Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-08-06 / 32. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre .6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Augusztus. Sztiz havának nevezi a kalendárium, pedig a tüz hónapja ez, Örült lidércek bolygó ideje, munkás gazdáknak gyásza, mely minden nap elmultával más tájról piroslik fel üszkeivel a forró éj csillagaira. Mikor már meghozta gyümölcseit az áldott munka, mikor már gyöngyszemü babbal és aranyos búzával teli a padlás, sárga kukoricafüzér és piros paprikakoszoru ékesíti a ház homlokát és hizott barom piheg az ólban, akkor jön a tüz, jön a pipa parazsából, a cséplömasina szertefröcscsenö tüzeseppjeiböl, a játszó gyermek kezéből, hozza a rohanó vonat vagy a cammogó szekér mécse, az ég villáma, vagy a szalmára tűző nap lángolása, hozza az ártó ördög vagy a büntető Isten, de jön, és röpke pillanatok alatt végiglobog a kis kalyibák közt a piros vihar és utána hamu az aratás, zsarátnok a szüret. . . Ma itt, holnap amott, ma egy falu, holnap egy város népe jajgat a csonka romok fölött, holnap a nagy gyári csarnok parazsába fetreng az égettkezü munkás, ma a gazdag dús asztagja, holnap a szegény gyér kévéje hamvad, és minden hiába, nincs annyi erő a törvényi rendben, annyi vizáradat a föld kútjaiban, annyi hatalom az Istenben és szent Flóriánban együtt, hogy gáttal fojtsa, vizzel oltsa, elsöpörje a rengeteg tüzet, melyet az évről-évre újraszülető augusztus forró kedvében magával hurcol . . . Egészséges várospolitika. A magyar városoknak van egy állandó bizottságuk, amely minden évben legalább kétszer összejön az ország valamelyik nagyobb városában, hogy határozzon azokban a közös voatkozásu dolgokban, amelyek a magyar városoknak állítólag azonos érdekeit képezik. Közös érdekű dolgot? Mintha nem tudná mindenki, hogy a nagyobb városok között valóságos élethalálharc dúl. Hogy ezeknek okai nem tisztán féltékenységben rejlenek, az egészen természetes. Gazdasági küzdelmek lappanganak a marakodások hátterében. A városok mostani szövetkezése csak látszólagos szövetkezés. Ezt legalább az eddigi ténykedésből világosan láthatjuk. Mert hát mit tárgyaltak ott éveken keresztül és mit fognak például most szeptemberben is tárgyalni? Semmit, vagy olyan ügyeket, amelyek a városok gazdasági és kulturális érdekeit épen nem szolgálják. Tárgyalták a városok szervezeti szabályrendeleteit és az Andrássy-féle állami segítség tervezetét. Szép és mindenesetre felemelő dolog, hogy a városok annyira a szivükön viselik a tisztviselők érdekeit, de azt hiszszük, hogy a tisztviselők fizetésjavításának a helyes megoldásával a városok állandó kongresszusa még nem fejtette meg azt a nagy kérdőjelt, hogy miért pang a város ipara és kereskedelme? Hogyan lehetne segíteni a városokban kiállhatatlanná váló községi terheken és így tovább. Ezeknek a bajoknak az orvoslása pedig igazán közös érdeke a városoknak, amelyeknek természetes fejlődése az alábbi évtizedekben megakadt. A lakosság száma, anyagi és kultúrális ereje csökken, mert nincsen forrás, ahonnan az erőt meríthetné a továbbfejlődéshez. A városok fejlődésének egyik legfontosabb tétele az, hogy terjessze határait és fokozza a munkáskezek számát. Hogy miképen teheti ezt, ahhoz nem kell valami nagy nemzetgazdasági bölcsesség. Kitágítani a városok kereteit. Magába szivni a magyar falvak szűz talajának produktív embereit. Megkönnyíteni nekik a városba való tódulást. A városok pedig az ellenkező politikát követik. A decentrális városi politika divatozik nálunk. Ezt meggátolni elsőrangú feladat. A városok állandó válaszmányának eddigi működése meddő volt, hogy mit végez szeptemberben, rövidesen kifejezhetjük, meddő munkát. Egy egészséges városi pártpolitikának kell, hogy ezek legyenek a programmpontjai: A lakásbéruzsora megszüntetése a a városokban ; munkásházak építése; a községi pótadó fokozatos leszállítása; a „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Az aranylánc. Puha, vörös bársonypárnán Bizarr, kígyózó ivekben Nyúlik lomha, lassú kéjjel Vastag arany óralánc — Minden szeme szenvedéllyel, Vad, lihegő csillogással Kapcsolódik a párjába, S rajtok aranyló zománc . . Kérdőjeles vonalába' Titokzatos szomorúság, Szomorú titokzatosság' Tompa fénye int nekem . . . Alap : puha, bíboros zsák, Tüzes, csillogó pirosság, S rajta kúszik, ível, görbül, Vonaglik egy holttetem. — Ezer izzó, sárga körbül — Ismeretlen ötvösöknek Összeforradt gyürüjébül Kigyó ébredt . . . Borzalom! Vagy csak lázas agyam szédül ? . . — Nem. A bársony szövetébül Torz, vigyorgó képü Sátán Bújik föl az asztalon . . . Aranysárga képe láttán Pillám rémülettel rebben, Szivem vadul, sebesebben, Ijedt ritmusban dobog . . . Sose láttam élesebben Ördögét a rőt aranynak — Dúlt szemében a mi szemünk Sápadt fénye imbolyog . . . Begyáts László. A kártyás. — Új görög. — Irta: Máté Pál. Valamelyik faluban élt egy ember, aki kora gyermeksége óta semmit se szeretett annyira, mint kártyázni, mindig osak kártyázni, már akkorára nőtt, hogy meg is házasodott, gyermekei is születtek, de azért a kártyának csak nem hagyott békét, — úgy látszék, feltette magában, hogy kártyával a kezében múlik ki is ebből a világból. Egy este későn ballagott hazafelé a kávéházból, — szombat este volt s ő egész heti keresményét elkártyázta. Gondolatokba merülve, lesütött fővel ballagott. Mi az ördögöt mondjon a feleségének és gyermekeinek, akik várják, hogy kenyérre valót vigyen nekik. Egyszerre megszólítja őt egy ember. — Jó estét! — azt mondja. — Adjon Isten ! — fogadja jó szivvel. — Nem tennél nekem valami szívességet? — Mért ne, ha megtehetem. — Ugyan kérlek, adj nekem szállást estére s valami kis vacsorát, mert idegen vagyok ezen a vidéken. — Hát csak gyere velem ! Elől ment a kártyás, az utat mutatva, a háta mögött ballagott az idegen ; amint a kapuhoz érnek, hátranéz a kártyád és ugyan mit lát ? Az idegen mögött még tizenkét másik embert. Oda hajol hozzá és súgva kérdezi : — Kik ezek ? — Ne törődj velük, az én embereim — feleli rá az idegen. -- Jól van — mondja a kártyás magában mosolyogva — én nem bánom, C3ak azt nem tudom, mit adhatok ennyiteknek vacsorára. A kártyás felesége ijedten látja a sok embert Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfl-divatkelmék TI Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÍOÓ DEZiO = szab ászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápán, Fő-tér 19-ik szátn alatt.