Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-05 / 45. szám

jó játékot, a rosszat pedig elősegíteni nem dicsőség. Hétfőn este Boriss Bianka és Kovács Hanna jut alom játékáúl Luxemburg grófja ment. A jutalomjáték alkalmat nyújtott a két fiatal énekesnő tisztelőinek meleg, néha tán kissé túlzajos tüntetésre és nem csekély számú virágadomány felnyujtására. A jutalmazottak közül Boriss kedvesen és kedvvel, Kovács feltűnő kedvetlenséggel játszott. Fényes alakítás játékban és ériekben az Erczkövi Luxemburgja s méltó társa a Bátori ellenállhatlan komikumu orosz hercege. A tapsáradatból Ivánfi is méltán vette ki a maga részét. Mindenszentek napján két előadás volt. Délután hagyományos szokás szerint a Molnár és gyermeke, este A gyermekrabló nő cimü, „színmű"-nek keresztelt rémdráma. A délutáni meglehetősen összecsapott, gyorsan lepergetett előadás volt, talán azért is, mert igen kevesen voltak kíváncsiak az évről-évre felújított, hátborzongató históriára; az esti előadásról meg — t. i. a darab irodalmi értékét tekintve — jobb nem is szólni. Visszataszító alapra felépített szörnymü, amely a rémregényekből ismert fogásokkal akar hatást elérni s teszi próbára a közönség idegeit. Csak sajnáljuk a színészeket — köztük különösen a jobb ügyhöz méltó buzgalommal játszó, kitűnő alakításokat nyújtó Sándor Júliát —, hogy tehetségeiket ilyen darabra kell pazarolniok. Pethö Eszti ez alkalommal nagyobb szerephez jutott, s fényesen bebizonyította, hogy még igen messze van attól, hogy nagyobb szerepek megjátszását bizhatnák reá. Annyit azonban már most is megtehetne, hogy legalább a mondanivalót megtanulná. Szerda este Schmokk-család. Alszegi bohózat, nem a mi színpadunkra való. Ilyenektől bizony megkímélhetne Szalkay bennünket. Talán csak azért adatta, hogy a „tragikus (!)" Gyermekrablónőnek „komikus (!)" ellenpárja legyen. Társulatunk java erősségének, Ivánfi Jenőnek jutalomjátékául Az elvált asszony operettet ismételték meg. Ivánfi játékával és énekelőadásával kiérdemelte ezúttal is a tapsot, melyből bőven juttatott a közönség részére. Ajándákot is kapott. Közörség szép számmal. Kezek. Fárosz rideg márványa nem fehérebb, Mint kékeres, gyengéd, kicsiny kezed, Olyan, mint makulátlan, szűzi lélek, Mely, míg a földön járt, nem vétkezett, tetszettek előtte. Vájjon gondozta, ápolta e az ő édesanyja betegségében az ő atyját. És ha kétséges volt is előtte néha, hogy könnyebb-e a hozzá hasonló embereknek a legényélet a házasságnál, azt mindenesetre belátta, hogy neki sem ereje, sem pedig bátorsága nincs ahhoz, hogy a házasélet terheit vállaira vegye. A legtöbb férfi — mondotta — azonnal elszédül, ha egy szép, bájos arcocskát lát. Első pillantásra csak a házasélet gyönyöre tüuik fel előttünk, de a vele járó sok gond, a végtelen kiadások, a gyermeknevelési költségek, a korai vénülés, a felszarva zás és még egy csomó efféle kellemetlenség eszünkbe sem jut. Valóban azt látjuk, az igazi filozófusok majdnem mindnyájan agglegények maradnak. Igy : Catezius, Leibninz, Malebranche, Spinoza és Kant. A régibb korból valókat nem lehet számításba venni, mert náluk a nőnek még nagyobb alsórendű szerep jutott a családi életben. Különben is ismeretesek a Szókratész szenvedései. A nagy költők mind házasemberek voltak, de családi életük többnyire boldogtalan volt. Ilyen radikális elveket vallva, Schopenhauer teljes életén keresztül egyedül maradt. Azonban ez a magános élet nem bántotta annyira, mint a korabeli filozófus-professzorok tanításai és az, hogy a hirnév glóriája soha életében körül nem övezte. Csak halála után kezdték nagyságát el ismerni. Úgy járkált Frankfurt utcáin — részint Beethoven, részint Talleyrand ruházatát utánozva — a kicsi öreg úr, mint valami különcködő piperkőc, aki sehogy sinos megelégedve a világ folyásával. A házvezetőnőjével azonban, úgy látszik, mégis meg volt elégedve, mert végrendeletében bőven gondoskodott róla. Fölötte némán az idő csak átszáll Halk pilleszárnyon, érintetlenül S mint havas ormon dermedő virágszál, A lobogó nap tüzén sem hevül. Vad fájdalomban nem vonaglott újja, Nem érte gyász, sem izzó szenvedély, Amely az ifjúság hamvát lefújja . . . E kéz halott. Márványhideg. Nem él. S látok egy másik, hajdan oly törékeny, Gyengéd és bársonyos asszonykezet, Melyről, hogg kérges lön azóta régen, Az üdeség, a harmat elveszett. Az évek gyors, egyhangú szárnycsapása Fehér rózsáit elseperte rég Es ujjain sorvasztó munka láza, Köng és verejték forró cseppje ég . . . Nehéz napokban soha meg nem unta Megosztani a koldussort velem, — 0, szent e kéz, mert imádsága munka Es pihenése örök küzdelem. Apor László. HETI ÚJDONSÁGOK. — Iskolavizsgálat. Dr. Antal Gábor püspök és Czike Lajos főisk. gondnok, f. hó 3—5. napjain városunkban időztek s Németh István egyházker. főjegyző és Kis József esperes társaságában a theol. akadémián, főgimnáziumban és leánynevelő-intézetben iskolalátogatás okat végeztek. — Munkásgimnázium. A munkásgimná-< zium létesítése tárgyában f. hó 4-én a városházán értekezlet volt, melyen helyi szellemi életünk vezetői szép számban jelentek meg. Az értekezleten Mészáros Károly polgármester elnökölt, kinek megnyitó szavai után Blau Henrik polg. isk. tanár ismertette a tervbe veit új kultúrintézmény célját és szervezetét. Az értekezlet kimondta, hogy a munkásgimnáziumot felállítja s megválasztotta védnökül Mészáros Károlyt, tiszteletbeli elnökül dr. Antal Géza orsz. képviselőt, elnökül Gyurátz Ferencet, Németh Istvánt, Sült Józsefet és dr. Löwy Lászlót, a munkásgimnázium igazgatójául dr. Kapossy Luciánt, jegyzőül Blau Henriket és pénztárnokul Baldauf Gusztávot. Megalakították egyszersmind a 30 tagu igazgatóságot. A működés terjedelmét s a hallgatóság megteremté sét illetőleg értékes eszmecsere indult meg, melyben részt vettek Herz Dávid, Tar Gyula, Pethes János és dr. Teli Anasztáz. Végül megbízták az igazgatót, hogy a helybeli munkáselemet a gimnáziumba belépésre hivja fel a helyi lapok és falragaszok útján s a jelentkezésekhez képest fog az igazgatóság a továbbiakra nézve határozni. — Pápa — I perc! Ez az 1 perc, amit nem is kiáltunk ki, csak a menetrend szerint végrehajtanak, sok kellemetlen kapkodásnak, ideges, tolakodó elhelyezkedésnek és podgyászlemaradásnak volt már okozója. Valóban, képtelenség, hogy ily nagy forgalmú állomáson, mint Pápa, a gyorsvonatok csupán 1 percig állanak meg. Számos hozzánk érkezett panasz alapján tettük ezt a nevetségesen csekély 1 percet szó tárgyává s szeretnők, ha előbb nem, hát a legközelebbi menetrend-változtatásnál ezen a kicsinek látszó, de a gyakorlatban kellemetlen boszuságokat okozó — tehát nagy — sérelmünkön változtatnának. Pápa — a győr-gráci vonalon Szombathelyen kivül az egyetlen nagyobb város — két percet mégis csak megérdemelne a MÁV-tól, mely sok szép pápai pénzecskét vág zsebre. — Miniszteri megbízás. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Marton Dénes szőlészeti és borászati felügyelőt Veszprém, Győr és Komáromvármegyék, továbbá Győr és Komárom szab. kir. városok területére kiterjedő hatáskörrel az új bortörvény rendelkezései alá eső italok ellenőrzésével bizta meg. — Reformációi emlékünnepek. Városunk protestáns közönsége kegyeletes ünnepeket rendezett a reformáció emléknapján, f. hó 31-én. A ref. hittanhallgatók önképzőköre igen szép számú közönség jelenlétében ünnepelt. Az ünnepély közénekkel kezdődött, amely után Csizmadia Lajos theol. tanár magasszárnyalású elnöki megnyitója következett. A sikerült beszéd méltó tetszésben részesült. Hatásosan szavalt Benedek József IV. é. papnöv. egy reformációi alkalmi verset. Ezután a főiskolai énekkar adta elő igen szépen Gáty István vezetésével Rossini: „Áldások Istene" kezdetű énekét, mely után Ambrus György főisk. szénior tartott tartalmas felolvasást. Kovács József III. é. papnöv. nagy lelkesedéssel adta elő Kozma Andor egy vallásos költeményét. Marcsa Sándor IV. é. papnöv. lélekemelő imája után az ünnepélyt a főiskolai énekkar fejezte be „Erős várunk nékünk az Isten" kezdetű ének precíz eléneklésével. A ref. leángnevelő-intézet d. e. 10 órakor tartott ünnepélyén Kis József esperes, az int. vallástanára mondott elmékre és szívekre egyaránt ható s a jelen korra való vonatkozásaiban kiválóan érdekes emlékbeszédet. Gyönyörűen énekelték a képzőbeli növendékek Luther-éneket Gáty Zoltán tanáruk vezetésével, igen szépen szavaltak Bódis Zsófia és Stricker Etelka. Zsoltár nyitotta meg és zárta be a hangulatos ünnepélyt. Az ev. nőegylet vasárnap este tartott reformációi emlékünnepét nagy közönség hallgatta végig. Az ünnepély Gyarrnathy Ferenc s. lelkész lendületes megnyitó-beszédével vette kezdetét, majd a tanítóképző növendékeinek sikerült zeneszáma után az egyesület vendége Bándy Miklós kemenesmagasi s. lelkész tartotta meg felolvasását, melyben érdekes fejtegetések közben párhuzamot vont a nagy apostol: Pál, és a nagy reformátor: Luther Márton között. Káldy Margit egy szép korák énekelt mély áhítattal, Bertalan Sándor főgimn. tan. szavalt, a leányegyleti énekkar pompás összhangban „Estéli ének"-et adott elő, végül Németh Sándor rn, lelkész hálaadó imát mondott. — A ref. leányegyesület vasárnap, nov. 6-án közgyűlést tart, melyre úgy a tagokat, mint az érdeklődő közönséget is tisztelettel meghívja az elnökség. — Orvosválasztás. A pápai kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatósága a pénztárnál üresedésben levő negyedik orvosi állásra csütörtökön este tartott ülésében egyhangúlag dr. Sugár Jenő gyakorló orvost, a budapesti Stefániagyermekkórház volt másodorvosát választotta meg. Az új orvos, aki ismereteinek gyarapítása céljából jelenleg — több hónap óta — Berlinben a Wirchow-klinikán tanulmányoz, állását január hó 1 én foglalja el. Okmányai arra engednek következtetni, hogy dr. Sugárban a pénztár megfelelő orvost fog nyerni. — Áthelyezés. A veszprémi megyés püspök dr. Luttor Ferenc, helybeli r. kath. káplánt, ki rövid ittműködése alatt sok rokonszenvet ébresztett személye iránt, Veszprémbe helyezte át karkápláni minőségben. Ez természetesen előléptetésszámba megy, de távozását a pápai társadalom sajnálhatja. — Dr. Luttor Ferenc helyére a megyés püspök Berkovics Imre enyingi káplánt diszponálta Pápára. — Halálozások. Városunk egy köztiszteletben álló érdemes polgára hunyt el Fellner Jakab kőfaragó mester személyében, aki becsületes munkában eltöltött 85 esztendőnek terhével e hó 3-án költözött el a minden halandók útján. Temetése pénteken délután 3 órakor volt a gyászbaborult család sok jó ismerősének és tisztelőjének impozáns részvéte mellett. Csillag Dezső molnármestert és családját mély gyász érte. Fia, István, á helybeli főgimn. V. osztályának szorgalmas növendéke e hó 3-án a győri közkórházban életének 15. évében elhunyt. Hült tetemét ma délelőtt haza szállították, s délután fél 4 órakor helyezik örök pihenőre az alsóvárosi temetőben. Utolsó útjára elkísérik társai: a főgimn. ifjúsága is.