Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-07 / 19. szám

alakulást, mely hazánkat nemzetiségi, gazdasági és kulturális tekintetben előbbre viszi. A városok ezen nagyfontosságú feladatától áthatva, szerény szereplésem kezdetétől igyekeztem kisebb-nagyobb körben ennek a kérdésnek fontosságára irányítani a figyelmet, mely később a kivándorlás kérdésével kapcsolatban, mint ezt a kérdést is megoldó vagy legalább a megoldás felé vezető tünt fel előttem. Az a nagy fontosság, amely a városokat a nemzeti jövő átalakulásában megilleti, kell, hogy a magyar parlamentben s a magyar nemzet köztudatában is elfogadtatásra találjon. A városfejlesztésnek egészen új perspektivája nyilik meg ezzel szemeim előtt. Egy perspektiva, amelyben a fejlődő, vagyonosodó, szépülő városok között ott van ennek a városnak képe is, amely immár több, mint három évtized óta nyújt nekem otthont, amelynek ismerem minden utcáját, ismerem házait, ismerem lakosait, kikkel együtt éltem s együtt éreztem jóban és rosszban egyaránt, kikhez az ifjúkori barátság és a férfikor küzdelmeinek emlékei fűznek. Legyenek meggyőződve mélyen tisztelt választó Polgártársaim, hogy a városok fejlesztésének nagyarányú akciójában, mely, hiszem, hogy a parlament békés munkája idején rövid időn belül meg íog indulni, ha bizalmuk folytán helyet foglalhatok az ország tanácsában, mindent elkövetek ennek a szintiszta magyar városnak, ennek a kultúráért oly sok áldozatot hozott városnak az érdekében. .A bála, a ragaszkodás, a szeretet érzete e város s ennek polgárai iránt együtt hatnak rám s teszik szent kötelességemmé, hogy egyesek és az összeség érdekeit tőlem telhetőleg előmozdítani törekedjem. S végül szinte áhítatos csendben hallgatta a közönség a beszéd gyönyörű befejező részét : Mélyen tisztelt választó Polgártársaim! Nagy feladat egy ország sorsának intézésére bármi szerény mértékben befolyni. Úgy hiszem, senki nálam e feladat súlyát jobban nem érzi, nem érezheti. Haboztam magamban, vájjon polgártársaim mikor egy estén tűzvész ütött ki a P-től félórányi távolságban fekvő Fenestranges-kastélyban. A kastély egy pompás reneszánsz-épület, hatalmas kiterjedésű park közepén áll, százados fáktól beárnyalva. Gazdája, Raoul Gaston, Fenestranges grófja, óriási vagyon ura volt. A kastélyt öregapja Philibert gróf, I. Napoleon néhai tüzérezredese vásárolta meg' s benne nagybecsű műkincseken kivül számos trofeumot őrizett a nagy időkből. Előcsarnokában négy napoleoni bronzágyú állott. A fiatal Fenestranges gróf, aki rabja volt léha kalandvágyának, boldogtalan házaséletet élt fiatal és szép nejével, akit a legnagyobb mértékben elhanyagolt. A grófné egyedüli vigasza elhagyatottságában aranyhajú kis lánya, a bájos Denise volt, akit rajongva imádott. A tűzvész alkalmával a kis leány halálos veszedelemben forgott, ám a bátor p-i lakosok, kik halálmegmegtisztelö bizalmának engedve, vállaljam-e a jelöltséget, de habozásomnak véget vetettek egyrészt a bizalom megnyilvánulásával szemben tartozó kötelességérzet, másrészt a négy év előtt Amerikában szerzett tapasztalataimnak emlékei. Én láttam népünk százezreit odakünn a legsúlyosabb munkában, láttam őket az uralkodó nép nyelvének ismerete nélkül egy-két vezető utasítására, mint nyájat rohanni a munkára; láttam, hogy verejtékes testi munkájukon, amelyet életük kockáztatásával s veszélyeztetésével végezni kénytelenek, épül fel az Unió hatalmas birodalma a maga mérhetetlen gazdagságával és kultúrájával; és szivem elszorúlt mikor azt az óriási munkaerőt egy idegen nemzet kultúrájának emelésére láttam rendeltetve s úgy éreztem, hogy minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni arra, hogy a saját nemzetünk vagyonospdásának és kultúrájának munkálatába állítsuk azokat, kik most gazdasági bajaik miatt százezrével hagyják el az országot. Rákosi Viktor: „Elnémult harangok" cimü megkapó regényében leirja annak a Hollandiában tanult ifjúnak lelki küzdelmét, kit a teljes lemondás lethargiájából a kivándorló hajón kiköltöző magyarok éneke ráz fel, s ki erre határozza el magát, hogy a nemzet legfenyegetettebb pontján, az oláhság lakta vidékeken menti meg a nemzetnek, ami még megmenthető. Megkapóan irja le azt a harcot, melyet az egyre szűkebbre szoruló szigeten vív az idegen nemzetü oláhság hullámtörései ellen. S mélységes tragikum rejlik az utolsó jelenetekben, mikor magára hagyatva utószor húzza meg azt a harangot, mely a magyar szó templomába hivná a hívőket, ha azokat az idegen nyelvű nép teljesen magába nem olvasztotta volna. Úgy érzem, hogy a kivándorlás nagy veszélyére nekem is figyelmeztetnem kell kisebb és nagyobb körben azokat, akikhez szavam elhathat s ha olyan helyre állítanak, ahonnan talán az egész ország meghallja gyönge szavamat, úgy érzem, hogy kötelességem ott is a legnagyobb erővel hirdetni, hogy a magyarság lassú, de biztos elvérzésének vetéssel küzdöttek a lángok ellen, megmentették a gyermeket s a kastély további pusztulásának is gátat vetettek. A grófné hálája nem ismert határt. Hogy a mélyen vallásos lakosság kedvében járjon, elhatározta, hogy hálából négy szép harangot öntet P. városának, mely eddigi rúthangu harangjait annál inkább szégyelte, mert hisz az ország leghíresebb harangöntője éppen falai között élt. A gróf a szent célra felajánlotta a négy ágyucsövet, a grófné nagymennyiségű ezüstöt adott, sőt úgy mondják, hogy harangjainak érőében sok az arany is és ez adja neki az utolérhetetlenül mély és osengő hangot. A harangrendelésből kifolyólag Garton gróf több izben érintkezett Gérardékkal, s bizonyára az ördög műve volt, hogy túlságosan összebarátkozott Amélia asszonnyal, aki a gróf udvarlását szívesen fogadta. Gérard mesternek sejtelme sem útját kell állani, útját kell állani olyan belügyi, gazdasági és kulturális politikával, amely ezt a nemzetet gazdasági jólétre, a kulturális fejlődés magasabb fokára emeli, olyan politikával, mely demokratikus és szabadelvű, mely a nemzet összes erőinek kifejtését tűzi feladatává, ezeket az erőket nem bénítja, hanem fokozza, hogy ezeknek az erőknek segélyével álljon elő egy szebb, gazdagabb, műveltebb, boldogabb Magyarország. • Zúgva hangzott fel s újult meg többször is a beszéd végeztével a lelkes éljenzés és taps, minek csillapultával Baranyai Zsigmond tolmácsolta a választók köszönetét jelöltjeik iránt, kit mindnyájan barátuknak tartanak. Hangsúlyozta, hogy ma nehéz a képviselőjelölt helyzete, mert az Ígérgetés kora lejárt. Nem is Ígérte a mai szónok se, hogy Magyarországot függetlenné teszi — de mindjárt; gazdaggá teszi — de mindjárt; önálló bankot hoz — de mindjárt, hanem adott reális prograinmbeszédet, melynek révén lassan, de biztosan megvalósulhat mindaz a szép gondolat, mit hazánkról táplálunk. Majd dicsőítette Deák nagy művét, a 67-es kiegyezést, amely alapja a továbbfejlődésnek. Mint régi munkását a városnak köszönti dr. Antalt s felhívja a választókat, hogy iparkodjanak őt a parlamentbe beküldeni. Az őszinte meleg szavakat általános tetszés fogadta. Lelkes éljen zúgott most végig a téren, midőn szólásra emelkedett gróf Esterházy Pál. Röviden szólott, de súlya volt szavának. A most elhangzott programmbeszéd — úgymond — mindnyájunkban megerősítette azt a bizalmat, amellyel dr. Antal Géza iránt eddig is viseltettünk. Zajos éljenzés követte e szavakat s ezután Sült József pártelnök azzal a felhívással zárta be a gyűlést, hogy legyen minden választó egy a gondolatban, hogy a kibontott zászlót diadalra vigyék. A gyűlés erre dr. Antal Géza lelkes éltetése közben oszlott szét. Modern igazságok. — Az ily c. felolvasás önálló részlete. — Irta : Nagy Gizella. Nem csodálkozunk azon, hogy a feminizmus apostolai programmjukba irták és meghirdették az ő felvilágosító teóriájukat. De igenis csodálkozunk, sőt megdöbbenünk azon, hogy annyira túllőttek a célon és nem találták meg a kellő határokat. Megdöbbenünk azon, hogy kiállanak hirdetni az igét oly apostolok, akik nem ismerik a lélek alaptörvényeit, metafizikávolt arról, hogy mi történik a háta mögött, s nagy buzgalommal hozzáfogott a négy harang Öntésének előkészületeihez. Világraszóló remeket akart ezúttal alkotni, mert hisz a saját városának dolgozott most. A nagy kohó alatt már napok óta égett a pokoli tüz, s benne sisteregve hullámzott az izzó ércfolyam. A kedvező időpont azonban még nem volt itt s a mester már napok óta várta az ércvegyülék megérését, hogy azt a kész formákba önthesse. A holdvilágos éjjeleu egymaga virrasztott a kohócsarnok ajtajában, mikor a kapu felől óvatos lépteket hallott. Egy férfi közeledett halkan és Gérard a hold világánál megismerte a grófot. A hold sugarai ráestek a férfi kezére, melynek gyűrűjében egy mogyorónagyságu rolitaire szikrázva verte vissza a fénysugarakat. Gérard az ajtó homályában állott s onnan látta, amint a gróf eltűnik Amélia asszony lakosztá• • • • Poralakban előállított limonádé. • • • • Egy adag 6 fillér. <= Turístadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban ©O fillér. = Kirándulásokon, sport-turákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. => Bármely vízben oldva kitünö limonádét ad. ~ :: Fölerakat: KISS LAJOS úrnál PÁPÁN. :: Készíti: KERTÉSZ ERNŐ gyógyszerész krístálylímonádé-gyára SZABADKÁN. ===== Mindenütt kaphatói =