Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-21 / 3. szám

VIII. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1911 január 21. PÁPAI HSRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Egy beszéd körül. Annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy t. laptársunk, a P. és Vidéke a dolgokat mindig más szemüvegen nézze, mint más közönséges emberek, s ez a szemüveg olyan sajátságos szemüveg, mely a dolgokat egész különös formára torzítja, annyira hozzá vagyunk ehhez szokva, hogy figyelmünk direkt felhívása nélkül nem is füztünk volna glosszát legutóbbi kis kiruccanásához, mit dr. Antal Gábor püspök egy egyházi beszéde alkalmából bocsátott közre. Ámde az illusztris főpap pápai tisztelőinek tömegében megbotránkozást keltett az a nyilvánvaló ferdítés, mellyel a P. és V. azt akarja olvasóival elhitetni, hogy Antal püspök beszédében a katholikus vallást támadta. Ez a jogos felháborodás késztet bennünket annak kostatálására, hogy az illető beszédben egyetlen betű sem szól a katholikus vallásról, hanem azok éle kimondottan és egyedül „a sötét reakció" ellen irányul. Hogy a sötét reakció és a katholicizmus nem egy, sőt annyira kettő, mint ahogy kettő pld. a katholikus, de szabadelvű WJasics Gyula s a P. és V. ugyancsak katholikus, de klerikális cikkírója, azt persze az a cikkíró igen jól tudja s ha mégis máskép írja, teszi csak azért, hogy mérges nyelve fulánkját egy épen Pápán szabadelvüségéről (s ebben benne van a felekezeti türelem is) közismert kiváló férfiú ellen öltögesse. Haragudni is lehetne a kis esetért, ha nem tudnánk rá mentséget. De van, ó igen van. Antal Gábort az „Alkotmány" megtámadta s hogy maradhatna akkor hátra a támadásban a „P. és V.", melynek minden sora, minden betűje az „Alkotmány" visszhangja. A megfordított fiahordó ő, bögyiben viszi a mamáját. Az aszpirin, A fontoskodó bürokrácia pompás kis dolgot követett el nemrégiben. Nem annyira életbevágó, mint inkább nevetséges az eset. Aszpirin. Van-e ki e szót nem ismeri? Főfájások, migrének és egyéb szenvedések alapos gyógyítóját tiszteljük ez elnevezes alatt. És talán nagyon kevesen tudják, hogy ezt a háziszert, mely oly nélkülözhetetlen, mint a Brázay-féle sósborszesz, magyarul acidum-acetylo-salicilicumnak hivják. Nos, ezentúl meg fogja tudni mindaz, ki őrült főfájástól kinozva rohan a patikába aszpirinért. Tudniillik az aszpirint szabad készíteni és árusítani, de aszpirinnek nevezni nem szabad. Még jobban tudniillik, hogy az aszpirin név alatt csakis az eberfeldi Bayer-cég tablettaalaku gyártmányai árusíthatók, az az aszpirin, melyet ilyen formában a nyolcvanas években szabadalmazta k, de amelynek kjnézésére a legöregebb aszpirinfogyasztók is csak homályosan emlékeznek. A poralaku aszpirin, melyet minden migrén-kinozta nagyságának kócos cselédjeaszpirinnek ismer, tehát nem lehet aszpirin. Nem lehet pedig azért, mert mindenki így ismer i, sőt még azért sem, mert más név alatt teljesen ismeretlen, hanem különösen nem lehet azért, mert a szabadalmi jogon esett csorbát kiköszörülő bíróságnak ezt így legkegyelmesebben elhalározni méltóztatott. Most aztán, ha a Mukucsfaluból beszármazott cselédjét a fenttisztelt s migrén-gyötörte nagysága aszpirinért akarja küldeni, jó lesz, ha betanítja neki, hogy ezt a szert: acidum-acetylo-salicilicumnak hivják. így legalább majd nem egy gyógyszerész maga is migrént kap, mikorra kisüti, hogy ez alatt a harminckilenc centiméteres szó alatt mit kell érteni. De az is lehet, hogy mikorra a Nacák és Treszkák a nagysága ideges főfájásának gyógyszerét megtanulják nevén nevezni, akkorra a nagysága migrénje is átalakul közönséges méreggé. Ez ellen pedig talán az aszpirin hosszabb neve sem használ . . . Pápa szégyene. Annak hatása alatt irom e sorokat, hogy bejártam egypár órai vizsgálódással a városmajor körüli Cinca-szennyvizpatak melletti utcarészeket. Tudom, hogy a legnagyobb városoknak is vannak elhagyatott részei, annál inkább egy kisebb fejlődő városnak nem lehet minden része a köztisztasági és szépészeti követelmények mintaképe, de hogy több mint 20.000 lakosságú kultúr-városunknak oly annyira elhagyatott, söt botrányosan közegészségellenes részei lehessenek, mint az úgynevezett Árok-utca, Korona-utca és Major-utca által a Ferencyházig terjedő és területre mintegy 20.000 •-ölnyi része, az igazán szomorúan lepett meg városrész-vizsgálódási ezen szemleutamban, melyre fel is lett híva figyelmem. Mikor ugyanis folyó év őszén Veszprémvármegye hatósága a járványos betegségekkel szemben óvó intézkedések alkalmával azon jelentést tette, hogy a vármegyénk minden más részeiben a közegészségi és köztisztasági körülmények rendben vannak, Pápa városa kivételével, azt gondoltam, hogy ez túlzás lehet, mivel„PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Az üzletfiu. Vászonkereskedö volt az öreg, 8 fiát utódnak az üzletbe szánta. De nem izgatták a lenszövetek, Belebolondult egy kis szőke lányba. „Nézd, jő apám, én elved tisztelem, S nem is mondhat rám semmit a világ, Mert haja mint a legszebb szőke len, Es szeme is kék, mint a lenvirág. S ha tudnád, hogy e szálak fonalán Már hány véq álmot szőtt össze fiad, • Nem zsörtölődnél ellene talán Az üzlet elhanyagolás miatt. Te eljutottál már a célodig, De lásd, nekem csak most hajnalodik, Te bölcs öreg vagy, neked már terem, Énnekem még csak virágzik a len .. Szávay Gyula. Beszélő hegyek* .Irta: Cholnoky Viktor. A regés őskorban és a napfényes ókorban, amikor még a királyok is olyan boldogok voltak, hogy pásztorok is lehettek, az emberek értették a természet szavát. Nemcsak meghallották, ha nem meg is értették azokat a hangokat, ame• Mutatvány a Modern Könyvtár Cholnoky Viktor „Beszélgetések" című füzetéből. lyeken beszél a fa, a patak, az erdő, a tenger, a völgy susogása és a hegy ékhója. Még talán a csillagok szavát is értették. Azért népesült be akkor istenségekkel az egész világ. A vizben nerideák és tritonok laktak, a sziklazátonyokon szirének, az erdőben drüádok, a hegyek lankáin, meg fent, a magas hegyormokon az oreádok, a berkekben szatírok és nimfák. És megkoronázta ezt az istenvilágot az Olimposz napfénytől és villámtél sugáros teteje. Aztán eltértek lassankint az emberek a természettől és elsiketült a fülük a természet hangjai iránt. Ennek az első oka Róma volt, a disznó húson táplálkozó őspuritánoknak ez a városa, amelyből menekültek, vagy száműzettek a költők, hogy helyet adjanak a természettől legtávolabb álló három mesterségnek, a politikának, a jogtudománynak és a katonai mesterségnek. Hellász derűjét Róma Ölte meg, az istenek a naiv bit szépségéből Rómában változtak át az állami célszerűségek dogmáinak a képviselőivé. Csak ami hellénizmus meg tudott még maradni, a görög kultúrán naggyá fejlődött, de azt elridegítő Rómában, az tartott meg a rómaiságban valami kapcsolatot a természettel. így készítette elő az egész természettelen középkort Róma. A renesszánszban és a nagy fölfedezők tengerre való vágyakozásában tört ki ezután megint az az örökös sóvárgás, ami az embert a természethez vonzza. De jött a reformáció is és mivel a vallás mindig politika is, tehát jött vele együtt a háború. És az emberirtás kiölte a szivekből a természet szeretetét is, megértését is. Elsötétedett, elmesteiségesedett megint a világ. Még a csillagokat is a horoszkóp kifundált, egészen mester séges megszerkesztésére használták fel, műé let volt az emberek élete, eleven figurákkal való sakkozás az államtudomány és a verekedés művészetből és esztétikából stratégiává, arcolay-á, várépítéssé szürkült át. Még a fákat és bokrokat is nyirták, hogy glédábau álljanak, hogy odavesszen róluk éppen az, ami a természet szerint való sajátjuk. Ekkor aztán elhangzott végre Rousseau ajkáról a kiáltás ; mert szinte kétségbeesett kiáltás volt az : „Retour au fórét!" Vissza az erdőbe. Sohasem az ember viszi előre a korát, hanem mindig a lassan, lappangva előkészült, már meglévő, de még föl nem bukkant új korszak szül új embereket, új szavak megtalálóit. A Rousseau szava is tehát csak kifejezője volt a kor gondolkodásának. Mert elkezdődött már akkor mindenütt a természethez való nagy visszatérés. Amiből megszületik aztán a modern természettudomány és vele együtt az új, egészen természet szerint való világlátás. Valami új, pogányosan derült érzése a világnak. Mert nem igaz, hogy a tudomány, a dolgok valóságának az igazi megismerése pesszimizmust szül. A ter mészét rendjének a megértése és a beléje való nagy belenyugvás a földi megelégedettsége t jelenti. Mindez úgy jut most az eszembe, hogy beszélnek megint a begyek és mi megértjük újra a szavukat. Csodálato-an szép dolog elgondolkozni azon, hogy a legnaivabb régi hit és megérzés, az igazi intuíció egészen rokon az annyira ridegnek és legendatépőnek mondott mai természettudománnyal. A Jókai nagy és ezer följegyzésre érdemes jövőbelátása jut itt az eszembe : ő volt az, aki egyik elbeszélésében megjövendölte, hogy az Androméda ködében csillag fog feltűnni. És talán tiz esztendővel az ő jövőbelátá-a után, csakugyan feltűnt a csillag ott, az égi köd folt közepén. És most megint beszélnek a hegyek is. Es megértjük a szavukat. Lenn, a természetnek azon a klasszikus földjén, amelyet még a Catok, Lapunk mai száma ÍO oldal.