Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-03-12 / 11. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)KOROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kolm Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Mi történik odaát? Odaát csak az történik, hogy felveszik a nálunk elejtett fonalat és folytatják és bevégzik azt, aminek kiviteléhez nálunk hiányzott „az ész, az erő és a szent akarat". Tessék csak megolvasni, amint következik: „Legutóbb a galíciai tartománygyülésen hoztak az 1907. évi III. t.-c.-hez hasonló törvényt meg egy másikat, mely egy tartományi iparbank alapításáról szól, a múlt hetekben pedig a sziléziai tartománygyiilés szavazott meg ugyanilyen törvényt, amely szerint a legközelebbi tiz évben alakuló új gyárak egész, vagy részleges községi, illetve tartományi adómentességben részesülhetnek, ha egészen új iparágat, vagy olyat honosítanak meg, amelynek megerősödése nemzetgazdasági szempontból kívánatos. Az adóelengedés dolgában az illető testületek határoznak. A község telket, épületet, vizjogot is engedélyezhet ingyen, vagy mérsékelt áron". íme tehát Ausztria az ipari fejlettségnek azon a fokán, melyen Közép-Európában versenytárs nélkül áll, nem óhajt vesztegelni. Kitűzi az „Excelsior"-t s nem törődik azzal, hogy ez a rendszer, amint némelyek emlegették, esetleg a munkabérek emelkedését vonhatja maga után, vagy hogy az osztrák ipar a belső verseny súlya alatt összeroppan. Óriási többséggel szavazták meg az említett törvényeket s nyomán a gyáripar olyan újabb fejlődése veszi kezdetét, amiről nálunk — álmodtunk valaha. Sőt nemcsak álmodtunk, terveztünk is, törvényt is hoztunk, de a törvény írott malaszt maradt, iparbankjaink pedig ma is a levegőben lógnak. Március 15. (V.) Hatvankettedik fordulatán március Idusának nem kevés hazafias bánattal kell elismernünk, hogy ez a kor nem érzi át oly mélyen azokat az eszméket, melyeket ünnepel, mint a múzeum oszlopcsarnoka előtt hatvankét esztendeje összesereglett lelkes nép, melynek az a történelmi pillanat adatott, hogy a magyar Tyrteust, Petőfit hallotta szavalni, tőle a költötöl hangzott a zengő, az utolérhetetlen „Talpra magyar!" A francia forradalom, a társadalmi reneszánsznak szabadságra vágyó szellője lengedezett hatvankét év előtt a mi szép hazánkon és a politikailag iskolázatlan embertömeg, lett legyen egyenkint bármilyen műveltséggel is megáldott, — tudatában volt annak, hogy válságos, nagy történelmi időknek születését hozza meg csodás lelkesedése; érezte, hogy a régi bálványok összedőlnek és az emberiségre új korszak következik. Ha így nem lett volna, hogyan tudnók megérteni, hogy a Pilvax-kávéház néhány titánja a nyilvánossággal még akkor nem biró, cenzúrától lenyűgözött és rendőrileg féken tartott s közügyek vitelére iskolázatlan embertömeget tudott volna egybegyűjteni, mely egyszerre Magyarország eleven közvéleményét képezze. Közéletünk mai jelenségeit nézve, úgy találjuk, hogy ez a kor elődeinek nagy hevületére képtelen. Hiszen igaz, ma is ünnepeljük március 15-ét, de a tavasz fuvalmában ezek az ünnepek erősen a konvencionális szokások kereteiben mozognak. Elhangzik a magyar tengertől az erdős Kárpátokig e napnak glorifikációja és kétségtelen, hogy számra sokkal többen vesznek részt ezeken az ünnepeken; de hogy hány lélekben magasztosulnak fel a márciusi eszmék, — ezt a gondolatot üzzük el agyunkból, mert talán nemzeti csüggedést okozna. Kétségtelen, hogy a generáció, mely valamely nagy szabadságjognak áldásaival él, eltompulhat abban, hogy magát az eszmét érdeme szerint értékeli. Hatvankét év előtt a „Talpra magyar-t elszavalni szellemi reveláció volt. Ma az élö, söt talán olykor vissza is élö sajtószabadság korában még forradalmibb költemények és szónoklatok sem csinálnának olyan nagy, a paroxizmus lázáig növekedő érzelemhullámzást; míg hatvankét év előtt még a dadogó vezért is megtapsolták és vállukra emelték a márciusi hazafias láz hatása alatt. Remélnünk kell azt, hogy ha majd megtörténik egy nem várt reakció és a márciusi eszmék és az akkor kivivott népjogok veszélyben lesznek, majd kigyúl és fellángol akkor a Vesztaláng s bizonynyal a márciusi ünnepek mai sablonait elfelejtjük. Ám ha a márciusi eszmék győzelmére néhány nap múlva rendezendő ünnepek benső, hazafias tüze nem lángol A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJ1 Egy sötét palotához * Irta: Ábrányi Emil. Tündöklő élet illenék te hozzád, Es elhagyott vagy. Rideg és komor. Talapzatodnak büszke magasában Sötét vagy, mint a végtelen nyomor. Kriptát mutatsz, amint a ködös éjben Kő-pillantásod durván ránk veted, S templom lehetnél, volna termeidben Egy csöpp sugárzó, élö szeretet! . . . Lásd, itt alant a legszegényebb házban Kigyúl eqy ablak, mint parányi szem. De a te cifra. büszke homlokodnak Számunkra nincs egy mécsvilága sem! Ki épített ? Hűségből, fájdalomból Egy meggyötört nép! S ez a jutalom ? Hogy noha új vagy s ezer ablakod van, Úgy bámulsz ránk, mint egy bús, néma rom! * *A M. K. 183. füzetéből. Mért vagy sötét ? . . . Talán azért haragszol, Hogy hü maradtunk sok száz éven át, Ámbár konok dölyf, hitszegő ravaszság Vérpadnak adta nemzetünk javát ? Azért haragszol, hogy dagadt folyamként Ömlött magyar vér a csaták terén ? Hogy Moriámur-t mennydörgött az égre A megbocsátó, hü magyar erény ? Ah, e sötét, pompás, üres szobában Mit hall a szú ? A nesztelen magány ? Ugy tetszik, itt kisértetek bolyongnak Nehéz sóhajjal minden éjszakán. Két szőke ifju. Mind a kettő László Levágott fejjel surran szerteszét Az egyik árny. Es azalatt a másik Esküre tárja reszkető kezét. Hosszú csapat. Harminc nemes vonul be Látatlanul a Szent György-tér felöl. Német parancsszó magyar örök ajkán Nem tartóztatja egyiket se föl. Vezérük Kont. S egy bíboros teremben Megállanak mind. És a mély, süket Hideg homályban labdaként qurítják A trón elé levágott fejüket. Én Istenem, hát így lesz mindörökké ? Hát ezt az éjt nem veri át sugár ? Hát véres árnyak, torz rémek helyében Itt ember-szív nem fog dobogni már ? Zajos vidámság, pezsgő elevenség, Teremtő láng nem röppen hát oda, Ahol ma nincs más, csak halott sivárság ? Nem fog kigyúlni fönn a palota ? Én Istenem! Add, hogy a palotából Fény áradjon ki ott fönn a hegyen! Add, hogy szerencse, boldogság, dicsőség A palotában otthonos legyen! . . . Hádd lássak ott egy nyájas koronás főt, Akit mindenki hódolattal áld, Egy tündöklő, meleg királyi kastélyt, Egy minket értő, nagy, magyar királyt! Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék 11 Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjükelmékben, valamint angol különlegességekben. Ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint á legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot forlítok. VÁCiÓ DEZlO = szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápán, Pö-tér szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.