Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-07-16 / 29. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség 1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A város csatornázása. Ezzel a régóta várt és nagyméretű költségei miatt még mindig perhorreszkált kérdéssel kívánunk foglalkozni. Int erre az idők komoly jele és bátorít azon fedezeti források közeljövőben való előteremtése, amelyek a polgárság egy fillérnyi hozzájárulása nélkül lehetővé teszik ezen áldásos intézmény megalkotását városunkban. Az idők komoly jelét az Oroszországban fellépő és a Galicia határához siető kolera-veszedelemben látom. Sátoralj a-Uj hely városa máris feljajdult e fekete rémtől való félelmében és — mint a lapokból tudjuk —, első és legfontosabb óvóintézkedésül a város csatornázását akarják létesíteni, ha kell, kormánybiztos kiküldetése árán is. Zemplénmegye ezen székvárosát jól ismerem. Bizony közegészségügyi szempontokból sok vár ottan is az erélyes és céltudatos takarításra. Utcáiban a keskeny medrü folyosókban nem tud lefolyni a beléjük gyülemlett piszkos folyadék, a kanyarodásokban megáll, tócsát képez s ott bűzlik napokig, betekig a rút iszappá sűrűsödött, dögleletes lé. Ezek az utcai szennyfoltok, teletarkítva hentes-üzletekből kifolyó vérsávokkal, valóban a legalkalmasabb melegágyai a mindenfajta ragadós, nem ragadós, járványos és nem járványos betegségek csiráinak. Sajnos, hogy nemcsak Sátoraljaújhelynek, de hazánk igen sok városának ilyen az egészségügyi képe. S mi tűrés-tagadás benne: Pápát sem lehet kivenni közülök. Nemcsak a messzebbfekvö, de a fővonalakba futó mellékutcáinak is az u. n. csatornái tele vannak napokig álló piszkos iszappal, különösen a torkolatoknál és a fordulóknál, amelyek télen megfagyva utálatosak, nyáron bűzhödtek is és a különféle nyavalyák baktériumait magukban táplálgatók. A Széchenyi-, Rákóczi- és a többi utcák, sőt még a Fő-utca több része is a megcáfolhatatlan tanúság állításunk mellett. Jól ismeri ezt az állapotot minden pápai ember s nem is tagadja. Belátják azt is, hogy egy nagyobb ragályos betegség esetén, amilyen a kolera, e bűzös és miazmás csatornapocsolyák és mocsarak jelentős szerepet játszanának a ragály tovaterjesztésében, —- ámde — és ez mindennek a végső rigmusa : a pénz hiánya miatt tűrik az ázsiai helyzetet és semhogy újabb pótadó terhét vegyék magukra, inkább fatalista-módon néznek bármily keserves jövendő elé. A loiytonos pőtadó-emelkédést mi sem szeretjük. Ugyan ki is szeretné? Csakhogy az egészségünket mégis jobban kell féltenünk, mint fázni az elbírható pótadóemeléstöl. Azonban — és ez a legörvendetesebb a dologban — a mi szerény véleményünk szerint Pápa város csatornázását meg lehet valósítani anélkül, hogy e miatt újabb teherrel sújtatnék az adózó közönség. Nem bűvészet ez, hanem valóság. Ami eddig nem volt birtokunkban, a fedezeti források egy, esetleg két év múlva teljes erejökkel oltalmunkra sietnek. Az egyik költség-fedező alapunk lesz az állami segély-Összeg, amely három év leforgása alatt 44—50 ezer koronát tesz ki állandó évi bevételként; a másik szintén biztos anyagi erőnk : a villamtelepnek évi 12—14 ezer koronát kitevő s ide fordítható haszna. Számításunk a következő : Az állami segélyből összesen 22 ezer koronát köt le a tisztviselőink teljes és végleges fizetésrendezése, megmarad tehát belőle minimum 22 ezer, sőt valószínűleg 28 ezer korona még, amelyet a miniszteri rendelet szerint is csak kulturális- és közegészségügyi intézkedésekre szabad fordítanunk. Ez összeghez hozzávéve a villamtelepi 12-, illetve 14 ezer korona hasznot, előáll rendelkezésünkre évenként minimum 34-, de szinte biztosan a 40—42 ezer korona összeg is, amely a legrosszabb esetben 620, a jobbik esetben 720—740 ezer korona amortizácionális kölcsöntőke 5 V2°/o" o s kamatának felel meg. Ily kamat mellett kaphatunk hosszabb időre, mondjuk 50 évre szóló elévülő kölcsönt és 6—7 százezer koronánál többe a csatornázás nem kerül. E rendkívül szükséges közegészségügyi institúció útjába tehát többé az anyagi oldalról nehézség nem gördül. És még a kiadásoknál is érhetünk el jelentékeny megtakarítást, ha, mint azt már más város is tette, — csak a fő utcavonalak csatornázását készítené el a nagy vállalkozó, az ezen vonalakból kifutó mellékutcák csatornázását maga a város akkor, amikor „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Mária. Ha lassú, ködösbús szárny csap ássál Fölébem az éjek leszállanak, Az utca lármája meghalkul, elhal, Csak itt-ott bukdácsol egy árny-alak, S magányos szobámban tétlen-tunyán Merengek a régen múlt időkön — Meglibben a kárpit és előjön Az én szép, szegény kis Máriám. Hajában elhervadt sárgarózsák, Lecsüngő, lehajló sok bús szirom, Sugárzó kezében égi jóság Jelképe gyanánt: fehér liliom. Gyöngéden, részvéttel néz reám S a szívem megreszket és földobban, Midőn a lehelletnél lággabban Megérint az én kis Máriám. De nem jö gyakorta, csupán olyankor, Ha sejti, hogg senki nincs velem, Ha tudja, hogy fáradt fejem lehajtom S ezernyi sebekből vérezem, Ha szörnyen meguntain cudar csatám Az éhes, civódó embertömegben — 0, akkor nem késik! Hozzám lebben S megérint az én jó Máriám. Ahol szúr, ahol zúg e lázas homlok, Rdlopja szelíden csöpp kezét S fülembe susogja régi dolgok Verőfényben úszó történetét. A rózsás emlékek tündértaván, Mind beljebb merülve, húz magával Zsibbasztó nagy éjek sötétjén által Az én szép, az én kis Máriám . . . És én jól tudom, hogy őnéki tőlem Csak rosszban volt része. jóba'' nem, Hogy lelkét és szivét lassan megöltem, Hogy ö volt a megcsalt kedvesem, Hogg kínos, kösziklás Kálvárián, Panasz-szót nem ejtve, járt miattam, S hogy senkit oly csúful el nem haggtam, Mint épp' a szeg én g kis Máriám'! És mégis, ha lassú, lomha szárngan Az éjek, az éjek leszállanak, Ha nincsen mit várnom, nincs kit várnom S köröttem sürü, sötét sivatag — Csak egy van, ki gondol énreám, Ki hozzám lopódzik, mint szivárváng Az omló, patakzó könnyek árján — Az én jó, az én szent kis Máriám. Martos Ferenc. Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék T T Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VICiO DEZSŐ szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító. Pápán, Fő-tér 19-ilí szám alatt.
