Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-22 / 16. szám

is az megépítve, mert hiányzik az annyira szükséges világosság. De kiszámíthatlan és megmérhetlen kárt okozna a szem­közti Varasdi-háznak is, ha, mint hallik, a szük Kossuth-utcán lennének az idegenek befogadására szolgáló szobák megépítve, mert a Varasdi-ház különben sem eléggé világos szobái még sokkal sötétebbek lenné­nek. mint most, miáltal ezen lakások bér­összege bizonyosan le fogna szállani. Saját érdekében cselekednék az ura­dalom, helyesen, ha a Griff megépítésé­nél nem 10, hanem 12 méterre széle­sítené ki a Kossuth-utcát. Akkor a jelen­legi Steiner-bolt teljesen eltűnnék és a Griff frontja az elég széles Kossuth-utca felöl gyönyörű szép látványt nyújtana. Mindenesetre sok pénzébe fog kerülni a városnak a Kossuth-utca kiszélesítése. Még emellett hallgatunk a Griff fogadó főutcái frontjáról, amely ott csúnya mó­don, néhány öllel a Főtér felé kiugrik. Ez alkalomból jut eszembe egy francia közmondás : Noblesse obiige, mely any­nyit jelent, az előkelőnek vannak köte­lességei ; vagyis, ha valamely községben lakik egy herceg, gróf, vagy báró, ennek vannak bizonyos kötelességei a községi lakosokkal szemben, akik oly szerencsé­sek ugyanazon levegőt szívhatni, mint az előkelő nagy úr. Ha már most kérdezzük, mi módon felel meg a grófi család több mint 100 év óta ezen közmondásnak, akkor bajos erre feleletet adni. Több mint 100 év óta alig tud a város valaminemü kultúrintézményt felmutatni, amelyet az uradalom létesített volna, holott a rég­múltban a város haladása összeforrt az Esterházy-névvel. Most újra itt az alkalom. Hic Rhodus, hic salta! Nem kételkedem, hogy a fiatal majoresco ismerni fogja a város iránti kötelességét, annyival inkább, mert ez­által két gyönyörű szép, egészséges és értékes saroképületet nyer. Én igen konzervatív ember vagyok; határtalan lojalitással viseltetem a király és az arisztokrácia iránt, mert ezek közel születtek a trónhoz. Én szeretném, ha valamennyi főúr birtoka hitbizománnyá változtatnék át; sőt a paraszt-hitbizomány­nak is nagy barátja vagyok. Legjobb tet­szik nekem a konkordátum ideje, mert akkor nem volt rebellis szociálista párt, hanem volt szép és jó patrialchális rend­szer. De van annyi helyi patriotizmusom, hogy belátom, hogy a Kossuth-utcának szélesebbnek kell lenni és a kapuszint i le kell bontani. Tény — amin változtatni nem lehet —, hogy a pápai intelligencia a csúf kapuszint valóságos Geszler-kalap­nak tekinti, mit tovább eltűrni nem lehet. A városi közgyűlés midőn több év­vel ezelőtt az utcarendezést elfogadta, a Kossuth-utca kiszélesítését is elhatározta, tehát a Grifí csak úgy épülhet meg, ha a Kossuth-utca kiszélesíttetik és a kapu­szin eltűnik. Máskép nem. Maradi Flórián. Bortermelésünk emelése. Ha valaki a szőllőtermelés nehézségét ismeri, nem csodálkozik azon, hogy ha minden szőllőbirtokos csak azt hajtogatja, hogy a bor­fogyasztási adó töröltessék el, mert ez a borok árát leszorítja. A nagyközönség nem képes megfizetni a közvetítő korcsmáros költségeit, hacsak nem potom pénzért vásárolhatja az össze borait. Már pedig a borra mint üdítő, erősítő italra népünknek szüksége van, mert csak ezzel lehetne az alkohol-fogyasztást, amely testet­lelket öl, oda szorítani ahova való, t. i. ipari célokra. De lehet-e remélnünk, hogy a szőllő­termelés olcsóbbá tehető, a mai munkabérek s a szőllő ezerféle betegsége s az ezek ellen való védekezés nem ígéri, sőt a termelés évről-évre drágább lesz. A fokozódó árak mellett a fogyasztás fog ' sülyedni, lehetetlenné fogja tenni a szőllőbor­termelő helyzetét. Egész nyáron át késő őszig csak a nagy befektetésről regélhet a bortermelő. Mikor már borai megforrtak, szeretne egy kis pénzhez jutni, hogy köztartozásainak némileg is eleget tudjon tenni, vagy beruházásának csak egy kis hányadát is lássa, azonban nincs, aki megvegye borait, s ha van az, oly csekély árért kéri, hogy lehetetlenség vele szóba állani. Szorítva pedig van, tehát kénytelen elkótya­vetyélni egész tavaszi, nyári és Őszi keserves fáradságának gyümölcsét. Ezen a bajon lehetne segíteni, ha megvolna az emberekben az egymás iránti jóakarat, vagy meg volna az ismeret, mely mellett szomorú helyzetük javítható volna. A tapasztalatot szokták tanítómesterül elénk állítani, én is tehát ehhez fordulok. A szőllőbirtokosok szövetkezzenek, bocsás­sanak ki egy pince-szövetkezet létesítésére rész­jegyeket, melyből hozzanak össze 10—15 ezer forintot. A szövetkezeti tagok kötelezzék magu­kat szüret után mustmennyiségüket a szövet­kezet pincéjébe beszállítani, hol a mennyiséget, a lemért cukortartalommal együtt, a termelő ja­vára könyvelik. A szövetkezeti pénztárból min­den termelő jogosult egy meghatározandó előleg felvételére, mondjuk értékének y 8, vagy ösz­szegére, 4% kamat mellett. A beszállított összes mustmennyiség egyöntetűen kezeltetnék szakértő pincemesterrel. A szövetkezet így egyminőségü bort nyerne, ami nagy előny a borvásárlókra nézve. Amint a bort másodszor is megfejtették s a viszonyok kedvezők, a pince-szövetkezet borkészletére nyilvános árverés irandó ki, mely nemcsak hazánkban, hanem Ausztriában, Német­országban, Angliában is meghirdetendő volna. — Bizton hiszem, hogy nagyobb mennyiségű s egyfaju borra szívesen jönnének meg a bor­kereskedők, ami aztán lehetővé teszi a borok­nak tisztességes áron való értékesítését. A befolyt összegből elsősorban a kiadások iratnak le, azu­tán az adott előlegek a megfelelő kamattal együtt, a megmaradó összeg pedig cukortartalom szerint felosztandó a pince-szövetkezet tagjai között. Megvagyok győződve arról, hogy Pápa város bortermelő közönsége a szövetkezet áldá­sos működése mellett nem riadna vissza a fokozottabb termeléstől sem, mert nem volna az eladás esélyeinek kitéve. —y —y­A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz folyó hó 24-én a következő tárgysorozattal: 1. Javaslat, hogy Pápa város közönsége vegye meg Friebert Miksa pápai lakosnak a Csóka-utcában fekvő házát, az alsóvárosi ovoda számára 12.000 kor. A kedves ember.* Irta: Kóbor Tamás. Kulcs Bélát sokan ismerték. Igen kedves ember volt. Nem is volt egyób foglalkozása. Jgen csinos kis háza volt a Józsefvárosban, abban lakott. Igen szép nagy háza volt a belvárosban, abból élt. Reggel elolvasta az újságokat és segített takarítani a feleségének. Mindaketten szenve­délyes gazdasszonyok voltak. Csak úgy hangzott a nyájas kis ház a kacagástól. Kacagott ő, az asszony, örömében sivalkodott a két kicsi gye­rek, a Juci, meg a Károlyka. Kacagott a szoba­lány, a szakácsnő, a házmester, meg a seprő­nyél. Kulcs Béla nem volt éppen elmés ember, a legközönségesebb dolgokat mondogatta, de olyan kedvesen tudta kiejteni, s olyan szívderítő komolysággal tudott nézni, hogy lehetetlen volt ellentállni. Barátainak serege számlálhatlan volt. A * Szerzőnek a Modern Könyvtárban megjelent ,Egyveleg" című novellás füzetéből. józsefvárosi kis ház ki nem fogyott a vendég­ségből. Senkit se kellett meghívni, senki sem volt hivatlan. Valami csodálatos fluidum áradt a kedves emberből ; a környezetét, meg az isme­rőseit is kedvessé tudta tenni. Felesége voltaképen egy kis nyárspolgár leánya volt, műveltségét az apai ház százeszten­dős szakácsnőjétől vette, szép sem igen volt, csúnya sem igen volt. Kjszaka is arról álmodott, vájjon a kilincset kell-e holnap tisztogatni, vagy a grádicsokat súroltatni. Mégis ennivaló volt az ura oldalán s aki nem azzal került össze, hanem az asszonnyal, épen úgy kaoagott annak a szürke beszédjén, mint magán a kedves emberén. Halálosan szerették egymást és soha félnapra nem váltak el. Kulcs Bélának egyetlen foglalkozása az volt, hogy a józsefvárosi szövetkezetben heten­kint egyszer iigyeleteB igazgatósági tanácsos volt. Azon a napon a tisztviselők semmit se dolgoz­tak, mégis minden elkészült, mint karikacsapásra. Kulcs Béla szóval tartotta őket is, a klienseket is, akiket a kabátjuknál fogott meg, ha- még olyan sürgős volt is a dolguk, mégis ámúlva mondták az emberek, hogy sohasem szolgálták ki őket gyorsabban, mint mikor Kulcs Béla az ügyeletes. Kínálgatták is ezzel az állással is, azzal is. Mondogatták neki : — Ilyen ember, mint te, bűnt követ el, ha nem dolgozik. Rothschildnak sokkal több pénze van, mégis dolgozik. Amire ő nevetve válaszolt: — Rothschild arra született, hogy pénzt szerezzen, én arra születtem, hogy jól érezzem magamat. Aztán Rothschild okos ember, én meg szamár vagyok, mert nem cserélnék vele. Nem valami elmés beszéd ez, nem is helyes beszéd, de úgy t udta mondani, hogy jóakarói kacagtak és igaz lélekkel átlátták, hogy igaza van. Akkor történt, hogy valaki ellopta a bel­városi nagy házat és Kulcs Bélából szegény ember lett. A dolog egy kicsit meglepte. Hazament és újságolta az asszo nynak : — Képzeld csak, ellopták házunkat. Hal­lottál már ilyet? Az asszony nem hallott még ilyet, nevetett is rajta, de mikor megtudta, hogy nem tréfa, akkor ájuldozott. Kulcs Béla fellocsolta és az Lakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! — Javításokat is elfogadok. " ' ' bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom