Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-02-05 / 6. szám

VII. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1910 február 5. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőse!?: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>K- kőrös ENDRE]. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai', Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A bankok és az ipar. Temesvárott új bank alakult. A bank, mint az már szokás, megalakulása előtt programmot is adott. A programmnak pedig egyik hangzatos pontja így szólott: „Sajnos, igen gyakori az eset, hogy ipari vállalkozások tőkehiány miatt nem jöhetnek létre. Sok árucikket más helyről kell behoznunk, amelyet egészen jól Temesvárott is gyárthatnának. Még a szükséges kereskedelmi és technikai erők is megvolnának, csupán a pénzkérdés az, mely ezen tervek megvalósulását megakadályozza. Ipari tervek erős financirozással való pártolása a magyar Manchester tervét megvalósíthatná". A szólam, mit e helyen közöltünk, olyan ismerős formán hangzik. Délmagyarországból jő, de mintha már Dunántúl is elhangzott volna. Nem is egyszer, nem is régen, nem is egy helyen. És meg kell állapítanunk, hogy ahányszor és ahol elhangzott, mindenütt megmaradt — szólamnak. Nem Pápán (ki beszél Pápáról?), de az egész országban fehér holló az olyan pénzintézet, amely komolyan állná a megalapításakor vallott programmpontot. Ha egyszer a maguk kis 1/

i vagy 1/

2 milliós alaptőkéjüket összegyűjtötték, akkor megkezdik a váltóügyleteket és az ingatlanbekebelezéseket s ebből áll egész működésük. Akárhányszor ez alapon vidáman emelik a tőkét is, de a programm! Ugyan ki gondolna a programmra? Ipari vállalat! Hisz ez kockázatos dolog s szolid intézet hogy is mehetne ilyenbe bele. Hagyjuk azt csak a magánvállalkozásra; minthogy pedig a magánvállalkozásnak e haza földjén ritkán volt még pénze, legkényelmesebb lesz, ha az egészet az — osztrák sógorra bizzuk. Annak van pénze bőven, de ami ennél többet jelent, van bátorsága és van üzleti érzéke is, nemcsak szaval, de tesz is, le is szedi a tejfölt e honban mindenről, úgy hogy attól koldulunk, meg a magunk — élhetetlenségétől. Papir szobrok. Egy-egy ország legpontosabb kultura fokmérője : a szobor. Mert ahol kulturnép él és szomjazza a látókört szélesbítő tudományt, a szivet és lelket nemesítő művészetet s irodalmat, ott a legkiáltóbb helyekről a halhatatlanított szellemóriások szobrai hirdetik ezt. A müveit nyugaton nem csupán a világvárosokban, de apró kis városkákban is, ezek az emberek szótlan tanúi annak, hogy körülöttük kufturnép él. A magyar közvélemény, mely könyvesházát csupa divatból, átlapozásra alig kerülő díszkötésü könyvekkel szokta megtölteni, kultura szegénységét azzal a nagyhangú frázissal palástolja, hogy a lelkében és szivében állít oltárt nagyjainak. Magyarországon kevés az érc, — annál több a papir szobor. Mi ugyanis úgy intézzük el szellemóriásainkat, hogy haláluk után szoborbizottsággá alakulunk és métermázsaszámra fogyasztva a pnpirt, azzal akarunk nekik ércszobrot emelni. Nem vagyok hivatásos statisztikus, de merem állítani, hogy néhány száz ilyen papiros szobra van az állítólag kulturéhes Magyarországnak, amelyek aligha változnak át. ércszoborrá. Mifelénk szalmaláng vesz körűi mindent, s az ezzel hevített lelkesedés összesugorodik a papiron. Ez a sorsa képzeleti ércszobrainknak is. Papirszobroknak maradnak. Ugy jutottak eszembe most ezek a szégyenít ő papir szobrok, hogy egy fakó gyüjtőiv került a kezembe. Anno 1874-ből vagyon keltezve és arra hivja fel a tudományért, a művészetért, az irodalomért lelkesülő magyar nemzetet, hogy állítson szobrot — Vas Gerebennek! Nem tudom, hogy hány garas és susztertallér gyűlt vala légyen össze Vas Gereben ércszobrára, annyi azonban bizonyos, hogy Magyarországon nemcsak Vas Gerebennek, de még Jókai Mórnak is csak papir szobra van. Bizony-bizony tekintetes közvélemény, rossz bizonyítványt állítanak ki rólad ezek a papir szobrok! (Porond.) Közöny. A hétfői közgyűlés meglehetős szürke tárgysora mente!-ít, bennünket még csak látszatálól és annak, mintha e sorok egy speciális ügy szolgálatában Íródnának a nem e^y olyan jelenség hatása alatt, amely elől nem zárkózhatik senki el, aki a város közérdekét igazán szivén viseli. A közönyről akarunk szólani, amely képviselőtestületünk egy részét, mondhatnók zömét hatalmába ejtette s melyről mindenki meggyőződést szerezhet, aki mostanában bármelyik képviselőtestületi gyűlésen megjelenik. A kép, amely itt feltárul a szeme előtt, igen különös fogalmat nyújt egy magát intelligensnek tartó város közéletéről. A polgármestertől baloldalt tömött széksorokat lát. A gazdaosztály tagjai ülnek ott, kik jó vagy rosz időben, költségvetés tárgyalásakor, utcanyitáskor, gyáralapításkor, gyámpénztári pénzek elhelyezésekor, szóval mindig megjelennek és szervezettségükkel, egyértelmű felfogásukkal irányt adnak a közgyűlés menetének. Másik oldalon, ahol — a régi szokáshoz híven — az intelligencia tagjainak kellene csoportosulni, üres széksorok tátonganak s cáfolják meg azt a megcáfolhatlannak hitt tényt, hogy a' mi közgyűlési termünk tulajdonképen szűk a képviselők befogadására. A sorok Írójának demokratikus felfogásával homlokegyenest ellentétben állana, ha kárhoztatná azt, amit a baloldalon A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Éjjeli kaland. Irta: Guesviller Gusztáv, Egy nyugodt paripa széles hátán, az iszák kal a hátunk mögött, pisztollyal övünkben művészeti felfedezésekre kirándúlni, hegyeken, völgyeken keresztül kóborolni, a véletlenre bízni magunkat, ügetni, vágtatni és megállani, már amilyen a kedvünk, abban a pillanatban, úgy e bizony kellemes ? De az északi sikokat járni be ilyen módon, melyek olyan laposak, hogy szinte hajlandó elhinni az ember, hogy a föld négyszögletes, melyek a szomorú, szürke égboltozat alatt feketén húzódnak véghetetlen távolba, naphunytával gyorsan kerekedő zivataroktól meglepetve, félig megfagyva és elcsigázva a dühöngő elemek martalékául kitéve lenni menedékhely és fedél nélkül, üres gyomorral, nem is sejtve, hogy merre és hol lehetünk ... ez bizony már kevéabbé kellemes. — Sőt nagyon is veszekedett egy állapot ! — mondotta magában Van den Mhoon Károly úr, Rauenstadt tiszteletreméltó polgármestere, egy szolid férj, gyermekekkel megáldott családapa és tetőtől talpig tisztességes, vaskos, vörös ember. — Igazán veszekedett egy állapot ! Sehol egy fa vagy egy viskó s az éj mind sötétebbé válik ! Micsoda bolond ötlet is volt, így lóháton kalandozni be Franciaország északi részét! Milyen elkeseredetten gondolt vissza díszes vörös házára, nyolc leányára, a forró borlevesre, s kedves élete párjára, Van der Mhoonné asszonyságra ! Miért is nem töltötte szabadságidejét odahaza Belgiumban, nyugodtan és csendesen, semmi egyébbel nem foglalatoskodva, mint a tulipánjai bámulásával 1 De kiváncsi és tudni vágyó volt 8 azért egy szép napon csizmát húzott, lóra ült és átlátogatott a francia földre, hogy az ottani erkölcsöket és szokásokat az életben tanulmányozza — ami majd anyagot fog szolgáltatni neki az egybehasonlítható gazdászatról és közigazgatásról irandó érdekes művéhez. Ah, tizennégy nap óta alig jutott egy tisztességes ebédhez, egy jó éjszakához a e sok boezuság és kellemetlenség betetőzéseül itt lepi ez a vihar, éjszaka, egy ismeretlen országban. Végre a polgármester a ködön keresztül valami kis csillámló fényt vett észre. Orömujjongással lovagolt _a pilácsoló fény után s egy omladozó viskóhoz érkezett. Leszállt a lováról s bekopogtatott. Egy férfi jelent meg. — Miért kopogtat ? — kérdezte tőle egy durva hang. Meleg tűzhely mellé való kívánkozása dacára a polgármester visszariadt a kérdező rettenetes rútságától. — Hogy . . . hogy a vendégszeretetét kérjem ; látja, hogy vihar közeledik. — Lépjen be ! — dörmögte az ember, — de azt előre is megmondom, hogy itt rossz helye lesz! Hozzá oly különös, rekedt hangon kacagott s aztán nagyot sóhajtott. — És mi lesz a lovammal ? — kérdezte a polgármester. — Elfér az istállóban. A baloldali sarokban egy hágcsó egy függő állványra vezetett, a jobboldali sarokban pedig a pince csapó ajtaja állott nyitva. — No itt nem éppen sok kényelem kínálkozik ! — jegyezte meg a polgármester, burnót szelencéjét elővonva. * Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék IT Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint cg yenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem köveielményeire nagy gond fordittatik. VAGO DEZIO szabászati akadémiát végzett szabómester, olil. szaktanító, JF*ápán, Fő-tér 19-ib szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.