Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-02-19 / 8. szám

Lássuk csak feljajdulásának tételeit, menynyi is ezekben az igazság. Azt az állítását, hogy „a város gazdái nagy erővel iparkodnak tért hódítani" — legkevésbbé sincs szándékunkban cáfolni akarni. Ellenkezőleg biztosítjuk a cikkírót és rokongondolkozásu társait — bármennyire fájjon is nekik — ez az iparkodásunk a jövőben sem fog lohadni, hanem emelkedni. Erre kényszerit a multak tanulsága, a magunk drágán megfizetett okulásunk. Nem természete a magyar embernek és épen nem a magyar gazdapolgárnak a szerepelni vágyás, a hiu dicsőségek kívánása. Ős eredeti nemes tulajdonságunknál fogva szerettük a munkát, életünk kenyere volt a kötelességek hü betöltése. Tisztelettel vontuk körül elöljáróinkat, bizalommal viseltettünk vezetőink iránt. A közérdekért lelkesedtünk és hoztunk érte áldozatokat sokszor erőnkön felül. De mit láttunk? Mindig csak áldozatot követeltek mitőlünk, kihasználták jóhiszeműségünket, végletekig feszitették türelmünk húrjait. És a húr végre is elpattant s mi felébredtünk a nyomasztó álomból, — s tömörültünk. Egyesültünk, hogy ahol megállapítják kötelességeinket, legyen jogunk érdekeinket védenünk. Igaz, éltéi tünk ezzel eddigi ősi szokásainktól, igaz szakítottunk a magyar gazda egynémely eredeti sajátságával, — de ne higyje B. 1., hogy ezt jó kedvből tettük, hisz maga a részvétel gyűléseinken különösen szorgos munka időszakában újabb nagy áldozat részünkről, és mégis így kell cselekednünk, mert erre az „urak" bennünket kényszerítettek a város ügyeinek olyan vezetésével, olyan határozataival, melyek teljesen tönkre tettek volna bennünket. Érdekeink parancsolták, kenyszeritettek bennünket az uralkodó osztállyal való vetekedésre. Érdekeink parancsolták, hogy már a tanácskozási tárgyakat előkészítő állandó választmányi bizottságba bejussunk. Hogy ott „csak passziv szerepre vagyunk utalva", nevetséges beszéd. Vájjon hány „uri" választmányi tag van, kik többet is tesznek a szóbeli tanácskozásnál ott, — ingyen ? Érdekeinkről szólottunk, — és azt tetszik mondani külön érdekcsoportot képviselünk. Igen. Külön érdekeink vannak, sőt különb érdekeink is, mint az „urak pártjának*. A mi érdekeink a város érdekei és nem az „uraké" ; ezeké — a tapasztalat mutatta — igen sokszor önös, személyi érdekek — és mi képviseljük a város lakossága többségét, a közérdeket. Hogy hol, mikor képviselte az urak klikkje önös önző érdekét, minek hánytorgassuk — veszett fejszének nyele az. De hogy mi közérdeket ne képviselnénk, azt ne mondja senki rólunk. Mi, akik ősidőktől fogva lakjuk e földet, — mi, kiknek itt éltek apáik, kiknek itt élnek gyermekeik, — kiknek ide van kötve multunk, jelenünk, jővönk, mi ne néznénk azt, mi ennek a városnak közérdeke? Legyen nyugodt B. I., ha nem vagyunk is úgy minden hájjal kikenve, van annyi természetes eszünk, hogy azt felfogjuk, mikép a város fejlődése, intézetek emelkedése, intézmények létesítése, a forgalom nagyobbodása, az ipar, kereskedelem élénkülése tehát amit közérdeknek kell tartani — emeli a mi értékeinket, gyarapítja a mi vagyonosodásunkat is. És ily célokért áldozatot hozni is nem félünk, — de igenis ellene leszünk minden oly újabb tehervállalásnak, mely hasznot a városnak nem hoz, nem adunk oly befektetésekre, amelyek a város érdekei ellen vannak. Nem pártolunk soha oly terveket, melyek keresztülvitele egyeseknek hasznos — de a nagy többség, az adózók kárára van. Ily szempontból indultunk ki, mikor a Pápa—Sümegi vasút szubvenciója ellen, és a 20.000 korona gyámpénznek a sokak érdekeit szolgáló hitelszövetkezetbe elhelyezése mellett szavaztunk, vagy a Keskeny-féle ház megvétele mellett határoztunk. Nem vagyunk mi a vasútépítések ellen, hanem csak az olyanok ellen, mint amilyen az a szerencsétlen bánhidai, és amilyen ez a sümegi lesz, — melyek óriási áldozatunkba kerülnek, de a város fejlődésén nemhogy nem lendítenek, sőt azt rontják. Kár annyira a szenvedélytől elragadtatva kijelentéseket megkockáztatni, melyek az igazság tükrében éppen fordított képet adnak. Ilyen az a nyilatkozat is, hogy oly határozatokat juttattak többségre, melyek sehogysem egyeztethetők össze a város érdekével. Erre vonatkozólag a P. H. fentemlített cikkének ezen szavaival válaszolunk : „ha hozott is a közgyűlés olyan határozatokat, amit egy haladni akaró város igaz érdekeivel nem kongruensek, nagyobb veszedelmet eddig még nem zúdított a városra". Hát mire való akkor az ily panaszos feljajdulás és vádaskodás ? És ha tényleg tévedtünk volna egyik-másik határozat hozatalánál — vájjon az „urak" mindig helyesen határoztak-e? Arról azonban bátran és nyilt tekintettel biztosítunk mindenkit, hogy akármely ügyben bármiféle állást foglaltunk és foglalunk el a jövőben, soha semmi körülmények között legjobb tudásunk és őszinte meggyőződésünk ellen nem cselekszünk, önös, önző célokat nem tekintünk, hanem a közérdeket, amint ezt a szót igazi jelentésében érteni kelt. — S végül: mikor a múltban hozott káros határozatoknak, óriási pénzek hiábavaló célokra fordításának ma nincs gazdája, nincs kit felelősségre lehetne vonni: mi gazdák számolunk ezzel is. Felelőseknek tudjuk magunkat minden ténykedésünkért, felelőseknek a nagy közönség előtt s felelőseknek önmagunk lelkiismerete előtt. Több alsóvárosi polgár. Pénzintézeteink 1909. évben. i. Pápai Takarékpénztár. A Pápai Takarékpénztár, városunk immár majd félszázados, legnagyobb pénzintézete lefolyt üzletévéről tájékozást nyerhetünk az igazgatóság jelentésének következő részéből „A forgalom a múlt évben elég élénk volt s az üzlet minden ágában általában emelkedett; s mi az erneikedett forgalmat a saját erőnkből mindig kielégíthettük, sőt folyton oly pénzbőségben voltunk, hogy annak egy részét átmenetileg csak mérsékelt jövedelem mellett kamatoztathattuk, de gyümölcsözés nélkül nagyobb összeget sohasem hagytunk. Betétállományunk a lefolyt évben több mint 700.000 koronával emelkedett, mely ismét fényes bizonyítéka az intézetünk irányában ez évben is megnyilvánult bizalomnak. S jóllehet, hogy értékpapírjainkat a legreálisabb árfolyamban vettük fel mérlegünkbe, mégis a múlt évi 132.491 K 04 fillért tevő tiszta jövödelmüak az előző évihez képest igen szép emelkedést mutat. Ezen kedvező jövedelem-szaporulat dacára is az osztalékot az előző évihez képest részvényenként 150 koronában javasoljuk megállapítani, mert célunk az intézeti alapokat minél jobban gyarapítani, mit különösen a IOV2 millió korona betéttel szemben kötelességünknek is tartunk." A forgalom képét a következő fontosabb adatok mutatják : Betétetett (takarékbetét). . . 3,679.959'33 K Bevételeztetett folyó számlán . 2,258.597 37 „ Ingatlan kölcsönökre kifizettetett 641.492-50 „ Leszámitolt váltókra kifizettetett 5,803.459*83 „ Értékpapírokba befektettetett . 406.922*84 „ A nyereségfelosztási javaslat fontosabb pontjai: Rendelkezésre álló nyereség . Ennek felosztásakép a tartaléktőkéhez csatoltatik. . . Jutalékokra A íelügyelő-bizottságnak . . Osztalék 300 drb. 1000 kor. névértékű részvény után részvényenként 150 K-val számítva Különleges tartalék-alapra . . Nyugdíj alap tőkére .... Intézeti 50 éves jubileumi alapra Jótékony célokra 134.984-98 K 13.249 10 „ 21.198-56 . 2.400 — „ 45.000-— „ 40.000-— , 3.000'— „ 1.000'— „ 2.000*— , Az intézet, melynek igazgatósága, élén Galamb József elnökkel, felügyelő-bizottsága s tisztikara egyaránt közreműködött e szép eredmény elérésén, e hó 24-én tartja évi rendes közgyűlését. II. Pápai Közgazdasági Bank. E fiatal, de agilis pénzintézetünk életéről az igazgatósági jelentés a következőkben számol be: „Intézetünk forgalma a mult évben igen élénk volt s az 1908. évi forgalomnak több mint négyszeresére emelkedett. Az egyes üzletágak szintén emelkedést mutatnak s itt különösen utalunk a takarékbetétekre, a váltótárcára s a jelzálog üzletre ; egyedül a folyószámla üzlet mutat apadást, de ez az apadás is csak látszólagos, amennyiben csupán a zárlati állomány mutat az 1908. évihez képest csökkenést, de évközben ez az üzletág is tetemes gyarapodást ért el; ezt az állítást, igazolja az a körülmény, hogy 1909. évben kamatokban 6684*82 kor.-t szedtünk be, holott 1908. évben e cimen csupán 2048'82 kor. folyt be; 1909. évben kifizettünk folyószámla betéti kamatok fejében 1934'20 K-t, 1908. évben pedig 131253 kort.-t. Az elmúlt évben sikerült több pénzintézetnél, ezek között az Osztrák-Magyar Banknál is visszleszámitolási hitelt kieszközölni." Az egyes üzletágak forgalmát a következő számadatok mutatják: Összes forgalom 1909. évben 10,485.454-64 K Takarékbetét 715.658 99 „ Váltótárca 2,708.581'53 „ Jelzálogkölcsön 72.124*20 „ Folyószámla hitelezők . . . 603.430*94 „ Az összforgalom a tavalyihoz képest 7,714.442 korona emelkedést mutat. A nvereményfelosztási javaslat, a kővetkező : Tiszta jövedelem .... 15.742*59 K Ebből a tartalék alaphoz csatoltatik 1.57426 „ Az igazgatóság díjazására . 1.574'25 „ Az ügyvivő elnöknek . . . 787*12 „ Marad 11.806 kor., hozzáadva a tavalyi 5.589 K-t, felosztandó 17.396*35 K, ebből fizettetik 4%-os osztalék fejében 8.000'— K A tartalék alapnak 8000 K-ra való kiegészítésére fordíttátik 5.648'74 „ Jutalmazásra adatik .... 200'— „ a többi a jövő év számlájára. A fejlődés és erősödés utján levő Közgazdasági Bank folyó hó 20-án Harmos Zoltán elnök vezetése alatt tartja évi közgyűlését. Zeneciklus a Leányegyletben, Schumann-estély. A múlt szombaton folyt le a tervezett zeneciklus harmadik és utolsó estéje, a Schumann-est. A Leányegylet terme most is megtelt az utolsó helyig intelligens közönséggel, mely a rekkenő melegség ellenére kitartott az utolsó percig. Schumann Róbert életrajza sokkai változatosabb, megkapóbb a mindig jómódban élő és a sorstól kegyelt Mendelssohnénál, így vagyunk Schumann munkásságával is, mely életrevalóbb, mélyrehatóbb, mentes minden érzelgős szentimentálizmustól. Ügy látszott, szivesebben is foglalkoztak a közreműködők Schumannal, mert az egész estély olyan magas színvonalon állott, hogy örömét lelhette benne mindenki. Az est sikere azért nagy és igazi, mert a hallgatóság egyhangú Ítéletén és nem elnéző, illemtudó udariasságon alapszik. A vidéki hírlapok referádáihoz ugyan hozzátartozik, hogy akármilyen gyarló zenei produkciót — már a jobbára ismerős előadókkal való barátság fenntarthatása kedvéért is — föltétlenül agyon kell dicsérni. Ez rendjén van, ha szükkörü műkedvelői előadásokról beszélünk, de aki ilyen nagyszabású és egy város egész társadalmát megmozgató művészi előadásra vállalkozik, az legyen elkészülve a bírálatra, a nagyközönség józan Ítéletére, amely a legelkapatottabb és legönhittebb művésznek sem kedvez, ha az illető valóban meg nem érdemli az elismerést. A Schumann-est sikere általános sikernek mondható, mivel a közreműködők nagy buzgalommal és odaadással állottak az eszme szolgálatába és élvezetes játékukkal lekötötték a hallgatóság azon részének figyelmét is, amely eddig az ilyen klasszikus zene iránt még érdeklődni se szokott. Az egész estén alig akadt kifogásolni való, ment minden, mint a karikacsapás, sehol mosolyra ingerlő kisiklás, disszonáncia. Minden előadó az őt megillető helyen volt és csak azt vállalta, aminek derekasan megfelelni tudott. Ez nagy titka az elért sikernek, mert az együttesek helytelen összeállítása már gyakran lerontotta a várható jeles eredményt.