Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-03-12 / 11. szám

is akként, amint hazafias szivünk sze­retné — mélységes hódolattal adózunk mindazoknak, akik éppen ebben az utili­tárius korban a hazafias eszmék fáklyá­ját meggyújtják. Különösen tetszenek ne­künk az iskolákban rendezett márciusi ünnepek. Itt van a nemzet rügye, itt van a nemzet virága és éppen abban az idő­ben, amikor lelkébe a hazafiasság szent tanításai leginkább gyökeret merhetnek. És tetszik nekünk a társadalmi körök­nek március 15-i ünnepe. Mert a napi küzdelem salakjától megtisztult különböző foglalkozású emberek egyesülnek a már­ciusi hármas eszményben : a szabadság­ban, testvériségben és egyenlőségben. Egyesülnek érzésben és talán tudatára ébrednek annak, hogy a márciusi eszmék még nem győztek. Hogy a tülekedő, egy­mással gyűlölködő társadalmi osztályok helytelenül élvezik, a testvériséget sok­szor lábbal tapossák és az egyenlőséget megvalósíthatatlan ábrándnak tartják. Pedig aki így tesz, gondolkozik, az a márciusi eszméket megkorbácsolja és kivégzi és aki úgy vesz részt a márciusi ünnepeken, hogy legalább hazafias fel­hevülésében nem óhajtja e kor szellemét megváltoztatni a márciusi ideák követe­lései szerint, — az nem ünnepel, az ünneprontó. Óh ! hozd meg március Idusa a hatvankét év előtt lelkesen hirdetett hár­mas eszmény teljes gyözedelmét: a sza­badságot, a testvériséget, az egyenlőséget! Egy humánus intézmény. A Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíj Egyletének helyi fiókja f. hó 6 án dél­után 4 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a városháza tanáostermében a tagok élénk érdek­lődése mellett. — Dr. Kőrös Endre, a helyi fiók elnöke röviden vázolja az egylet célját és első évi működését, üdvözli a szép számban megje­lent tagokat és az ülést megnyitva bemutatja a központi igazgatóság évi működéséről szerkesz­tett kimutatást, rámutatva azon körülményre, hogy mig a pápai fiók alakulásakor, vagyis 1909. évi máro. 28 án kezdve, mikor az összes tagok száma : 99.631, a fiókok száma : 245 s az egyesület vagyona: 4,010.361 K volt, addig ma a tagok száma 129.6S6, a fiókok száma 291 s az egyesület vagyona 5,104.351, amiből minden­ki meggyőződhetik, hogy ezen egyletnek — mely ma is már évente 669 rokkantat, 135 özvegyet és 191 árvát segélyez — jövője csak fényes lehet. Ezután Wolmuth Lajos, az egyesület jegyzője felolvassa a helyi fiók évi működéséről szerkesztett jelentést, melyből a következőket ­megszivlelé8 céljából — szószerint közöljük : „F. hó 28-án lesz egy éve, hogy a M. M. R és Ny. E.-nek 245. sz. fiókja -- egynéhány régi lelkes tagtársunk fáradozásának eredménye kép — Pápán 60 taggal megalakult. — Aki jelen volt alakuló közgyűlésünkön, meggyőző­dést szerezhetett magának arról, hogy egyletünk célja a jótékonyság gyakorlása; aki nem volt jelen, az meggyőződést szerezhetett erről a la­pokban bőven ismertetett s azonkívül is nagy számban kiosztott alapszabályaink figyelmes át­olvasása alkalmával. — Dacára annak, hogy elnökünk s a választmány a legmesszebb menő agitációit fejtette ki egyletünk fejlesztése terén, mégis sajnálattal kell jelentenüuk, hogy ez — bár tagjaink száma több, mint négyszeresre emelkedett - a méltán remélt eredményt máig sem hozta meg. - Éppen azok, kiknek érdeké­ben ezen egylet léte.-ült, éppen azok nem akar­nak tudomást venni rólunk. — Nem látják, vagy nem akarják belátni, hogy a hetenként minden megerőltetés nélkül fizetendő tagdíjak ellenértékéül rokkantságuk esetén — ha nem is uri, de mindenesetre szerény ellátásukról gon­doskodva van, nem kell a kegyelemkeuyérre, a koldusbotra szorulniok, nem kell pirulva kér­niök, könyörögniük alamizsnáért ! Iparostársaink azok, akikről beszélünk. — ők azok, aki éle tűkön keresztül dolgoznak a mindennapi meg élhetésért. Az uralkodó nagy drágaság mellett nagyon kevésnek sikerül keresetűk bői annyit félre tenni, hogy öregségük vagy rokkantságuk idejében magukat fenntarthassák anélkül, hogy másokhoz, a könyörülő szivekhez ne kelljen folyamodniok. Hiszen vannak még könyörületes szívű emberek, kik embertársaikat tőlük telhe­tőleg segélyezik, de mekkora ezzel szemben azok száma, akik a könyörületre rászorulnak ! Bizony igen nagy! IparoBtársaink nem számít­hatnak arra sem, hogy ők öregségük, a mun­kából való kidölésük után nyugdíjban részesül­jenek. — Éppen azért koncolyan, saját érdekük­ben ismételten felhivjuk iparostársainkat, hogy egyesületünkbe — félretéve minden előítéletet — minél számosabban lépjenek be. — Majd látni fogják, hogy mi nem kárukra, de határozottan előnyükre voltunk, mikor buzdító szavaink hatása alatt zászlónk alá sorakoztak." A jelentés elmondja tovább, hogy a tagok száma a jelenben 267. A helyi fiók külön alapja — mely esetleges segélyekre van fönntartva 232 koroua. — Ezen külön alapot a városi Tanács 100 koronával alapította meg, melyhez újabban a Pápai Takarékpénztár 40, a Pápa városi és Vidéki Takarékpénztár 2ü koronával és az egylet tisztviselői — a részükre kiutalt 3% os kezelési jütalomdijnak az egyesület ré­szére történt átengedésével — 72 K 80 fillérrel járultak. Kiterjeszkedik jelentés továbbá az egylet választmányának évi működésért*, melyet helyszűke miatt nem közölhetünk. — Végzi pe­dig a következőkép : „Ezekben volt szerencsénk egyletünk egy évi működését ismertetni. — Mielőtt azonban tiszteletteljes jelentésünket lezárnók, felkérjük tagtársainkat, hogy egyletünk előmozdítása s embertársaink nyomorának enyhítésére igyekez­zenek azt megismertetve odahatni, hogy minél többen gyülekezzenek záezlónk alá s munkálják azon nemes célt, mellyel elérjük, hogy kevesebb koldusa lesz városunknak, kevesebb embertár sunknak kell keserű kegyelemkenyérre szorulni. — Adja Isten, hogy úgy legyen." A jelentés tudomásul vétele után az elnök indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedésed elhatározta, hogy a városi tanácsnak, élén Mészáros Károly polgármester egyleti védnök­nek, a Pápai, a Pápa városi és vidéki takarék­pénztáraknak, az egylet tísztikaránatc a nagy­lelkű adományokért, illetve Gerstl Leó szövő­gyári igazgatónak — az egylet érdekében kifej­teit áldásos működéséért — jegyzőkönyvi köszö netet szavaz s erről Őket jegyzőkönyvi pontban értesíti. Ezután Pereszteghy Lajos alelnök szemé­lyében megválasztották a központi kiküldöttet, ki az egyesületet a budapesti küldöttgyűlésen képviseli, mely után az évközben megüresedett tisztviselői és választmányi tagsági helyeket töltötték be. Az egylet tisztikara és választmá­nya jelenben a következő : Védnök : Mészáros Károly polgármester. Elnök : Dr. Kőrös Eudre, alelnök : Pereszteghy Lajos. Pénztárnokok : Blurn Miksa, Szita Gyula, Ackerman Alajos, Vágó Gyula, Tomor Antal. Ellenőrök: Kerbolt Alajos, Schneller Ferenc, Török Antal, tíöröc Sándor, Wellner József. Jegyzők : Wolmuth Lajos éá Balogh Ernő. Választmányi tagok; Szelecky Ferenc, Győri Gyula, Szidnay Antal, Gombosi látván, Németh Imre, Mátz Mihály, Somogyi Sándor, Vér Ferenc, Horváth Mihály, Kovács Mihály, Galambos János, Nóvák Ödön, Biuer Zsigmond, Szigeti Imre, László Mihály, Beke Gyula és Kondor Ferenc. Szelecky Ferenc v. tag indítványára a közgyűlés dr. Kőrös Endrének ö ízetlen és ered­ményteljes működéseért jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánítja, mi után a közgyűlés a védnök és elnök lelkes éljenzése közben berekesztetett. _ 1 _ A Pata - leányok. Irta: Cliolnoky László. Reggel a két Fata-leány elindúl hazúlról, a suszter-műhelyből. Gizi, az idősebbik, csinos leány, de csak este, mert a napfénynél lekiabál az arcáról a koplalás meg a régi szobalevegő. Szemében még ott van az erős szenvedélyek nyoma és tulajdonképpen ez a leány egész szép­sége. Ha este jár az utcán, sokan megfordúl­nak utána és a ruháján is csak a nők érzik meg a pamutszövet szagát. Már sokszor volt menyasszony, ő legalább már sokszor mesélt róla a szomszédoknak, most azonban végérvé­nyesen szerelmes Lánc Nándorba, a villamos kalauzba. A leány azok közül való, akiknek a parancsolás csak egyetlen-egy, az alázatos össze­zsugorodás pedig millió helyen jutott ki. Otthon az apja meg az anyja a azentirást sem vehetné komolyabban, mint az ő szavát, amikor a kis húgára rápirít. A kisebb leány, a tizenkétéves Vilma már sokkal modernebb hölgy. Már teljesen megérti a nénje otthoni, ártatlan erőlködéseit és nem rontja el a kedvét az ellenszegüléssel, pedig valójában már igen sok okos dolgot adott be Gizinek, de mindig úgy, mintha valami naiv, gyerekes dolgot mondana Egyébként cudarúl kokett és józan ; mindig tudja, melyik férfi nézte meg jobban. Indúlás előtt az öreg Fata komoly és tárgyi­lagos megbeszélés után átad Gizinek huszonkét krajoárt, hogy menjenek szakaszjeggyel a nagy­bátyjukhoz, visszajövet pedig vegyenek két szafa­ládét ebédre. Bár Gizi sajnálatosan jó leány, lehetetlen elhallgatnunk, hogy az egész nagybácsi-história koholmány ; nincs nála semmi keresni valójuk, csakhogy a leány okvetlenül fel akar szállni a 314-es villamosra, amelyiken ma Lánc Nindor a kalauz. Azért, amikor végre kiszabadűl az apja műhelyéből, a kis húgával együtt odaáll a Kerepesi-út sarkára a megállóhoz. Várja a 314-est. Amikor egy-egy alkalmas, de más számú kocsit el­ereszt, mindig valami szánalmasan ostoba hazug­ságot hebeg a húgának, aki engedelmes arcot vág, pedig jól tudja, mennyiben áll a dolog. Eközben a Károly-kaszárnyánál feltűnik a 314-es. Az elegáns Lánc Nándor, a kalauz, hanya­gúl, felsőbbségesen rángatja a csengetyüt és kunkori bajusza alatt egyre jobban mosolyog, amint a kocsi közelebb ér az állomáshoz. Mert tudja már, hogy Gizi okvetlenül ott vár rá. ^ egyébként már megszokta az ilyesmit, amint a végállomásokon el is szokta mondani. A kocsi végre odaér a megállóhoz. Gizi a a felszállásnál tanulságos dolgokat mond a húgá­nak, sőt a perronon halkan még hozzájuk is tesz újabbakat, hogy ne kelljen az elegáns Lánc Nándor szemébe néznie. Végül belöködi a húgát a kocsiba és maga is leül, lehetőleg simán. Lánc Nándor pedig mindezek alatt a per­ronon sodorgatja veszedelmes bajuszát és mo­solyog a keze alatt. Végül bemegy a kocsiba, megáll a rákvörös leány előtt, utolérhetetlen hanyagsággal szalutál és halkan, lágyan azt mondja : — Hová tetszik ? Gizi kapkodni kezd. Vilma pedig, aki nagyon jól tudja, hogyan kellene megvadítani a pökhendi fickót, de nem akarja látni a nénje vergődését — kinéz az ablakon. Gizi így tel­jesen egyedül marad a csodás Lánc Nándorral és még jobban kapkod. Végül előcibálja a tás­SZEBERÉNYI JÁNOS mérlegkészítő és lakatos, PÁPA, Jókai-utca 14. = jutányos áron elvállalja bárminemű mérlegek javítását, súlyok egyenlítését hitelesítéssel együtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom