Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-05 / 45. szám

zeti lakások épültek, a menetrend biztosítását azért szeretné, mert később aztán kérvényezni kell esetleg miatta. Hajnóczky utal arra, hogy a bánhidai menetrendje se jó, mert Varsányon túlról reggel nem lehet Pápára jönni. Dr. Löwy László szerint a két feltételhez való ragaszkodás csak arra jó, hogy a vasutat lehetetlenné tegye, a Varsányon túl levő rész már nem tartozik piac-területünkhöz. Dr. Kende Ádám azt látja, hogy a főkérdés, vájjon közgazdasági szempontból szükségünk van-e a vasútra, egészen háttérbe szórúl. Azt a fényes határozatot, mit e tárgyban már egyszer hoztunk, ne döntsük meg. Hisz ha a kikötéseket benne hagyjuk, a minisztérium akkor sem enged részletkérdésekbe beleszólást. S ha — amit nem hisz — nem Pápán lenne a fűtőház, maga a vasút mégis csak kell a városnak, létesítésével régi mulasztást hozunk helyre. Miután még a polgármester kijelentette, hogy a kikötések óhajképen benne maradhatnak a határozatban, 46 szóval 22 ellenében elhatározták, hogy a fűtőházra és menetrendre vonatkozó kikötéseket csupán mint a város képviselőtestületének óhaját tudatják a minisztériummal. Gyár-kérvény. Allenstein Frigyes gépgyáros kérvényére nézve a gyárbizottság még nem adott véleményt s ezért az áll. választmány a döntés elhalasztását kéri. Dr. Löwy László kivánja a kérdés rögtöni tárgyalását, mert a késedelem veszedelmet rejthet magában s mialatt mi tanácskozunk, más város elkaparintja előlünk a gyárat. Kis József úgy találja, hogy a kérvényt épen nem kezelték a szükséges s a gyárostól is kivánt diszkrécióval, a gyáraknak a város fejlődése szempontjából kiváló fontosságára való tekintettel sürgősen bekérendőnek tartja a szak; véleményeket. A közgyűlés úgy határozott, hogy az ügyet érdemlegesen a legközelebbi alkalommal tárgyalja. Pálházai és dörzeményi iskolakötelesek. Az áll. vál. javasolja, hogy a két pusztán levő 81 iskolaköteles részére ideiglenesen a Bánóczi-majorban béreljenek iskolahelyiséget. Vágó László úgy véli, hogy az iskola felállítása az uradalom kötelessége, megtette Pusztagyimóton is, ne vállaljunk terheket. Dr. Csoknyay János főügyész figyelmeztet arra, hogy az iskola felállítása a város kötelessége s ha 5%on felül fizet a város iskolai adót, kérhet államsegélyt. Dr. Körös Endre szégyenletesnek tartja a mai állapotot. Ha az uradalom vagy bérlője nem gondoskodott iskoláról, nekünk kell gondoskodnunk, mert kulturális hírnevünk forog kockán. A Bánóci-major messze van a két pusztától, de ideiglenes helynek elfogadható. Véglegesen az intézet Pálháza pusztán lesz elhelyezendő s e célra az uradalomnak kell megfelelő telket rendelkezésre bocsátani. Javasolja, hogy a jelenlegi iskolaügyi bizottság iskolaszék jellegével ruháztassék fel s az ideiglenes tanerő beállítása rábizassék. Barthalos István azt óhajtaná, hogy az iskola központi helyen legyen. Blau Henrik megfontolandónak tartja az iskola felállítását, mert az állam csak akkor ad fizetéskiegészítést, ha az 5% községi iskola fenntartására fordíttatik. Attól tart, hogy a felekezeti iskolák károsodnak ezen a réven. Varga Rezső nem egy, de két iskolát is szükségesnek tartana a pusztai lakosok gyermekei számára. Kis József elmondja, hogy magán Pálházán 58 iskolaköteles van s ezek 4 km.-re vannak a Bánóczimajortól. Tehát itt külön iskola kell, hogy épüljön. Tájékoztat egyszersmind az államsegély feltételeiről. Dr. Kende Ádám csodálja, hogy bárki aggályoskodik ez üggyel szemben. Itt a legszegényebb néposztály gyermekeiről van szó, legmesszebb menő áldozatokra is készen kell állanunk. Mondjuk ki határozatilag, hogy egy iskolát most, egyet legközelebb felállítunk s mondjuk ki azt is, hogy ez a határozat csak birtokon belül felebbezhető meg. Miután még Baldauf Gusztáv biztosította arról "a képviselőtestületet, hogy az állami segélyt okvetlenül megkapjuk, névszerint szavaztak s óriási többséggel elfogadták az áll. vál. javaslatát dr. Kőrös és dr. Kende pótlásaival együtt. Pécs város átirata. Pécs szab. kir. város közönsége megkereste városunkat, hogy az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításával kapcsolatban a városok hiteligényeinek kielégítésére 200 millió 4% névértékű, jutaléktól mentes községi kötvény kibocsátását kérelmezze a törvényhozásnál. Városunk ez érdemben képviselőnk útján feliratot intéz a képviselőházhoz. A gyűlés V46 után ért véget. A színházi hét. Nem térhetünk ki egyszerűen a szombati premier-előadás elül, a rovat kis kerete ellenére, hogy kissé ne foglalkozzunk magával a darabbal. Bemard Shaw, a kiváló angol színműírónak Orvosok cimü komédiának nevezett színműve valóban az első helyet kell, hogy elfoglalja a társadalmi életet festő színművek között. Ez a darab az igazságokat keresi. Nem az a célja, hogy az orvosokat, hibáik miatt, kipellengérezze, hanem hogy rámutasson a hibákra. Mélyen gondolkozó elmék bizonyára nem fogják benne látni az orvosok kigúnyolását, ellenben igenis azt, hogy vájjon a bacilluselméletet nem viszik-e már túlzásba ? Mélyre ható gondolatok szavakba öntve akarják ama igazságot a közönség elé vinni, hogy nem nagyobb bai-e a szenvedő emberiségre nézve, hogy úgyszólván az orvos-professzorok vetélkednek abban, hogy minél híresebbekké legyenek valamely szérum föltalálásával — főleg a tuberkulóziséval — s aztán össze-vissza mindenféle szereket fedeznek föl, melyek végtére is nem használnak. Tárgyalni kivánja a lelkiismeretlenségét, a sarlatanságát némely híressé kikürtölt orvostanárnak, akinek egy emberi élet semmi. Ilyen például a darabban az az eset, hogy egyik orvos azt állítja, hogy az influenzát a Pasteur-féle veszettség elleni szérummal, a tífuszt a tüdővész szérumával gyógyította meg. A másik, aki tuberkulózis szérumának csalhatatlanságát csak a saját kezelésében hiszi és a zsírképződés minimális vagy maximális állapotának megállapításától teszi függővé a hatást, mely állapotnak megállapítását csak magáról tételezi és meg is engedi, hogy a szérumot más orvos alkalmazza Ennek a színműnek előadása a színpadon óriási nehézségekkel jár, mert félreértésekre adhat okot, főleg, ha kihagynak belőle oly részeket, amelyek nélkül sok mindent megérteni nem lehet. A mi színpadunkon bizony teljesen elveszett a darab tendenciája a sok kihagyott főrészek miatt, olyannyira, hogy a közönség meg nem értvén, unatkozott, amihez különösen hozzájárult a dialógok döcögése is, de leginkább a vége-várhatatlan felvonásközök. A szereplők közül a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg Érczkövi Károlyról, aki az öreg Sir Patrick alakját nemcsak külső megjelenésében, de belső tartalmi jellemzésében is egészen a költő elképzelésében állította szemünk elé. Annyira igaz volt, hogy néha szinte megfelejtkeztünk arról, hogy csak színjáték foly előttünk. Sándor Júlia a férjéért aggódó nő szerepét nagy melegséggel és valódi részvétre keltő természetességgel adta, de az utolsó felvonásban nem fogta jól föl a szerepét, mert ez a Mrs. Dubedat már egészen átalakul az egyszerű nőből valóságos világi hölggyé. Földvári Sándor a zseniális, de erkölcsi érzék nélkül való festőt inkább kissé hülyének, mint bohémnek jellemezte. Haldoklási jelenete azonban igen jól sikerült. Kovács Lajos a nemessé lett orvos-tanár szerepében sok helyütt elvesztette a talajt, de eléggé jellemzően alakított. Vértes tévesen fogta föl szerepét. Nevetségessé tette Blinkisop doktor alakját, holott ez inkább szánalomraméltó volt. De a becsületes emberek többnyire így járnak, félreértik. Bátori és Badnai egyáltalán szerencsétlenül alakítottak. A többiekről nincs mit mondanunk. Nem segítették elő a zelmekkel a női nem iránt, mint a nagy német filozófus. De aki ismeri Schopenhauer életét, tudja, hogy elég egyéni oka is volt ennek a nögyülöletnek kialakulásához. Hisz micsoda mártiromságot kellett már a szülői háznál szenvednie ! Ő már akkor is tudatában volt tehetségének, amikor Weimarban, anyjánál élt. Sőt mások is észrevették a gyermekben szunnyadó nagy szellemóriást. Azonban a saját szülőanyja nem értette meg gyermekét. Schopenhauer Johanna hires regényirónő volt, de nem volt szeretetreméltó asszony. Egész élete külsőségekre volt berendezve, örökké csak affektált és tetszeni vágyott. Az a szerelmi élet, amely a teaestélyein meg nyilvánult, nem volt inyére a fiatal Schopenhauernek. Igy történt, hogy a hires regényirónő igen kétes regényt szőtt a saját házában. Friedrích Gerstenbern a házibarátja volt a leányának. Adélnak leveleiből tudjuk, milyen viszony volt közöttük. Gerstenberg, úgylátszik, az anyával és leánnyal egyszerre űzte lelketlen játékait, végeredményben pedig az volt a célja, hogy Adélt feleségül veszi. — Engem akartak megcsalni és önmagukat csalták meg — irja egy helyen Schopenhauer Adél. A fiatal Schopenhauer sokban korlátozta anyja szabadságát és mivel így igen sokszor összekoccantak, a vége az lett a dolognak, hogy a fiu Drezdába költözött. E nélkül, az ő lényétől teljesen idegen asszony nélkül, sohasem vált volna Schopenhauerből az a közmondásszerü „nőgyűlölő", ö mindig a reális életből leszűrt tapasztalatai szerint alkotta meg elveit, A filozófiája csak tükre volt sorsának. Noha nőgyiilölete természetes követ • kezménye nemi teóriájának, mégis egész máskép alakultak volna nézetei és elvei, ha az életben olyan asszonyokkal is találkozott volna, akik a nőnemet más oldalról mutatták volna be előtte. Tagadhatatlan, hogy önző okok is közbejátszottak nála. Örökké attól félt, hogy az anyját könnyelmű életmódja miatt — neki kell majd eltartani. A uővérével sem járt különben. Ő ugyan valamivel komolyabb volt, mint anyjuk, arra a szellemi magaslatra azonban, melyen bátyja állott, sohasem tudott felemelkedni. A terjedelmes levelezés dacára sem kötötte össze mélyebb vonzalom a testvéreket. Drezdai tartózkodása idejében is történt olyan eset, amely elkeserítette a női nem ellen. Midőn egy izben hazament lakására, szobájában találta Marquét varrónőt, meg lakásadónőjének két cselédjét. A varrónő a filozófus többszöri felszólításának dacára sem mozdult helyéről. Ez végre türelmét vesztve, nem épp a legbarátságosabb módon távolította el szobájából. Marquet erre beperelte Schopenhauert tettleges bántalmazás miatt és — arra hivatkozva, hogy a bántalmazás következtében munkaképtelen lett — kártérítési igényt támasztott ellene. Ez a per hat esztendeig folyt. A végén Schopenhauert elitélték és a gyógyítási költségeken kívül még egy hatvan talléros évjáradékot is tartozott a varrónőnek fizetni. Husz esztendőn át volt kénytelen a zsugorinak mondott Schopenhauer ezt az évi adót annak a „gyűlöletes személynek" fizetni. Egy időben mégis gondolt a házasságra Schopenhauer. Ez akkor volt, amikor a tanári pályára készült és • azt gondolta, hogy ehhez elsősorban társadalmi életet kell élnie. Azonban nem volt még teljesen elhatározva erre a lépésre. És minél idősebb lett — irja barátja, Wilhelm v. Gwinner, Sohopenhauer biográfiájájában —• annál több okot tudott felhozni a házassága ellen. Hogyan is történhetett volna ez másként, amikor a szerelmet mindaddig csak az éretlen oldaláról volt alkalma megismerni, de annak nemesebb formáját soha. Igy aztán már csak néhány érv maradt a házasság mellett. A saját családi tűzhely és az aggkori ápolás gondolata. De ezek az előnyök is csalékonyaknak WITTMANN IGNÁC gőztégla és tetőcserép gyára Borsosgyőr. Közp. iroda: Pápa. Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát. Mintákat kivánatra bárhová díjmentesen kuid.