Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-21 / 3. szám

2 PAPAI HÍRLAP. 1911 január 21. hogy a vármegye hatósága sokszor túlzott követelésekkel állt már elö Pápa városával szemben. Sajnos, ha bárki idegen, vagy fölöttes hatóság megvizsgálná az általain összejárt városnegyed Cinca-szennyviz-csatorna melletti épületeket: az undorító piszkos pocsolyák és járvány-fészkeknek egész ázsiai elhagyatottságát látná. A város ugyan foglalkozik évek óta azzal a tervvel, hogy itt valami rendezést csinál és az apácák zárdája irányában vett is meg egy-két romhalmazzá lett beltelket, de ezek otthagyott katakombái, gödrei is csak újabb melegágyai a dögletes szeméttelepeknek. Jó gyomor kell hozzá, és bizony nagy elszántság, hogy az ember a városmajor kátyúja melletti kloakákon, illatos szennyvizeken keresztül taposva, kijusson az alig száz méter hosszú vonalon háromszor, négyszer is megkanyaruló, keskeny sikátorokon a Korona-utcára egyrészről, majd másrészről egy félméteres keskeny közön az Árok-utca végéhez. Uram-isten, hát nincs Pápán közegészségügyi hatóság és bizottság? Látva a botrányos állapotokat, esdve kérek minden olyan városi képviselőt, aki szivén viseli városunk elö haladását és fejlődését, de nem a szennyes részek eltakarásával, hanem azok tisztává tétele szándékával: vegyen magának fáradságot fényes nappal, nézze meg és járja meg azon utcarészeket és beltelkeket, és bizony mondom, még jobban fel lesz háborodva, mint én, a szeme elé táruló botrányokon. És most már igazán azt csodálom, hogy Pápa városa felettes megyei és állami hatóságai eltűrték eddig azt a botrányos tisztátalanságot, ami a Városmajor melletti Cinca-szennyviz körüli részeken van. És mi ebből a botrányos állapotból a kivezető? 1. Semmi más, mint addig is, mig a város általános csatornázása keresztül vihető lenne, a Cinca-szennyviz Cincinnatusok, Brutusok ós egyél) hősei a mes terségesen kifundált emberi erköloatannak sem tudtak elridegeníteni, ahonnan nem birta elűzni az oreádokat és plutonikus haragú kis földalatti istenségeket a pajzáü Zeuszból államistenséggé merevített Jupiter sem, lenn Itáliában az elmúlt héten két hegy beszélgetett egymással. Két, még mindig élőszavú hegy : az Etna és a Vezúv. Az Etna az öregebb, férfikorból már deresedésre hajlik a feje. Engedi már, hogy ezek a tegnap fölcseperedett gyerekek, az emberek — a hegyek életében az emberiség földi léte csak egy tegnapot jelent — fölszántsák a széles, lusta osipejét, szőlőt ültessenek a bordáira és száz faluval népesítsék be a hátát, a mellét. Még a vasutat is engedi felkanyarogni magára, az Antikrisztusnak ezt a csodáját, amit egy, a Jókaiéhoz olyan rokon poétalélek, Lagerlöf Zelma álmodott el a természet és az ember új összetalálkozása szimbólumának. A feje őszbecsavarodott, hóval fedett, a lélekzete, az érverése lassú, talán már ütőérelbazaltozódása is van. A Vezúv, a fiatal legény. Hiszen csak b múlt héten, Krisztus után 79-ben rúgta ki a pompéji csárda oldalát és verte be Herculanumban, meg Stabiaeben az östzes ablakokat. Ami annál nagyobb virtus volt tőle, mert akkor még nem is volt a világon ablaküveg. A feje nem hideg, hanem még mindig forró, ójszakánkint mindig bevilágít a saját göndör fürtjeinek a feketeségóbe. És meg-megrázza sokszor hetykén az oldalát ós ilyenkor biztatja az öccsét, a Strombolit is, hogy csináljanak egy-egy görbe napot közösen. Valahányszor a Vezúv kitör, mindig megmozdúl a Stromboli is. És ez a pajkos, borág koronázta homlokú, fiatal legény, aki még a vérét is mint tüzitalt kínálja az oldalán lakóknak, az elmúlt héten csatornát sürgősen be kell fedni, vagyis itt egy földalatti fedett csatornát mindenek előtt építtetni. 2. Továbbá a régi bástyaszerű mélyedésekben és partokon épült zig-zug házakat, úgy is legnagyobb részben viskókat, sőt az egész négyszöget az ágostai templom és iskola mögött, tehát az Árok-, Ányos- és Tüzoltóutcák által határolt területet együttes kisajátítás alá kell felvenni olyként, hogy a legnagyobb részt rozzant házaknak, söt a jobb karban levőknek és telkeiknek kisajátítási árát is bőven fogják fedezni az egész nagy négyszög telek egységes kisajátítása és a városmajor nagy területének valamely külvárosi olcsóbb részre elvitele s az egész térnek szabályozása folytán előálló, szabaddá, széppé és ezáltal értékessé teendő, a város által eladandó egyes részek árai; és e mellett maradna ingyen terület a város ezen részén nagyon szükséges sétahely és egyéb célra is. De ez mind másodrendű dolog, a fő az, hogy a botrányos városrész eltűnjék onnan. Mert az nem hátrány egy városra, hogy vannak kis szegényes házai tiszta utcákban, mert ilyenek kell, hogy legyenek a legnagyobb városban is. De az már nagy szégyenfoltja egy városnak, ha büzfészkek, zig-zugos, hétszer görbülő zsák-utcákat képező sikátorai, szemétrészei vannak. Ha ebben az én legjobb meggyőződésem és a város igaz közérdekeit szivemen viselő ügyben Pápa város hatósága és közönsége továbbra is aludni vagy késedelmeskedni fog, bizony mondom, igen nagy közegészségügyi és erkölcsi kára lesz ebből városunknak. Mert bár a legnagyobb szeretettel és patriotizmussal vagyok szülővárosom iránt, de ha a jelzett botrányos állapotokon nem segít a város, és azt gyökeresen nem szünteti meg, elveszítünk továbbra minden jogcimet arra, hogy városunkat mint törekvő meghallotta a szomszédságból, hogy morog az öreg nagybácsi, megszólalt az Etna. Mert azután néha a hegyek Moltkeja, a „nagy hallgató" is megszólal. De amikor megharagszik is valamiért, akkor is csak olyan öreges a haragja Nem tüzet csóvál fel az égre, nem égő köveket szór az oldalán épült falvakra, talán már a dohányzásról is lemondott az öreg, mert hamuesőt sem szór bele abba a nagy hamutartóba, aminek Szicília a neve, hanem csak a fulladt mérgü, lassan, öregesen zsörtölődő lávát ontja magából. Még azt is úgy, hogy fontolva haladjon és osak a szántóföldeket, a szőlőt, a kerteket büntesse meg azért, hogy felmásztak az oldalára, a városokat, falvakat csak megfenyegesse, de el ne pusztítsa. Hanem a hangja, amivel az öreges mérgelődését kíséri, az azután rettenetes. Homérosz, a természet nagy hallója tudott csak ilyen üvöltést hallani a hősei torkából. Ricco professzor, az etnai obszervatórium igazgatója kénytelen volt otthagyni a helyét, nem azért, mert a tűztől, a kénköves gázaktól, vagy a lávától kellett volna félnie, hanem, mert beleőrült volna abba, ha még tovább is hallja az Etna szakadatlan dübörgését. Az az irtózatos hang, amely megrázta Calabriát, túlharsogta a Tirrhéni tenger hullámainak a zúgását, visszaverődött Policastra sziklapartjairól és úgy jutott el Salerno felett a Vezúv figyelmes füléhez is.

; A Vezúv meghallotta, hogy beszélni kell. De vagy kevés volt a mellénye zsebében az aprópénz, vagy pedig fáradt még a minapi garázdálkodástól, amikor felrúgta Caatelrealet, nem tudott méltóan felelni az öregnek. De tisztelni kell a kort, tehát ő is cselekedett valamit, ami éppen tellett mostanában tőle : lerázta az oldaláról a funiculit. „Andiamo", mondta ós mivel ő is igazán és haladó várost mások gáncsolásai és kisebbítései ellenében, megvédelmezhessük és haladásáért, felsőbb helyeken is figyelembe vételéért küzdhessünk, hogy a vármegyének továbbra is első városa lehessen Pápa, és idővel nemcsak törvényi kezési, de söt közigazgatási székhelye is lehessen. Vajha ezen soraimnak kellő sikere lenne ! Barthalos István. A falu. A pusztában álló magános fát tépi, zúzza a vihar, de ahol a fák erdővé tömörülnek, a tömeg oltalmában a csenevész egyén is biztonságot élvez. A emberek évezredek óta ismerik a szerveszkedésben megnyilvánuló hata lmas erőt, a társadalmak alakulásában is ez a törvény érvényesítette befolyását. Tudománnyá azonban csak egy félszázad óta emelkedett, a szociális irók, legalaposabban Marx, ajándékozták meg az emberiséget ezzel a tudománnyal s mert a gyakorlatba átvitt elmélet óriási vívmányokat szerzett a munkástársadalomnak a polgári társadalom is mihamar felismerte nagy horderejét. Ma már mindenütt megkeresik és megtalálják egymást az emberek, kiknek közös érdekeik vannak. Az arányok mindjobban megnövekedtek, a keretek kitágultak. A rokoncélokért szövetkezett egyének a rokonszervezetek között is sietnek megalkotni a kapcsolatot. Helyi érdekű egyesületek országos hálózatba illeszkednek. Megnő a látásuk, az Ön tudatuk és megnő az erejük. A vesszőkéve meséjét évezredek óta ismerik az emberek, de csak egy félszázad óta követik. A legújabb országos szervezetet a magyarországi községek alakították meg. Tizenkétezer magyar község! Anyagi és kulturális érdekeik csaknem minden vonalon azonosak. A panaszaik, a sérelmeik is közösek. A közigazgatási szervük pedig teljesen azonos. És ezek a községek mégis magukra hagyatva, elszigetelten állottak. Az ország lakosságának háromnegyedrésze községekben él. A mezőváros és falu képviseli az ország örök erőforrásait. A városi kultura is a falu erejéből táplálkozik. És a falu mégis a kultura áldásaiból alig élvez valamit s az állami gondoskodásnak is mostoha gyermeke. A falu mindig csak áldoz. nápolyi ember, így jött ki a száján a szó : „Jammo, jammo". Halljátok a hegyek szép Luigiját ? Aki azonban ezúttal azt mondta, hogy ne „in coppa", ne fölfelé menjünk, hanem egy kicsit lefelé is. É8 lezuhintotta a funiculát. az oldalába kapaszkodó kötélpályát, elküldött egypár embert hamarosan még a pompéjiek után, azután pedig odakacsintott lángazemével a haragvó nagybácsi felé : „úgy-e, tüz nélkül is tudok valamit?" És meg vagyok győződve róla, hogy elkezdte megint énekelni csak úgy befelé, magában a „Jammo" pajkos dalát,- hogy senki más nem hallotta meg, csak az Etna és megelégedetten dörmögött vissza rá. Mert így beszélgetnek egymással a hegyek. A kultúra műhelyéből. „Ész : ez a kultúra. A világnak ész szerint való formálása : kultúra" . . . mondja Alexander Bernát, akit ország-világ éppen a kultúra egyik nagy előmunkásának ösmer. Eszes ember, hál' istennek, van Magyarországon bőven, még némely szomszédunknak is jutna belőle. De mi az oka annak, hogy mégsem beszélünk éppen ilyen megelégedett nyugalommal magyar kultúráról ? Talán azért, mert ezek a mi eszes embereink széjjelvetve, elszigetelve, szorosabb kapcsolat nélkül élnek ós munkálkodnak. Mintha egy árviz hideg hulKmai vetnék őket ide-oda. Annak a fényes berendezésnek, amely a kultúra palotájának belseje, egyes becses bútordarabjai, faragott ékességei, hímes szőnyegei szétloocsant va, messze egymástól úszkálnak a mindent elöntő áradatban. Mindegyik becses magában véve, bár az ár ki Í8 kezdheti szépségüket: igazáa