Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-10-15 / 42. szám

javaslata ezt tartalmazza, azért kéri annak el­fogadását. Korbay Károly zalaegerszegi polgármester teljesen lehetetlennek tartja annak megállapítá­sát, hogy a rendezett tanácsú városok közigaz­gatásánál mennyi az állami és mennyi a hely­hatósági funkció és hogy mennyi költség merül fel az egyiknél és mennyi a másiknál. Ezért általános alapra kell helyezkedni. Azt kell meg­állapítani, mennyi egy városi adminisztrációnál az összes személyi és dologi kiadás és a kettő hányadát egy bizonyos fix arányban kell meg­állapítani, mint amely arányt igényelhetik az állami funkciók teljesítésére kért átalányképpen. Wimmer Károly esztergomi polgármester szerint a pótadóval való megoldás csak kisegítő eszköz, mely az abszolút igazsághoz közelebb viszi a városokat. Az előadó javaslata mellett foglal állást. Mocsáry Miklós, Lengyel György, Gombos Lajos felszólalásai, után elfogadták az előadó javaslatát. Ezután a rendezett tanácsa városi tisztvi­selők fizetésrendezésére vonatkozó tanácsi javas­latot tárgyalták. Kívánják, hogy valamennyi tiszt­viselő az eddiginél magasabb rangosztályba jusson és hogy a tisztviselők előre haladása ne a VIII—XI., hanem a VII. és XI. fizetési osztályok között történjék. Kívánják, hogy a magasabb rangú tisztviselők ugyanazon állásban eltöltött 15 év után magasabb fizetési fokozatba automatice menjenek, a kisebb rangosztályu tisztviselők pedig ugyanazon állásban eltöltött 12 esztendő után szintén automatikusan men­jenek magasabbra. A helyettes polgármesterek, főjegyzők, számvevő, árvaszéki ülnök, a VIII-ik rangosztályba vétessék, az I. jegyző a IX-ik rangosztályba, a többi pedig a X-ikbe. Kludik Gyula szolnoki polgármester indít­ványozza, hogy mindazon rendezett tanácsú városoknál, ahol a jegyzők tanácsosi teendőket végeznek, ne a cim, hanem a munkakör és valamennyi ilyen jegyző a IX. rangosztályba soroztassék. A tanács előterjesztésére a közgyűlés 1000 korona pályadíjat tűzött ki egy oly munka elkészítésére, mely a városi törvény főbb alap­elveit ismerteti. TJjvárg Ede dr. szombathelyi városi taná­csos a községi választói jog és a virilizmusról, Horváth György dr. városi főjegyző pedig Szombathely város fejlődésének és rendezésé­nek ismertetéséről tartott előadást. Az indítványok letárgyalása után a köz­gyűlés véget ért. A színházi hét. Vagy kilenc szezónon át működik már nálunk Szalkay társulata, de ilyen gyökeresen megújított alakban még egyszer sem láttuk vi­szont, mint idén. Alig egy-kettő maradt meg a régi tagok közül, a többi mind új, akik először játszanak szinpadunkkon. Egyelőre nem mon­dunk az egyes tagokról véleményt, annyit azon­ban már ma is konstatálhatunk, hogy az első hét igen kedvező benyomást tett reánk s teljes bizalommal nézünk a társulat további műkö­dése elé. Bemutatóul a múlt szezónból már ismert Obsitos került szinre. Ebben mindjárt megismer­kedtünk az új szubrett-primadonnával, Lányai Piroskával. A Százszorszép boltos Piroska leá­nyát játszotta csapongó temperamentummal, igen kedvesen. Éneke, tánca egyaránt tetszett, de igazi tudásának kimutatására ez a szerep még nem nyújtott alkalmat. A nemzetes asz­szonyt Sárközi Blanka játszotta ; magasan felette állt e szerep tavalyi alakítójának. Csinosan játszott és énekelt Málcsi szerepében Kovács Hanna. A férfiak közül Érckövi Károly (az ob­sitos) pompás akvizíciónak látszik. Hatalmas baritonja van s érzelmes játékával is hatott. A komikus szerepekben Bátori és Ivánfi tetéz­ték tavalyi sikerüket. Az összjáték kielégítő volt s nagyban emelte az előadás értékét a jól össze­tanult katonai zenekar. Hétfőn volt a drámai személyzet bemutat­kozása a Bilincsekben. Első impressziónk itt nem valami kedvező. Fehérváry Julis gyönyörű színpadi alak, de játékában, legalább Rachel szerepében, nem találtuk meg azt a melegséget, mellyel szivünkig tudott volna hatni. Hiányzik benne az a jellemző erő, amely szinte önkénte­lenül jövő, keresetlen mozdulatokban, az arc­vonások mindent kifejező játékában, a szemek tűzben égő felvillanásában, vagy szinte elham­vadni látszó sugarában nyilvánút meg, amelyek a beszédet, a hangot úgyszólván szinezően illusztrálják, kisérik, annak erőt, életet, értelmet adnak. Ehelyett inkább kezeinek tördelésével, morzsolásával, ujjainak játékával kiséri a beszé­dét, ami ugyan oda tartozhatik a játékhoz, de nincs benne lélek. Az a jelenete, amikor Rachel utána rohan a halálra készülő Simonnak, hogy visszatartsa és egy sikollyal élettelenül hull a földre, csúnya volt. A szinpad ugyan az életet adja, de az ilyen elterülés, úgyszólván a földön való elmálás, éppen nem esztetikns. Simon szerepét Földvári Sándor játszta. Fiatal szinész, megnyerő megjelenéssel. Szerepét ő már inkább lélekkel adta, de rutinja még nincs kifejlődve. További szereplésétől tesszük függővé teljes véle­ményünket játékáról és művészi értékéről. Hid­véghiné, Lea szerepében, nagyon gyöngének bizo­nyult. Régi ismerőseink közül Kovács Lajos és Vértes Mihály megrázó játékának elismerés­sel adózott a közönség és adózunk mi is. A darab maga epizódszerű jelenetekből áll, a vallási dogmáknak, elfogúltságnak, fanatizmusnak és hagyományoknak, a társadalmi életfelfogások félszegségeinek és fonákságainak, az emberi lélek eme bilincseinek, néhány hatásos jelenetbe foglalt sikerült rajza, amely ama igazságnak adva végül morális tanulságát, hogy a szeretetnek mégis győznie kell mindeneken. Az előadás kissé vontatott volt, de kárpótolt a felvonások között a katonai zenekar élvezetes, művészi játéka. Fényes sikerű estéje volt az operett­ensemblének Luxemburg gróf keddi előadásá­val. Egészen új szinben tűnt föl előttünk a darab. Lehet, hogy a teljes zenekar precíz elő­adása is nagy befolyással volt a sikerre, de az előadó szereplők is mindenkép kitettek magukért. Különösen Boriss Bianka és Erczkövi Károly énekelőadása tűnt föl. Előbbinek simulékony, lágy és csupa dallamossággal telt hangja van, s játéka ís kellemes benyomást keltett. Érczkövi pedig, aki játékával egészen új és érthető alakí­tásban mutatta be a címszerepet, érces, isko­lázott baritonjával az éneknek is színt és életet kölcsönzött. Kovács Hanna Angéla szerepében kedves, pajkos és eleven volt, talán túl eleven is. Hangjának azonban, mely kis terjedelmű, de sima és szép, sokat kell erősödnie, ami bizo­nyára bekövetkezik, tekintve a kis primadonna nagy fiatalságát. Miklósi Margit Staza grófnéja sikerűit alakítás volt. Bátori kitűnő alakítású Bazil hercege, újabb sikeres ötletekkel fűsze­rezve és Ivánfi Jenő pompás Armandja már a tavaszi szezónból ismeretesek. Az énekkar is hozzájárult az operett-est sikeréhez. A szépen telt ház sokat tapsolt a szereplőknek. Nem ártott volna piros, égőpiros plakátot kiakasztani csütörtökön. Ez talán visszatartott volna sokakat a színházba menéstől, akik így a Hennequin szabadszájú malacságain botránkozni voltak kénytelenek s viszont — hogy a kassza se sírjon! — becsalt volna másokat, akik a triplán kaviáros darabokat kedvelik. „Csitulj monkos Pál szerint szólva - lusta volt a fésű­vel összegereblyézni. De Domonkos Pál nem az az ember volt, aki gáncsot vetett volna valaki szándékának. Diktum, fáktum, Fehér Klára kovácsmajszterné lett, s mikor ő bevonult az új portára, nyomon követte a jövevényt a vesze­delem. Nem asszonynak való volt az a fehérnép ! Ember szólni, páváskodni, jó barátot elidegení­teni, rosszal magára uszítani, ahhoz értett. Miklós édesanyja is szálka volt a szemében, addig gyilkolta a nyelvével, mig az a szegény asszony búcsút nem vett a háztól. És a fiának nem volt ez ellen egyetlen szava sem. Csodálatos változáson ment keresztül. Tel­jesen az asszony hatalma allat állott ós még arra sem riadt fel, mikor már arról járt a szó bészéd, hogy lopják a Hamvas Miklósnak a va­gyonát, meg a becsületét. Domonkos Pál komoly szavakkal fordúlt ekkor hozzá : — Mire vezet ez, Miklós ? A kovács haragosan, szinte durván felelt: — Mi köze hozzá bátyám, ne törődjék vele. Domonkos Pál hát ezután nem törődött Hamvasékkal. Hagyta őket, hadd ússzanak az árral. Azoknál pedig egymást követte a sok dínom­dánom. Az asszony nagy traktákat osapott. Urak is ültek néha az asztaluknál, fiatal urak, akik itták a gazda borát és kóstolgatták a menyecske csókját. Bolond állapot volt ez, de a vége az lett, hogy Hamvas Miklós kezéről elúszott a pénz, elúsztak a földek, a csengős ökrök, meg a ficán­koló lovak. Mind, mind. Nem maradt ott más egyéb, — csak az üres műhely, meg a nagy nyomorúság. Mint­hogy azonban a falú nem tudott kovács nélkül lenni, Domonkos Pál közbejárására értékes szer­számokkal újra felszerelte a műhelyt. Domonkos Pál jótállására belementek a dologba és Hamvas Miklós keze alá adták azokat. Aki esküdözött égre-földre, hogy új életet kezd, amit azzal akart bizonyítani, hogy elverte a háztól az asszonyt. De az aszzony ereje sokkal szivósabb volt, mint az övé. Visszajött. Dacosan, büszkén, mint az olyan parancsoló, akinek mindenki engedet mességgel tartozik. És Hamvas Miklósban még akkor sem volt annyi lelki erő, hogy ismét ajtót mutasson neki. Ott hálálkodott az asszony előtt s örült, hogy egy újjal is ruhája szegélyéhez érhet. Amint aztán Fehér Klára újból elfoglalta a régi helyét, Hamvas Miklós egének tisztulni kezdő felhői hullámos vonalakban terjeszkedni kezdtek ismét. Jólétet akart biztosítani az asz­szonynak, de módja nem volt hozzá. A magával vivott nagy tusakodásban lekerült aztán a föld­nek sarába s így történt, hogy idegen helyen pénzzé tette a kovácsműhely berendezését. Mikor rájöttek, szuronyos csendőrök vették őrizet alá Hamvas Miklóst. Azok nógatták, hogy előre kell most nézni, nem hátra az utca­ajtónál siránkozó asszonyra, aki szidja, káromolja az urát, hogy gyalázatot hozott az ő fejére. S mikor mindezeket nagyhangon elmon­dotta, Fehér Klára (igy tett, mint némely kényes úriasszony szokott, — ájultan hanyatlott a köze­lébe állók karjába. Domonkos Pál, a csendőrök között lépkedő Hamvas Miklós félé tartva — elment az asszony mellett s egyéb dolga hiján — rúgott rajta egyet. Versenyárak! Sirkoszoruk és sircsokrok a mindenszentekre: Óriási választék! élő-, mű-, vagy preparált virágokból, pálmákból, a legegyszerűbbtől a legdiszesebb kivitelig a Virón-naQrnAVKQn" Poi^q Kossuth-utca (az új postapalotával szemben) „ V llagüfecllliuivüall 1 dJJCt szerelhetők be legolcsóbban. Ugyanitt mindennemű virágkötészeti munkák modern, Ízléses kivitelben, jutányosán készíttetnek. — Yidéki megrendelések gondos csomagolás mellett pontosan eszközöltetnek. A n. é. közönség szives pártfogását kér i ifj. Heykál Ede IllŰ- ÉS kereskedelmi kertész (volt cs. és kir. főhercegi udv. fökertész). Vf U, U y U U Megrendeléseket kérem már most eszközölni, nehogy az óriási munkák miatt fennakadás történjék. KKKUUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom