Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-10-15 / 42. szám

kert húzódik végig. Kétségtelen, hogy csak ennek beépülése után lenne igazán kész az egész útvonal s lenne megkapóan szép városunknak az állomás felé eső egész „villa-negyede". Immár az állomáson holnapután megteszik az első kapavágást. Épül az új, tervei után Ítélve, nagyon szép pályaudvar. Nem telik bele 1 V

2 esztendő s készen fog állani középhomlokzatával éppen az út tengelyében, melynek egyik oldala, bizony ez örök kár volna, ha még akkor is üresen tátongana. Olvasóink emlékeznek rá, hogy az Esterházy-út beépítetlen felének magánosok számára történt eladását nem sok időnek előtte mint befejezett dolgot említettük. De az uradalomnál történt jogi változások kétségessé tették, hogy a már ki is jelölt háztelkeket az építkezni akarók tényleg megkaphatják-e. Ha a magánosok számára való eladás valóban elháríthatlan akadályokba ütköznék, akkor azonban a városnak kötelessége magát közbevetni s kellő időben gondoskodni róla, hogy ha nem is az egész nagy terület — bár ez is hamar értékesíthető lenne —, de legalább az Esterházy-út másik fele a város, illetve azok birtokába kerüljön, kik alig várják, hogy ott az építkezést megkezdhessék. Ezúttal arról nem is szólunk, hogy a nagy lakásínség mennyire kívánatossá teszi az Esterházy-út kiépülését. A dolognak csupán esztetikai részére óhajtottunk rámutatni s hisszük, hogy sorainkkal a hatóságot cselekvésre birjuk. —őr — Polgármesterek kongresszusa, A rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete vasárnap, folyó hó 9-én tartotta szokásos évi közgyűlését Szombathelyen a közművelődési ház nagytermében. A kongresszuson Magyarország valamennyi rendezett tanácsú városa képviseltette magát és azon mintegy kétszáz polgármester és városi tisztviselő vett részt. A közgyűlésen megjelent Széli Ignác v. b. t. t. nyug. belügyi államtitkár, Békássy István, Vasvármegye főispánja is. Szentpály István dr. miskolci polgármester, elnök nyitotta meg a közgyűlést. Magyarország — úgymond — nagy átalakulás előtt áll, nemcsak politikai, társadalmi, hanem közgazdasági téren is. Ebben a nagy átalakulásban a fő súlypont kell, hogy a városokra helyezkedjék, mert a városokban központosul az intelligencia és a közgazdasági élet is erősebben lüktet ott. Ebben a törekvésben azonban nem szabad a városoknak elszigetelve maradni. Szükség van nemcsak az állam, de a társadalom támogatására is. Midőn e nagy átalakulásból a városok ki akarják venni a maguk részüket, első sorban anyagi támogatásra van szükség és midőn állami támogatást kérnek, nem várnak mindent, csak azt, hogy az állam adja meg, ami a városokat tulajdonképpen megilleti. Csak azoknak a jogoknak az elismerését követelik az államtól, amelyek a városok haladását előmozdítják. Ez teljesen jogos követelésük. A városok arra törekednek, hogy ez az ország haladjon előre a fejlődés és boldogulás utján. És midőn a városi tisztviselők anyagi helyzetének javítására törekszenek, akkor is az a céljuk, hogy a városok haladását mozdítsák elő. Abban a reményben nyitja meg a közgyűlést, hogy a mai kongresszus határozataival is sikerül előbbre vinni az országnak és a magyar városoknak haladását és fejlődését. (Lelkes éljenzés.) Várhidy Lajos titkár terjesztette elő azután a tanács évi jelentését. A jelentés mindenekelőtt a városoknak nyújtott segélyről emlékezik meg. Az a véleményük, hogy a két millió korona állami hozzájárulás összegét a rendszeresített állásokra kell fordítani. Sérelmesnek tartják, hogy a tisztviselőket csak a VIII—IX. osztályokba sorozhatják be, holott a VII—IX. osztályba volnának besorozandók. A besorozásnál figyelembe kellene venni az eddigi szolgálati időt is. Kívánja az egyesület, hogy az állami hozzájárulás összege ne 1916-ban adassék a városoknak, hanem annak legalább is 50 százaléka a f. évben, 75 százaléka 1911-ben és a teljes összeg 1912-ben. Mindezen sérelmeket a belügyminiszter elé terjesztették memorandumban, egyben kérték a belügyminisztertől a városi törvény mielőbbi megalkotását is. Köszönettel emlékezik meg az egyesület Khuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszterről és Némethy Károly államtitkárról, mint akiknek a tisztviselők iránt érzett meleg rokonszenve és fáradhatatlan munkássága tette lehetővé, hogy az előbbi rendeletnek legsérelmesebb rendelkezései aránylag rövid idő alatt korrigáltattak. Még mindig vannak sérelmes rendelkezések, de nagy a remény, hogy azok tarthatatlanságáról sikerül meggyőzni az illetékes tényezőket. Az egyesület kötelességének mondja a jelentés, hogy megsürgesse azokat a tőrvényalkotásokat, amelyek nem járnak anyagi áldozatokkal, de a városok életerős fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. Ilyenek a városi törvény, a szolgálati pragmatika, a belügyminisztérium városi osztályának reformja, a nyugdíjügy országos rendezése, a községi takarékpénztárakra vonatkozó törvény stb. A tanács jelentésének tudomásulvétele után a számvizsgáló bizottságnak jelentését tárgyalták le, majd megállapították az 1911. évi költségvetést. Az egyesület ügyészévé Bogdány Zsifkó dr. országgyűlési képviselőt választották meg. Ezután Várhidy Lajos egyesületi titkár, a városok államsegélyére vonatkozó teendőket adta elő. Javasolja, hogy a belügyminiszterhez intézendő memorandumban kérjék, hogy az államsegély alapját ne a közegészségügyi, rendőri, katonai és adóügyi kiadások képezzék, hanem ehhez vegyék még a gyámügyi kiadásokat is. Ezen kiadásoknak az állam által való megtérítése dolgában, mivel a kimutatások csak három évre terjednek és félreértésekre adlak alkalmat, kérjék, hogy az 1905., 1906., 1907., 1908. és 1909. évnek a zárszámadásai képezzék alapját a felosztásnak és hogy utasíttassanak a városok, hogy újabb kimutatásokat adjanak be olyképpen, hogy azok félreértésekre ne adjanak alkalmat. Farkas Jenő felsőbányai polgármester helyesnek tartaná, ha az államsegély megosztása a lakosság számaránya szerint történne. iKludik Gyula szolnoki polgármester szerint kívánatos, hogy ne a lakosság számaránya vétessék alapul, hanem hogy az állandó hozzájárulás 60 százalékban illessen meg minden várost, a fennmaradó 40 százalék pedig a városok pótadójának arányában osztassék fel. Az előadó — Honnét jösz te, oly leverten, bús pajtás ? Ez a nóta, még a világosi fegyverletétel szomorú emléke gyanánt húzódott meg a lelke rejtekén; — legényke azonban, akinek Hamvas Miklós néven állították ki a keresztlevelét, kései kor, kései ivadéka lévén, már csak ennyit tudott kiverni : — Recece — recece, de csintalan a keze , . . Kis iskolás korától fogva ott nevelődött Miklós az öreg Domonkos szárnyai alatt, akinek nem lévén senki hozzátartozója, úgy gondozta azt a gyereket, mintha csak a saját édes vére lett volna. Hogy aztán legénnyé nevelődött s hazakerült a katonasorból, egy szép napon azt mondta neki: Hát most már a magad koldusa lehetsz Miklós 1 Érzem, hogy én már nem igen sokáig húzom a kötelet. Megviselt az idő, a lábaim is gyöngék, a két kezem is reszketős. Dirigáld ezt a műhelyt magad. Reád testálom minden cókmókjával. Én majd meghúzódom a másik házamban, tőled csak azt állítom, hogy láss emberséggel és kinálj meg egy-egy pipa dohánnyal, ha hébe-hóba kedvem szottyan bekérezkedni hozzád. É beszéd után nem igen hagyta szorongatni a kezét Domonkos Pál; megse hallgatta a hálálkodó szavakat, tanáccsal se szolgált. Térült, fordult s nyugodtnak tudta a szivét, hogy jó kezekre hagyhatott ott az alvégi műhelyben mindent. Ami azt illeti, Hamvas Miklós rá is szolgált erre a szerencsére. Hiszen sok kovácslegány van a világon, de azért más a feoske, más a rigó, pedig mindkettő fekete madár. Miklóshoz hasonlót nehéz lett volna találni., ímhol e fordulat után is az volt az első teendője, hogy magához vette szegény édesanyját, aki eddigelé az egyik menyecske leányánál élődött. Miklós azt mondta az öregasszonynak : — Csak jöjjön édesanyám ! könnyű lesz a dolga nálam. Majd cselédet tartok, az elvégez a ház körül minden munkát s édes anyámra nem háramlik más, csak az

; hogy felügyeljen. Domonkos Pál mikor ezt megtudta, sietett Miklóshoz, a reménységbe vett pipadohányért. Meg is tömte a kupaktalan gipsz pipáját, ki is szítta azt fenékig s erősen megszorította a Miklós jobbját, elérzékenyülten így szólt hozzá : — Ember lesz belőled fiam ! Es Hamvaséknál ment is minden, mint a karikacsapás. Hire futott a

5 Miklós ügyes kezének s a harmadik határból is hozzája hozták a vasalni való lovakat. Dőlt a pénz, ha nem is vékaszámra, de azért az almáriom belső fiókja so'sem volt váltani való nélkül. A műhely hátuljába ékelt kert i» kezdett tollasodni. Aztán lassanként ki is nyújtózkodott az a kert, a szomszédságban elterülő szántók is. Hamvas Miklós keze alá származtak s nemsokára csengős ökrök, ficánkoló lovak jártak ki az udvarról. Domonkos Pál mindsürübben járogatott oda s mikor Miklósnak nagyon meggy ült a dolga, csöppet sem átallotta azt, hogy ő is a kezébe vegye a kalapácsot s kiverje azzal az üllőn a kántor urat köszöntő üdvözlést. Igy ásta meg egyik esztendő a másiknak a sirját s Hamvas Miklós, mikor már igen rugdalózott nála a jómód, — asszony után nézett. Domonkos Pál szerint a jó Isten tudja osak, hova tehette eszét a fiu akkor, amikor a Fehér Klára hálójába akadt. Nem illendő az emberszólás, — de ennek a személynek a múltjában nagyon sok volt a kivetni való. Már nagy városokban is járt, aztán ünnepnapon kalapot is rakott a boglyas fejére, amit — szintén DoLakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz maii készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! irzznzrzizizz: -Javítássokat is elfogadok:. =zz==z bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF