Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-05 / 45. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>«- kőrös ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A magyarságért. Mit tudjak mi dunántúli magyarok, kik aránytalan szellemi fölényünkben s aránytalan számbeli túlsúlyunkban könynyelmü nemtörődömséggel hagyjuk nemzetiséggé fejlődni a körülöttünk levő idegen nyelvüeket, mit tudjuk mi boldog hatalmasok, büszke közömbösek, milyen élete, milyen küzdelme van ott a magyarságnak, hol szellemi fölényét számbeli gyöngesége folytán érvényesíteni nem engedik. Mit tudjuk mi s mit törődünk vele, mi történik odaát az „erdőn", a Királyhágón túl, mint omlik, romlik mindaz, ami hajdan erős nemzeti magyar volt. Pedig tudnunk kellene, törődnünk kellene vele. Nemcsak az erdélyieket, de édes mindnyájunkat közelről érint az a szomorú kép, mjt dr. Molnár Imre „A magyar faj helyzete nemzetiségi vidékeken" c. röpiratában megdöbbentő szinekkel megfest s új és eredeti adatokkal illusztrál. Az egész magyar társadalom központi szervezését, a mentés munkájában minden magyar kar támogatását várja, kéri a röpirat, melynek minden sora jnjkiáltásként csengett fülünkbe. A harangok immár nemcsak falvakban, de városokban is elnémúlni kezdenek. Valóban ideje volna segíteni! A husdrágaság ellen. — Az OMKE akciója. — Mult hó 30-án d. u. 1/

24 órakor tartotta az Országos Magyar Keresk. Egyesülés pápai fiókja a husdrágaság kérdésében tiltakozó gyűlését a városháza nagytermében. A gyűlésen nagy számban jelentek meg kereskedők, iparosok, hivatalnokok és kisgazdák. A gyűlésen Steinberger Lipót ügyvéd elnökölt, kinek megnyitója után Beck Géza, az OMKE h. főtitkára ismertette a kérdést kimerítően. Előadásában az előadó mindenekelőtt rámutat arra, hogy a drágaság nemcsak nálunk, hanem Európa szerte, sőt más világrészekben is mutatkozó jelenség. A drágaság általános okai mellett nálunk a baj főokának hibás vámpolitikánkat és termelésünk elmaradottságát itélik. Kifejti, hogy a túltendő agrárius befolyás segélyével a jelen kereskedelmi szerződési kampanyban kieszközölt óriási agrárvámok vonták maguk után az ugyanakkor megállapított rendkívüli magas ipari védvámokat is. Ezek eredménye, hogy nálunk egyaránt drága a kenyér és drágák az ipari cikkek, elsősorban a ruházati cikkek is. A legsúlyosabban érzi ezt a terhet a városi polgárság, mely a magas vámokból semmiféle rekompenzációt nem nyer. Ami különösen a husdrágaságot illeti, erre annyira hatott és hat a vámpolitika, hogy a behozatal tekintetében az utolsó években majdnem a teljes elzárkózás alapjára helyezkedtünk. Ennek igazolásaképen rámutat az előadó a Romániával és Szerbiával való vámviszonyunknak a közelmúltban váltakozó különféle stádiumára. Bő statisztikai adatokkal kimutatja ezután, hogy állatállományunk az utóbbi években részben stagnált, részben számszerint csökkent. A szarvasmarhaállomány pl. 1908—1909-re több mint 200.000 darabbal, a juh állomány 500.000 darabbal, a sertés-állomány 500.000 darabbal fogyott. Ezután áttér a húsáraknak fejlődésére, és bizonyítja, hogy a IiíiS drágulása az utóbbi 10 esztendőben a magyar fővárosban sokkalta nagyobb arányú volt, mint Berlinben, Párisban, vagy Bécsben. Erélyesen visszautasítja ezután előadó azokat a vádakat, melyekkel a drágasággal kapcsolatosan a kereskedelmi közvetítést illetik. Rámutat arra, hogy a kereskedőnek magának érdeke az olcsóság. Citálja Hieronymi kereskedelmi minisz ternek legutóbb a képviselőházban tett nyilatkozatát, amely azt a felfogást, hogy a kereskedés okozza legalább részben a drágaságot, a gazdaságtan legprimitívebb elemeivel ellentétben állónak Ítélte. A gyűlésnek a főcélja, hogy egyrészt a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek, másrészt a főváros és a vidéki városok részéről megindult akciót abban az irányban erősítse, hogy a kormány olyan sürgős intézkedéseket tegyen, amelyek gyorsan segítsenek, vagy legalább enyhítsenek a bajon. Ez a gyors segítség a Balkán államokból való husbehozatal fokozásában és illetve az élő állat behozatal megengedésében áll. A legutóbb életbelépett román szerződés és a már megkötött, de még életbe nem lépett szerb szerződés jelenlegi megállapodásai szerint ugyanis a megengedett behozatal olyan csekély mennyiségű, hogy ettől bárminő enyhülést alig várhatnánk. Uj és haladéktal an megállapodásokra és illetve intézkedésekre van tehát ez irányban szükség. Árdevalvációtól az engedélyezett behozatali többlet folytán tartani nem lehet, mert a fogyasztás folyton növekszik és a kivitel is emelkedik. Az előadó kifejti azután, hogy nagyon természetesen a szóvá tett pillanatnyi segélyen kivül az élelmiszerdrágaság kérdésével a legszélesebb alapon kell a kormánynak és az Öszszes irányadó tényezőknek foglalkozni. Az előadó végül felhívja a gyűlés közönségét, hogy egyértelmű állásfoglalással erősítsék azt a mozgalmat, amely a husdrágaság kérdésében és illetve a husbehozatal fokozásának kieszközlése végett megindult. Előadó ezen fejtegetése után dr. Fehér Dezső, az OMKE titkára annak hangsúlyozásával, hogy a husdrágaság ügyében való mozgalom nem irányul a jogos agrár-érdekek ellen, hanem csak a termelők és fogyasztó között az utóbbiak rovására megbillent egyensúlyt kivánja helyreállítani és hogy a mozgalom a mezőgazdaságra előbb utóbb végzetessé váló depekoráció megakadályozását célozza és így a mezőgazdaság érdekében is áll bizonyos belső törvényhozási és „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA, Az ezüst serleg. Irta: Pálffy István. Nem tudom, él-e még szegény jó öreg Láncy Pál, néhai való szini direktor, azaz hogy ripacs. Mert ámbár szini direktornak nevezte a társulata is, valójában azonban csak kórista volt hajdanában és abból vedlett át ripaccsá. Tizenhetedrangu társulatával járta be a Dunántúlt, mikor én megösmertem, De azért ami illik, meg kell adni. Nem volt az öregben kivetni való. Hogy szegény „komédiás" volt? Én istenem, ki tehetne már arról ? Jellemes ember volt, komoly, határozott és a késhegyig következetes. Bár nagyon szerette a szinész pályát, azért nem volt vérbeli szin ész, Hiányzott ehhez a tehetsége is, de meg nem volt meg benne az a kedves bohémség sem, amit egy igazi színésztől elvár az ember. Egyetlen stiklit sem csinált, nem is szerette azokat, akik valami úton-módon becsapták a derék, jó falusiakat. De azért egyszer mégis megesett vele egy bolondság, ámbár azt is csupán csak az alkalom szülte. Odament elébe és mintha mondta volna : No öreg, most nem szabadulsz meg könnyű szerrel. Ha elköveted ezt a bolondságot, akkor nem leszel ártatlan többé, ha pedig nem követed el, akkor kinevet az egész társulatod és veszve lesz színészi talentumod tekintélye. Ezt a bolondos esetét fogom elmondani most. Régen volt ez már, talán a szereplők is elfelejtették azóta. Egy ködös novemberi napon Szilasbalhásról Ozorára ment át a társulat néhány napi szereplésre. Az öt tagból álló társulat házról-házra járt „kvártélyt" keresni és megtörtént, ami ilyenkor megtörténni szokott, hogy nem kaptak la kást. A bizalmatlan falusiak nem fogadták be őket házukba, noha volt a direktornak — bátran mondhatjuk, az egész társulatnak — öt, mond öt pengője, melyet a direktor az ujjai közé szorítva, minden háznál megmutatott. Mégse kapott lakást. Igy került a társulat a nagykorosma padlására, melyet szívességből engedett át a korcsmáros azon feltétellel, hogy nem fognak fenn dohányozni. Ezt szentül mégis Ígérték és elfoglalták a nem valami fejedelmi birodalmat. Ügyanezen a napon érkezett meg a községbe az új plébános is, ki elé a tűzoltók rezes zenekara kivonult és ünnepélyes hangulatban tértek be a parochiára. Az elöljáróság megtudván a plébános megérkezését, erre az alkalomra és a plébános részére készült ajándékot, egy ezüst serleget, a biró magához véve, az esküdtektől körülvéve elindult a plébános lakása felé, hogy azt ünnepélyesen átadja neki. Amint ballagnak, odaérnek a nagykorcsma elé, melynek padlása ajtajából a direktor, kinek pocakos testén havellok volt, tekingetett le a közönségre, nyilván azon elmélkedett, hogy mégis osak jobb dolga lehet egy plébánosnak, mint a magafajtabeli szinidirektornak, mert lám mig azt zeneezóval fogadják a hivek, addig őnéki még pénzért sem adnak szállást a háládatlan emberek. Meglátja az ünneplő ruhába öltözött embereket és meghallja, hogy egyiket biró urnák szólítják, gondolván, ez épen kapóra jön, mindjárt kér engedélyt az előadásra és egyúttal elpanaÁllanclóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VlOO DEZSŐ gzabászati akadémiát végzett szabómester? oki. szaktanító, Pápáa, I^ő-tér* lQ-ik szám alatt. Lapunk mai száma 12 oldal.