Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-02-13 / 7. szám

törvény 37. §-a alapján kifogás alá nem esik én az'1874. XXXIÍL t -e. 3., 6., 7. és 9. íj­ában megemlített minősítéssel bir, ha egyszer­smind irni és olvasni tud. Szavazati joggal azok bírnak, kik az összeiró választmány által betű rendben összeállított, jogerős névjegyzékben fel vannak véve. A szavazás szavazati-lapok által történik. A szavazati-lapon külön megjelölendők a rendes és póttagok. A meghatalmazások a választás előtt a választási elnököknek legalább 1 órával beadandók. A választási eljárás elleni panaszok, továbbá a megválasztott képviselő választhatósága ellen tett észrevételek a válasz­tástól számított 10 nap alatt az igazoló választ­mányhoz nyújtandók be. Amidőn ezeket a választó közönség tudomására hozom, felkérem, hogy az elnökséget a rendfentartásban támogatni szíves­kedjék. Pápán, 1909. évi február hó 10-ikén. Jáhói Géza, v. elnök. § Építési engedélyt nyertek a héten : Besenbaoh Károly a ligeti úton lakóházra, a Tapolcával szemben levő ligeti dülő úton, mag­tárra, kocsiszínre és istállóra ; Hoffmann Adolf a Kistéren fsz. lakóházra (föltételesen). EGYESÜLETI ÉLET. = A vöröskereszt köréből A Pápavárosi vörökereszt-választmány ez évi rendes közgyűlé­sét Gyurátz Ferenc püspök és Galamb Józsefné elnökök társelnöklete alatt, folyó hó 9 én tar­totta meg. Elsőben Körmendy Béla jegyző- ter­jesztette elő jelentését az egylet múlt évi műkö­déséről. A jelentésből kiemeljük a következőket: A választmány karácsonykor 152 pápai szegény közt 2230 darab tüzifasegélyt osztott ki. Á 12 öl tűzifát Esterházy Pál gróf feleárban adta az egyletnek, mely kegyes áldozatkészségét a gróf­nak meleg sorokban köszönte meg az elnökség. A Boszniában levő magyar katonák karácosnyi ajándékára 25 koronát adományozott az egylet. 219 tagja volt a vöröskeresztnek és pedig 4 ala­pító, 7 husz és 208 két koronás tag. Galamb Józsefné elnököt Mária Valéria kir. herceg sz­szony fővédnök, kiváló érdemei elismeréséül, díszoklevéllel tüntette ki, melyet 1908 novemb. 17-én, díszközgyűlésen nyújtották át ünnepélye­sen az elnöknek. A kisegítő kórházak létesítése tárgyában indított mozgalomnak eddigi ered­ménye, hogy Pápaváros 50, pápai ref. főiskola 40 és a pápai takarékpénztár 12 sebesült és beteg katonának háboruesetére leendő elhelye­zésére és részben ellátására nézve tett ajánlatot. Ezután Steinberger Lipótné pénztáros 1908. évi zárszámadása tárgyaltatott, mely szerint az egv­let múlt évi bevétele és kiadása is 883-30 K-t tett ki ; az egylet vagyona pedig 9978-92 K t, mely a pápai takarékpénztárban van elhelyesve. szürkülő fejű ember, aki eddig hallgatott. — Ver­seket ima hehe . . . verseket . . . tegnap is talál­tunk egyet a kivonatok közt hehe . . . úgy, úgy. A fiatalember elpirult, a szeme villogott s hevesen kiáltozta : — Hát igen. Verseket írnék ! Mit tudják, hogy mit tudok én ? Maguk is jajgatnak s mégis azt nézik egymásban, hogy mi a hivatalnok, nem azt, hogy mi az ember! Gergely meghökkent. Mintha ezek más embe­rek lettek volna. Világosság áradt a homályos zúgba. Az ő ezive is kinyílt. Lehajtotta a főjét és csendesen, érzéssel mondotta : — Látják, látják ... én meg szeretnék ide visszajönni . . . A többi meglepetéssel kiáltott föl. — Igazat mondok, — folytatta csendesen Gergely. Óh én is, én is . . . amikor még fiatal voltam . . . akartam én is valamit . . . szenved­tem . . . valami úgy vonzott kifelé ... de aztán . . . megszoktam, vagy mi ördög, de higyjék el : most szeretnék visszajönni. Hisz azóta nem élek, nem találom a helyemet. Megszoktam ezt az életet. Át­ment a vérembe, aztán ha nincs egyéb . . . vala­mit kell csinálni. ... az ember azért ember . . . Szótlanul hallgatták az öreget, aki egy kicsit elhallgatott, aztán lassan folytatta: — Tudom, hogy másként kellett volna. Talán meg kellett volna házasodni, vagy mi ? Talán a feleség, gyerekek? De igy mim maradt? Itt jól érzem magamat. Sokszor szidtam én is a hivatalt, de mégis . . . Most kiesett a talpam alól a föld. Ugy van urak. — Eh! — kiáltott föl az egyik. — Ugy Múlt évi vagyon szaporulat 288-86 K. A köz­gyűlés dr. K'ipossy Lucián indítványára az elnökségnek és Gyurátz püspök indítványára a pénztároznak és jegyzőnek búzgó fáradozásaikért jkvileg hálás köszénetét nyilvánította. Majd a választmányi tagok szokásos kisorsolása került napirendre ; a kisorsoltak újból megválasztattak és egy választmányi tag helyre dr. Sz. Galamb Böske választatott meg egyhangúlag. Az egylet javára rendezendő előadás, vagy ünnepély elő­készítésére az elnöknő elnöklete alatt bizottságot küldtek ki, melynek tagjai : Hanauer Zoltánné, Körmendy Béláné, Pentz Eliz, Tar Gyuláné és a jegyző. Miután a pápai takarékpénztárnak köszönetet szavaztak a teremnek a közgyűlés céljaira történt átengedésére, a közgyűlés befe­jezést nyert. — A Leányegyesület f. hó 14-én vasár­nap d. u. 5 órakor üiést tart a következő mű­Borral : 1. Bimbós majoránna. Irta Farkas Imre, szavalja Kálmán Szera 2. Norma ouvertűre. Bellinitől. Zongorázza Schőnfeld Edith. 3. Fel olvasás. Irta és felolvassa Kakas Irén. 4. Áb­rányi : Repülj fecském. Zongorázza Koréin Adi. 5. Melyiket. Irta Váradi Antal, szavalja Nusz­baum Szabin. Nem tagoknak a belépő díj 40 f. = Az ág. hitv. ev. leányegylet folyó hó 21-én, esti fél 7 órakor a gyülekezeti nagy tanácsteremben felolvasással és szavalatokkal egybekötött hangversenyt rendez. Műsor. 1. „Vadrózsa." Éuekli a leányegylet énekkara. 2. „Kesergő." Rózsavölgyitől. Játszák : Kiss Árpád, Takács Gyula, Gsapliczky Albert, Rech Elemér tanítóképző-int. növendékek. 3. „Rab asszony." Szavalja Kéringer Ida. 4. „Deux Tarentelles." Zongorán játszák: Gyurátz Linus és Matus Linuska. 5. „Felolvasás." Tartja Kapi Béla körmendi lelkész. 6. „Élsz-e még?" Énekli Tóth Annuska, zongorán Gáty Lenke. 7. „Az öt erény." Irta Báródi Géza. Előadják Bachó Manci és Bélák Rózsika. 8. a) „Cremonai hege­dűs" cimü dalműből, b) „Mazurka." Hubaytól. Hegedűn játsza Gyémánt Miklós zenetanár; zongorán kiséri Jankó László tanár. 9. „Magyar népdalok." Énekli a leányegylet énekkara. 10. „Czinka Panna." Szavalja Dezső Jolán. 11. „Vándor diák." Előadja az állami tanítóképző zenekara. Vezető : Csapliczky Albert. A rend­kívül élvezetesnek ígérkező hangversenyre he­lyek : 1'40 K, 1 K, 60 f és 40 f-jével Kis Tivadar könyvkereskedőnél válthatók. = Az iparos ifjak önk. köre f. hó 21-én délután 2 órakor tartja — saját helyiségében — évi rendes közgyűlését, melyre az egylet összes tagjait tisztelettel meghívja az elnökség. = A Perutzgyári alkalmazottak ön­képzőköre február 14-én, vasárnap d. u. 5 óra­kor tartja előadó ülését a „Jókai-kör" helyisé­géken a következő műsorrál: 1. Az alispán él itt az ember, mint a kukac a földben. Azt hiszi, hogy ott az élet. Nem ismeri a napot! — Visszajövök, — mondotta Gergely s gon­dolkodva maga elé nézett. — Még ma megkérem az igazgatóságot. — Elment az esze ! De Gergely úr ! — szóltak hozzá több felől, — de Gergely hadonászott 8 hevesen folytatta : — Dehogy ment el az eszem! Megjött ! Gondolkoztam, de már elég volt. A legtöbb ember főbe lőhetné magát, ha gondolKoznék. Maguk utál­ják a hivatalt ! El akarnak menni ? Tessék ! Te­gyek meg ! Szabadok ! Senkit se tartanak vissza ! Tudják merre van az igazgatóság, csak szólni kell ! S végignézett a hivatalnokokon, akik meg­ütődve álltak egy csomóban, vállat vontak, egyik­másik morgott valamit. A Gergely arca felderült. Szivartárcát húzott elő a zsebéből, a hivatalnokok felé tartotta s szelíden mondotta : — Bolond beszéd urak. Parancsoljanak ! Gyújtsanak rá! Nos hát ki ül helyemen ? . . . Nini, uj térkép a falon ? Az óra is más helyen. Az ajtó hirtelen kinyílt s egy hamvas arcú fiatal ember lépett be. Zavartan állt meg a cso­port előtt, kalapját forgatta a kezében, körülnézett, majd fiatalos ügyetlenséggel hajolt meg a hivatal­nokok előtt. — Az uj gyakornok vagyok, kérem szépen. Bartos Benő ... Az igazgató ur ide utasított, hogy itt foglaljam el a helyemet, ebben az osz­tályban . . . Gergely a fiatalember vállára tette a kezét, a szemébe nézett s úgy kérdezte tőle : kalapomra rózsát tett. Népdal. Mráz Ambrus vezetésével énekli az egyesületi énekkar 2. Petőfi a Hortobágyon. Irta Váradi Antal. Sza­valja Ehrengruber Gizella. 3. Szabadelőadás. Tartja Baldauf Gusztáv p. titkár. 4. Magyar ábránd. Gaál Ferenctől, zongorán játsza Gáthy Lenke. 5. A falusi kis leány Peaten. Irta Czuczor Gergely. Szavalja Varga Róza. 6. A Lakáske­reső. Monológ. Irta Gabányi Árpád. Előadja Szántó Lipót. Belépődíj nemtagoknak 20 fillér. Egyesületi tagok által bevezetett ve ndégeket szívesen látunk. HETI ÚJDONSÁGOK. — A nagyprépost halála. A veszprémi káptalan nagyprépostja dr. Palotay Ferenc, a szabadságharc egykori bátorlelkü harcosa elhunyt. A megboldogult főpap 1829-ben született Vár­palotán, középiskolái elvégzése után a piarista­rend tagja lett, melyet 1848-ban hagyott el, midőn a haza ügye a csatamezőre szólította. 1856-ban szentelték áldozópappá, 1870-ben az egyházmegyei iroda igazgatója, 73-ban kanonok, 77-ben egyházmegyei, főtanfelügyelő 1905-ben püspöki helynök és 1906-ban nagyprépost lett. Palotay nagyprépost főkép az egyházmegyei népoktatásügy körül szerzett nagy érdemeket. E tisztét negyedszázadon át töltötte be ritka kötelességtudással és nagy bölcseséggel. Nem volt az egyházmegyének oly iskolája, melyet meg ne látogatott volna s a veszprémi egyház­megyei iskolák fejlődése nevéhez fűződik. Vég­rendeletében is az iskolák jóltevőjének mutat­kozott, vagyona felét szegény tanulók segélye­zésére hagyta. Temetése ma egy hete ment végbe. A beszentelést Hornig Károly báró megyés püspök végezte, a szertartás többi részét pedig Jánossy Ágost címzetes püspök. — Esterházy gróf a szegényeknek. Es­terházy Pál gróf 1000 koronát juttatott el a polgármester kezeihez a szegények közötti rög­töni kiosztás céljából. — Eljegyzés. Egy Pápáról csak nemrég elszakadt, széleB körben ismert és kedvelt elő­kelő úri család öröméről ad hirt az itt követ­kező rózsás jelentés: ,, Bermiiller Alajos és neje Pfeifer Gizella örömmel tudatják M igd i leányuk eljegyzését dr. Blaske Lajos, földmivelésügyi miniszteri segédfogalinazóval." Hasonló jelentést adtak ki a vőlegény szülei is. — A katholikus iskolaszék f. hó 11-én ülést tartott, melyek őszinte részvétének adott kifejezést az elnökét, Sült Józsefet atyja halálá­val ért mély gyász felett. A temetésen az iskola­szék tagjai testületileg vettek részt s kivonu ltak tanítóik és az apácák vezetése alatt az iskolás — Hivatalnok akar lenni fiatal barátom ? — Igen kérem, — szólt ez félénken s ide­oda ugrált a szeme. — Nagyon fiatal még, — folytatta Gergely, — nincs valamire hajlama ? Nincsenek vágyai ? A gyakornok egészen megzavarodott. Meg­ijedt a kérdésektói s zavartan hebegte : — Az igazgató úr azt mondotta, hogy leg­szívesebben vesz föl a sok ajánlkozó közül . . . mert százan is ajánlkoztak kérem szépen . . . meg hogy jeles bizonyítványaim is voltak . . . azt hiszem, hogy meg fogok felelni . . . igyekezni fogok kérem szépen. — Jó, jó. De hogy akar-e, szeret-e hiva­talnok lenni? Napról-napra bejönni ? Ugyanazt a munkát végezni, napról-napra — életében. Pillanatnyi csend lett. Mindenki hallgatott. Künn sugárzott a déli nap, de az élet fényét föl­fogta az egymásra torlódó háztömegek szorongó árnyéka. Az égnek csak egy parányi foltja, mint egy tiszta szem sugaras tekintete, csillogott át a szürke falak között. A gyakornok a földre nézett. Halkan, bátor­talanul törte meg a csendet : — Ha az ember elvégzi az iskoláit, hiva­talba akar jutni. Az anyám is annyira örült, hogy hivatalhoz jutok, hogy egy kis pénzt keresek — eirt örömében, kérem szépen. A hivatalnokok egyszerre megmozdultak. Az egyik Gergelyhez fordúlt s hevesen kiáltotta: — No hát tessék elmenni! Mindenki szabad ! Dehát mikor az egész világ megbolondult! Mikor mind be akar jönni ! Kimenni egy se !

Next

/
Oldalképek
Tartalom