Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-09-03 / 36. szám

lis előhaladása felé. Már régen meg kellett volna valósítani, hisz az államnak legfőbb érdeke, hogy a magyar iskolákat a gyermekek előtt megnyissa, abban képzett, intelligens elemet neveljen a hazának, sőt az ifjú nemzedéket a tanulásra kötelezőleg kényszerítse. Igazságtalan, visszás és káros rendszer volt épp a legszegényebb szülőket sújtani tandíjjal és beiratási díjjal, mely egyenesen akadályul szolgált nekik arra, hogy gyermekeiket tudásban és erényekben neveltetethessék. Megnyitni az iskolákat, nem elzárni. Megnyitni minden módon, hogy tóduljon be oda az ifjúság. Lépesmézzel becsalogatni a zsenge korú gyermeket, hogy tudásával, intelligenciájával építse fel a magyar nemzet jövendő nagyságát, jólétét és boldogságát. Az új korszakot azért köszönthetni főkép örömmel, mert, erős remény lehet, hogy ez az első kultúrális lépés maga után fogja vonni a rég óhajtott kult urális reformok egész sorozatát. Jönnie kell az általános kötelező ingyenes oktatásnak. A jelenlegi törvénnyel ugyanis egy visszás helyzet állott be, amely már is orvoslást igényel, amennyiben csupán az állami iskolák növendékei részesülnek feltétlenül az ingyenes népoktatás áldásaiban. A felekezeti iskolák fenntarthatják a tandíjat, ezeket tehát át kell vennie az államnak. A felekezetek a maguk vallási müvelését ezentúl is meglelhetnék az állami iskolák kebelében az ott alkalmazható hitoktatótól. Sok iskolában nem hangozhatott bizony eddig el a tanítók ama becsületes és bölcs tanítása, mely arra oktat, hogy mindnyájunknak egy az Istene. A magyar nemzet nagy érdeke, a szociális és liberális haladás legelemibb föltétele, hogy az oktatás minden magyar iskolában ingyenes és kötelező legyen. E nagyszerű elv keresztülvitelére módot kell nyújtani és akkor fogunk élni ideális és bölcs nemzeti életet, h a az állam elmegy odáig, hogy nemcsak ingyen nyitja meg az iskola kapuit, nemcsak tanszerekkel látja el az ifjúságot, de ha kell, betevő falatot is nyújt az éhezőnek és ruhával takarja be a didergőt. Ne feledjük, hogy minden polgár, akit hasznos, művelt munkásává nevelünk a nemzetnek, kamatostól téríti azt hazájának vissza. Bizalommal tekinthetünk tehát a jövő elé, hogy az új törvény áldásait évtizedek multával kézzelfoghatólag fogjuk érezni és majd hozza magával a többit, azt az ideális kort, amikor az ország minden iskolája tárva-nyitva lesz, amikor minden elemi iskola egyenlő szellemű lesz s nevel önérzetes, művelt, türelmes és felvilágosult polgárokat a magyar hazának. Városi közgyűlés. — 1910 aug. 29 és 30. — Két egymás után következő napon nagyfontosságú gyűléseket tartott a héten városi képviselőtestületünk. Az első nap tárgyai közül a kath. főgimnázium segélyezésének és a vásártér elhelyezésének kérdése emelkedtek ki s ámbár érdemleges elintézést nem nyertek, a város az által, hogy a kath. főgimnázium segélyezését elvileg elfogadta s csupán a segélyezés mértékének megállapítását hagyta — az előkészítő bizottságok javaslatainak bevárásával — a következő gyűlésre, ez ügyben már állást foglalt, híven ahhoz a tradícióhoz, melyről múlt számunkban megemlékeztünk. A vásártér ügyében a miniszteri leirat értelmében döntöttek, ami természetes is, hisz a rendelet mégis bizonyos engedményt tartalmaz a város részére, amit e régen húzódó, régen elrontott ügyben városunk jelenlegi orsz. képviselőjének csak nagy utánjáráassal sikerült a város érdekében 'elérnie. Első nap. Megny itás. Az első napi gyűlésen 80—90 v. képviselő jelent meg. Mondanunk sem kell, hogy a szokatlan érdeklődést a kath. főgimnázium segélyezésének s a ref. templom és a szinház kapcsolatos ügyének tárgyalása idézte elő, utóbbi azonban ezúttal még nem kerülhetett érdemleges tátgyalásra. Mészáros polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kis József, Nagy Vilmos, Harmos Zoltán, Halász Mihály és'& Ács Ferenc v. képviselőket kérte fel. Interpellációk. Napirend előtt Halász Mihály a fe nyegető

1) kolera-veszedelemre való tekintettel a CincaEzzel — ismétlem — nem azt akarom kifejezésre juttatni, mintha nem volna szükségünk modern kórházra is. Kétségtelenül ezt az áldásos intézményt is örömmel üdvözölnök; ha a csatornázást megvalósítottuk, utánna első közegészségügyi programmpontul tüzetjük napirendre a kórház ügyét. De addig mindazok, akiknek szivén fekszik a város közegészségügyeinek javítása, ne forgácsolják széjjel a két ellentétes kérdés között erejöket, hanem összetartva, vállvetetten küzdjenek az egyik cél érdekében. A város többsége kétségen kivül a csatornázást tartja előbbre valónak, tehát e körül tömörüljenek. Kérve-kérjük a tömörülést. Mert még így egyesült erővel is nehéz hatalmasabb közegészségi intézményt létesíteni városunkban. Hátha még a lelkesedök tábora is megoszlik: mi lesz a vége ? Sejthetjük: mindkettő elbukik. Gy. Gy. Ingyenes népoktatás. A törvény, melynek három év előtti megalkotásakor hozsonnát előlegeztek a szülők, a hazafias polgárok, a tanügyi politikusok, a liberalizmus, a szociálizmus és a szabad, nagy nemzeti haladás minden igaz, önzetlen harcosa, f, év szeptember elsején lép érvénybe Magyarországon. A verőfényes szeptemberi fuvalom új korszak szellőjét hozza el a magyar közéletre, amikor a zsenge korú gyermekek előtt először nyílik meg teljesen ingyen a népoktatási intézet, hogy őket az emberi műveltség első elemeiben részesítse. A legszegényebb szülők is örömmel, bátran viszik most már gyermekeiket az iskolába, örömmel azért, hogy most már akadály nélkül részesülhetnek gyermekeik az elemi oktatás áldásaiban. Mert nagyon sok azoknak a szülőknek a száma — sokkal több, mint hinnők —, akiknek óriás gondot okozott még egy korona beiratási díj előteremtése is, Mindazáltal, ami most megvalósúlt, az csupán egy szemernyi lépés a nemzet kultúrápedig csupán hében-korban kopoktátott be egyegy régi világbeli oimbora : — Jancsi, gyere ebédelni. Ha erre vár Jancsi, bizony többször marad vala ebéd nélkül, mint ebédel. Esténkint se rohanták meg olyan mértékben a jó vidékiek — mint azelőtt — bogy rejtőzni kellett voina előlük. A jó vidéket általában csupán egy-egy tönkrement úr képviselte, aki hivatal után szaglászva, elvetődött a nagy befolyású és tekintélyes Jancsihoz is, az ország első korhelyéhez, akit apjától, nagyapjától, vagy egyéb atyafiaitól magasztalni hallott. Odahaza, a falusi búbos kemencék és kandallók körül, idővel valóságos hősi kaland lett a pesti mulatságból, amint a szomszédoknak, atyafiaknak számtalanszor elmon datott. Mindig újabb és újabb toldásokkal látta el a falusi fantázia, — mert hiszen a fantázia falun sem pihen — mire az unokához ér a történet, Bánki Jancsiból legalább is akkora ember lesz, mint Toldi Miklós volt. A vadszőlős ambitusokról — ahol ugyan még voltak ilyenek — az ősz öreg emberek ilyenformán eresztették útnak a szerencsét próbáló fiukat : — Csak menj egyenesen Bánki Jánoshoz , fiam, ott szokott ülni a Korona második ablakában. Aztán mondd meg, ki fia vagy. Jancsi bizonyosan gondoskodik rólad addig, amig betesz valami hivatalba. Megérdemli ezt Jancsitól az apád. Hacsak kamat fejében is azért a sok százasért, meg pezsgős vacsoráért . . . He Jancsi, Jancsi ! Az új generáció, amely a falvak és tanyák világából a fővárosba özönlött, hogy itt megélhetést, boldogulást keressen, a koronabeli Bánki Jánost egytől egyig ismerte. Jancsi volt a fő városi romlottság, könnyelműség, svihákság meg testesítője az ő szemükben. Janc i volt az, aki kártyajátékban elnyerte apjuk vagyonkáját. Ugyancsak Jancsi vitte őket azon helyekre, ahol szép szóval, mosolygással, meleg öleléssel kimuzsikálják még a osizmába rejtett bankókat is. Az anyák és feleségek otthon annyit imádkoztak Bánki Jancsi ellen, amennyit ez a nagy ellenség megérdemelt, végül még maguk, az öregek is, a kalandok, hőstettek egykori hősei megrázták a fejüket : — Nem, ez mégsem való egészen, amit Bánki csinál ! S mig Jancsi nyugodtan, régen elfelejtve a multat, el a zajos éjszakák ismeretségét, töltötte napjait a Korona második ablakánál, lassanlassan ő lett a mumus, akivel a nyelveskedő házastársakat a távoli falucskákban ijesztgették — Hallgass asszony, mert felkerekedem ós elmegyek Bánkihoz — mondogatták. Es az asszonyok jobbnak látták elhallgatni. Azt már mégsem akarták, hogy szentéletü uruk a rettenetes Bánki hatalmába kerüljön. Elég volt a szörnyű embernek a nevét kimondani, hogy helyreálljon a házibéke. Sőt még maguk az öreg urak is — a kalandok egykori hősei — megremegtek Bánki nevének említésére. -•• Az a Bánki mégis csak túlzásba viszi a dolgot — dörmögték. Ha valakire rájött a mulatási kedv, ha virradatig devernyázott a cigányokkal, nyomban megállapították róla : — Olyan lesz, mint Bánki, ország korhelye. Ha a boron kivűl a szép leányt is szerette valaki, ha a megyei székhelyen a színkörben erőteljesebben tapsolt a primadonnának, mint illett, ha kendőkkel ajándékozta meg a falusi lányokat, a vélemény nem soká késett : — Bánki tanítványa. Meglássátok, olyan lesz, mint Bánki János. A Korona második ablaka osak sátorosünnepeken zörrent meg, hogy ebédelni, vacsorázni hivják a régi címborát, az adók teljesen elmaradtak és reggelenkint hiába böngészte végig Bánki barátunk az idegenek névsorát az újságban . Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Izíéses, olcsó és modern BUTOKOü állandóan raktáron! • -Javításokat is eifogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF