Neuhauser Erzsi. Az estélyt rendezi: Gáty Lenke. — A Leányegyesület 1911 január 8-án, azaz vasárnap d. u. 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Kiss József: „Nápolyi emlék". Szavalja Nobel Jozefa. 2. Chopin „Nocturne". Zongorán előadja Koritschoner Ilike. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kőrös Endre. 4. Aran y László: „Elfrida". Szavalja Koritschoner Irén. — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az inté­zetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez meg­tudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyá­ban, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Fellebbezés. A ref. templom s a színház kapcsolatos ügyében egy csomó aláírással ellátva fellebbezés érkezett be a városházára. Bár a fellebbezés nem kerülhet érdemleges tárgyalás alá, mert elkésve, a törvényes fellebbezési idő letelte után érkezett be, kuriozitás gyanánt közöljük belőle a következő csodabogarat: „Ha a szinház helyett ezen téren felekezeti intéz­mény, s különösen templom épül, bármennyire szépítve és parkírozva lesz is az, sétatér, nyugvó, üdülő-hely jellegét, különösen a más felekezet­hez tartozóra nézve, akkor már elveszíti, mert senki sem szeret oly helyen járni, ahol esetle­ges jelenlétével valakinek felekezeti érzékeny­ségét sértheti." § A főorvos-helyettes. Dr. Steiner József e hó elsején nyugalomba vonúlván, helyettesí­tésével a tanács a tisztújításig, mely valószínű­leg március derekán lesz, dr. Weltner Sándor v. orvost bízta meg. § Átirat az urodalomhoz. A v. tanács még múlt üléséből kifolyólag átirt az Esterházy grófi urodalomhoz, hogy a Tízes-malmot, ame­lyet a múltkori tüz alaposan megrongált, nem volna-e hajlandó a városnak eladni. A tanács e lépésénél abból a felfogásból indult ki, hogy a malom újjáépítési munkálatai aránylag nagy költséggel járnak, amit vízimalomba esetleg ma már nem tart érdemesnek az urodalom bele­fektetni s ezért inkább hajlik az eladás felé. A város pedig azt a területet, az új és régi város határán, bármaly közcélra igen jól fel­használhatná. TARKA ROVAT. A pro tréfák:. Egy kis község korcsmájában múlt vasár­nap vigadó legényeknek muzsikált egy szál ci­gány. Ritkán gurult feléje a garas, de hát jobb híján csak húzta keservesen. Egyszer csak be­lép a korcsmába egy gyűröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszer­kétszer intettek feléje, de aztán dühösen fel­kerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útköz­ben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos ! — Nem mehetek — felelte csak úgy fél­vállról a cigány —, hisz' látja kend, hogy állás­ban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya pofádat! A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után : — Jul van, jul! É11 ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se ! * Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadász­kutya kíséretében megállt egy vadász a főváros közelében levő bolondok háza kapuja előtt, hogy lovát a kútnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. A követ­kező párbeszéd fejlődött ki köztük : — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke ? — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az inté­zetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez meg­tudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyá­ban, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa múlt szombaton Németh István elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen a főtitkár jelentéséből örömmel vették tudomásul, hogy eöttevényi Nagy Olivér, kassai jogakadémiai tanár, a jeles tudós, ki a pénzügyminiszter megbízásából hosszabb ideig tartó tanúimány-úton volt Boszniában és Herce­govinában, ez útjáról a Jókai-körben felolvasást hajlandó tartani. A felolvasás valószínűleg jan. 21-én szombaton lesz. Az igazgató-tanács to­vábbá elhatározta, hogy részben a kör pénztára, TARKA ROVAT. A pro tréfák:. Egy kis község korcsmájában múlt vasár­nap vigadó legényeknek muzsikált egy szál ci­gány. Ritkán gurult feléje a garas, de hát jobb híján csak húzta keservesen. Egyszer csak be­lép a korcsmába egy gyűröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszer­kétszer intettek feléje, de aztán dühösen fel­kerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útköz­ben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos ! — Nem mehetek — felelte csak úgy fél­vállról a cigány —, hisz' látja kend, hogy állás­ban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya pofádat! A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után : — Jul van, jul! É11 ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se ! * Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadász­kutya kíséretében megállt egy vadász a főváros közelében levő bolondok háza kapuja előtt, hogy lovát a kútnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. A követ­kező párbeszéd fejlődött ki köztük : — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke ? — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az inté­zetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez meg­tudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyá­ban, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa múlt szombaton Németh István elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen a főtitkár jelentéséből örömmel vették tudomásul, hogy eöttevényi Nagy Olivér, kassai jogakadémiai tanár, a jeles tudós, ki a pénzügyminiszter megbízásából hosszabb ideig tartó tanúimány-úton volt Boszniában és Herce­govinában, ez útjáról a Jókai-körben felolvasást hajlandó tartani. A felolvasás valószínűleg jan. 21-én szombaton lesz. Az igazgató-tanács to­vábbá elhatározta, hogy részben a kör pénztára, TARKA ROVAT. A pro tréfák:. Egy kis község korcsmájában múlt vasár­nap vigadó legényeknek muzsikált egy szál ci­gány. Ritkán gurult feléje a garas, de hát jobb híján csak húzta keservesen. Egyszer csak be­lép a korcsmába egy gyűröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszer­kétszer intettek feléje, de aztán dühösen fel­kerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útköz­ben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos ! — Nem mehetek — felelte csak úgy fél­vállról a cigány —, hisz' látja kend, hogy állás­ban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya pofádat! A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után : — Jul van, jul! É11 ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se ! * Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadász­kutya kíséretében megállt egy vadász a főváros közelében levő bolondok háza kapuja előtt, hogy lovát a kútnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. A követ­kező párbeszéd fejlődött ki köztük : — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke ? APn & ín fii c s' és ki r' üdvari szállít ó % l "íy virágkereskedése P Budapest, VIII., Rákóczi-út 3. = Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanul küld. —• A trafikosnak már hirül vitte valaki az esetet, mert a kövér trafikoené nagyokat kiál­tozva rohant a tömeg felé, a vizes gyereket kikapva a katona kezéből s a gyerek a viszont­látásörömére torkaszakadtából elkezdett ordítani. A tömegen ünnepélyes meghatottság vett erőt, mig valaki megszólalt: — Bizony, ha a katon? úr . . . — A katona úr, az Isten áldja meg, meg is áldja — kiabált vissza a kövér trafikosné. — Szegény fiacskám, megijedtél ? . . . Katona úr ... a jó katona úr ! A trafikajtóban kint állt a kanosai trafikos. A rendőr rámutatott az életmentőre : — ő húzta ki ! A tömeg helyeslően morgott s innen onnan lehetett hallani : — Bizony, már azóta a halak csipkednék. A trafikos elérzékenyült s a pénzes fiók­ban kaparászott. Egy ötös bankót hajtogatott össze s diszkréten a káplár úr kezeibe akarta csúsztatni. A káplár szerénykedett. — Köszönöm, köszönöm ... Jó szivből tettem ! — De mégis . . . A közelállók közül valaki erősködött, hogy úgy illik az! katonának kevés a pénze, a ruhá­ját is tönkretette. Végre is engedett a káplár úr s a trafikos még a fűrer úr zsebeit ia meg ­tömködte jóféle szivarokkal. A rendőr feljegyezte a káplár nevét a jegyzőkönyvbe s a publikum eloszlott. A káplár a ruháját szárította b a kancsal trafikos az eset részleteit meaéltette el a fűrerrel, aki a trafikos­bolt pultján ült, nagyokat szippantott a potya szivarból 8 a trafikos hálálkodó szavaira csak annyit jegyzett meg : — A katona csak katona ! Szja, a böcsület! A gyerek meg vagy három dunna alatt nyögött e kegyetlenül izzadt a herbateától. Néhány nap múlva a fűrer, meg a káplár éppen Csülök Pista sonkáján osztozott, mikor a káplárt rapportra hivták a kapitány elé. Szörnyen megijedt a két katona. A káplár homlokát még a hideg veriték is kiverte. Mi lesz ? Ez bizonyosan a vasárnapiért van ! Ki­tudódott valahogy ! Valaki mégis észrevette ! j. . . A rapport után a káplár, mint egy bolond szaladt be a fűrerhez. Az arca ragyogott az örömtől, a kezében valami fényeset szorougatott, lihegve állott meg az ajtóban s csak annyit tudott mondani : — Kereszt . . . kereszt ! No ? — . . . kérdezte a fűrer. — Kereszt . . . Én kaptam ! Végre magához tért a káplár. — Igen, én kaptam, amiért a gyereket ki­húztam ; a kapitány úr nagyon megdicsért s húsz forintot is adott. Nesze itt van a fele ! — Hát a kereszt ? — Azt nem adom ? Megmutatom otthon a faluban. — Ohó ! — Hallgass ... Ne itt van a másik tiz forint, de a kereszt az enyim, mert ez — nagy tisztesség ! R. K. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó • 5 pK^ Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER í Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Vissza a hamisítványokkal, mert Kartékonyak

Next

/
Oldalképek
Tartalom