Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-19 / 47. szám

dalmi értékkel. S ha máshol nem lehet, legalább a drámánál figyelembe kellene venni az irodalmi szempontot? S mily könnyű helyzete van a szini direktornak a múlthoz képest! Azelőtt egyedül a Nemzeti adott drámaujdonságot, ma a Nemzetin kívül a Magyar szinház igen jeles repertoárja s a Vigszinház akárhányszor irodalmi becsű műsora, sőt akárhány vidéki nagyobb szinház, így főkép a kolozsvárinak dráma-újdonságai rendelkezésére állanak. Es nekünk tnégis a Bilincseket, hagyján, de a Molnár és gyermekét, sőt a Gyermekrablónőt kell végigszenvednünk. Mondanunk sem kell, hogy ezen a téren is a fiskális szempont uralkodik. Az igazgató egyszerűen olcsó darabokat keres, tandemeket fizessen a közönség neki, ő ellenben a szerzőknek minél kevesebbet. Ebbe a rubrikába tartoznak a diákelőadások is. Tavalyi erős felszólalásunk utáu e téren javulást vártunk. Javulás helyett a legnagyobb fejetlenség és kaphodás jellemezte ezeket a délutáni előadásokat. Más megoldási mód itt nincs: az igazgatónak kész programmal kell jönnie s ha ezt a programmot az iskolák igazgatóságai elfogadják, akkor minden előadásra gondosan elő kell a társulatnak készülnie, hogy a diákelőadások szolgálhassák valóban eredeti céljukat, lehessenek az irodalmi tanításnak kisegítő eszközei. Csak futólag említjük meg, hogy a társulat szervezve is elég hiányosan volt. Drámai hősnő csak a harmadik hétre érkezett, drámai szende egyáltalán nem volt. Nem volt a társulatnak koloratűrénekesnője (Fábián Linkát csak az előleges jelentés ígérte), nem volt tenoristája, mert hiszen Nyikost még a bugaci dalkör sem fogadná el annak. Legyünk azonban igazságosak: a hiányzó erőket részben pótolni tudta sok jeles régi és uj tag. Csak egy volt, amit nem pótolt, nem is próbált pótolni senki, — -a rendezőt. A rendezőt, úgy látszik, Szalkay teljesen felesleges luxusnak tartja, amit a. modern szinpad bátran elnélkülözhet. Hát mi köszönjük, nem kérünk az ilyen modern színpadból. Mi csak megmaradunk a régi mellett s követeljük, hogy legyen egy erős kéz, amely fegyelmet tartson a színpadon, lelket öntsön a szereplőkbe s megteremtse azt, ami idén nem volt a társulatnál, a becsületes összjátékot. Még csupán a darabok kiállításáról kellene szólanunk. De erre kár szót vesztegetni. E téren minimumra szállított igényeinket azzal honorálta az igazgatóság, hogy — a Blaha estéken duplára emelte fel a helyárakat. Mondanunk sem kell, hogy ezek a dolgok jövőben így nem _ mehetnek. A szinügyi bizottságnak — s ha még úgy gúnyolna is a fővárosi sajtó, mert bele mer szólni a szent és sérthetetlen direktor urak dolgába — talpra kell állania s minden erővel azon kell lennie, hogy Pápa városa olyan szini szezont kapjcn, a minőt megérdemel. — or — Az illami pénzügyek és a kereskedelem, Sokszor esik szó mostanában az élelmi szerek drágaságáról, de ha a gyermeket a maga nevén akarnók nevezni, általános drágaságról kellene beszelnünk. Amint az áralakulási statisztika bizonyítja, a legtöbb közszükségleti cikk ára jelentékenyen felment, mert magasabb lett a munkabér s már a nyersanyagok termelésébe be kell kalkulálni az előállítási költség többletét. Ugyanez a proccesszus áll elő a nyersanyagok feldolgozásánál, a gyártásnál is. Drágább nyersanyagból, emelt munkabérek mellett lehetetlen az árut abban az árban előállítani, mint hajdan. És ha a nyersanyagok termelői, valamint azok feldolgozói kénytelenek az árakat emelni, mit tegyen a közvetítő kereskedő, akire az áru drágább beszerzése, alkalmazottainak magasabb munkabére, a bolt- és lakbér felcsigázása és magának és családjának megélhetése naprólnapra fokozódó újabb terheket hárít ? Emeli az árakat ő is, nem szívesen, mert a drágaság forgalmát csökkenti, — de kénytelen vele. Kutatjuk, vitatjuk az általános drágaság okait, gyógyszereket keresünk azok megszüntetésére és nem vesszük észre, hogy circulus vitiosus-ban keringünk s minduntalan visszajutunk ahhoz a ponthoz, ahonnan kiindultunk. De nem vesszük észre, nem látjuk meg az árak emelkedésének egy közelfekvő okát sem, amit pedig nem kellene figyelmen kívül hagyni. Nem mondjuk, hogy egyetlen, de kétségkívül egyik főoka a drágaságnak az állam financiális erdeke. Az állam első sorban ipart űz, de az iparűzést nem arra használja, hogy a gyártott iparcikkek forgalma terén az áralakulásra mérséklőleg hasson, hanem arra, hogy iparvállalataiból minél több hasznot préseljen ki az államkincstár javára. Eléggé bizonyítja ezt többek köpött az állami vasműveknek a vaskartellhez való csatlakozása. Az állam továbbá monopoliumokat kreál, de szintén nem abból a célból, hogy a magánvállalkozást kizárva olcsón lássa el a fogyasztókat a monopolium tárgyát képező cikkekkel, íme a dohánygyártmányok árát már a jövő évben jelentékenyen felemelik; a pénzügyminiszter már be is állította az 1911. évi költségvetésbe a dohányjövedék bevételeinek az árak felemelése utján remélhető többletét. A gyufamonopolium behozatal szintén csak rövid idő kérdése; az állam meg fogja drágítani ezt a közszükségleti cikket is és pedig nem kevesebb, mint 100 %-kal. Ezt az illető iparágak bajainak szanálására való törekvéssel igyekeznek megokolni, de bajos már port hinteni a világ szemébe, mely előtt tárva áll a valódi ok: a financiális érdek, melynek tulhajtását a horribilis katonai terhek idézik elő. De leginkább kihatnak a drágaság fokozására a fogyasztási adók, melyeket szintén a financiális érdekek diktálnak. Azt a teóriát, hogy az adóterhek fogyasztási adók alakjában könnyebben megbirhatók, mint egyenes adók alakjában, ma már csak bárgyú emberek hiszik el. A fogyasztási adóknál nem lehet a .progressziót alkalmazni, a szegény ember az általa fogyasztott pálinka után csak annyi adót fizet, mint a gazdag ember a finom cognac után. De legnagyobbfoku embertelenség az erőt adó husruhás karcsú legény, akinek szebb a dala, mint a templomi orgonáé és egy szürke kabát, amelynek kicsi zsiros gallérja. Elővette a gyökérszappant, a sertekefét és mi tűrés-tagadás, kezdte kimosni a kabátot, közben buzgón hulltak lefelé gyenge arcára a könnyek. Olyan csöndes, ártatlan könnyek voltak ezek, amilyeneket akkor hullatott Helén, mikor egy-egy nagyon szép, fényes temetés vonult el ablaka előtt. Az aranyos cif'rázatú iivegkoc8Íban ékes koporsó, benne isme retlen, ki tudja, honnan jött halott . . . Sírnak, sokan sírnak mögötte . . . olyan megható mindez, sírt hát Helén is . . . Délben azért pontosan meg volt az ebéd. Sőt a vacsora is készen várta estére Pált, aki nagy, bő erszényében szép kis összeget vitt haza. Yannak még urak a világon. Másnap, harmadnap és sok hónapon keresztül változás nélkül folytak a dolgok. Nem mondom, ellejtettek Helén ablaka alatt a már fölsorolt ékes álmok a még ékesebb lovagokkal, bekukucskáltak szép diófa bútoros, futószőnyeges szobájába, aztán eltűntek. Azt hiszem, így ment volna ez a végtelen időkig, ha közbe nem jön a szép bálványosi Terézia. ő volt a második nagy esemény Helén életében. Mindennapi körülmények közt vonúlt be. A szobát bérelte ki, amelyet már hetek óta hirdetett világgá Pál girbe-görbe írása. Teréz bevonulásának első napján, mikor kijött pókháló pongyolájában, amelynek láttára Helén fülehe gyéig pirult, megölelte Helént és így szólt : — De kedves háziasszonykám, hogy lehet így fésülködni? Hiszen vétkezik vele maga ellen. Nem, ezt a bájos arcvonalat, ezt a mesés arcszint nem szabad így elrontani, hanem érvényesíteni kell. Érvényesíteni. Közben ügyes, gyakorlott ujjai lebontották Helén selymes, térdig érő hajhuliámait, — Hisz magának, kedvesem, kincs van a fején. Hisz ez csudaszép. Meglátja angyalom, mit csinálok én ebből. A kékespiros spirituszláng lobogott, Teréz egy halom hajtűt hozott szobájából. Nem sok idő telt belé és jobbról, balról, elől, hátul kacér kis tincsek, vuklik ingerkedtek a fényes haj erdőből. Helén tehetetlenül bámult a tükörből feléje integető arcra. Valahogy nem ismert rá. A haja meg-meghúzódott és egyszerre csak eszébe jutott a mese, amit az öreg Lizerl suttogott neki téli estéken ... És táncoltak kifelé a kútból. Az egyiknek vérvörös selyem, a másiknak égszínkék selyem, a harmadiknak sárga selyem a ruhája, a negyediké zöld bársony, az ötödiké ezüstből, a hatodiké aranyszálakból. A hetediké, ez volt a királynőjük. Cukkerl csupa csillagok kai kivarrva. És körbe íogták és táncoltak, daloltak körülötte . . . „Du bist schön, du bist engelschön, Komra mit uns mit . , És megfogták fekete haját, húzták, csalogatták . . . Zsupsz, a kútba esett, a sötét kútba esett. Megborzongott Helén és szeretett volna összekuporodni, a takarót homlokáig magára rántani. Teréz csak csevegett, csacsogott szüntelenül : — Most nézze meg . magát angyalom. Mit szól hozzá? Ez egy fej. Mintha csak divatlapból vágták volna ki. Ez egy frizura. így kell. Ezentúl mindennap én fésülöm meg. Meg is tartotta, amit mondott. A frizurák után következett a hadiszemle a ruhaszekrény fölött. Itt Helén majd elpityeredett keserűségében, szégyenletében, mikor egymásután hallotta leszólni, lebecsülni az ő büszkeségeit, amiket csak nagy nagy alkalmakra, teszem körmenetre tartogatott. Egy kicsit, úgy a lelke legmélyében meg is neheztelt ós kis árnyék esett a szent szövetségre, mely hajkisütésen kezdődött és jó úton volt a családi szentély legintimebb dolgainak elbizalmaskodása felé. Lakásberendezé DRACH u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! eket ADOLF Javításokat is elfog-adok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.