Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-16 / 29. szám

tehetné, házilag végeztetné el, mint pl. — ha jól tudom, Pozsony városában van ez, ahol a csatornázáshoz szükséges cementbeton-csöveket is maga a város házilag állíttatja elö és ezzel legkevesebb 20—25%-ot takarít meg a maga részére a rendes költségekből. A jó példát mi is követhetjük annak idején. Semmiféle rizikóba nem kerül. Ha a villamtelepünknél bevált a beveze­tések házi kezelése, a csatornázásnál még könnyebben és biztosabban vezet ez majd sikerre. Legfőbb tennivalónk azonban a csa­tornázás megteremtése. Anyagi tekintetek többé nem ijeszthetnek el töle. Söt némi mértékben kényszerítenek is rá, mert jól tudjuk, hogy az adandó állami segély­összegből fenmaradó jelentékeny ezreket nem szabad pótadó leszállítására felhasz­nálnunk, hanem kulturális vagy közegész­ségi dolgokra lehet csak kiadnunk. Már pedig képzelhető üdvösebb alkotás váro­sunk lakosságára nézve, mint az általános csatornázás? Nemcsak a közegészségre szolgál ez majd közvetlen áldásként, hanem a lakosság egyénenként, és a város egyetemlegessége is élvezni fogja csakha­mar anyagi előnyeit is. A lakosság egyé­nenként abban, hogy elpusztul örökre pincéjéből, háza fundamentoma talajából a rettegett állandó vendég, az u. n. talaj­víz, s ennélfogva háza értékében sokat nyer. A város pedig abban leli anyagi hasznát, hogy egész területe megtisztulván a talajnedvességektől, sok olyan helye lesz alkalmassá gyárak felállításához, amelyekre azelőtt az említett viz miatt még gondolni sem lehetett. Továbbá a város utcáinak tisztán­tartása is olcsóbbá és jobbá válik, mint eddig volt. Azonkívül a szárazabbá lett telkeken megindul nagyobb kedvvel az építkezés; az egészségileg kifogástalan városban majd a lakosság száma nő, tanulóifjúság még nagyobb tömegben keresi fel iskoláinkat. S ez mind nem csupán anyagi, hanem erkölcsi hasznot is jelent, amelyek fölkinálkozása elöl egy fejlődni akaró városnak, amilyen Pápa is, kitérni nem lehet. Városunk több egy évtizedénél sok gondolkodás után megcsinálta a vízveze­tékét. Nem bánta meg. Rá nem fizet és a város fejlődése és a lakosság áldása jött rá a legszebb válaszképpen. Ismét zörget évek óta ajtónkon egy rendkívül szükséges közegészségügyi intéz­mény, a csatornázás, eresszük e kérdést be, adjunk helyet neki nálunk, s rövid idő múlva tapasztaljuk, hogy mennyi áldást varázsol majd falaink közé ! Gy. Gy. Felhívás Yeszprémvármegye lakosaihoz, A napilapok hasábos közleményei a való­ságnak megfelelő sötét színekkel festve tárták elénk az irtózatos pusztulásnak azt a rémes képét, melyet a folyó hó 13-án hazánk déli részein végigvonult tomboló vihar és felhőszaka­dás idézett elő. Krassószörényvármegye máskor szelíden csobogó patakocskái, a vadregényes szikla­bércekről leomló víztömegtől megduzzadva, el­hagyták medreiket s folyammá szélesedve vad robajjal söpörtek el embert, állatot, lakházat, terményt, szóval mindent, ami romboló utjokba esett. A belügyi kormány hivatalos körirata sze­rint bár ma még megközelítően sem állapítható meg teljes bizonyossággal a vészes árban életü­ket vesztettek száma, de máris kétségtelen, hogy több száz honfitársunk siratja az árviz ál­dozatául esett hozzátartozójának, kenyérkereső vérének tragikus halálát. Vezető, gyámolító nélkül marad a család; reményét, törekvései célját megtestesítő gyerme­két gyászolja a szülő. S ha vérző szivét, meg­tépett lelkét egy pillanatra megnyugtatni tudja is a sorsüldözött, kétségbe ejti a jövendő, mi­dőn azt kell látnia, hogy kunyhóját, ahova fejét lehajthatná s parányi földjének arasztnyi humuszát, mely eddig szerény táplálékát ter­mette, szintén elragadta tőle a vizár. Embertársaink ez irtózatos helyzetében mindnyájunknak elsőrendű kötelességünk, hogy tehetségünk szerint s a rendelkezésünkre álló minden eszköz felhksználásával siessünk a veszélyben forgók megmentésére, fájdalmaik enyhítésére és a létük további fenntartását szolgáló javak megszerezhetésének biztosítására. Mi, kiket az isteni gondviselés kegyelme, vármegyénk szerencsés földrajzi fekvésénél fogva, ily természetű csapástól megóvott, kétszeresen kötelezve vagyunk teljes erőnkből segíteni azo­kon, kikkel szemben a természet egyébként is mostoha s kik önhibájukon kívül vannak kitéve a fékezhetlen elem legborzalmasabb veszélyének. Vármegyém közönségének emberbaráti ne­mes érzését ismerve s áldozatkészségét veszély idején mindenkor tapasztalva, ez úton fordulok e vármegye minden lakójához azon kérelemmel, hogy ki-ki tehetségéhez és anyagi erőihez mérten járuljon hozzá adományával azon összeghez, melyet a gyűjtés eredményekép a krassószörény­vármegyei árvízkárosultak javára megindított országos segítő akció céljaira a m. kir. belügy­miniszter úrhoz fogok felterjeszteni. Igaz együttérzésünkről a veszély nehéz óráiban akkor teszünk csalhatatlan tanúbizonysá­got, ha a segélynyújtásnál a gazdagok aranyai mellé sorakoznak a szegénynek e szempontból ép oly becses fillérei is. A könyöradományokat, valamint a kegyes adakozók neveit és az adományozott összege­ket feltüntető gyüjtő-ivet hozzám kérném mielőbb beküldeni. Veszprém, 1910. évi junius hó 26-án. Koller Sándor alispán. Iskolai értesítők. i. Állami polgári leányiskola. Az állami polgári leányiskola igazgatói beszámolója részletesen szól a növendékek kerté­szeti gyakorlati oktatásáról, mit az új tanterv a házias nevelés kiegészítője gyanánt kiván. A gyakorlati oktatást Kodolányi Árpád földmives isk. főkertész vezette s össze volt kapcsolva a természetrajzi órák anyagával. Jövő évben a háztartástani órák anyagával kapcsolatban a tej­kezelés, szappanfőzés, méh- és baromfitenyé sz­tés gyakorlati ismeretébe is be fogják vezetni a növendékeket. Kétségtelen, hogy ez által a polgári iskola a maga helyes céljához köze­lebb fog jutni. Az év történetéből kiemeljük a követk ező adatokat: Új tanerőkként működtek Szabó Etelka és Horváthné Slezák Mária, a Breznóbányára áthelyezett Schlupni Sarolta s a szabadságolt Jankóné Jerfi Hermin helyett. Az intézet hiva­talos iskolalátogatója Győry Vilmos igazgató volt, ki a tanulmányi eredmény felett teljes megelé­gedését nyilvánította. A rendes iskolai ünnepé­lyeket mind megülték, köztük Széchenyi halá­lának félszázados emlékezetét. Az értesítő egész terjedelmében közli az igazgatónőnek ez alka­lommal tartott tartalmas és hangulatos emlék­beszédét. Tanulmányi kirándulást Pannonhal­mára rendeztek, amelyről Markhót Angéla tanárnő A I uga n o i fi u. Irta: Kálmán Jenő. A luganoi fiu kint ült a kávéház terraszán és hazudott. Mivelhogy senkisem ült körülötte, hát magának hazudott igen szépeket és igen érdekeseket. A luganoi fiu tulajdonképen riporter volt és nem a napsütéses olasz Luganoból származott, hanem valahonnét Mármarosmegyéből. A luganoi előnevet a lügen szó megolaszításából kapta, mert a luganoi fiu professzionátus hazug volt, nem rosszindulatból, csak egy belső hajlamból. A luganoi fiu tehát kint ült a kávéház terraszán és önmagának hazudott. Délután ló­versenyen volt és este egy illusztrált angol lap­ban Vichye fürdő rajzát látta. Ez a két impresz­szió elég volt ahhoz, hogy a luganoi fiu hazug­ösztönei élénk mozgásba induljanak és a két különböző dolgot egy sikerült egészbe kombi­nálják össze. A luganoi fiu azt hazudta magá­nak, hogy nyert a lóversenyen . . . mennyit is ? igen, tizenhatezernégyszáz koronát és kirándult Vichybe nyaralni. Más embernél az ilyesmit ábrándozásnak hivnák, de a luganoi fiúnál ez is hazugság volt, két okból. Először, mert sokkal jobban értett a lovakhoz, sembogy valaha egy fillért is nyer­hetett volna; másodszor pedig azért, mert a luganoi fiu e-'t sem magának képzelte el, hanem másoknak. Ő már akkor tisztában volt azzal, hogy a Yichy-i nyaralást még az éjszaka folya­mán beadja valakinek, vagy valakiknek. Tehát nyert tizenhatezern^gyszáz koronát és elutazott Vichybe. A luganoi fiu lelkiismere­tes volt, tehát azonnal papirost vett elő és számítani kezdett. Tételről tételre kiezámította, hova és hogyan fogyott el a tömérdek pénz. A garderobját háromezer korona értékű ruha­darabokkal egészítette ki, ami természetes is, hiszen Vichyben mágnások nyaralnak, akik szmokingban ebédelnek és naponkint hatszor öltöznek át. Részletesen megállapította utazási­és szállodai költségét. Mindössze a frankokra való átszámítás járt némi nehézséggel, de a luganoi fiu ezen is segített. Hozatott a pincér­rel egy Börsencouriert és a Börsencourier segít­ségével minimális pontossággal megállapította, hogy mennyi tizenháromezernégyszáz korona frankban. Mert háromezret már levont ruha­költségre. A technikai nehézségen átesvén, követke­zett a szinezés. Mindenekelőtt mégegyszer át­tanulmányozta az angol lapból Vichyt, megtekin­tette a tengerpartot és körülményes tudomást szerzett a lapokból, mivel tölti Vichy fürdő boldog közönsége a napot és az éjszakát. Most következik a regény — gondolta a luganoi fiu — mert hiába, asszony nélkül semmit sem ér az élet. Elővette a papirost és fölirta: „Megismer­kedés az angol lady-vel". A ladinek azonban nevet is kell adni, még pedig kereszt- és vezetéknevet. Kereszt­nevet csak talált volna a luganoi fiu, sőt meg is állapodott azonnal a Maud névben. A vezeték­név azonban sok gondot adott neki. Törte is egy darabig a fejét, de végre mégis sikerült kisütnie és azt is föl irta a papirosra, ilyet én­képpén: „Mrs. Maud Garden Party". Még csak egy angol urat akart a játékba keverni és annak is talált nevet. Az angol urat Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! ~ Javítáísokat is eiíogncioii. - bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt DRACH ADOLF

Next

/
Oldalképek
Tartalom