Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-10-15 / 42. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Laky Adolf. Egy egyszerű öreg ember, aki élt — szeretet-besugározta boldog életet — élt visszavonultan, igénytelenül. Nem hivalkodott kincseivel, nem kérkedett barátaival. Pedig kincseit nem henye születési jogon, de két emberöltő szakadatlan becsületes munkájával szerezte, barátai közé pedig olyanokat sorozhatott, kik egy hálás nemzet nagyjai között a legnagyobbak közé tartoznak. Egy egyszerű öreg ember, aki talán a barátság össztönzo erejéből, de mindenesetre saját szive sugallatából halálában olyat cselekedett, aminek révén maga is bekerül az igazi nagyokat megillető Pantheonba. Egyház és iskola, tudomány és ember-szeretet oltárán hozott két és fél milliós áldozata, ha nagyságával is páratlanul áll a maga nemében, páratlanul áll főkép abban a módban, ahogyan meghozatott. Nem előzte meg hangos lárma, nem kisérhette ujjongó éljen-riadal, hisz mikorra az áldozat nyilvánossá lett, a nemes áldozó örök álomra hunyta le szemét. Vele született szerénységével mit sem akart hallani a dicsérő hozsannákból, mik megérdemelten zengtek volna felé. Neki elég volt a nyugodt öntudat, mely sirjába kisérte, hogy tisztes polgári munkája gyümölcsét hazájának adhatta. Diplomás gazemberek. Valamikor régen eget rengető szenzáció-számba ment, ha egy-egy előkelőbb pozíciót elfoglaló egyénről valami turpisság kiderült. Egy Piufsich-féle sikkasztás olyan izgalmat keltett, melynek hullámai még esztendő multán sem ültek el. Ma? Ma ilyen közönséges sikkasztási ügyet jóformán minden hónap felszínre vet s a mellett újabb és újabb zsánerű, nem sejtett, nem gyanított kivitelű csalásokról gondoskodnak köztiszteletben álló — diplomás gazemberek ... A budapesti munkásbiztosító pénztár tavaly — ha jól emlékszünk rá — több mint 200.000 K-ás deficittel zárta számadását. A hiány nagy részét, talán az egészet megtalálták már egymással összejátszó orvosok és gyógyszerészek zsebeiben, kik hamis receptek illetékein osztoztak s szereztek busás hasznot amúgy is busás jövedelmükhöz. Eláll az ember esze, ilyetén kapzsiság láttára. Jómódú gyógyszerészek, jóállású orvosok a meggazdagodás mértéktelen vágyától elvakítva csalnak — a betegsegéiyre rászorúló pénztári tagok kárára. És ebben találjuk mi az elkövetett gazság fokmérőjét, hogy olyanok követték el, akik legjobban tudhatták, hogy nem csupán egy közintézményt, de nyomorult betegeket is megkárosítottak kapzsiságukkal. „Ó vajha az arany mind pokolba hullana, Őrizné ott a sárkány s ne az ember faja!" A vasút felé. Tagadbatlan, hogy egy várost legtöbbször az után az első benyomás után Ítélnek meg, melyet az idegenek a városba beérkezésük alkalmával nyernek. Jártam már olyan magyar városban, melyhez élénkség, forgalom tekintetében kevés másik hasonlítható, melyben egy-egy szép teret, impozáns középületet, néhány csinosan rendezett utcát láttam s mégis ha visszagondolok reá, első sorban az jut eszembe, hogy milyen hepehupás beépítetlen úton, majd meg szük, piszkos utcák során kellett áthaladnom, míg a a tulajdonképeni városhoz, a szép, rendezett részhez eljutottam. Nagy világvárosok példáján okulva ma már a legtöbbb kis vidéki város is gondol arra, hogy a vasúti állomásától a központba vezető út rendezettségével, modern beépítettségével kedvezővé tegye a benyomást, mit az idegen megérkeztekor nyer. De nemcsak az idegennek, az illető városbelinek magának is kellemesebb, ha útjáról visszatérve barátságosan beépített, egyenes útvonal sima aszfaltábrázatja köszönti öt. Pápa város vezetőségének nem lehet szemrehányást tenni, hogy az itt elmondottak fontosságát már régen fel nem ismerte volna. Hisz idestova már csak az öregebb emberek fognak emlékezni arra az időre, mikor a pályaudvarra vezető út a tizesmalomtól végig őszi időben egy sártenger volt, mikor azért nem ültek szivesen vonatra az emberek, mert előbb az indóházig gyalog bár vagy kocsin valósággal úgy kellett kivánszorogni. Szép aszfalt-utunkért, mely az állomástól a várkertig, innen a Főtérig, majd végig a főútvonalon végig kigyózik, ki is járt az elismerés mindenkor az idegenek részéről. Ujabban az Erzsébet városrésszel egyidejűleg a vasúthoz vezető Esterházyút baloldala is beépült s ez is hozzájárult a városunk képéről nyert első benyomás megnyerő voltának emeléséhez. Hogy azonban ez a kép még nem teljes, az nyilvánvaló. Az Esterházy-út egyik fele csinos, villaszerű épületekkel díszeleg, másik oldalán azonban kőkerítéssel elzárva a nagy urodalmi konyha„PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Őszi rózsák . . . Barátomnak. Ami az afrikai utazónak az oázis, az az élet sivatagjában bandokulónak a barátság. * Mint a magasban tündöklő csillagok, úgy ragyognak az elmúlt szép idők emlékei; — mikor fáradtan pihenni térünk az élet kötelességeinek teljesítése közt, föltűnnek ezek az elérhetetlen csillagok, hogy fényükkel ha meleget nem is, de legalább egy kis fénysugarat hozzanak a sötét éjszakába. * A boldogság olyan, mint egy várrom, sohasem tudhatjuk, melyik elhibázott lépésnél omlik össze. * Boldogok, kik csalódhatnak, mert ők még hisznek. * A szeretet nyilvánítását nem úgy kell várni, ahogy azt mi elképzeljük; hanem mindig meg kell előbb alkudnunk az illető természetével. Egy hősiesen átélt megpróbáltatás emléke sokszor erőt ad a többi szenvedésnél. * Vannak szenvedések, melyek még a megtévedt lelkét is megtisztítják és fölemelik. A becsületnek is meg vannak a föltámadást váró — élő vértanúi. * Sokszor csak azért beszélünk, mert félünk, hogy a hallgatásunkkal többet árulnánk el, mint amennyit szeretnénk. * Akkor érezzük leginkább gyenges égünket, mikor legerősebbnek akarunk látszani. * Az ideális lelkek és a szellemi életet élő nagy emberek legtöbbnyire úgy járnak, mint az aviatikusok — lezuhannak ; s azután tantalusi kinok közt nézegetve összetört szárnyukat, a mindennapi élet szürkeségébe hasznavehetetlenül sántikálnak. * Nem az borzasztó a halál gondolatánál, hogy mi is elpusztulunk, hanem hogy kiket kell majd eltemetnünk. A legkevesebb ember jut odáig, hogy kellőleg megbecsülje és méltányolja a mások jóindulatát. * Minél kevesebbet tartunk az emberek felől általában, annál inkább tudunk becsülni és szeretni egyeseket. * Az élet útjait együtt járva — váljon arra a sok miértre, mi lelkünkben támad, tesz-e valaha felelet? — Vagy vannak kérdések, melyekre felelet nincs soha — ha még annyi fölösleges beszéd hangzik el kérdezés nélkül is a levegőben . . . Aspirin. Pusztulás. Irta : Tóth Dezső. A kováosmfíhelyben morgott a nagy fujtató, magasra szöktek a pattogó szikrák s az üllőre helyezett tüzed vas cifra formákba gyúródott a kalapácsütésektől. Hetykén járt ez a szerszám a majszter kezében is, meg a legényében is. Domonkos Pál, a majszter, nekibusultában úgy kiverte vele a búbánatját az üllőn, hogy az arrajáró kántort a kalapácsütések taktusa szerint kÖszÖnthesse, ilyenformán : Állandóan dús választéli bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnal a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VAOO DEZiO Bzabászati akadémiát végzett szabómester, oltl- szaktanító, Fápáa, Fö-tér 1 l>-ik s^ám alatt. Lapunk mai száma lO oldal.