Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-02 / 40. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Lapíulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Pápa és vidéke. Irta: Mohácsy Lajos. Aki csak valami csekély kis figyelemre méltatja is a városok fejlődését feltüntető statisztikai adatokat, az számokban kifejezetten fogja látni ama régi elméletnek gyakorlati igazságát, amely azt hirdeti, hogy a városok fejlődése, felvirágozása egyenes arányban áll amaz intézmények számával, amelyeknek feladata a közboldogulás munkálása, az anyagi- és szellemi értelemben vett elsőrendű szükségletek kielégítésére irányuló óhajok teljesítése. Az a város, amely iparával, kereskedelmével, piacával, kulturális intézményeivel nem csupán a helyi, lokális szükségleteket szolgálja, hanem egy szélesebb kör, egy nagy vidék ily természetű igényeit is kielégíti, az ilyen város virágzása, fejlődése, erösbödése, jövője biztosítva van. Én ilyennek tekintem a mi kedves városunkat: Pápát is, s ezt a tények is igazolják. Aki csak íiz évre tekint vissza e város múltjában, számszerű adatokban fogja látni a rohamos fejlődést, emelkedést, mely jóleső érzéssel tölti el mindazokat, akik ismerik és elismerik Pápa r. t. város azon feladatát, amellyel ez hivatva van nem csupán mint a járás székhelye, de mint a vármegye, sőt igen sok tekintetben Dunántúl egy igen nagy részének gócpontja az ö intézményeivel vezetni, vezérszerepet vinni. Ipara, kereskedelme, gabona-piaca, •kulturális intézményei, iskolái, egy igen nagy vidéknek központjává teszik Pápát. Pápának vonzó ereje, melyet ez a vidékre gyakorol, kétségbevonhatatlan, sőt könnyen megérthető. Nem csupán a járás községeire, de egy igen nagy vidék az, amelyre kihat a város vonzó ereje. Mi sem teimészetebb már most, mint az, hogy amikor mmket, vidékieket ezer szál kapcsol Pápához, akkor mi azon vagyunk, hogy ezen mi városunkkal metropólisunkkal való érintkezésünk, közlekedésünk lehetőleg gyors, alkalmas és kellemes legyen. Már pedig most éppenséggel nem dicsekedhetünk azzal, hogy vasutjaink az ö menetrendjükkel csak némileg is figyelemre méltatnák a vidék érdekeit, óhaját. Különösen mi marcalmellékiek, Veszpém- és Vasvármegyének mintegy 30 községe, állunk e tekintetben igen rosszul. Egyetlen vonalunk, amely Pápára hoz bennünket, a délelőtt folyamán oly korán (5 óra 30 perc) érkezik be Pápára, hogy az ezzel való utazás nagyon kellemetlen. Különösen kellemetlen télviz idején, ködös őszi esőzéskor, amikor reggel 5 óra 30 perckor a város még éjjeli álmát alussza. Üzletek, hivatalok zárva. Esőben, hóban, fagyban, sárban, ködben kell a városban ténferegni sok-sok *száz embernek reggelenként, kit ügyesbajos dolga, érdeke idehozott. Mert hajnali 5 órakor hová is menjen? Mit kezdjen? Kint fagyoskodik ? — Kockáztatja fizikai egészségét. Beüljön a még nyitva maradt éjjeli mulatóhelyek bűzhödt levegőjű falai közé? Lássa és hallgassa a tegnapról ott rekedt korhelyek épületes dolgait? Ezzel viszont erkölcsi épségét veszélyezteti önmagának, talán hitvesének, gyermekeinek. S hozzá, hogy helyet kapjon — ő maga is kénytelen szeszt fogyasztani. No már most méltóztassék elképzelni mindezt — s akkor egészen könnyen elképzelhető az a bosszankodás, amit a főszolgabírói, járásbirói, közjegyzői, esperesi, püspöki stb. stb. hivatalokban éreznek egy-egy ilyen beszeszelt atyafinak megjelenése felett. És tessék elképzelni azt az erkölcsi mételyt, amelynek a falusi egyszerű ember ki van téve egy-egy ilyen reggeli utazáskor éppen Pápán! Már pedig nekünk más vonatunk nincsen, amely délelőtt hozna be bennünket. Dolgaink, ügyünk elintézése pedig a délelőttre kívánja bejövetelünket. A szolgabíró, járásbiró, közjegyző, piac, stb. mind délelőttre rendeli be az embereket. Ilyenkor van helye, ideje annak is, hogy az ember — ha dolga van — keresse fel esperesét (r. kath., ref. esperes), püspökét. A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA. Utazás Bécsbe. Irla: Borsos István. Mivel újabb időben lábra kapott az a helyes szokás, hogy magasabb tanintézetek ifjúságát lehetőleg minden évben el kell vinni valamely nagyobb tanulmányútra, vagy kirándulásra, hogy tanulják megismerni az embereket, a világot, a szép tájakat s az ipar és művészet szép alkotásait: ennek a jó szokásnak hódolva kollégiumunk tanári kara úgy határozott, hogy ebben a tanévben Bécsbe viszi a gimnáziumi ifjúság egy részét. Hadd ismerjék meg saját szemeikkel a hires császárvárost. Ott elég tanulni és látni való kínálkozik. S a kultúrának sok remek alkotása egynémelyikben az ifjak közül, vagy talán valamennyiben felébreszti a vágyat és törekvést, hogy ezen a téren és minden téren versenyre keljünk a veszedelmes osztrák sógorral, aki szerencsésebb helyzetét jól kihasználva, bizony sok tekintetben előttünk van. Négy tanár vezetése mellett 58 tanuló kelt útra szept. 21-ikén hajnalban. Igen nagy szám. Talán jobb lett volna, ha csak félannyit viszünk. De oly igen kívánkoztak résztvenni a kirándulásban, hogy szinte lehetetlen volt a jelentkezőket viszautasítani. Áz expedíció vezetője Barcsi József tanár volt. Csorna felé indultunk s nem Győrnek, csak azért főleg, hogy oda és visszafelé más úton haladjunk. így annál több lesz a tapasztalat. Hegyeshalmon át már d. e. 11 óra tájban Pozsonyba érkeztünk s az nap nem is voltunk tovább menendők. Mert hát a hires koronázó városban szintén sok szép látnivaló kinálkozik s úgy véltük, hogy ez épen jó előkészület lesz Bécshez, nehogy valamelyik falusi magyar túlságosan ráfeledkezzék a császárváros csodáira s utóbb még meginogjon magyar önérzetében. S számításunk kitűnően bevált. Ott várt reánk az állomáson Balogh Elemér pozsonyi reform, lelkész és el sem hagyott késő. estig, mikor a sok szép látnivalótól szinte kifárasztva nyugovóra tértünk. Benne oly kitűnő kalauzra akadtunk, akihez fogható kevés van széles e hazában. Tudományos ösztönétől indítva már régóta foglalkozik régészeti, művészi és történeti tanulmányokkal s e nemes ösztöntől sarkalva annyira kiismerte Pozsony városának hazai viszonyainkat tekintve szinte páratlanul sok történeti és művészi nevezetességét, hogy e téren aligha versenyezhetne vele valaki. Oly szép s oly érdekes magyarázatokat hallotunk tőle a nap folyamán egyes építészeti és művészi emlék előtt, hogy szinte önkéntelenül gondoltunk arra; íme, egy ember, aki a gondviselés szerencsés végzése folytán megtalálta a neki való helyet és teret. Mily kár lett volna érte, ha valami Isten háta mögött lévő faluba kerül s a nem néki való viszonyok közt talán magával és a sorssal meghasonlásba jutva, kedvetlenül morzsolja le életét. Itt pedig maga is gyönyörködik, s ami fő, másokat is képes tudásával gyönyörködtetni. Vezetése mellett annyi sok szépet láttunk s annyi érdekeset hallottunk tőle, hogy azt itt nem lehet elmondani. Ahhoz igen sok lap és irás kellene. Tehát csak nagy felszínesen említek fel néhányat. Megnéztük a városházát, melynek már ódon külseje önkénytelen tiszteletet ébreszt szemlélőjében. Kapujának kőkeretébe be van ékelve a vasból készült öl és rőf. Minden vásárló hozzá mérhette a vett portékát, hogy nem csalta-e meg a kereskedő. Téres udvarán pedig gyönyörködtünk a szép nyitott, oszlopos folyosókban, melyekhez hasonló látható a lőcsei városházán s melyek még a vegyesházbeli királyok korában épültek. Oda látszik*az I.egszolidabb cég'! Remek szabású férfi-ruhákat tenyleg csali ó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron. = Pápa, Főtér 19. sz. Telefon 18. sz.