Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-21 / 3. szám

= A Polgári kör 1911. évi január hó 22-én délután 2 órakor saját téli helyiségében tisztújító közgyűlést tart. = A leányegyesület f. hó 22-én, azaz vasárnap délután 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Schubert: Scherzo. Zongorán előadja Beck Ilonka. 2. Bodnár István : Látogatás. Szavalja Krausz Irénke. 3. Felolvasás. Tartja Szentgyörgyi Sándor karnagy. 4. a) En­drődi Sándor: A szeretet; b) Szabolcska Mihály : Dal az imádságról. Szavalja Drach Jolán. 5. Xavér Scharvenka: Polnische Tánze. Zongorán előadja Weisz Lipót. Streabbog: Bolero. Zongo­rázzák Trauner nővérek. TARKA ROVAT. Modern dal. — Énekli egy leány. — Ha énnékem száz forintom volna, A fejemen még több lokkni volna, Mind einlógra költeném a pénzein, — • így a többit bánatosan nézem. Ha énnékem száz forintom volna, A kalapom még csámpásabb volna, Szélessége elfogná az utcát, — így csak másnak irigylem a puccát. Ha énnékem száz forintom volna, Drogéria mindjárt üres volna, Púder, festék nem maradna benne, — Hej ! a képem de déványos lenne! Ugyanaz. — Énekli egy ifju. — Gyászbaborúit ez az élet Én felettem, Amióta szmokkingomat Hűsre tettem. Nyár volt akkor, most tél van és Áll a koncert S nincs remény rá, hogy meglássam Én a Szoyert. Mert gérokkban engem oda Nem bocsátnak, Ha bocsátnak, hát megszólnak, Akik Játnak. Nem divat már többé gérokk Ferenc-jóska, Hej! a zakkó, haj ! a frakk is Nagyon ócska. Szmokking nélkül nem is élet Ez az élet, Legjobb lesz, ha megjön rám a Végitélet, Browning sivít majd gyásznótát Én felettem, Csakhogy azt is még tavasszal Hűsre tettem. Egész más. — Énelíli egy ismeretlen tettes. — Sürü csillagos az ég, Ilyen kedvem nem volt rég! Megjött a tél hidege, Befagyott a rét jege. Mit a béka ott hagyott, Az mind szépen befagyott, — A kocsikra felteszik, A városba beviszik. Hogyha megjő majd a nyár, Kávéházban fagylalt vár ; Hogy megvessed, nincs rá ok, — Jó étvágyot kivánok ! Micawber. HETI ÚJDONSÁGOK. — 21.030. Az 1910. évi népszámlálás eredményeképen hozzávetőleges pontossággal ennyi Pápa város lakossága. A hozzávetőleges pontosság úgy értendő, hogy ez a szám — eset­leg néhány elmaradt adat pótlásával — több lehet, de kevesebb nem. Az 1900. évben 17.460 lelket számláltak össze Pápán, az emelkedés tahát számban 3570, percentben 20% (s nem, mint a pesti lapok — nyilván sajtóhibával — közölték : 10%), amely eredmény minden tekin­tetben kielégítőnek mondható A népszámlálás örvendetes eredményéhez fűződő reflexióinkat legközelebb tesszük meg. — Dr. Eöttevényi Nagy Olivér előadása Boszniáról és Hercegovináról ma d. u. 5 órakor lesz a főiskola tornater­mében. Felhívjuk reá a közönség figyelmét. — Esküvő. Fényes esküvő volt f. hó 19-én városunkban, amikor Karcsay Béla, honvéd főhadnagy oltárhoz vezette Kluge Matild úr­hölgyet, Kluge Károly kékfestő-gyáros leányát. Hosszú kocsisorban vonult a násznép — melynek sorában dr. Antal Gábor püspök, a menyasszony nagybátyja is jelen volt — a városházára, hol Mészáros Károly polgármester végezte a polgári házasságkötést. A menyasszony tanuja Faragó János főgimn. igazgató, a vőlegényé Karcsay l István urad. főszámvevő volt. Az egyházi szertar­! tást a plébánia-templomban Kriszt Jenő esperes végezte. Délben az örömszülők Széchenyi téri házában nagy nászlakoma volt. — Kitüntetett tanítónő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter özv. Rosenthal Mórné sz. Reiner Franciska helybeli izr. tanítónőnek 146.944. sz. rendeletével 200 K személyi pót­lékot utalványozott. A miniszter kitüntető elis­merése a kiváló tanítónőnek szól, de mi tudjuk, hogy Rosenthal Franciska nagyon sokkal több egyszerű tanítónőnél, olyan lelkes, érdemes munkása, nem munkása: fanatikusa a kultúrá­nak, amilyen, ha még vagy 100 volna ez or­szágban, a nyugateurópai színvonalhoz egy-ket­tőre közelebb jutnánk. — A déli záróráért. Kereskedőink régi óhaját kívánja néhány agilis fiatal főnök szol­gálni azzal, hogy az üzletek déli zárásáért fel­hívást szándékoznak kibocsátani az összes ke­reskedőkhöz. Örömmel regisztráljuk ezt a hirt, s csak azt kívánjuk, hogy sikere is legyen. Mert jogosabb törekvést nem igen képzelünk annál, mint hogy az agyonzaklatott kereskedelmi fő­nök és alkalmazott nyugodtan költhesse el ebéd­jét, s pár percnyi pihenőt élvezhessen 5—6 órai egyhuzamban töltött munka után. — Szoyer-hangverseny. A Griffet múlt szombat este zsúfolásig megtöltötte a közönség. Szoyer Ilonkát, a budapesti Opera szubrett­primadonnáját meghallgatni megjelent egész Pápa, fényes bizonyságára nemcsak a művésznő hírnevének, de városunk műértelmének is. A hangverseny 1/ 49-kor vette kezdetét s már V 210­kor véget ért. De ez az öt negyedóra olyan műélvezetet nyújtott, aminőben közönségünknek csak kivételes alkalmakkor lehet része. A rend­kívül bájos megjelenésű művésznőt, ki férje, Márkus Dezső, az Opera első karmestere társa­ságában lépett a pódiumra, udvarias taps üdvö­zölte. De az udvarias tapsból lelkes tetszés­nyilvánítás zúgó áradata lett mindjárt a Remete csengetyüjének gyönyörű nagy áriája után. Szoyer remek, meleg orgánuma, énekelőadásának tökélye elragadta a közönséget. S az elragadtatás csak fokozódott minden egyes műsorszám után. A Puccini erős drámaiságú dallamai épp oly hatást tettek, mint a Strausz kacagó áriája s a közön­ség kifogyhatatlan volt a tapsban, az éljenben. Újból és újból kért és kapott ráadást s a művésznő igéző kedvességgel állt ennek a szív­ből hódoló közönségnek szolgálatába s meg­toldotta műsorát nem kevesebb, mint négy számmal, melyek mindegyikében hangja — mélyben és magasban egyaránt tisztán csengő, színes orgánuma — tündökölt, előadási módja változatosan szép és megkapó volt. Hogy Márkus Dezső zongorakisérete gyöngéden és művészie­sen simúlt ehhez a feledhetlen énekprodukció­hoz, azt tán mondanunk sem kell. Szép volt a szombati est, hálásak lehetünk érte nemcsak a művészeknek, de a rendezőnek is. — Új tagok. A Jókai-körbe újonnan a következő tagok léptek be: Beregszászy Ilonka, dr. Bodola Gyula, Gáty István, dr. JeríTy József, dr. Jerffy Józsefné, Káldy Margit. Kodolányi Árpádné, Kovács Lajos Jenő, Lautner János, Pongrácz József, Sándor Pálné, Strausz Kornél. — Szives figyelembe! A Perutz­gyári Önképzőkör müvészhangversenye nem f. hó 21-én, hanem 22-én, vasárnap lesz a Grifí-szálló nagytermében. — Halastó. A halastó eszméje már pár évvel ezelőtt is kisértett városunkban, de akkor — sajnos — nem valósult meg. Most ismét aktuális lesz a dolog s hisszük, hogy ezúttal a terv nem marad meg puszta tervnek, hanem városunk közélelmezésének javára meg is lesz a pápai halastó. Mint halljuk,Pollak Ferenc, püspöki uradalmi erdőmester a földmives-iskola és a Tapolca közelében levő birtokán akar halas­tavat létesíteni. A város bizonnyal a legmesszebb menő erkölcsi támogatásban fogja részesíteni. A földmivelésügyi miniszter több izben leirat­ban tudatta, hogy városi halastavak számára a tenyésztéshez szükséges halmennyiséget több éven át rendelkezésre bocsátja, sőt anyagi segítséget is juttat a vállalkozóknak. — Menetrendi kérelem. A város kérte, hogy a hajnali 4 kor Győrből Pápára jövő vegyesvonat — a város piaci forgalma érdeké­ben — egy órával később indíttassék. A kérel­met a Máv. igazgatóság nem teljesítette azon okból, mert így ez a vonat Pápán Csorna felé, Szombathelyen Rum és Wiener-Neustadt felé csatlakozását elveszítené. — Előléptetés. Az igazságügyminiszter Prauer Károly pápai kir. járásbirósági telek­könyvvezetőt a VIII. fizetési osztályba léptette elő. — A lelkiismeretes derék tisztviselő meg­érdemlett előléptetése széles körben örömet keltett. — Tisztújítás Veszprémben. Veszprém­ben legközelebb tisztújítás lesz, amelyen jófor­mán az egész tisztikar újjá alakul. Szeglethy polgármester halála és Vikár főjegyző súlyos betegsége folytán az összes vezető állásokba új emberek kerülnek. Úgy értesülünk, hogy a pol­gármesteri állásra Sándorfi Ignác volt árvaszéki ülnököt s jelenlegi polgármester-helyettest fog­ják megválasztani, a főjegyzői állásnak Hollósi János, az árvaszéki ülnöki állásnak dr. Rosenthal Sándor a legkomolyabb jelöltjei. — A tél. Múlt héten mégis csak kezdett mutatkozni valamicske tél. Pár napon át 3—5 fokon állt a hőmérő, a vizek befagytak, meg­kezdődött — az ifjúság nagy örömére — a korcsolyázás és — mészárosok, vendéglősök, kávésok még nagyobb örömére — a jéghordás. A dicsőség azonban nem soká tartott, csütör­tökre már megenyhült a lég s a kedves, jó kis jég — olvadozni kezdett. De azért talán még­egyszer nekidurálja magát az idő, amit az ifjú^ ság áhitva remél. — Kisorsolt e sküdtek. A veszprémi kir. törvényszék esküdtsz ékéhez 191 l-re Pápáról a következőket sorsolt ák ki: Csoknyay Károly v. főjegyző, Dalma dy Géza ehker. ellenőr, Faragó János főgimn. igazgató, Fábián Imre dohánygyári tiszt, Fejes Zsigmond főgimn. tanár, Freund Ferenc v. főszámvevő, Gaál Ferenc kat. mérnök, Gárdos Lajos kat. mérnök, Geböck Ernő füszerkereskedő, Gedei József vas­kereskedő, Gerstl Leo szövőgyári igazgató, Goldschmidt Ödön k ereskedő, Gyémánt Miklós képezdei tanár, Herz Béla órás, Kemenczky Lajos ehker. pénztárnok, Karcsay István urod. főszámvevő, Kiss József zongoratanár, Kodolányi Árpád kertésztanár, Krancs ák József v. ellenőr, Marton Dénes szőlészeti felügyelő, Nagy János intéző, Reidl József v. alszámvevő, Rezenka János műmalom készitő, Strausz Kornél bizt. titkár, Sültő Kálmán tkpzt. hivatalnok, Schnatt­ner Géza vendéglős, Schnobel Ferenc v. szám­tiszt. — Érdekes, hogy most a kisorsoltak túl­nyomó része a hivatalnok-osztályból került ki, mig ezelőtt leginkább iparosokat és kereskedő­ket sorsoltak ki. A városháza maga öt tisztviselő­vel van érdekelve, ha ezeket mind egy időben behívják, akkor megakad a közigazgatás egész gépezete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom