Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-02-06 / 6. szám

nélküli hivatalnokaink is vannak, az esetben e tekintetben is a kiadásokért a saját zsebünkbe kell nyúlnunk a fedezetért. Vagyis összegezve a tanulságokat, csekély reménnyel nézhetünk a megígért államsegély felé. E levonásokkal pótadónk lejebb száll a ténylegesnél, amit viselünk. És e miatt talán elkeserednénk is, ha nem vigasztalna az a tudat, hogy más városokban még nagyobb mértékben vannak azon fogyatkozások, mint nálunk. Sajnos, hazánkban az autonomiát sok helyütt kezelték ily félreértett módon. Ennek tudata és a mi viszonyaink ismerete most már csakis arra kényszeríti hatóságunkat, hogy az állami segítség fölosztása ügyében eleve tegyen meg minden jogosult lépést és ne engedje városunkat igazságtalanul mások mögé hátraszoríttatni. Hatóságunk legyen éber és agilis. Ezt elvárjuk töle éa ha sikeresen megteszi kötelességét, köszönettel adózunk érte. Gy. Uy. Munkáslakások. Sürün lakott népes városainkban a közegészséget nagy mérvben veszélyeztetik az alacsony, kellő levegőt nélkülöző ósdi lakások, melyek rendesen a szegényebb néposztálynak lakóhelyei, A mai nehéz megélhetési viszonyok között kénytelen a munkás-elem olcsóbbságuknál fogva azokat a lakásokat kibérelni, melyek higéniai szempontokból tán kiürítendők vagy lerombolandók volnának. Ezen lakásokba szorúl össze 3—4 munkás család, itt keresne üdülést és pihenést a gyárak nehéz munkában kifáradt lakossága, de vájjon talál-e? nem csak hogy nem talál, hanem egészségét, idegét még jobban kockára teszi lakásában, mint a nehéz munka, s idő előtt szólítja el a családfőt gyermekei, felesége mellől a gyilkos halál. De mit szóljunk a gyermekek egészségéről? azok nagyrésze vérszegény, gorvélykórban szenvedő, kik már a születéssel hozzák magukkal a különböző betegségek csiráit. És nekünk ezekből kell nevelni a munkás-elemünket, de vájjon hivatásuknak megfelelhetnek-e ? Bizonyára erős, kitartó, munkabíró férfiakat és nőket nem kaphatunk. Már pedig, ha mi a mezőgazdasággal karöltött gyáripart akarjuk megteremteni, úgy a munkásaink egészségéről kell első sorban gondoskodni, azután egészséges és jutányos élelmezésről. Örömmel látjuk, is sokáig csak a körrajznál maradtak ; az árnyékolás és részletek kivitelét vonallal sem merték ábrázolni, pontok által adták vissza a képnek vagy rajznak a kontúron belül eső részeit, ami természetesen még nehézkesebbé tette e technika fejlődését. Mégis a fametszés volt a legáltalánosabb, ez terjedt el leggyorsabban, legszélesebb körben már csak olcsóságánál fogva is annyira, hogy csakhamar szinte lejárta magát a múlt időkben. Természetes, hogy ez nem a fametszés hibája, hanem az egyéneké, kik avatatlan kézzel nyúltak a vésőhöz. Hisz korunkban látjuk, hogy ismét mily hatalmas kifejezője ez eljárás a művészi szép rajzok, sőt festmények interpretálásának, ha a „Moderne Kunst" vagy más jeles illusztrált mű ábrázolásait tekintjük. Csakhamar feltűnik a szines fametszet, mely szintén igen hálás technika, s hálás megértő közönségre is talált. Egyébként Japánban találjuk ennek kiváló kifejezőit, s igen sokáig Európa művészei is ide jártak iskolába. A szines fametszetek előállításánál — ha pl. három vagy négy azinben készülnek, három vagy négy dúc alkalmazása válik szükségessé. Ez eaetben minden szint külön dúc jelöl, egymás fölé nyomtatva, miáltal az ábrázolt jelenség szines rajzát nyerjük. Szinek, több festék adja az egymásra nyomtatott dúcok folytán a szinhatást. A .dúcok elkészítése egyébként ugyanúgy történik, miként a közönséges, egyszínű fametszetnél. A fametszetet, mivel a rajzon fehéren maradó, u. n. negatív részek vésetnek be, s az ábrázolást adó vonalak maradnak kiemelkedőbbek, magasabbak a lemezen, magas-nyomásnak nevezzük. hogy a földművelésügyi miniszter úr a munkásházak építésének támogatásával a mezőgazdasági munkás-elem részére egészséges lakásokat kiván teremteni, mely egyúttal a munkás tulajdona is. Ezen munkásházak építésénél az egészségügyi követelményekre igen nagy súly fektettetik, amennyiben tágas és magasaknak kell lenni a szobáknak, azon felül birnia kell udvar és kerttel is. Ezen szociális intézkedés nem is fog eredménytelenül járni, mert egyfelől munkásságunk egészségét fokozzuk, másfelől pedig hozzá láncoljuk az anyai földhöz, tulajdont bocsátva kezükre. Amidőn a mezőgazdasági munkásokról való gondoskodást a legmelegebben üdvözöljük, egyúttal a legnagyobb sajnálatunknak adhatunk kifejezést, hogy éppen azokról nem gondoskodik a kormány, akik erre leginkább rászorulnának, tekintve, hogy a mezőgazdasági munkásokkal szemben, kik az év legnagyobb részét a szabadban töltik, az ipari-, gyári munkások egész munkanapjukat zárt helyiségekben róják le, tehát ezek mellett sokkal több érv hozható fel, mint a mezőgazdasági munkások mellett. S ha a ^kormány pénzügyi erejének hijjával nem képes segélyére jönni az iparos- és gyári munkásainak, maguknak a városoknak kell a kezdeményező lépést megtenni. Építtetni kell tömegesen munkásházakat, arra alkalmas, egészséges helyen, melyekért a munkások többet ne fizessenek amortizációképpen 25—30 évig, mint amennyit most lakbérben elűzetnek anélkül, hogy a lakásuk egészséges és tulajdonuk volna. Ha meggondoljuk, hogy most egy munkáscsalád lakásáért 140—160 korona évi lakbért fizet, úgy kétségtelen, hogy ennek megfelelő 5°/

0-os tőkéért 1 szoba, konyha, éléskamrából álló lakást lehet részükre építtetni, különösen akkor, amikor Edison a saját rendszere szerint 4 lakásból álló emeletes házat 24 óra alatt 4000 dollárból felépített. Mielőtt a városok a munkásházak építtetésére elhatároznák magukat, a kereskedelmi kormánynak válna kötelességévé, hogy Amerikában tanulmányoztassa az Edison-rendszerű házakat s amennyiben megfelelnek az egészségügyi s egyéb biztonsági követelményeknek, úgy a vasvázakat 1 szobás-, 2 szobás- és 3 szobás lakásokhoz neki kellene elkészíttetni, hogy azokkal itthon tömegesen építtetni lehetne. Hiszem azt, hogy ha Amerikában megfelelnek, úgy nálunk is azok lesznek, s a lakosok még sem akkora összeget lesznek kénytelenek tulajdonuk után fizetni évenként, mint amennyit most házbérbe fizetnek. Ily egészséges, modern lakásra nemcsak az ipari munkásoknak, hanem a kisiparosok, A második fő sokszorosító eljárás a rézmetszés technikája. Egy a XV. század közepén élt, Maso Finiguerra nevü ötvöst tartanak feltalálójának. Hihető is, hogy a reneszánsz ötvösműhelyeiben találták meg e csodálatos eljárás módját. Kivitele ellenkező a famentszés technikájával. A művész a réz vagy valamely más fém-lemezen — megfordítva, mint a fametszésnél — éppen azon részeket mélyíti, vési be finom vésőjével, tűjével, amelyek az előállítandó képen feketén tűnnek fel. Tehát azon részek, melyek a rajzon fehéren maradnak, a lemez sikját képezik érintetlenül. Ezután a bemélyedéseket, bevéséseket pépszerű fekete festékkel töltik ki, gondosan letörölvén, lecsiszolván a lemez felszínét, hogy az tisztán maradjon. Azután puha, szinte itatószerü papírlapokat alkalmaznak, melyeken úgy a próbanyomást, mint a későbbi nyomtatást is végzik. A fémlemez vagy dúc festékkel telített részeiből a papir mintegy magába szívja a festéket úgy, hogy a lemez sík részei fehérek maradnak, míg a festék nyomot hagy a papíron. Ez eljárás következtében, az erős nyomás folytán a lemez a kép körül négy oldalt egy kis bemélyedést hagy, megismertető jele úgy a rézmetszet valódiságának, mint az eredeti rézkarcnak, miről rögtön szólok pár szót. A rézmetszetszet által aztán a legtökéletesebb sokszorosító eljárás fejlődött ki. Meohanikus eszközökkel a kép végletekig pontossá vált. Ha akkora elterjedtségre — az egy dúcról előállított képek korlátolt száma miatt — a dúc elkopása folytán nem is juthatott, mint a fametszetek, mindenesetre kedveltebbé vált, mint kereskedők és a kishivatalnoki (osztálynak is szüksége volna, mert lakbéréért megfelelő egészséges lakást nem nyerhet. Éppen ezért kívánatos volna 1, 2, 3 szobából álló lakházak vasvázáját megszerezni, melybe csömöszöltetnék a falak anyaga. A tömeges építkezésekkel a városok egészségügyi viszonyai is javulnának s oly élet pezsdülne meg bennük, mely minden vonalon éreztetné üdvös hatását. Már pedig mire kell törekedni minden városnak? hogy lakosai egészsége minél kifogástalanabb legyen. S annak előfeltétele pedig az egészséges lakás. Mert mit ér, ha egyesek anyagi javakban duskálkodnak, modern lakásokban is lakhatnak, őket sem menti meg az epidémiáktól ez, de megmenti őket s mindnyájunkat az, ha az egészségtelen fészkeket kiküszöböljük s mindenkinek módot nyujtunk, hogy olcsón egészséges lakásban lakhasson, melyet magáénak is vallhat. Maguk a városok mit sem kockáztatnának, mert habár ők is vennék fel az építkezési költségeket, de az épületeken az jelzálogi biztosítást nyerne. Karoljuk fel az eszmét, hogy közegészségügyünk fejlesztése mellett erőteljes ipari és gyári munkásokat nevelhessünk s őket a kivándorlástól visszatartsuk. Csoknyay Károly. nál, mint tagjai számánál fogva a legfontosabbak közé tartozik a pápai jótékony* nőegyesület, mely múlt hó 31-én tar.totta közgyűlését Sült Józsefné egyesületi elnök elnöklete alatt a városház nagytermében. A közgyűlésen szép számmal vett részt városunk előkelő nőközönsége. Az egyesület mult évi működéséről Mészáros Károly polgármester, egyesületi titkár terjesztette.elő jelentését, melyből a tagok örömmel látták, hogy az egyesület múlt évben is szép sikereket ért el a közjótékonyság terén. A titkár jelentése kiterjeszkedett az egyesület legújabb sikeres akciójára a népkonyha felállítására, melyet a választmány a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében a városi képviselőtestülettel egyetértőleg életre hivott s mely fennállása első hónapjában is már nagyon szép eredményeket ért el. Az egyesület működését hiven feltüntető jelentésért a titkárnak a közgyűlés köszönetet szavazott. Beterjesztetett ezután a számvizsgáló-bizottság jelentése, melyből kitűnt, hogy az egyesület amaz. Kiváló művelője az olaszoknál Andrea Mantegna, teljes diadalát azonban a németeknél éri el, Schongauer utódánál, a magyar származású Dürer Albertnál, kinek csodaszép rézmetszetei mindenkor klasszikusak maradnak. Nagy Pasziója , egyik legkiválóbb grafikus csoportja kollégiumunkban is látható igen szép reprodukciókban. Dürer nem a vonalat, nem az előálló rajz helyességét kereste, a rétmetsző iskolák technikáival vajmi keveset törődött, saját invencióit adta, saját lelkét lehelte a fémbe, úgy, hogy csodálattal bámulhatjuk isteni adományának, teljes talentumának bátor megnyilvánulását. Sok kiváló képviselője után azonban e technikai eljárás is a festészet szolgálatába szegődik, s lassankint csak az lesz a célja, hogy lehetőleg hű másolatot adjon. A későbbi metszők kezében lassankint degenerálódik, nem mentheti meg a vonalmenet raffináltsága, szabályos félkörök, apró keresztek s más kalligrafikus bravúr alkalmazása sem. De nincs okunk sajnálkozni e fölött, mert ezáltal, vagy ez okból bontakozik ki az összes sokszorosító eljárások fejedelme: a rézkarc. A rézkarcnál — mint neve is mutatja — a réz képezi a dúcot. Azonban itt a bemélyítéat nem a réz, nem a véső alkalmazza, hanem valamely erős sav útján történő vegyi folyamat. Ezért a karcoló művész a rézlemezt az ábrázolandó felületen lehelletfinoman elhengerelt vékony viaszróteggel vonja be, melyet fáklyafüsttel feketére kormoz. Tűjével csak a fedő viaszréteget vágja keresztül, abba karcolja be lelke sugallta barázdáit, mik aztán reá öntött maró savak Nöegyleti közgyűlések. i. Pápai jótékony nőegylet. Jótékony egyesületeink között úgy multjá-