Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-21 / 3. szám

A falu az a mesebeli tejelő tehén, amelyet gondozásban alig részesítenek. Csak a tejét, a húsát, a bőrét veszik. A tizenkétezer magyar községből vegyünk el ezret. A megmaradó tizenegyezerben ősi állapotok uralkodnak. Csak az adóvégrehajtó érdeklődik irántuk s a kép­viselőjelölt a választások előtt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot Ígérnek a falunak, de az ígéret mindig csak ígéret marad. Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kulturális előnyöket akar élvezni, aki sérelmeinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja: az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a kerü­lete javát. Ez az akarás azonban ötletszerű, nincs benne egységes törekvés. Egyik a másikat rontja le. A községek megyei szervezete, amennyi­ben a megyei autonomia keretén belül fennáll, szintén nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. Ez a szervezet közigazgatási célokat szolgál. A falu gazdasági és kulturális érdeke külön képviseletet kiván. Oly szerveze­tet, amely a falu nívójának és jólétének emelésére, súlyos terheinek apasztására egyetemes szem­pontokat keres és egységes alapon működik, mindamellett úgy, hogy minden egyes falunak speciális helyzetét is állandó gondoskodása körébe vonja. Tizenkétezer község kebeléből kiküldött közös érdekképviselet rendelkezik is a szükséges erkölcsi és anyagi súllyal, hogy kiküldésének megfelelhessen. Nem csodavárásra létesül a szervezet. Csoda nincs, csak fejlődés van. A fejlődés útjain pedig akadályok tornyosulnak, a legtöbbször oly természetűek, amelyeknek léte senkinek sem használ és mégis oly mérvűek, hogy a falu, de még a megye sem tudja azokat elhárítani. Közöny és lanyhaság is marasztalja az akadályokat. A községek tele vannak jogos sérelemmel. A panaszukat el is küldik az illetékes fórumok­hoz ; de vajmi ritkán találnak orvoslást. A szerve­zetre vár a feladat, hogy a hatóságok hallását — és ez alól a minisztériumok sem képeznek kivételt — kiélesítse és a közöny helyébe érdeklődést hozzon. Ereje is, módja is lesz hozzá. Gyakran az is a baj, hogy a községek nem tudnak a sérelmeikre helyesen rávilágítani. A községek országos szervezetének a köz­pontja Budapesten, mégis az lesz a legfontosabb teendője, hogy a gazdasági és kulturális boldo­gulás tényezőit megszaporítsa, hogy utakat és módokat teremtsen a falu anyagi erőforrásainak hasznosabb gyümölcsöztetésre. Ez a szervezet elsősorban gazdasági szervezet lesz. A kulturális tényező velejárójaként fog jelentkezni. Amely pillanatban a községek országos szervezete megkezdi működését, ez lesz Magyar­ország leghatalmasabb szervezete. Az ország lakosságának hetvenöt százalékát öleli fel. Kétség­telen, hogy működését is országos eredmények kisérhetik. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A jéggyári és vágóhídi költségek. A város képviselőtestülete tudvalevőleg elhatá­rozta, hogy a vágóhídi és jéggyári költség­vetéseket állami közegekkel felülvizsgáltatja. Ökot erre az szolgáltatott, hogy az a költségvetés, melynek alapján tavaly a jéggyár megépült s amelynek alapján a vágóhíd építése is tervbe van véve, horribilis emelkedést mutat a 4 év előtt e célra előirányzott összeghez képest. A felülvizsgálatnak a gépészeti berendezésre vonat­kozó része már befejezést nyert s a veszprémi kir. iparfelügyelőségnek e tárgyban a város­házára most megérkezett jelentése máris fényes elégtételt szolgáltat a pénzügyi bizottság volt jegyzőjének, aki a város érdekében az egész ügyre a képviselőtestület figyelmét felhívta. Az iparfelügyelőség azon nézetének ad ugyanis ki­fejezést, hogy a jéggyári költségvetést az árak túlmagas volta jellemzi s elmondhatja, hogy Pápa a jéggyári berendezést igen drágán sze­rezte be. Ezen kiadást azon körülménynek tulaj­donítja, hogy míg 1906-ban nyilvános árlejtés volt, 1910-ben a nagyobb méretű jéggyári be­rendezést minden versenytárgyalás nélkül egy cégnek ítélték oda olyan költségvetés alapján, melynek árait talán senki sem bírálta felül. Pontról pontra veszi ezután a jelentés a költség­vetés minden tételét s végeredményben konsta­tálja, hogy a jéggyár gépészeti berendezése 12.000 K-val többe került, mint amennyiért, az tényleg beszerezhető. E nagy különbözet ment­ségéül az iparfelügyelő nem hajlandó elfogadni a tavalyi jéghiányt, mert a város a maga jég­gyári berendezését még kellő időben megren­delte. A tervbe vett vágóhíd gépészeti beren­dezésének költségvetési előirányzatát legalább 8000 K-val tartja leszállíthatónak. — Az állam­építészeti hivatal, melyet az építészeti részre vonatkozólag kerestek meg, szakvéleményét ed­dig még nem küldte meg. § A regále-bizottság folyó hó 16-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen a borfogyasztási egyességeket kötötték meg. § Városi közgyűlés lesz a jövő hónap elején. Ez alkalommal tárgyalás alá kerül a munkáslakások ügye, több v. tisztviselő kér­vénye munkakörüknek megfelelő rangosztályba leendő sorozás céljából, javaslat vízügyi bizott­ság alakítására nézve, javaslat az 1910. évnek — a király 80. születési éve — a nyugdíjba kétszeres beszámítása tárgyában. § A rendőrkapitányság ügyforgalmának fontosabb adatait itt közöljük : beérkezett a rend­őri iktatóba 3481, a kihágási iktatóba 1027, a bűnügyi iktatóba 337, útlevél iránti kérvény 78, községi kézbesítés teljesíttetett 2800, tolonc­ügy 88, cselédkönyv kiadatott 180, egészség­ügyi vizsgálat tartatott 52, hentes, mészáros üz­letek vizsgálata 12, tejtermékek vizsgálata 104, gazdasági termények vizsgálata 104, élelmicik­kek vizsgálata 104, sütök, pék stb. műhelyek és üzletek vizsgálata 12, vágóhíd vizsgálata 365, szódagyárak vizsgálata 12, tüzrendészeti szemle teljesíttetett 14, mértékek ellenőrzése 104, hetipiac vizsgálata 104, útlevél kiadatott 90, nyilvános gyűlés tartatott 15. Elintézetlen ügy nem maradt. — községi bírósághoz a helybeli iktatóba beérkezett 820, a vidéki ikta­tóba beérkezett 95, vidéki kézbesítés 115, pos­tán kézbesíttetett 3215, végrehajtás eszközölte­tett 457, árverés 17. Elintézetlen ügy itt sem maradt. § Csatorna a Tapolcába. A Pápai Takarékpénztár, mint a Hungária szálló tulaj­donosa, kérvényt adott be a városhoz, hogy a Hungáriából csatornát vezethessen le a Tapol­cába. A kérvényben hivatkozás történik arra, hogy hasonló engedély már több Jókai- és Fő-utcai háztulajdonosnak adatott. Kötelezöleg kijelentik egyszersmind, hogy akár a részleges, akár a teljes csatornázás létesítése esetén a város leendő intézkedéseinek minden tekintet­ben alávetik magukat tekintet nélkül a most készítendő házi csatornára. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör vasárnap, január 21-én este 5 s fél órakor saját helyiségében estélyt tart a következő műsorral: 1. Műszaki iskolák Pápán, irta s felolvassa Sarudy György. 2. Chopin : Polonaise, zongorán előadja Gáty Lenke. 3. Szórakozott kisasszony. Monolog, előadja Neu­hauser Margit. 4. Műdalok, énekli Grossinger Brigitta. Az estélyt rendezi Molnár Gézáné. nagystílűvé, egységgé csak akkor lehetnek, ha megint összeállítjuk azokat eredeti rendjükbe. Akadt erre nálunk vállalkozó kéz. Erős is, arravaló is. A szerteszórt darabok mo?t együvé illeszkednek egy nem közönségesen organizált műhelyben. Ezt a kultúr-műhelyt Tisza István gróf ée Herczeg Ferenc alapították. Érdemes bele­tekintenünk. Mind a ketten abból a termékeny gondo­latból indultak ki, hogy a senyvedő magyar kultúra ujjárendezésére munkasorba állítják az egéBz magyar értelmiséget. Olyan feladat, mint amilyent a tenger old meg, amikor kotnok­szemet hord homokszemre. Egyezer mégis csak szárazföld lesz belőle, egyszer mégis csak virág nyilik rajta s gyümölcsöt fog hozni. Tisza is, Herczeg is ebből a szempontból szólaltatják meg, dolgoztatják, lelkesítik irodai műnk, tudományunk, publicistikánk legjobbjait Orgánumunknak, a Magyar Figyelőnek szerkesztő gégében egész halom kész munka vár arra,hogy kéthetenkint a közönség elé kerüljön. Életb evágó s érzésbevágó kérdések magasabbrendű megvilágí tását kapja ott a magyar értelmiség. Most olvas­tuk el ennek a folyóiratnak második számát. S igazán örömünk telt ebben a szép munkában. Akik a Magyar Figyelő első számában Tiszá­nak a drágaságról irott cikkjét igazságtalanul Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kartékonyak agrárius ízűnek mondották, ebben a második számban észre fognak kapni, mert Tisza most ugyanennek a kérdésnek a másik oldalát is meg­világítja. Hisz nem arról van sző a Magyar Figyelőben, hogy valamely párt vagy osztály érdeke jusson egyoldalú kielégítésre. A Magyar Figyelő éppen az ilyen egyoldalúság, az ilyen kasztokra való osztás ellen küzd, hisz minden sorában a magyarság egyetemét szolgálja. S merít a legjobb, a legközvetlenebb forrásból. Mert pl. ki tudna világosabb választ adni arra a kerdésre, hogy mire való s minő jellegű legyen a mi haditengerészetünk, mint ennek a tengerészetnek a főparancsnoka, Montecuccoli gróf? A Magyar Figyelő tehát magát a mi leendő dreadnought­jainknak fővezérét szólaltatja meg s ezzel lehetővé teszi, hogy e drága problémát is világosan meg­értsük.^ Újra aktuálissá válik a politikai pártok harcai közepette ez a régi szó : magyar szabad­elvüség. Kevés szóval élnek vissza annyira, mint ezzel. Még kevesebb ember tudja, mit is fed az. Réz Mihály szép tanulmányban elemezi ezt a fogalmat s követi alakulását a legnagyobb magyartól, Széchenyitől máig. Ez sem pártcikk, csak a magyar gondolkodás és érzület egy nagy­szabású megnyilvánulásának objektív bemutatása. Vagy ki szólna nálunk illetékesebben a kultúra művészi vonatkozásairól, mint Alexander Bernát, Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER vagy a színháznak a magvar művelődéssel való sajátszerű és nagyon érdekes kapcsolatairól, mint Ambrus Zoltán ? A Magyar Figyelő mind a kettőnek friss és mesterin megírt mondani­valóit közvetíti ebben a második füzetben közön­ségünkkel. Jogi irodalmunk egyik legkitűnőbb képviselője, Edvi Illés Károly a jogi oktatás reformját mélyreható cikkben tárgyalja. Nálunk, a jogászok világában, igazán nem közömbös egy kérdés. Számdaó János a régi magyar kertművé­szet s az ősi parkok elvirult pompájáról ad képet, végül a szépirodalom is díszes helyet kapott e füzetben: Herczeg Ferenc „ Népváros" a az irodalom barátai számára nem köznapi csemege­Hat kis cikk sorakozik a füzet végén a „Feljegyzések" gyűjtőcím alá. Éles, csípős a hangjuk. Ferdeségek, kinövések, nyegleségek ostorozásai, vagy pedik kultúrai vonatkozású jegyzetek érdekes tudományos ós irodalmi jelen ségekről. A Magyar Figyelő ezt a rovatot szemelte ki polemikus megjegyzései számára, amelyek mindig fején találják a szöget s ha sebet is ejtenek olykor valakin, a kultúrának érdekében teszik azt. Igazi kulturmŰhely, a magyar értelmiség találkozó helye az új lap. S ez a magyar értelmi­ség fél is fogta hivatását s örömmel sietett a közös munkára. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak

Next

/
Oldalképek
Tartalom