Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-01-15 / 3. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. tm tetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkes/.tö: L>"- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az aradi ezredes. Aradon meglehetősen sok újságíró van, a sok újságíró közt bizonynyal poéta is akad, aki a riportot néha képzelete televény talajában növeszti rikító szinü virággá s így némi fenntartással kell fogadnunk azt az „Uraim" kezdetű beszédet, mellyel a 33. közös gyalogezred parancsnoka állását elfoglalta. Aztán meg azt se feledjük, hogy az ezredesi beiktatások kevesebb fénnyel s főkép sokkal kevesebb nyilvánossággal szoktak lefolyni, mint — mondjuk — a főispáni installációk. Van tehát némi okunk Barbini ezredes beszédének hitelességében kételkednünk, ámbár kizártnak végre azt sem tartjuk, hogy esetleg tényleg elhangzott s elhangzott szórói-szóra olyan szövegben, mint ahogy azt a napi lapok hozták. Ha magát a közölt beszédet nézzük, akkor mig egyrészt ténykép megállapítjuk, hogy Barbini ezredesben az aradi regiment ép oly intelligens, amily humánus parancsnokot nyert, addig másrészt el kell ismernünk, hogy az aradi ezredesnek erkölcsi bátorságért sem kell a szomszédba mennie. Mert hogy ez a beszéd a maga jóságos s a mellett férfias hangjával leleplezésnek, vagy, ha úgy tetszik, inkább beismerésnek is beillik, áz minden gondolkodó ember előtt tisztán áll. ^ki arról szól, hogyan lehet elkerülni a katonai brutalitás, a hatalommal való visszaélés látszatát, az megvallotta ezzel, hogy ilyenek nem kis mértékben burjánoztak fel a hadseregben s tették sokaknak elviselhetetlenné az életet. Aki a külsőségek és kicsinyességek ellen állást foglal, az. vádat emel az eddigi egész szellem és rendszer ellen. A beismerés szép, a vallomásból üdv fakadhat, de akkor csupán, ha ez a beszéd — ha volt beszéd! — nem elszigetelt jelenség, fehér holló marad, hanem az egész k. u. k. hadsereg nevelési szellemének megváltozását jelenti. Ha az összes ezredesek nemcsak szivük szerint, de „hivatalból" is úgy gondolkoznak, mint áz aradi, akkor ha éppen gyöngyélet nem is lesz a katonaélet, de annyi átok se hangzik el szegény, agyongyölört bakák, huszárok és tüzérek ajakáról. Ellenkező esetben féltjük azonban Barbini ezredes — karrierjét. Az alsóvárosi tüz. A város lakosságának jórésze talán nem is tudja, hogy szerdán este az Alsóvárosban tüz volt. Igaz, jelentéktelen kárt okozott s e szempontból nem is volna érdemes vele e helyen foglalkozni. Mégis azt vélem, hogy a közérdeket szolgálom, mikor e tűznek, melynek magam is szemtanuja voltam, rövid históriáját előadom. Tanulságos história ez. .Este 10 óra tájban a Gyimóti-út egy szalmafedeles háza kigvuladt. A házbeliek nagyrészt már első álmukból felriadva, egy szál ingben, lábra valóban rohantak ki, hogy megmentsék életüket. A szomszédos házak lakói összefutottak, nagy zűrzavar támadt, de ennek ellenére sikerült az alsóvárosi fecskendő-házból a tömlő-orsót kigurítani s vele a helyszínére jönni. Fel is szerelték a Szélesviz előtti tűzcsapra, neki is irányították a tüz fészkének a sugárcsövet, azonban a tömlőn mindenütt sugárzott a viz, csak a szoporkán nem. Meddő tehetetlenségben kellett most végig nézni a tüz pusztítását, félve, remegve attól, hogy nem csap-e át a láng a szomszéd házakra is, amely esetben egy lángtengerbe borult volna a Gyimótiút s a Jókai-utca szomszédos házai. A lakosság végtelen szerencséjére szélcsendes idő volt s a nyirkos levegő nem volt alkalmas a tüz terjesztésére. Mégis az aggodalom megvolt a tűznél megjelent nagy közönség szivében s csak lestek, várták, mikor jön meg a tűzoltóság, amely a városnak 8600 koronájába kerül évente. Eltelik egy negyed óra, fél óra, még mindig nem mutatkozik. Az alatt hatalmas zsarátnokok repülnek a keleti irányban levő szalmás házra. Minthogy hiába való volt a várakozás, futárt kellett a tüzoltó-őrtanyára küldeni s nekik bejelenteni, hogy tüz van. Miután arról is tájékoztatták a tűzoltóságot, hogy hol is van az a tüz, körülbelül egy óra multán 3—4 tüzqltó meg is érkezett a Gyimóti-utat elöntő nagy sokaság gúnyos hahotázása és éljenzése között három fáklyával, melyeknek segítségével csakugyan rá találtak a már hamvadozó tűzre. Munkájuk már alig akadt, mert több derék ács- és kömives-segéd a ház tetejéről lehányta a gyú-anyagot, hogy a szobák be ne égjenek. Midőn az ember így ezeknek szemés fültanuja volt, önkénytelenül arra a gondolatra jutott, hogy városunk nem azért segélyezi a tűzoltóságot, hogy a veszedelem után jelenjenek meg, tíanem azért, hogy a lakosokba a biztonság érzeA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A néptanító.* Ma még kopottas, — s urak közt utolsó. Am az időnek rokkáján az orsó Perdül . . . perdül és változik a kor, Melynek lelkébe lopta a napot — • És Ígéretnél többet nem adott! Ám bohó álmot űzzön a botor! A lelke mélyén erős már a hit, Hogy megváltják majd búját, bajait, Mesék korából lelke is kinőtt: — Uj eszmét kordnak újhodó idők! Üde vágyakkal telik mey szivünk, Üres szavakban többé nem hiszünk! Hiába hullott a veríték : a gyöngy — Szent vággyal hát új cél felé megyünk — Csodás hatalmát érzi kebelünk. * „Az Iskola* c. lapból. Elögyelegni nem ér rá e század, Villámaival a fejünkre lázad Ha jókor meg nem alkuszunk vele — Leforráz izzó fénye, melege. Csak előre hát tűzzel, lelkesen, Avasson szentté a bátor küzdelem, Nem volt örömben egy parányi részünk, De a jövőbe bizakodva nézünk. Mikor a lelkek virradása eljő S a nép között majd mi leszünk az első, Mikor tüzével felragyog napunk S a diadalban összeolvadunk! Tuba Károly, A kapitány berukkol. Irta: Abonyi Árpád, A város egyik keskenyebb utcájában rendre megfiatalodtak a régi házak. Ez volt a máskülönben is ősrégi históriai múlttal diosekvő fejedelmi város legvénebb része: „Ó-vár

w-nak hivták már ApafFy Mihály ő nagysága idejében és úgy hivják ma is, bár ma már serami sem ódon benne, csak a Ferenciek templom-terén gyülekező ószeresek portékája, az ezernyi ezer ócska és rosszszagu holmi. A házak nagy része vagy egészen új, modern bérház, vagy űgy át vau alakítva, hogy a XVI. és XVII. század stilusa egyáltalában nem látszik meg rajtuk. Maradt azouban egy ház az utca középrészén, melyen sehogy sem tudott diadalmaskodni az idő. Egy emeletes, balkóoos, nehéz épület v >ít ; rengeteg kapubejárattal, hosszú, keskeny udvarral, istállóval, filagóriával és egy kis kerttel hátul, a szomszédos tűzfalak tövében, amelyben néhány csenevész bokron ós egy, minden nyomorúsággal konokul dacoló bodzafán kivül nem találtatott egyébként semmi. Tyúkok kapargáltak benne s a bodza szétnyúló ága

;n, nemkülönben a bokrokon, ruhát szárított az udvarmesteri cimmel felruházott urasági szolga felesége: Anikó néni, a félelmetes. Nekünk, iskolás diákocakáknak, volt ugyan-, is igen félelmetes személy ez a széles, kis Anikó I.egszolidabb cég ! Kernek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak "ÜHtl Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos áron. Pápa, Főtér 19. sz. Teiefor? 18, sz.