Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-17 / 29. szám

természettanára : dr Horváth Cézár. Az alkohol romboló hálását ismerteti széles alapon, a kérdés minden részletét felölelő előadásban. Szól mindenekelőtt az alkohol felfedezéséiről, fajairól és diadalmas földkörüli útjáról, majd az alkoholizmus elterjedésének okairól, az elterjedést elő segítő téves hitekről (a fájdalom, hideg ellen stb. ivás), kimutatja az alkohol közvetlen káros hatását az egyes szervekre, szól további következményeiről, káros hatásáról az utódokra s végül az alkoholizmus elleni küzdelemről. A lelkes pedagógus szívhez szóló, intő szózata fe jezi be a tanulságos értekezést, melynek elolvadására jólétekkel hivjuk fel a közfigyelmet. Magát az értesítőt a tanári testület névsora nyitja meg. A testület mult évben 8 ren des tagból és négy óraadóból állt. Az iskolaév a rendes mederben ment. A történeti adatok közül felemlítjük, hogy a gimnázium kifejlesztésére gyűjtött 18.377 K a Pápai Takarékban kamatozik, míg az ezen kívül jegyzett 12.620 K az építés megkezdésekor lesz esedékessé. A „Fő gimnáziumi Egyeeület" alapszabályai munkálatban vannak s az akció, ha az alapszabályok megerősítve visszajönnek, ismét megkezdődik. A szokásos iskolai : hazafias és vallásos ünnepeket az intézet mind megülte. Az új fegyelmi szabá lyokat nemcsak a növendékek, de a szülők kezébe is eljuttatták, hogy a tanári karral együtt működhessenek az ifjúság vallásos, erkölcsös nevelésében. Az ifjúság viselete az év folyamán különben általában jó volt. Az év folyamán a növendékek tanáraik vezetésével osztályonként több kiránduláat tettek ; jártak többek között Esztergomban, Visegrádon és a Balaton mellett. Az intézet szegény jó tanulói 7 rendbeli alapítvány és ösztöndíj kamatait élvezték, magán jótékonyságot is számosan gyakoroltak velük szemben, így elsősorban a pannonhalmi főapát, ki 19 tanulót részesített tandíjelengedés kedvezményében. A tanítás eszközei közül igen szépen gya rapodott a tanári könyvtár 360 K értekben, a természetrajzi muzeum és - főkép ajándékokból — az éremgyüjtemény. A Mária kongregáció, melynek új praesese Jándi Bernardin igazgató, főkép arra törekedett, hogy az ifjúságot praktikus keresztvéni életre nevelje, mely célt leginkább a havonként egy szer vagy kétezer tartott szentbeszédek szolgálták. A kongregáció az év folyamán több sikerült nyilvános ünnepséget is rendezett. A tanulóiljuság érdemsorozatának közlésében vastagabb' betű jelzi az egyes osztályok jeles tanulóit, kiknek névsorát buzdításul mi is közöljük: I. oszt.: Halász Kálmán, Horváth László, Szalay István ; II. oszt. : Barta Károly, Nagy Ferenc, Scheier Andor, Steiner Henrik, Sulok Dezső, Varga Imre; III. oszt.: Horváth Mihály, Krebez Ferenc, Pantz Alajos. Seller Pál, Szeberényi Gyula, Szentgyörgyi Ferenc ; IV. oszt : Ádám István. Babics Endre, Molnár Dezső, Nemcsics Elek, Pfeifer József. Jelesrendü növendéke, mint látjuk, van elég az iskolának. Ezzel szemben a bukottak száma a 160 növendék közül 43, ami 26 8%-nak felel meg. A °/

0 nem túlságos nagy s érdekességet csak az által nyer, hogy a bukottak naknak majd a tele, 20 az I. osztályra esik. Egyáltalán különös képet mutat ez I. o. Beiratkozott 56 tanuló, kimaradt 10, g a megmaradt 46-nak 46°/

0 a egyből, kettőből vagy háromból elégtelen osztályzatot nyert. Itt vagy rendkívüli szigorúsággal, vagy arait valószínűnek tartunk, azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy a tanulók többsége kellő elemi előkészültség nélkül lépett az I. osztályba s azért a növendékek egy részét el kellett tanácsolni, megmaradt része pedig még mindig nem mutatott fel kellő eredményt. A statisztika többi részét a következőkben ismertetjük. Beiratkozott 174, év vég^n vizagát tett 160 tauuló, ebből 148 róm. kath., 10 izr. és 2 ref. ; anyanyelvre magyar 153, német 7. Illetőségre: helybeli 86, megyebeli 37, más megyebeli 37. Magaviseletre 146 jó, 9 szabályszerű és 2 kev. szabályszerű. A szülők közül polgári állásra legtöbb volt kisiparos 62 és kisbirtokos 26. Az egyes tárgyak közül legtöbb jeles volt vallásból 97, legtöbb elégtelen a matematikából 27 s a latinból 2b. Az értesítőt, melyet Jándi Bernardin szakavatottan s gon dosan szerkesztett meg, a jövő tanévre vonat kozó tudósítás s a szállásadóknak szóló szabályrendelet zárja be. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Nagyon gyér érdeklődés mellett folyt le csütörtökön julius 15-én délután a városi közgyűlés. Alig 40 képviselő jött össze, ezek sem mutattak a rövid napirend egyik pontja iránt sem különösebb érdeklődést. A jegyzőkönyv hitelesítésével Faragó János, Gaál János, Hercz Béla, Kis Ernő és Rapoch Vilmos bízattak meg, s nem lévén egyetlen interpelláció sem, a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása utan egyenesen a napirend tárgyalásába lehetett kezdeni, s ennek során a városi yárószámadások felett tett néhány lényegleien észrevételt Győri Gyula, kinek aggodalmaira a polgármester és a főszámvevő megnyugtató választ adván, a zárószámadásokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az állami ovoda helyéül kiszemelt Horváth István-féle ház megvételének ügyét egyelőre ugyan nem lehetett tárgyalni, mert ingatlan szerzéséről lévén szó, a képviselők nem voltak határozatképes számban jelen, de ennek ellenére többen felszóllaltak, s más helyeket hoztak javaslatba. Marton Antal, Bornemissza János és Keresztes Gyula felszóllalásai után az lett a határozat, hogy ezen ügy az 1909. aug. 30-iki közgyűlés napirendjére tűzessék, amikor is a kombinációba vehető öszszes alkalmas telkekről határozni fog a képviselőtestület. Minden vita nélkül intézték el a napirend utolsó tárgyát: ifj. Eisler Mórnak a Ruszek-utca bezárása ellen beadott felebbezését. Ez utcának a kocsiközlekedés elöl való elzárását Kriszt Jenő plébános kérvénye folytán rendelte el a városi tanács, de az állandó választmány javaslatára a közgyűlés egyhangúlag helyet adott a felebbezésnek, s elutasította a Ruszek-utca elzárására irányuló kérelmet. § A népkonyha-bizottság múlt szombati ülésén Hajnóczky Béla, dr. Kapossy Lucián és Mészáros Károly bizottsági tagokat bizta meg a népkonyha részére alkalmas helyiség kibérlésével. Mint értesülünk, a bizottság már elvégezte feladatát, s a grófi uradalomnak a Gsáky-utca és Ruszek-utca sarkán levő házát bérelte ki évi 500 K-ért a népkonyha helyiségééül. § A villamvilágítási telep felügyelő-bizottsága e héten tartott ülésében tárgyalta az akkumulátor telep kibővítésére beérkezett ajánlatokat, Minthogy a bizottság egyik ajánlatot sem találta elfogadhatónak, új pályázatot hirdetett. § Közgyűlési tárgysorozat a városi képviselőtestület 1909 julius 26-án tartandó ülésére: 1. Özv. Dvorzák Lászlóné pápai lakos, a polgári ápolda emeletén lévő lakást 1909 évi nov. 1-től 660 korona összegért bérbevenni óhajtja. — 2. A Matkovich-ház megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése és javaslata. — 3. Városi tanács javasolja, hogy Koritschoner Vilmos pápai lakosnak ingatlanából az Árpád utca megnyitásához szükséges 169 D-öl területet Pápa város közönsége utcatérnek •-ölenként 13 K 50 fillérért az Erzsébet városrész pénztára terhére vegye meg, — továbbá a Pápa város tulajdonát képező ingatlanból utcarende— Most megházasodom, érzem. De abból a dologból, Domonkos Flórával, aligha lesz vai:imi. Más után kell majd néznem. Voltaképpen nem is tudom, mit akarok én Domonkos Flórával ? Szeretem ? Öt esztendeig eszembe se jutott. És most is elég hidegen tudok rá gondolni s ha valaki azt kérdezné tőlem, kit tartok a legszebb leánynak : Domonkos Flóra nem volna az az első, akire gondolnék. Nem szép, nem is olyan fiatal: magamnak is megvallom. Elfogultsággal nem vádolhatom magamat. Nem, én nem is vagyok elragadtatva Domonkos Flórától. S mégis . .. Kutatni próbált az emlékeiben, cél nélkül, csak úgy keresgélt valamit, ami talán érdekli vagy eltereli a figyelmét Domonkos Fóráról meg az egész betegségéről. De akármilyen fiókot húzott ki: csak szürke, fonnyadt emlékek voltak benne. — De valahogy mégis kedvesebb nekem Domonkos Flóra minden más asszonynál ! — morogta lassan s száz apró, rózsaszínű emlék járt az eszében. Jelentéktelen apróságok, de ebben a pillanatban mind Domonkos Flórát ékesítette s a főispán úr egy kis izgatottsággal bámult maga elé a levegőbe, ahol a vörös színek tüzéből egy kicsi, kövérkés leány vált ki, mintha táncra készülne. Domonkos Flórát látta utoljára ilyennek. Valami mulatság volt akkor Várhegyen s úgy beszélték, hogy az egészet a főispán kedvére tervezte Domonkos Flóra. Amolyan kicsinált mulatság, amelyiken feltiizesítik magukat a szerelmesek, mielőtt az oltár elé mennek. A főispán is úgy képzelte, hogy tulajdonképpen az eljegyzésre megy. S Domonkos Flóra jókedvű volt, majdnem szép. Folytonosan táncolt s harmadnapra — kikosarazta a főispánt. Az ördög tudja, mi baja eshetett a mulatságon*! A kosárról jutott eszébe a főispánnak az inas, aki a második csöngetésre se mutatkozott. — Hogy alszik a szemtelen fickó ! Bosszantotta ez az egészséges, mély álom, mikor ő a hintaszékben lesi a hajnalt. Egy pillanatig arra gondolt, hogy kimegy és fölrázza azt a fickót, de nem tette, csak csöngetett harmadszor is. S akkor valami zuhanást hallott az előszobában. Fölkapta a kis asztali lámpát és kisietett. Ott íeküdt az inas, \ alami csodálatosan szánalmas állapotban. Cilinder volt rajta, elegáns ruha, felöltő s a kezében egy kis ezüst sétapálca, melyet még a földön is urasan tartott a két ujja közt. De az arca össze volt törve, csurgott róla a vér s a szeme kidülledt, mintha kikívánkoznék az üregéből. És nem tudott mozdulni az inas, de a nyöszörgésből olykor éneklésbe csapott át a hangja. — István, mi bajod? — kiáltott rá a főispán. Az inas fölnézett és mosolyogni akart. Azt dadogta. — Jó reggelt . . . már itt vagyok . . . — Mit csináltál? — Itt vagyok, méltóságos uram. Itt vagyok. Már nincs baj. Hát mi baj volt? — Volt . . . volt . . . nagyon hirtelen akartam bemenni, mikor csöngetni méltóztatott . . . Bután röhögött a főispán szemébe. — Elestem. A főispán most már világosan látott. A gazember mulatni járt valahol, fölszedte a gazdája viseltes ruháit, úgy feszített. Mikor aztán halnaltájban mámorosan hazajött, meghallotta a csöngetést s az inas ugyan gyors akart lenni, de a részeg megbotlott. Aztán megtörtént a katasztrófa. Rákiáltott az inasra : — Takarodj a kuckódba s aludd ki magadat, te gazember ! Most is- csak röhögött, de már fölkelt a földről. A kis sétapálcát forgatta az ujjai közt s a másik kezével a cilinderét igazította helyre. Halkan, szaggatottan nevetett a gazdájára, szemtelenül vigyorgott a szemébe, aztán elindult a ALTMANN BERNÁT az „Angol Divat"-hoz cimzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mérték szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Új üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben — kitűnő szabású és kifogástalan elkészítésü • • kész- férfi- és fiu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-ruhákat. És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mértéit sze- ^ ^ rint a legkényesebb Ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az eHlíttlÜtltl ^DBÍÜÜl elkészítés lővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel m S