Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-02 / 27. szám

Egy éve a közgyűlésünk hozott is már határozatot, még pedig elég radikálisát, e kérdésben. Nem tudjuk, mi történt ezzel a dekrétummal. Azonban annyit már most is előre látunk, hogy ha ez az ügy egyszer a képviselőtestület elé kerül, a nagy többség teszi a magáévá a tavalyi határozatot. És azt hisszük, hogy ennek nem csupán a vevőközönség, hanem az eladók is meg fognak örülni, mert ők is tapasztalják, hogy az a kurta-kereskedelem egyaránt megkárosítja őket, a vevöközönséget is. Mert ö tőlük sokkal olcsóbban veszi meg a kurta-kereskedő az árut, mint amennyit más vevő adna érte. Reméljük, Pápán is belátják ennek igazságát és hatóságunk a lakosság érdekében is rendet teremt piacainkon. Gy. Gy. A választójogi liga népgyülése, (Junius 26.) Alig van mozgalom, amely rövid idő alatt olyan számottevő sikereket és jelentős eredményeket ért volna el országszerte, mint az általános, egyenlő, titkos választójog érdekében megindított nagyarányú akció. Azok a népgyűlések, amelyeket a nagyobb vidéki városokban rendeznek, mindenütt a lakosságnak tömeges részvételével és lelkes csatlakozásával folynak le. A szövetség az ország különböző vidékein mintegy 50 fiókot létesített. Ezek között a pápai fiók az elmúlt vasárnapon a városi ovod a udvarán impozáns népgyűlést rendezett, amelyen körülbelül 1000-en jelentek meg a város polgárságának minden rétegéből. A budapesti központ kiküldötteinek névsorában változás történt, mert a falragaszokon jelzett szónokok közbejött akadályok miatt nem jöhettek. Helyettük a vezetőség dr. Baracs Marcellt, a budapesti ügyvédi kamara ügyészét, dr. Vámos Henriket, a liga titkárát és Fáber Oszkár fővárosi tanárt küldötte ki, aki k a délelőtti gyorssal érkeztek. A vendégeket a vasúti állomásnál a fogadóbizottság és a nagyszámban kivonult munkásság élénk ovációkban részesítette. Délben a helyi vezetőség a központi kiküldöttek tiszteletére a Griff-szálló nagytermében ebédet adott. A népgyűlés délután vette kezdetét. A szónoki emelvény mögött két rúdra kifeszített hatalmas vásznon ez a felírás állt: ÉLJEN AZ ÁLTALÁNOS, EGYENLŐ, TITKOS VÁLASZTÓI JOG! A helyi vezetőség neveben dr. Löwy László nyitotta meg a gyűlést és üdvözölve a budapesti vendégeket, valamint a megjelent hallgatóságot, a gyűlés elnökéül dr. Lakos Bélát, jegyzőül dr. Bohonyi Nándort ajánlotta. A népgyűlés ezt elfogadta. Dr. Lakos Béla történelmi visszapillantást vet Pápa városának a liberális eszmék tekintetében elfoglalt álláspontjára s megállapítja, hogy a város jelenlegi lakossága nem lett hűtlen a szent hagyományokhoz. Mi egy eszmét irtunk zászlónkra, amelyet Nyugateurópa államai már rég megvalósítottak, de amelyet Magyarország széttagolt társadalma még ma sem tud teljesen megérteni. Már a XVIII. század nagy francia gondolkodója, Rousseau megirta: minden embernek van annyi joga, hogy az igát magáról lerázza, amint volt annak, aki azt igába hajtotta. Az általános választójog eszméjében az az álláspont jut kifejezésre, hogy az ember a maga embertársát igazán embernek ismerje el. Mi általánossá akarjuk tenni a választói jogot és ezzel a munkás életet élő társadalmat a szeretet, az egyenlőség alapjaira kívánjuk helyezni. Mert ina olyan viszonyok vannak nálunk, aminők a régi rabszolga rendszeren alapult klasszikus társadalmakban voltak. A mai magyar társadalomra teljesen ráillik Aristoteles mondása, hogy az két részre oszlik: a jogozottak és a jogtalanok osztályára. Mi pedig azt akarjuk, hogy az elmaradt Magyarország is kövesse az előrehaladt nyugati államokat és azon társadalmak közé soroztassék, amelyeknek alapja a munka, amelyeknek tagjai egyek az emberszeretetben és egyenlőségben. De a választójog nagy eszméjének, igazságának, helyességének részletes kifejtése a központi kiküldöttekre vár, akik közül elsőül felkéri dr. Baracs Marcellt előadása megtartására. A hallgatóság nagy éljenzése közepette fejezte be dr. Lakos meggyőző hévvel előadott beszédét, amely után a közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta dr. Baracs magas színvonalú, mélyenjáró fejtegetéseit. Baracs dr. megköszönve a szíves fogadtatást és üdvözlést, így folytatta: — Ugy érzem, hogy mi, ha új ismerősök vagyunk is, mintha már régi jó barátok volnánk. Ugy érzem, hogy közöttünk már eddig is volt egy lelki kapocs, amelyeket ma szorosabban fogunk fonni. Az a kapocs ez, amelyeket a közös tradiciók, közös törekvések, a közös misszió font a lelkek köré. Ez a város eddig is a nemzeti fejlődésnek, az emberi jogok kiterjesztésének, a jogtalanság leküzdésének és a polgári haladás feltartózhatlanságának volt a hive. A választójog kérdése ma, a választások után sem tárgytalan, a propaganda még szükségesebb, mint valaha. Sokféle irányban levonhatjuk a választások tanulságait. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a lefolyt választások nem méltók a népfenséghez. (Ugy van, ugy van!) Olyan választások, amelyekben lerészegített, megvásárolt és megfélemlített tömegek döntik el a haza sorsát, (Igaz, ugy van!) nem lehetnek a népakarat igaz kifejezései. Azt mondják, hogy a választásokon Deák és Kossuth eszméi vívtak harcot. Ez nem áll. Deák és Kossuth eltérhettek egymástól abban, hogy ennek az országnak közjogi kapcsolatát egy másik állammal hogyan rendezzék, és eltérő nézeten lehettek a két ország gazdasági viszonyainak szabályozását illetőleg is, egy dologban mégis megegyeztek, abban tudniillik, hogy ez a nemzet csak úgy élhet mint magyar e földön, ha a radikális haladásnak, a demokratikus fejlődésnek útjára tér. És épen Deák politikai beszédének legelsejében és legutolsójában, 43 éves közéleti pályájának két határkövén ugyancsak ezt az eszmét ajánlotta a nemzetnek. Ő volt az, aki megemlékezve a negyvennyolcas szabadságharc lefolyásáról, azt mondotta: ennek a nemzetnek valósággal szerencséje volt, hogy 48-ban a népjogokat kiterjesztette, mert ha ezt nem teszi, 1848 a nemzet sírja lett volna. Alkotmányosság, népmívelődés, politikai szabadság volt az ő tanítása. Ezután a választójog általánosítása ellen felhozni szokott érvekkel foglalkozik és sikeresen cáfolja azok állításait, akik a hazaárulás vádját dobják a választójog kiterjesztése híveinek arcába. Ki a nagyobb hazafi, úgymond, az-e, aki a maga gazdasági robotosaitól szedi be tétlenül, az őseitől öröklött vagyon munkanélküli jövedelmét, aki nagy nevet visel, de az országért, a népért mit sem tesz, vagy az-e, aki teljesíti kötelességét, gyermekeket nevel ennek a hazának és verejtékes, becsületes munkával keresi meg kenyerét. Ha mindenki a maga kis körében, ahova a sors állította, megállja helyét, de egyúttal, ha kell, a nagy küzdőtéren is legény a talpán, az a jó hazafi. Leszámol a nemzetiségi veszedelem üres fenyegetésével és meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetiségi törekvések egy olyan államban, ahol a nemzetiségek nem elnyomva, jogtalanul, a gentri-közigazgatás önkényének kitéve, hanem jogegyenlőségben, szabadságban élnek, teljesen meg fognak szűnni. Hazugság az, hogy amazok a nemzetiségektől a magyarság szupremáciáját, fölényét féltik. táblát óriási, szinte beláthatlan számtani képletekkel. Beszéd közben szúrós, átható tekintetét rajta felejtette egy-egy hallgatója arcán. De nem akadt olyan ember, aki pár pillanatnál tovább ki tudta volna tartani. Szinte hypnotizáló volt a tekintete. Azaz, hogy egy ember mégis akadt. Hatalmas, nagy teremben ültünk. A padok amphitheatrumhoz hasonlóan környezték a tanár katedráját. Több, mint kétszáz pár figyelmes szem tekintett reája s igyekezett utána jegyezni magyarázatait s végéremehetetlennek látszó képleteit. De mindjárt az első padban, szemben a tanárral, ült egy kerek koponyájú, barna fiu, aki nem jegyzett semmit, hanem mellén összefont karokkal ült mozdulatlanul, sötét szemeit folyton a tanárra szegezve. A tanár szeme is sokszor megakadt ezen a fiatal emberen. Szúró tekintete szinte átnyilalta, de az rendületlenül, szinte pillantás nélkül állta azt. Majdnem a tanár jött zavarba e szemek hatása alatt. így folyt ez a fényes, nagystílű magyarázat napokon, heteken, majdnem másfél hónapon át. Mi, magyar fiuk, eleinte szégyenkezve hallgattunk ; majd kérdezgetni kezdtük egymást: Érted te ezt? — Nem értem, — volt az egyhangú felelet. Majd kérdezgetni kezdtük a büszke és nagyralátó német fiukat, kik az első padokat elfoglalták. De a felelet bő körülírásokkal ellátva, szinte az volt, hogy nem igen értik. Végre valamelyikünknek eszébe jutott megkérdezni azt a sötétszemü, de nagyon szótlan magyar ifjút is, aki ott az első padban mellén összefont karokkal, jegyezgetés nélkül hallgatja rendületlen nyugalommal az előadást. A rövid, erélyes felelet ez volt: Igenis, értem. Mi gúnyos mosollyal néztünk össze. S aztán minden óra végén megkérdeztük: — Érted? Az egyhangú felelet mindig ez volt: Igenis, értem. S mivel mi többiek, a büszke németekkel együtt, mindig kénytelenek voltunk megvallani, hogy nem értjük, hát kezdtünk igen furcsa tekintettel nézni az önérzetes magyar fiúra. Lassanként közmeggyőződéssé vált közöttünk, hogy ez vagy bolond, vagy pedig oly hencegő firma, aki bolonddá akarja tenni az egész világot. Saját aggodalmaink közt szinte megnyugtató volt, hogy mily mulatságos lesz ennek a nagyképű sviháknak a felsülése. S végre is elérkezett a veszedelmes nap. A nagyhirü tanár kijelentette, hogy befejezte a mathesisnek ezt a részletét s pár napi szünet és készülés után cenzúrát tart. Nem azért, hogy osztályozzon, hanem csakhogy kiismerje, mennyire értették meg az elmondottakat. Tehát ne légyen senkinek semmi aggodalma. No hiszen, több mint kétszáz szív dobogott mély aggodalomtól azon az elkövetkezett cenzúrán. A tanár megjelent a terjedelmes dobogón. Letette az asztalra cilinderjét s ezüstös botját. Meghajlott hallgatói felé, miközben szúrós tekintetét végig jártatta a tömött sorokon. Azután lassan, vontatva hangzott ajkairól a felhívás, hogy aki jól megértette az elmagyarázottakat, jelentkezzék, hogy kérdéseivel meggyőződést szerezhessen a megértés fokáról. Mély, halotti csend követte a fölhívást. Nem mozdúlt ott senki. Újabb felhívás, hasonló eredménnyel. — De uraim, — mondá szinte méltatlanLakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK: állandóan raktáron! Javításokat is elfogadok, zzzzrzuzz^^^ bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.