Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-29 / 22. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősésr: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A vendégbarátság. Az újkori népekre még a görögöktől szállt át hagyományként a vendégbarátság eszméjének tisztelete. Hazánkban, hol a klasszikusok tanulmányozása még mindig valósággal túlteng, annyira ment immár ez a tisztelet, hogy a vendégbarátság örve alatt a legdurvább sértéseket vághatnak a fejünkhöz s az ugyancsak hagyományos lovagiasság megtiltja, hogy még a legkihi\óbb vakmerőségre is méltó választ adjunk. Mivelhogy, folytatván azt, amin múltkor szemlélődtünk, Lueger tényleg jelen volt a kismartoni Haydn-ünnepen s az a két mondat, mit Bécs város koszorújának elhelyezésekor elmondott, még a bécsi lapok által javított és változtatott kiadásában is — Lueger-mondat. Nála nem az a fő, hogy Haydn lángelme, nagy zeneköltő volt, hanem, hogy a Gotterhaltet irta, nála mellékes a kegyelet, a fő, hogy éltethesse — magyar területen is — a birodalmat és a császárt. Az ember igazán elképed hallatán és láttán ennek az arcátlanságnak. Ha valaki mint demagóg, ellenzéki szónok népszerüség-hajhászatból tesz ilyet, Isten neki, de hogy valaki feje lehessen egy nagy városnak, vezére egy uralkodó pártnak s a mértéktartás és izlés elemeiről ne legy fogalma, az egyszerűen érhetetlen volna, ha nem — Luegerről volna szó. Ámde ő és az ő pártja mindig egy és ugyanaz marad. Méltóztatik talán emlékezni rá, ezelőtt tán négy hónappal történt, hogy egy cseh képviselő a reichsrathban elég éles hangon szólt hozzá valami cseh-német viszályos ügyhöz. Ugyanezt a cseh képviselőt, mikor másnap egy barátja társaságában a rathauskeller-ben nyugodtan vacsorázgatott, keresztényszociálista képviselők, Lueger intimusai megtámadták, felpofozták és — se szó, se beszéd — a vendéglőből kidobták. íme, ez a Luegerek harcmodora.* A mienk pedig . . . Nekünk egyáltalán nincs harcmodorunk. Mi, mikor saját földünkön gyalázzák nemzeti létünket, akkor elmegyünk a vendégbarátság Istenének, Zsvg |«mog-nak szobrához és ott imádkozunk. Csak imádkozzunk. Zsvg £síviog majd meg is segít bennünket — érdemünk szerint. Gelléri Szabó kővetője. Éppen akkor, mikor a törvényszék alaposan végzett annak a végrendelethamisító fondorlatnak gyámoltalan hőseivel, kik egv nagy emberbarátnak nemes végső akaratát szerették volna a maguk javára elferdíteni, kik az érdemetlenül élvezett jóért avval akartak megfizetni, hogy jótevőjük emlékét meg gyalázzák éppen akkor, mikor egy bünügyi tárgyalás a köz javát gyarapító igazság fényes diadalát ülte, Aradon, a haladók városában, Gelléri Szabó Jánosnak követője akadt. Neve nem oly közismert, mint Gelléri Szabóé, ki soká működött számottevő egyénként a közélet szinterén is, ezúttal egy egyszerű kereskedő: Spitzer Ignác az, ki minden vagyonát, tegyük hozzá, óriási vagyonát emberbaráti intézményeknek hagyta. Vannak emberek, nem mondom, hogy csak éppen az örökségvárók között, de tessék meghinni, vannak sokan, kik az ilyen végrendelkezést nem tudják méltányolni. Bizonyos ridegség jelét látják benne a közelebbi hozzátartozók, a rokonok, a szerető unoköcsök és unokahugok irányában. Akik így gondolkoznak, azok elfeledik azt, hogy az ilyen köznek végrendelkezők rendszerint vallásos, jámbor emberek, akik a bibliából tudják azt, hogy tulajdonképen mindnyájan egy atya gyermekei, egy család tagjai vagyunk. Éppen az a melegség, az igazi szeretet jele, ha valaki nem csupán azokat öleli keblére, akiket a vérség véletlen köteléke füz hozzá, hanem akik bár nem rokonai, de épúgy embertársai, mint örökségsovár mostohaöccsök és húgok. Egyébként nem kell félteni a szerető rokonságot. Ez rendszerint már a gazdag nagybácsi életében kielégítést nyer, avagy a végrendeletben biztosítva van számára olyan éyjáradék, aminél sokkal, de nagyon sokkal kevesebbel indultak az életnek a Spitzer Ignácok, hogy milliókat szerezzenek — a kö/, javára. Pünkösd. Irta : Köveskuti Jenő. Elszáll e napon a lélek messze Keletre, a megváltás szent városába, oda abba a házba, ahol Krisztus tanítványai, az írás tanúsága szerint, egybegyűlve valának. Ott ült a kis társaság körben: férfiak és asszonyok vegyest. Emiékök a megváltás nagy tragédiáján borongott, szemeik révedezve néznek vala a bizonytalan jövendőbe. Mi volt a múltban, azt tudják. Küzdelem, vér és szenvedés. Mi van a jelenben, ó azt is érezték. Elhagyatottság, gyöngeség, tudatlanság. Mi lesz a jövendőben, ez, mint a legkétségbeejlöbb homály, ködlött előttük; gyönge látásuk nem hatolt át a ködön, csak egyet láttak abban, csak egyet láttak azon túl: az idegzsibbasztó bizonytalanságot. Odakünn a sötét éj ránehezedett az egész nagy városra. Idebent a kétség A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCA JA. HA ELFOGJÁK SZIVEM ... * Irta: Lampérth Géza. Ha elfogják szivem Imádkozó vágyak: Gondolatim mindig Csak egy helyre szálnak. 'Zúgó Bakony alján Csöndes kis faluba, Oda viszi lelkem Az áhítat útja. Csöndes kis falunak Kellős közepében Ali egy kicsiny templom Egyszerű fehérben. Hol az első áldást Kérték a fejemre, * Mutató szerzőnek „A boldogság vándora" c. most megjelent kötetéből. A könyv ára fűzve 3 kor., kötve 5 kor. Megrendelhető a szerzőnél, Budapest, I., Országos Levéltár. Hol az első imát Ajkam elrebegte. Ahol semmi pompa, Földi hivság nincsen, Csak egyszerű szivek És bennük az Isten Ott tud az én könnyem Igazán csak hullni, Ott tud büszke lelkem Miatyánk, előtted Némán leborulni . . . A rab szabadságon. Irta: Tanczer József. (Utánnyomás tilos.) A főszolgabíró „kiszállt" a községbe. Egészen váratlanul szállt ki. Nem tudta senki az érkezését. A községházán csak a jegyző körmölt. No mert ilyenkor, dologidőben, nem igen akad otthonülő ember, csak éppen a kabátosok meg a gyerekek. Betegeket nem említek, mert faluhelyen nem igea akad dologidőben az sem. A jegyző nagyon meglepődött, mikor a főszolgabíró betoppant. Hirtelenében akkora pocát csöppentett a papirsora, hogy három díjnok sem nyalta volna fel. A főszolgabíró űgylátszik sietett, mert nagy sebbel lobbal jött be az irodába. — Na jó napot, mi újság ? Rend van a faluban? Hát még mindig irkafirkálunk? No esak hagyja azt a cigarettát, nem gyújtok rá, sietek, sietek, nagyon sietek ! Föl-alá tipródott, azzal is jelezve, hogy siet. A jegyző üléssel kinálta. — De egy pillanatra csak leül a főbiró úr! Hát már miért sietne annyira!- No meg ebben a melegben is szomjazik az ember. — Hé János, szálljon le csak kend arról a bakról !.. . A főszolgabíró félbeszakította : — Nem, nem, uem ! Egy cseppet sem iszunk ! Maradj János, mert agyon lőlek, ha megmoccansz. Nem érek rá! Sietek, megyek, futok, rohanok ! Egy-kettő, teremtse nekem elő a bírót, a kisbirót, meg egy elöljárót, rögtön végzünk, A jegyző olyan szemeket vetett rá, mintha Legszolidabb cég' I Remek szabású férfi-ruhákat „ r* 8 O tényleg- esalc ó Dez első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18 - szám