Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-02-13 / 7. szám

lödést mutat, mihez semmiféle tekintetben nem füzbetünk vérmes reményeket. Egyfelől a felekezeti szempontoknak végzetes előtérbe tolása, másfelöl a tudatlanságból táplálkozó demagógiának garázdalkodása megnehezítik a békés, nyugalmas közéleti munkát. Napról-napra láthatjuk, hogy e két, egyaránt kárhozatos irány olyanokat szorít le a közélet szinteréröl, kik tudásukkal, szorgalmukkal, jellemükkel, igaz meggyőződésen alapuló egész működésükkel méltó vezetői voltak a testületnek, mely bizalmával őket megtisztelte s felszínre hoz olyan alakokat, kiknek sem tudásuk, sem képzettségük, de még komoly és állandó — meggyőződésük sincs. Azt szeretnők, hogy mikor holnapután urna elé járulnak e város választó polgárai, akkor jól megfontolva adnák le szavazataikat olyanokra, kik sem jelszavak által magukat vezettetni nem engedik, sem dróton rángatható bábokká nem alacsonyúlnak, sem semminémü önzö, bűnös klikkszerü szövetkezésre nem kaphatók, kik független és véleményüket mindenkor bátran megvalló — egész férfiak. Hogy mi a nézetünk a városi képviselői hivatásról, azt elmondottuk más alkalommal is. E nézetünk kiegészítéséül ma csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy a városi képviselőség buzgó betöltése nemcsak éppen a gyűléseken való szónokolgatásban vagy beleszónokolgatásban nyilatkozhatik meg. Vannak olyan városatyák, kik a fórumon alig-alig hallatják szavukat, de egyes bizottságokban olyan nagy és eredményes munkásságot fejtenek ki, amelynek értékét már azzal is kisebbítenök, hogyha holmi szájhösködéssel hoznók bántó párhuzamba. Az idei választásoknak kiválóbb jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy a most újjáalakuló képviselőtestület fogja ez év tavaszán a következő hat évre városunk tisztikarát megválasztani. Nem képzeljük ugyan, hogy a tisztújítás nagyobb személyi változásokat hozzon létre, ám ha csak annak az egy-két, elhalálozás Oh szép a tél, mert több az álom benne 8 álmodni jó, — mert mintha elpihenne Mint a virág-mag a hó-takaróba A bú, — mely éget a sivár valóba — 8 amely aztán tavasszal, mint virágmag : Csak új életre támad . . . A virulásban nincs idő már annyi Álmot szőni, — csak álmokat siratni, — Csak álmokat siratni . . . Én azt hiszem: a lét legfőbb becse Az, hogy valamit várjunk és reméljünk, Amely éljö, vagy nem jő sohase, De legalább biztat minket, hogy éljünk. Ha élvezzük a nyári virulást: Nem várhatunk rá szebb, jobb évszakot, De mikor lehull a hó-palást: Hogy várjuk a tavaszt, az illatot . . . — Oh mennyi báj az első kis rügyekben S az első üde szellő-lehelletben! — Oh mennyi kéj az édes illatárban, Mit beszívnunk az első ibolyában! Azért nem jó télen meghalni sem! Oly szomorú, virágtalan a táj! Tavasszal, nyáron s ősszel: azt hiszem, Hogy könnyebb a halál. Midőn virág közt térünk a nagy útra. — (Ha az csak egy pár bús őszi virág is) — Illatos szirmok, rózsák közt aludva, Szebb tán a másvilág is! . . . Krüzselyi Erzsike, vagy eltávozás következtében ma üresen álló állásnak betöltésére gondolunk, kívánatosnak kell hogy tartsuk, hogy a képviselőtestület olyan tagokból álljon, kik a város igaz érdekeit kellőképen mérlegelni tudják. A választókon áll, hogy ilyenek kerüljenek a holnaputáni skrutinium alapján a képviselőtestületbe. — őr — Pénzintézeteink az 1908, évben. i. Pápai Közgazdasági Bank. Pénzintézeteink sorában időrendben elsőnek tartja közgyűlését legifjabb pénzintézetünk a Pápai Közgazdasági Bank. A részvénytársaság mór két héttel ezelőtt szétküldte évi zárószámadását. Belőle s az igazgatóság jelentéséből érdekeltek és érdeklődők azt az impressziót meríthették, hogy az intézet a nyomott pénz ügyi viszonyok között kétszeresen nehéz kezdet nehézségeivel sikeresen megküzdött s a megizmosodás útján van. Ezzel s az igazgatóságot irányító intenciókról a jelentés a következőkben számol be : „Mint kezdő intézetnél, az intézet érdekében fekvőnek találtuk, hogy a betétekből valamivel nagyobb kamatot biztosítsunk, mint az a helybeli pénzpiacon szokás volt^ Ez a körülmény amig egyrészről jótékonyan hatott betét állományunkra, másrészről a jövedelem apasztásához vezetett. Ellenére annak, hogy mi magasabb kamatláb mellett fogadtuk el a betéteket, a kihelyezéseknél tekintettel kellett lennünk a helybeli piacon megszokott kamatlábra s ennél magasabbat nem követelhetünk, különben annak a veszedelemnek tettük volna ki intézetünket, hogy a pénzkereső közönség elkerülte volna azt. Ugy Ítéltük meg tehát intézetünk helyzetét, hogy nekünk a betétektől nagyobb kamatot kell adnunk, de pénzünktől csak a megszokott kamatot szedhetjük, ha intézetünknek forgalmat teremteni s azt fokozni akarjuk. Ámbár ez az eljárásunk károsan befolyásolta az évi tiszta nyereséget, de elértük vele azt, hogy noha az év végéig takarékbetét állományunk 527000 koronát és folyószámla betétünk 51000 koronát meghaladó összegre emelkedett, mégis jelentékeny összeg erejéig visszleszámitolást is vettünk igénybe. Vázolt eljárásunk következtében betét állományunk tekintélyes összegre emelkedvén, a második üzletévet kerekszám 750.000 koronával kezdtük meg, vagyis 650.000 K-val nagyobb az 1909. évben forgatható pénzünk, mint az első üzlet-év kezdetén volt." Hivatalban. Irta: Pásztor József. Egy álmatlan éjszaka után az öreg Gergely szomorúnak, céltalannak találta az életet. Amióta nyugdíjazták, másként próbált élni, de sehogy sem tudott a régi rendtől elszokni. Amint lassan öltözködött, valami fanyar érzés fogta el. Unalom, közöny minden iránt. Amint belenézett a tükörbe, visszahökkent. Mintha tiz évet öregedett volna. A hivatalos élet napról-napra élő rendjében a nagy megszokásban az életről, az öregségről s az elmúlásról egészen megfeledkezett. Félt. Gondolkodott. Elfacsarodott a szive. Mit csinált eddig ? Negyven év alatt ! Az élet rohanó perceit, mint a fövenyt beleszórta a hivatalos élet örökké, zúgó, rohanó árjába; a sok parányi homokszem mind, mind elsodródott, nyomtalanul. Nem tudott otthon maradni. Kóborolt az utcákon céltalanul s egyszerre csak a régi hivatala elé került. Különös érzés fogta el. A nagy ház komolyan, nyugodtan várta őt. Valami ösztönszerűleg vonta befelé. S egyszerre heves vágy ébredt a lelkében, hogy bemenjen a hivatalába végigjárja újra a folyosókat, megnézze a régi helyét, a kopott, szúette Íróasztalát, hogy beszélgessen a kollégákkal. A szive dobogott, amint fölment a lépcsőn ; ugyanaz a fekete, piszkos vaskorlát, azok a kopott falak, mégis mintha minden új lett volna A folyosó kitágult, a lépések másként kongtak. Régi emlékek játszadoztak a lelkén s elérzékenyedett. A hivatalnokok meglepetéssel ugráltak föl, amint benyitott a hivatalba. Az egyes üzletágakban elért forgalmat a következő adatok mu'atják: Takarékbetétek: elhelyeztetett a mult évben 60752801 K, maradt év végén 527660 99 K. Folyó számlák: betétek 788259 76 K, maradvány 67898*01 K, Jelzálog kölcsönök : kihelyezés az év folyamán 39220 K, maradvány 39180 K. Előlegezési üzlet: adott előlegek 45857 K, maradvány 11349 K. Váltóleszámítolás: a leszámítolt váltók öszszege 1469159-33 K, maradvány 609936-61 K. Leszámítolt hitelkövetelések : leszámítöltatott 16977-83 K, maradvány 1527-83 K. Biztosítási üzlet: bevétel 2496 01 K. Visszleszáraítolás: az 1908. év folyamán visszleszámítolásba adatott 215532-73 K, 1908 december 31-ikéig beváltottunk 165702-92 K, visszleszámítolási teher f. óv december 31-én 49829 81 K. A tiszta nyereség 5589 kor. 39 fillért tesz ki. Ez összegnek az 1909-ik év számlájára való átvitelét javasolja az igazgatóság főkép azon az alapon, mert a hazai intézeteknél bevett szokás, hogy amennyiben az első üzletév nyeresége a részvénytőkének 4 -5°/o át nem éri el, a nyereséget nem osztják fel, hanem a jövő évi osztalék biztosításául annak számlájára írják. A kiadott zárószámadási fiizetke további része tartalmazza a felügyelő-bizottsági jelentést, a részletes forgalmi kimutatást, a mérleg-számlát és nyereség-veszteség számlát. Az intézet, melynek igazgatósága élén, mint elnök gróf Esterházy Pál, mint ügyvezető elnök Harmos Zoltán, ny. adótárnok áll, f. hó 14 én d. e. fél 11 órakor tartja a postapalotában levő helyiségében I. évi rendes közgyűlését. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Hirdetmény. Az 1909 —1914-ik évre érvénnyel bírandó községi képviselőtestületi tagok választására kiküldött választási elnök ezennel közzéteszem, hogy a választás Pápa város mind a négy kerületében 1909 feburár 15-én ejtetik meg. Még pedig az I. kerületben: a városháza nagytermében saját elnökletem alatt. A II. kerületben Dr. Csoknyay János elnöklete alatt : a Sör-utoán levő állami ovoda épületében. A III. kerületben Németh István elnöklete alatt: a Czimmermann-utoai városi rajzteremben. A IV. kerületben Dr. Hirsch Vilmos elnöklete alatt : a Czimmermann-utcai városi ovodában. A választás délelőtt 9, órakor veszi mindenütt kez detét s esti 4 óráig tart. Ezen időn túl szavazatok el nem fogadtatnak. A választók a választás megnyitásakor az elnök mellé mind a 4 kerületben 4—4 bizalmiférfit jelölnek ki maguk közül. Ha e jogukkal nem élnek, az illető elnök nevezi ki a bizalmiférfiakat. Választható minden városi lakos, aki 24 éves és nagykorú, a községi Hát hogy van? Mit csinál? Hogy érzi magát? — kérdezték több felől. Gergely a bajuszát húzogatta s lassan, meghatottan mondogatta : — Jól . . . elég jól . . . elég jól . . . — Mi csak kínlódunk ! — kiáltott fel egy egé.-zséges arcú, harminc év körüli hivatalnok. Bár én itt hagyhatnám ezt a rongyos hivatalt. Falura szeretnék menni. Kis ház, kert . . . — No, no, — szólt közbe Gergely. — Ha mondom, — folytatta tüzesen a hivatalnok. Ez nem élet. Levegő kell az embernek, a szabad természet. Csak az az élet! — Boldog ember Gergely úr, —• szólt egy szelid arcú, szürke szemű, cvikkeres kis ember s a homlokát vakargatta. Ha nekem annyi időm lenne 1 — Hát időm van . . . időm az van — motyogott Gergely. A cvikkeresnek felcsillant a szeme, úgy folytatta : — Nem látta az új kagylóimat. Van egy gyönyörű példány. Xylophane genus! Nehezen jutottam hozzá ! Csak egyszer ott barangolhatnék a tenger partján . . . magam gyüjthetném a kagylókat, halakat preparálnék . . . Csak időm lenne hozzá, szabadság ! — Szabadság. Persze, sóhajtott föl egy sápadt, szomorú arcú fiatalember — ha szabad ember lehetnék ! — Ugyan mit csinálna ? — kérdezte gúnyosan a másik. — Azt éa tudom, hogy mit csinálnék, — felelt a fiatal. — Hehe, mi is tudjuk, — szólt egy kis