Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-09-24 / 39. szám

közül igazsága, azt nem tudjuk, annak megállapítására a felsőbb hatóság lesz hivatott, mely okvetlenül bele kell hogy szóljon ebbe a helytelenül személyi térre terelt vitába. Mi csupán személyi benyomásainknak kívántunk hangot adni s egyforma jóindulattól vezettetve mindkét főtisztviselő, legfőbb jóindulattól pedig a közérdek iránt, óvó szavunkat kívántuk felemelni az ily rú<- jelenetek megismétlődése ellen. Tizenöt éve figyeljük meg állandó, éber gonddal képviselőtestületünk gyűléseit. Sok vihart láttunk, a szenvedélyek erős kitöréseit szemlélhettük. De a legerősebb vita. hevében sem hangzottak el képviselők között sem oly súlyos szavak, mint most v. tisztviselők között. Ha ezeket csak pillanatnyi felhevülés szülte volna, még könnyebben napirendre lehetne térni felettük. De — sajnos — itt régi indulat, állandó torzsalkodás, egymás hivatali működéséről hosszabb idő óta táplált meggyőződés nyert hangot. Sokkal nagyobb tehát a baj, mint első pillanatra látszik. A szanálás erős kézzel, pártatlan igazsággal kell hogy megtörténjék. Hasonló kínos jelenetnek pedig — a közgyűlési tárgyalás méltósága s a tisztviselői kar reputációja érdekében — soha többet nem volna szabad megismétlődnie. A somlói szőlészet és borászat érdekében, Marton Dénes, pápai ker. szőlészeti és borászati felügyelő a Somlóhegy szőlészetének és borászatának felvirágoztatása érdekében a vármegyei gazdasági egyesület választmányának megbízásából javaslatot dolgozott ki s munkáját nyomtatásban is megküldötte a választmány tagjainak. Az alapos, megszívlelésre méltó munkából — szélesebb körben leendő megismertetés céljából — itt közlünk néhány fontosabb részletet. A javaslat mindenekelőtt a somlói szőlészet történetéről, a bortermés csekélységéről s annak okairól szól: Ha az átlagtermés, mely nem tesz ki többet az utóbbi évtizedben 6—7 hektoliternél, csekély voltának okát keressük, megtaláljuk azt a talaj egyoldalú kimerültségeben. Évszázadokon keresztül állandóan egy növénynek, a szőlőnek kizárólagos termelésével a talaj több helyen azon állapotba esett, mit más gazdasági növény egy és ugyanazon helyen való folytonos termelésénél is tapasztalunk, s amit talajuntságnak nevezünk. E bajon a bő trágyázás némileg segít ugyan, de ezen orvoslási módot csak újabban veszik szőlősgazdáink kényszerüleg igénybe. Régi időben ellenben bűnnek tartották a szőlő trágyázását (azon indokolással, hogy a trágya a bor minőségét megrontja). Újabb időben pedig a mulasztottakat annál kevésbbé képesek helyrehozni gazdáink, mert a trágya megdrágult, a meredek lejtőkre rossz utakon való felhordása pedig rengeteg pénzt emészt fel. A külföld szőlőtermő hegyein ezen baj a több száz évre kiterjedő intenzív szőlőkultúra eredményeként szintén megállapítható. Meg van ez így például Rajna mellékein is. Ezen káros tünetek azonban nem fognak ki Rajna vidékének hangyaszorgalmú német népén, mert ott, ahol a talaj részleges kimerültsége fellép, ott a rajnamenti szőlősgazda pár évig más növényt, de főleg pillangósokat termel részben azért, hogy időt engedjen az oldhatatlan kőzet- és talajrészecskék feltárására. De ezzel még nem elégszik meg a német .bortermelő, mert miután földjét pár évig más művelési ágra fordította, mielőtt azt ismét szőlővel beültetné, felforgatja, vagyis felrigolirozza, de nem úgy, mint nálunk 40—60 cm. mélyen, melynél a szőlő gyökerei csak sekélyen tudnak elterjedni, hanem 80—90, sőt 120 centiméter mélyen. Ezzel eléri a szőlősgazda, hogy újabb szűz talajréteget von a szőlő gyökérzetének rendelkezésére, továbbá oly mély tenyésző helyet, mely a szőlő bő termését, tartósságát hosszú időre biztosítja. Nem mulasztja el a rajnamenti német szőlősgazda, hogy egyidejűleg talaját bő, alapvető trágyázásban ne részesítse. Kat. holdanként mintegy 250—350 q istálló-trágyát juttat a forgatási árkok fenekére s ezzel több évre kiterjedő tápanyag-készletet halmoz fel a szőlő táplálására. Szőlőmívelésünk tökéletesbítését elősegíthetnők egy vagy több minta-paraszt-szőlögazdaság létesítésével. Mivel mintagazdaságot az államkincstár több helyen (így Devecserben is) tart fenn, a hasonló elveken épült mintaszőlőgazdaság leírását mellőzöm, csak megemlítem, hogy az ilyen állami támogatással és útmutatással berendezett és fenntartott és állami szakemberrel ellenőrzött szőlőgazdaság nagyon sokat tehetne az okszerű szőlőmívelés terjesztésében és elsajátításában. Nagyon sokat lendített Somlóhegy szőlészetén a Somlójenő határában fenntartott állami szőlőtelep, mert eltekintve attól, hogy az e telepen termelt amerikai szőlővessző és oltvány legnagyobb hányadában Somlóhegy rekonstruálására szolgált, jótékony hatása e telepnek annyiban is megvolt, hogy az ott alkalmazott és kiképzett állandó munkások az okszerű szőlőmívelést terjesztették, kik kisebb szőlőterületekre vincellérekül is jól beváltak, de emellett a környékbeli, időszakonként a telepen dolgozó szőlőmunkásokra is képző hatással volt a telep. Nem megvetendő azon 8000—10.000 korona összeg sem, mely mint a telepnek évi üzemi költsége az ottani és környékbeli munkások zsebébe vándorolt. Most, hogy az államkincstár azon szempontból kiindulólag, hogy mint széles e Magyarhonban, úgy Somlón is a rekonstrukció befejezést nyert s ennélfogva az állami vessző- és oltványtermelés csökkenthető, illetve ezen üzem a magántevékenységnek engedhető át, a somlai telepet is állami kezelésből kivonta. A bekövetkezett káros hatás ellensúlyozható lenne, ha az államkincstár nem ugyan vessző és oltvány, hanem bor termelésére egy újabb telepet létesítene. Némely vármegyében szokásban van, hogy a vármegyei gazdasági egyesület bizonyos fontosabb szőlőmunkák végzésére (mint pld. metszés) versenyt rendez s az illető munkában kiváló vincelléreket, munkásokat megjutalmazza. Tagadhatatlan, hogy ezen eszköz hozzájárul ahhoz, hogy jelentősebb szőlészeti kézfogásokban a munkások kiképeztessenek és egyes hibák a gyakorlatból kiküszöböltessenek. Nem lenne meddő kiadás az sem, ha a vármegyei gazdasági egyesület azon kisbirtokosok kezén levő szőlőket dijazná, melyek okszerűen vannak felújítva és kifogástalanúl karban tartva. A jutalom mindenesetre ösztönzőleg hatna a jó példa követésére. A somlai bor értékesítésének előmozdításáról szólván, ezen kérdés szanálását a boritaladó magasságán, a borhamisításon, a publikum ízlésének bortól való elfordulása és elfajulásán kívül a somlai bor viszonylagos drágaságát s a fogyasztó közönség szegénységét tartja az értékesítés akadályainak. Akárhány alkalma volt borvevőkkel találkozhatni, a vételkedv lanyhaságának okát mindannyian részben a somlai borok drágaságára vezették vissza, mert midőn például Badacsonynak pecsenye fajborait tavasszal hektoliterenként 36—40 koronájával be lehet szerezni, addig Somlón ebben az időszakban ilyen áron borhoz nem lehet jutni. Viszont a termelők oldalán áll az igazság, ha figyelembe vesszük, hogy míg Badacsonyban és más borvidéken 20 hl. átlag-termést vehetünk íel kat. lyuk meg folt miatt, de amelyekre oly büszkén vágyakoztak tavasztól őszig a rekruták. A bakauréknál még csak megjárja a katonaélet kezdete, de már a huszár vitézuraknál keservesebb. Hogy mást ne is mondjak, már az is elszomorító, mikor oda állítják az embert az ismeretlen ló mellé, aztán azt mondják, ez lészen a ?kend lova. Egyéb dolga nem lesz, minthogy ezt a lovat tisztán tartsa; ha pedig nem bír vele, kap még egy lovat, hogy kettő legyen. Itt kezdődik a katonaélet. Egy huszárembernek csakugyan nincs nehéz sora. Reggel három órakor felköltik, hogy meg ne ártson a sok alvás, aztán levezetik őket az istállóba, ott megetetik a lovakat, megcsutakolják, megvakarják, megkefélik, megitatják, fölnyergelik, mire a nap telkei, kivezetik, öreg fölöstökömig lovagolnak, mint az igazi urak, aztán megint csutakolnak, megint vakarnak és kefélnek. Azonban dél van. Menázsira fújnak, bádogsajkába mérik az ebédet, ami jó portéka ilyenkor már. Nem úszik rajta zsír, mert azzal elrontanák a gyomrukat. Ebéd után pedig, mivel nem egészséges a sok heverés, ballagnak az istállóba ismét csutakolni és vakarni a délutáni gyalog gyakorlatig. Hát csak olyan hosszú ne volna a nap. Talán egy esztendő egy nap ilyenkor. Hol van még az esti etetés, a nyereg és a többi szerszám tisztogatása ! Mintha az a szerszám is tudná, hogy új huszár kezében van, sehogysem akar fényes lenni, még esti kilenc órakor sem. Pedig még hátra van a szobarend, ami tizenegy óráig eltart. Ilyenkor törik ki az új huszár sóhaja olyanformán, hogy bárcsak már reggel lenne, hogy hamarább jönne el a holnap este. Hát bizony szomorú élet ez, dehát ki tehet róla. Egy hosszú esztendő lepereg, aztán a másik kettő már hamarabb jár. Nótával vidámítják magukat három esztendőn keresztül. Dc sok nóta is kerül sorra. Leginkább divatos az, hogy: Leégett a kaszárnya teteje. Benne égett kis pej lovam nyerge. Bárcsak az is benne égett, égett, égett volna, Ki a nevem katonának irta. * Ilyen sorsra jutott a Pörge Kánya Ferkó is. Ez a nevezetű Kánya Ferkó amolyan alázatos legény volt, mintha vér se lett volna benne. Mindenki lenézte, még a tulajdon édes anyja is, akinek pedig egyetlen magzatja volt. Mondogatta is neki úgy néha-napján : — Sződd mán röndbe magad gyáva lelke. Ha ilyen anyámasszony legény maradsz, ki lánya bomol majd utánad, he ? Á Ferkó ilyenkor nem igen tett ellenvetést ; még a szó is nehéz volt neki. Egyszer azonban megsokalta a becsmérlést, hát kifakadt: — Majd megláti idős anyám, mire haza érközöm a huszáréletből, rá se ösinerhet a fiára, úgy megszilajodok. Az anyja, a jó Sára néne, ilyenkor csak annyit mondott neki, hogv : — No, nól Hát bizony, mintha csak úgy lett volna megírva, a Ferkót elvitték huszárnak. Az igaz, hogy elpityeredett néhányszor, mikor utrakelt, de a Sára néne megvigasztalta : — Eredj csak magzatom, eredj. Ne röttögj a katona sortól. Ha mögszabadulsz, úgy kiművelődsz, hogy még talán csöndérnek is bevösznek, akkor pedig úr löszöl. Bizott a Ferkó, hogy kiművelődik, csakhogy ez nehezen ment. Az irást, olvasást, számolást még csak birta volna, mert hiszen azt már otthon bele verték a fejébe, amúgy alaposan. Hanem az a kutya regula ment nehezen. Még ha a lovat rúgta is oldalba, kurta vasat nyomtak kezére-lábára. Mikor pedig a káplár Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! Javításokat is eifog-adois. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF