Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-17 / 29. szám

zési célból Hetyei Gábornénak 32 •-öl területet 448 koronáért, Krammer Jánosnénak 9 G-ölet 126 koronáért és Révész Arnoldnénak 28 Q-ölet 392 koronáért, vagyis • -ölenként 14 koronáért adjon el és ezek vételárát az Erzsébet városrész pénztárába utalja be. — 4. Városi tanács javasolja, hogy id. gróf Esterházy Pál és Sándor uraknak Pápán, a Főtéren és Korvin-utcában fekvő úgynevezett Rózsa, Castiglione és Lőwenstein féle házak 2/3"

ad részét örökárban vegye meg. — 5. Szabályrendelet a piaci rendtartásról. — 6. Az úrdombi szőllőbirtokosok kérelme, hogy a kálvária temető mellett elvonuló mostani útvonal fölé a vasúti pályatesten át egy gyalogjáró létesítése céljából a kereskedelmi miniszterhez kérvény intéztessék. TARKA ROYAT. Egy idegen naplójából. Lézengés ide-oda. (Három közleményen át mindenki beleunt abba az idegenbolondításba, hát hadd beszéljen maga az idegen, úgy, amint a látottakat megfigyelte, vagy egyetmást hallott harangozni.) * — Mig én a malom alatt a politikai helyzetről táplált 140 véleményemet 150-re egészítettem ki, észre vettem, hogy vezetőm eltűnt. Miután útközben töbször panaszkodott égető érzésről, mely torkában gyötri, azt hiszem eltűnését ezzel kell kapcsolatba hoznom ; s ha még ehhez hozzáveszem a legközelebbi vendéglőt, úgy csak megerősödöm véleményemben. Legjobbnak láttam visszafordulni és Cili néninek szerelmet vallani, amint már az artistanőknek dukál. Nep. Laokoon szobra előtt találkoztam három omnibusszal, melyek velem egyidőben indultak el a vasútról és most majdnem elértek volna, ha meg nem fordulok és hirtelen szembe nem jövök velük. Ezek az omnibuszok különben a gondola sebességével szökdécseltek aszfalt-hullámhegyről-hullámhegyre íegrázva a pasasokat. Most keveset. (Máskor sokat ?) Cili néni mikor jövetelem okát megtudta, utalt az Erzsébet-ligetre, hol nagymennyiségű nevelőnő tartózkodik minden komolyabb ismeretségtől. A nevelőnőket egy sárgarépa motívumok szerint épült sörházkémény terrorizálja. Pontosabban : a kéményen fészkelő tudós madarak, melyek állítólag a legnagyobb keserűséget képesek okozni, ami nevelőnőt érhet. A nép „gólyádnak hivja, de a nevelőnök nagyon jól tudják, hogy ehhez a gólyának semmi köze. A szinház előtti kéményen egy másik madár fészkel, mely „turul" lévén, az embereket, akiket a gólya meghozott, elviszi oda, ahol levágják. Mondjuk háborúba. Az ember sorsa két madár szeszélyétől függ. Még a jómadáré is, de ennél a második madár a holló, már csak a szemét viszi el. Átkeltem a Tapóceán, amely itt sokkal szélesebbnek látszik, mint amilyen valóban. Itt eresztik ki a vizet, amit a malomban apróra őröltek és ez olyan zajt csinál, mint az olasz képviselők, mikor Nasivasin összevesznek. Rövid ideig gyönyörködtem a mosónők csobogásában, amely fölér az olasz képviselők társalgásával, azután megakartam győződni, hogy a villámhárító működik-e. Igaz, mostanában az idő kissé szeszélyes, és nem lehet tudni, hogy, ha nyolc órától fél kilencig esik az eső, nem következik-e rá órák hosszáig tartó szárazság és viszont, ha délután ötpercnyi aszály uralkodik, nem jön-e rá tiz másodpercnyi rostán szűrt esőzés. Mindezeket számbavéve, lemondtam a villámhárítás kétes dicsőségéről, és, hogy minél előbb átessem a város szoborállományán, elmentem Flórián mellett, kinek védelme alatt vannak az összes leégett házak, jóllehet már akkor figyelmébe ajánlják, mikor még nem égtek le. Van valami közös gyönge vonása Flóriánnak és a villámhárítónak. Első pillanatra meglepett az a túlzott lelkesedés, sőt szertelenség, amellyel a városban elhelyezett inasnép keddi és pénteki ünnepélyeit rendezi. Egy eltévedt (?) papucs engem is hátbatalál, mire bocsánatot kérek, hogy a helyi szokásokkal még csak kevéssé vagyok ismerős. Ujabb papucs meggyőz arról, hogy bocsánatot nyertem. Valami belső hang azt súgja, hogy hosszú szeget vásároljak. Azt mondták nekem, hogy az öregtemplom kivül is elég magas ugyan, de belül még magasabb. Ez nem igaz. Az azonban igaz, hogy négyezer nézőnek van benn hely, de többnyire csak kétszáznegyvenhárman veszik igénybe. A megmaradt üres helyeken köhécselésből összeszűrt levegőt tartanak, amely minden ajtónyitáskor (álruhában, cúgnak öltözve) ki akar surranni a szabadlevegöre, talán éppen a Kossuth-utca kapuszinje alá. Itt adnak ugyanis egymásnak állandó találkozót a takácsii északi szél és a tapolcafői déli szél és irgalmatlanul bánnak el a rendelkezésükre bocsátott frizurákkal. Legközelebb zsilipekkel fogják fel a tapolcafői szelet és mikor már elég sok lesz együtt, hirtelen kieresztik ; ez a szélroham úgy ki fogja seperni az egész piacot, hogy öröm lesz összeolvasni a megtakarított napszámokat. A templom kórusában Melba(j) asszony szokott időnkint (a > nagyobb ünnepek alkalmával) gixertanulmányairól beszámolni. Érdeklődésemet megfelelő lépcsőn felcsigázom a toronyba, hol a Culáger-ipartestület kártyaszobája van. Kodakommal néhány felvételt készítettem a körülfekvő hitközségekről és elhatároztam, hogy a sokszorosító jogot eladom valami düsseldorfi cinkográfusnak. Prágainak azért nem, mert annak idején Prágában szereztem be a tulipánokat és . . . no, iszen gyarló az embergyereke. Ha ehhez még hozzáteszem Cowperrel :„Vrdék az Isten, város az ember műve", még inkább kitűnik az emberi gyarlóság, beledöföm hát a toronyba a szeget és belsőzsebemből elővéve a városrendezésről eddig vallott elveimet, azokat ott nyomban szegre akasztom. Toronyban az ember úgy nézeget, mint léghajóban vagy a másvilágon. Szívesen elismerem, hogy az összes gyárkémények (számszerint kettő), állandó füstnek örvendenek. Mikor ismét a földön voltam, visszafutó fékes Browningommal a következő féktelen magaviseletet tanúsítottam : Ötvenszer egymásután, fölváltva a kabátom szárnyán és a tenyeremen keresztül a földbe lőttem. Azután, mint aki jól végezte dolgát, körülnéztem. Senki nem jött. Ügyet se vetettek rám. Erre én kaptam magamat és Texasra gondoltam. A templom mellett pálinkás-üveges-tótok kokettálnak azon tüneményszerű cipókkal, melyek költői szépségeik sokfélesége míán valóban méltán keltik tel e világlátott gyalogok vetélkedését. Mint időjósok vannak alkalmazva. Ha sok a tót a templom körül, eső leszen; ha kevés, jó időre van remény. Nagy becsben tartja itt mindenki e prognózist. Ök itt a Falb Rudolftrón örökösei. A helybeli babonakereskedő vénásszonyok, a tótok adataira támaszkodva, szent Medárd tiszteletére 40 napos esőt rendeznek mostaniban. Innen van, hogy, ha néha a szél megjuhászodik, még akkor is bárányfelhőket legeltet az szobájába, mintha az utoán sétálna. Fütyörészett, a pálcikával játszott. A főispán visszatért szobájába. — Hogy kiöltözködött a gazember ! Megismerem rajta a ruháimat, de még a levetett szokásaimat is. Ahogy azt a pálcát forgatja, azt is tőlem tanulta el a zsivány. A hintaszékbe ült, de már elmenekültek az emlékei. Csak azt a szemtelen fickót látta folyton maga előtt, aki elviseli a régi ruháit, a régi szokásait. Az járt az eszében, hogy az ilyen papagály-lélek, amilyen tanulékony, talán a szavait is fölszedegette és azokat kotyogja, ha idegenek közé kerül. Az ócska ruhákkal együtt az ócska természetét is leveti az ember s az inas elviseli tán. Ki tudja ? Már éppen el akarta oltani a lámpát, mikor az inas szemtelenül közeledett az ágyához. — Takarodsz mindjárt, gazember 1 — Takarodom — motyogta az inas. — Csak kérdezni akarok valamit. — Majd holnap. — Most — szólt az inas és a részeg ember csökönyösségével állt az ágy elé. A főispán egy pillanatig arra gondolt, hogy galléron ragadja és kidobja, de aztán eszébe jutott, hogy ez a fickó amilyen mámoros, még ellentáll. Ah, holnap el fogja csapni, de ma okosabb, ha meghallgatja — gondolta magá ban ós nem szólt egy szót sem. De szólt az inas. — Méltóságos uram, nem az előszobában törtem össze magamat. Megvertek. — Ugy kell neked, gazember. — De nem tudom, mért vertek meg. — Hát én tudjam ? — Talán. Elmondom, hogy mi történt. — De gyorsan, mert kihajítlak a szobából. Az inas úgy tett, mintha nem is hallaná a szót. A cilinderét, azaz hogy a lőispán cilinderét, most se vette le s a sétapálcát nagy gyönyörűséggel forgatta az ujjai közt. Ugy beszélt. A főispán meg azt gondolta, hogy reggel úgyis elcsapja a szemtelen legényt ós hallgatott. — Az alispánék kertjében voltam. Sokan voltunk inasok, szobalányok. Aztán udvaroltam. Tehettem, mert elegáns gyerek vagyok. S aztán egyszerre nekem estek az inasok és elvertek. Miért ? — Szemtelen voltál. — Finom voltam, mert ón finom gyerek vagyok. Azt mondtam az alispán szobalányának, hogy megcsókolom. Elfutott. Mondom : csak nem csúnya tán kegyed, hogy így elfut? Azt kérdi, miért volna csúnya ? Hát, mondok, csak a csúnyáknak kell sokáig udvarolni, mert azok másképp el se hinnék, hogy az ember beléjük bolondult. A szépek mindjárt elhiszik. Azoknak nem kell udvarolni, azok megértik, hogy szereti őket az ember. Ezt mondtam 8 az inasok megvertek, de a szobalányok se nézték összetett kezekkel. Hát miért? A főispán valami szédülést érzett. Hirtelen kiugrott az ágyból és most már nem habozott sokáig, hanem megragadta az inas gallérját ós kituszkolta a szobából. Minden vér az arcába gyűlt és alig hallotta az inas makacs kérdését : — Miért ? * Már nem volt maradása. A függönyökön keresztül valami bizonytalan szürkeség szivárgott a szobába, pitymallott. Csak a főispán szeme előtt égett ós izzott minden. Olyanforma láz vert ki rajta, mint a tudóson, aki álmában találja meg a probléma kulcsát 8 fölébred a fölfedezésre. O is csak irni akart, azonnal. — Flóra, megtaláltam. A régi oilinderem, kabátom, nyakkendőm és botom társaságában megtaláltam azt is, amit öt esztendővel ezelőtt mondtam Az inasom viseli a ruhát is a mondást is. És maga engem most akar büntetni egy elviselt mondásért ? Hiszen elfelejtettem, mint a harang-nyakkendőmet, ami szintén nem divatos már . . . Oh most már emlékezett. Csakugyan mondott ilyen léha elmésséget a várhegyi mulatságon és eszébe se jutott, hogy Domonkos Flóra megneheztelhetett miatta, mert mindenki tudta, milyen régen és állhatatosan udvarol neki a főispán. Flóra amilyen romantikus teremtés, komolyan megbántódhatott, hogy neki azért kellett olyan sokáig udvarolni, mert nem szép. S hogy most még öt esztendeig várt ós megint megkéri, az persze még gorombább sértés. Hát annyira csúnya, hogy tiz esztendeig kell neki D butor-asztalos Pápa, Jókai Mór utca 14 szám alatt. Raktáron tart finom kivitelű félmatt ágyakat, szekrényeket, éjjeli szekrényeket. Megrendelésre rajz után készít modern berendezéseket a legjobb kivitelben. — Javításokat is elfogad.