Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-19 / 47. szám

F PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: £>«• KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Battonyai erkölcsök. Ha az a kaszinóbeli összetűzés, amely derékon kettétört egy szépen indult birói karriert, tisztító zivatar hatásával birna, akkor nem sajnálnók Simon Ákos táblabírót, aki a battonyai erkölcsökért állásával fizetett meg. De ha egyszerűen Simon Ákos nyugdíjba vonulása lesz az ügynek végső következménye, Battonyán pedig tovább is elfogadott szokás marad a „kibiepénz" és az a sok kóros jelenség, ami a mértéktelen hazárdjáték nyomán természetszerűen felburjánzik, akkor bizony kár volt egy héten át, mint a fővárosi lapok irták, „izgalomban tartani az egész délvidéket". Igaz, hogy az izgalmat főkép a pörben szereplők társadalmi állása keltette. Egy főszolgabíró s egy táblabíró álltak egymással szemben : kinek adnak igazságot? Az, amit mi lényegnek tartunk, kevesek szemében volt döntő mozzanat. Most azonban, hogy az igazságszolgáltatás, becsület-zsűrije már döntött, most már mégis helyén való volna, hogy Battonyán s az „egész délvidéken", hol talán még inkább, mint egyebütt, az emberek egész hivatalon kivüli idejét a kártya foglalja le, felülkerekednék az a felfogás, hogy itt egy .egész rendszeren, az úri léhaságnak, a jellemrontó könnyelműségnek rendszerén kell változtatni s vissza kell állítani a kaszinók méltóságát, ha nem is egészen úgy, ahogy Széchenyi tervezte, de legalább is olyan módon, hogy ne lehessen karrierek megtörője, családok szétrombolója. Vájjon lesz-e a szeged i pörnek ily tisztító zivatar ereje ? Szini szezon után. „Eső után köpönyeg", mondhatja valaki. A színészek már majd egy hete elmentek s mi most fogjuk bírálni őket, mikor már mi haszon belőle?! Nos hát, mi — tanú lehet reá minden olvasónk — a szezon tartama alatt is teljesítettük bíráló tisztünket, az eső utáni köpönyeg pedig szintén nem árt — a legközelebbi esőre. Nem tagadjuk, mi valóban nagyon elégedetlenek vagyunk a lefolyt szini szezónnal. Tartalmatlanabban, üresebben még kevésszer volt részünk. Hogy az igazgató elégedetten távozott innen,, mert neki, mint szokták mondani, a szezon „bevágott", az csak azt bizonyítja, hogy Pápán már nagy, igen nagy színházlátogató közönség van, amelynek lelki szükséglete a szinház s amely nem ilyen szezont érdemel, mint aminő a most elmúlt volt. Arról nem is szólunk, hogy az igazgató a szezont önhatalmúlag egy teljes héttel megkurtította. Mivel persze mindennek formát kell adni, hát ezt a szinügyi bizottság elnökének és titkárának az utolsó előadási napon bejelentették azzal, hogy a katonazenekar távozik, anélkül pedig, hogy játsszanak ? Hát az igaz, hogy zenekar nélkül nem játszhatnak, de az is igaz, hogy a zenekart amint lehetett öt hétre szerződtetni, lehetett volna hatra is. Csak akarat kell hozzá meg áldozatkézség, amit persze a direktor urak csak a közönségtől várnak el. Na de ha legalább az öt hét alatt mindenek ékesen és szép rendben lettek volna! Ám végig tekintve az öt heti szezonon, meglehetős sivár kép tárái szemünk elé. A műsoron persze az operett dominált. Ebbe már bele kell nyugodnunk, ez minden vidéki színpadon így vau. De igazi jó operett-esténk azért alig egy-kető volt. Újdonságot hármat láttunk : A muzsikus leányt, Mary-Annt, Balkáni hercegnőt. Közülök igazi sikert csupán az első aratott. A reprizek közül szerencsések csupán a tavalyi műsor-darabok voltak. A régi repertoárból valók olyan előadásban kerültek szinre, ami szinte kegyeletlenség számba megy. Ezeken boszulta meg magát leginkább az, amit mi Szalkay társulata legnagyobb hibájának tartunk: a komoly tanulás hiánya. Egy Rip van Winkle előadást nem lehet tegnapról mára felfújni. Azok a kardalosok e főkép kardalosnők, akik még a rendes műsordarabok zenepartitúráját is alig hogy ismerik, nem képesek feladatuknak egy próba után előttük ismeretlen darabban megfelelni. Mit használ aztán a legjobban összetanult katonazenekar, ha a kórus nyugodtan kornyikál a maga útján s ez az út egész más, íniiit amit a karmesteri pálca jelez. Még gyöngébben állottunk a drámával. Újdonság ugyan itt is volt három, de közülök egyedül az Orvosok bírt iro„PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. H e I é n. Irta: H. Szederkényi Anna. Régi világból itt felejtett boltozatos kapújú házban, amelynek kilincsét, ébresztő kalapácsát, ma már, mint régi kultúrtörténeti emléket, a a fővárosi múzeumban gyűjtögetik, nőtt föl. A kis házban, amelynek üzlete táján nem egyszer furcsállott ez a fölirás : az üzletet elfoglaltságom miatt nem nyitom ki, hajtott, bimbózott és virúlt ki Helén. Ünnepnap délután eljárt anyjával a tem plomba. Áldozott, gyóat annak i'endje módja ezerint, ahányszor esak lehetett. Tizenhárom esztendős korában aranyláncon elég nagy arany keresztet / kapott. Ha látogatóba ment, vagy vendégeket várt, miadig fölkapcsolta a nyakára, miután krétaporral kifényesítette a Megváltó testét. Nem mondhatnám, hogy nem voltak álmai életének. Ezek az álmok csak halvány, alig kivehető körvonalakban lopóztak be a lelkébe. El nézte a félsötétben a Duna lágyan aláfolyó hullámait, amelyek halk dudolással ringatják álomba a százszinfí tényben tündöklő testű sziré neket. Az ékes paloták mintha előtte nőttek volna ki a vizből. Körvonalaik belévesztek a végtelen szürkeségbe, j^önn a hegytetőn szemben véle áthághatatlan zöld várfal mögött állt az ékes tündérpalota. Szemére alábocsátotta redőny pilláit. Aludt . . . aludt . . . ! Helén nézte, egyre nézte és várta, hogy egyszer majd csuda történik. Kettényilik a zöldöltözetü sziklafal és kirobog rajta aranyeafrangos takarójú fehér paripán arany ruhás legény. Hogy, ki ? Az .arca hasonló lesz a mesebeli Sármán királyfiéhoz, az Árgyéluséhoz, vagy pedig ahhoz a csodaszép ifjúhoz, akit életében egyszer a színházban látott. Ide oda jött, ment, énekelt, táncolt, sírt és nevetett ez az ifjú. Helén ugyan nem igen értette, hogy mindez miért, de azontúl álmaiban nem megvetendő helyet foglalt el barnafürtös feje. Mialatt képzelete szőtte, egyre szőtte karcsú, linóm alakja köré a selymes álomszálakat, kicsi keze meg nem szűnt öltögetni a végnélküli kerek és hegyescakkos patyolat-csikokat. Ezek a csikók fogytak, fogytak, de végleg elfogyni sehogysem akartak. Egyszer szőlőlevél, benne bárom pont. Egyszer hétkarikás rózsalevél, benne apró lyukakból ötszög. És így tovább mindenféle fantasztikus minták, amelyek hol óriás kiflihez, hol karcsú patkóhoz hasonlítottak. Ebbe a kristály fehér és mégis olyan szövevényes világba, érkezett meg váratlanul a jól megtermett főportás. Igen, a „Fáradt vándorhoz" cimzett előkelő szálloda jól fizetett és egy kicsit elhájasodott főportása. Hogy miért jött ? Istenem, Helénért. A kicsi Helénért, akinek hattyunyakáu ingerlően bodroztak a selyemhaj p'hék, akinek törékeny, lányos dereka olyan szembetűnően nem illett a Pál harminchatesztendős, nyolcvan centiméteres termetéhez. Helén tulajdonképpen akkor ébredt tol, mikor hiába kereste a csukottszemü, rejtelmes tündérpalotát, melyből el fog jönni . . . azaz, hogy már megérkezett . . . Itt van Pál. Hát ő volna . . . igazán ő volna . . . Széles, szürke kabátja oda volt dobva a szék karjára. Rendetlenül lógott a padlóra az ujja. Helén elővette és kezdte lekefélni róla ... ó bocsánat — a kis, apró fejkenő pikkelyet. Oh, óh a tündérlovag ... az arauysallangós paripa, amelynek csattog, szikrát vet aranypatkója ... A bársonyÁllandóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. = VidÓ DEZSŐ szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktauító, Fápáa, Pö-tér 19-ik szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.