Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-08 / 19. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési iárak; Egész évre 12, félévre 6, negyedévre -3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Lap tulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az akadémia nagy hete. Ma már a cím is elavult, tartalma még inkább. Valamikor régen, az elnyomatás idején, de még utána is 1—2 évtizedig ez a „nagyhét" igazán a magyar szellemi élet nagyhete volt, mely iránt nemcsak tollforgató emberek, hanem mondhatni a nemzet egész írni-olvasni tudó fele érdeklődött. Ma már fordult a világ. Olvassuk, hogy mikor az akadémia nagy gyűlését tartotta, a közönségnek fenntartott helyeken alig csak hogy lézengett egy-két ember. Első tudományos intézetünk beszámolójával az emberek egyszerűen nem törődtek. Miért ? Azt szokták mondani, hogy az akadémia ósdi, vaskalapos intézmény. Feltéve, de meg nem engedve ezt, hol van a mi akadémiánk copf tekintetében a franciától, amelyet 100 bohózatban kigúnyolt a gall szellem, s amelyre mégis büszke, s amelyet, ahol van alkalma rá, ünnepel és magasztal is ? De valljuk meg, hogy az ósdiságról való beszéd amolyan felkapott frázis, melyet hoppon maradt Teleki-pályázók iparkodnak főkép boulevard-ujságokban népszerűsíteni. Egy olyan intézet, melynek elnöki megnyitója a technikai tudományoknak működésük !körébe leendő bevonásáról szól, ahol a főtitkár szabadon szólhat egész tudományrnüvelési rendszerünknek a modern kor követelte átalakításáról, valami kétségbeejtően maradinak nem mondható. Az érdeklődés hiányát bátran kereshetjük a másik oldalon. Hisz gondoSjunk csak a rni vidéki szerény méretű kulturális életünkre. Kell itt tudomány? Kell ám, ha valami csinnadrattával van kapcsolatban. Avagy még egy esetben : ha aktuális politizálással hozliató kapcsolatba, mint pártagitáció eszköze. Egyébként tartsa meg a tudományát magának a felolvasó. És így van ez nagyban szellemi életűink székhelyén is. Az akadémia, gondolják a legtöbben, igen jeles intézmény lehetett Széchenyi idején, tagjai lehetnek igen bölcsek is, de minden bölcseségnél többet ér egy jó vicc a Fidiben és minden akadémiánál dicsőbb, nemzetibb és hazafibb „Dicső* győzelme az „Egyesített Nemzeti és Hazafi"-díjban. Koller Sándor alispán jubileuma, Koller Sándor vármegyei alispán közszolgálatának 30 évea jubileumát e hó 2-án ünnepelte meg Veszprémben vármegyénk tisztviselő kara. A szűk családi körben rendezett ünnepségen a vármegye székházának kistermében megjelent az egész tisztikar, a nyugdíjazott és tiszteletbeli tisztviselőkkel együtt, kiknek élén a meghívott alispánt dr. Véghely Kálmán vármegyei főjegyző a következő beszéddel üdvözölte: Nagyságos Alispán Ur! Szeretve tisztelt Barátunk ! Vármegyénk szolgálatában becsülettel eltöltött 30 éves munkálkodásodat ünnepelni egybegyültüuk. Eljöttünk mi : ez Ősi vármegye tisztikara, akik bölcs vezetés-ed mellett intézzük szűkebb hazánknak hivatalos ügyeit, eljöttünk mi: e vármegye tiszteletbeli tisztviselői, akik a megtisztelő közbizalom akaratából veszünk részt közügyeink előmozdításában, — s eljöttünk mi is, azok, akik, mint e tisztikar volt tagjai, azzal ma is együtt érzünk együtt örvendezünk. Eljöttünk tehát mindnyájan — mint egy nagy család tagjai, érzésbe:.), lélekben egybeforrva, hogy szívünk őszinte melegével, igaz örömével köfzöntsünk ez emlékezetes napon. Érdemeidet, szorgalmadat, becsületes munkálkodásodat méltatni — nekünk tiszttársaidnak és itt e szerény családi ünnepély keretében — nem feladatunk ; 30 éves közszolgálatod nyitott könyv, amelyből mindenki olvashat! Felemelt fővel, büszke öntudattal mondhatom mindnyájunk nevében, hogy nem is a rideg kötelesség érzet, de nem is a szolgalelkü megalázkodás, hanem az az Őszinte szeretet, tisztelet és ragaszkodás, mellyel irányodban viseltetünk, — késztetett bennünket arra, hogy e napot ünnepnek: szenteljük a Te tiszteletedre ! Kívánjuk, — és kérjük a Mindenhatót : tartson meg továbbra is a mi vezérünknek, vármegyénk közügyei terén kifejtendő munkásságodat koronázza mindenkor a siker, s jutalmazza népének elismerése és hálája. Minket pedig tarts meg továbbra, is őszinte barátságodban. E napnak emlékezete örökké élni fog ugyan mindnyájunk szívében, s „aere perennius", ércnél maradandóbb : az emlékezet ; mindazonáltal engedd meg, hugy e nap emlékéül átnyújthassuk e csekély ajándékot, mely ércbe vésve örökíti meg számodra azok neveit, akik ez évforduló idejében Veled együtt szolgálták vármegyéjüket. Fogadd szivesen és őrizd meg kedves emlékül l Isten tartson ! Isten éltessen ! Beszéde végén a főjegyző átnyújtott a jubilánsnak a tisztikar készíttette emléktárgyat, melynek márványba foglalt ezüst lapján a ma szolgálatban levő tisztviselők névaláírásai vannak bevésve. Ezek után az ünnepelt alispán mély meghatottsággal mondott köszönetet a megemlékezésért. Harminc év előtt — úgy mond — mint tettvágyd ifjú nemes ambícióval, tiszta ideálizmussal jött a vármegyéhez. Vezérelve volt kitartó szorgalommal, törhetlen ügybuzgósággal és teljes erejével szolgálni mindenkor a vármegyét, ideálizmusából a közélet vihara sokat len/esett, munkaerejéből az idő sokat leőrlÖtt, tb sértetlenül megőrizte kötelességérzetét és munkakedvét. A közigazgatási pályán ritkán jut osztályrészünkül az elismerés, s hogy Őt most elismeréssel illetik ép azok, kik működését, mint tisztviselő társai, a legközelebbről ismerik és birálA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A két lelkipásztor. Irta: Marccl Prévost. (Vége.) Ez a rendkívüli hir igaz is volt. Másnap vacsora tájban nagyon csinos, nagyon fiatal, szinte még gyermek-leány kereste a candéléoui polgármestert. Az arca és járása elárulta, hogy valamelyik cigány csoportból való, amilyenek széltében csavarognak a délnyugati falvakban, s akiket Spanyolországban is, Albretben is gitánáknak hivnak. A polgármesternek azt mondta, hogy a kis leányát az ő akarata ellenére hagyta el a csapatja, de visszaszökött hozzá, hogy majd magával viszi, mert nem tud nélküle élni. A polgármester egy pajtában vettetett ágyat neki. Másnap magához hivatta a plébánost s a lelkészt, ez utóbbinak meghagyva, hogy hozza magával a gyermeket. Visszaadták az anyjának, ki majd agyonnyomta vad öleléseivel s a jelenlevők előtt teljesen érthetetlen nyelven beszélt hozzá. Lebize előadván a tényállást a két felekezet nagyfejüinek, kijelenté, hogy a gyermek az anyjáé, s ezzel vége legyen minden torzsalkodásnak. — Micsoda maga ? Protestáns vagy katholikus ? — kérdezte a cigányleánytól. A leány elnevette magát, miközben kivillogtak hófehér fogai. — Nem vagyok én egyik sem. -— De csak van valami vallása ? — kérdezte a lelkész. Elfintorította az arcát, elkomolyodott s hallgatott. — De csak imádkozik néha ? — faggatá Couloumet. — Mi csak dalolunk — mondá a leány. Az apám, meg az öregapám is csak dalolt. E szűz talajú lélek láttára a két lelkipásztort elfogta a hittérítés vágya. Mind a kettő ajánlkozott, hogy majd ők vallási nevelésben részesítik a fiatal asszonyt, mert magától értetődik, hogy a község adoptálni fogja a gyermekével együtt, s leszoktatják a csavargó életről, Nilka (ez volt a neve) nem ellenkezett, csak titokzatosan mosolygott. Lagarrigue és Couloumet közt már-már ismét föllobbant a vita lángja, de a polgármester lehűtötte őket. — Ennek az asszonynak a községi majorban lesz a helye. Ön abbé úr s ön lelkész úr naponta meglátogatják, természetesen fölváltva. Húsvétig elég idejük lesz a keresztény vallás elemeivel megismertetni őt, természetesen mindegyik a maga fölfogása szerint, majd ő választ a két vallás közül. Huivét napján azután a gyermekével együtt megkereszteljük azon vallás szerint, amelyiket választja. Ezzel a salamoni Ítélettel nem igen voltak megelégedve sem a plébános, sem a lelkész, sem a hátuk mögött álló hivek, de elismerték, hogy bölcs egy ítélet. Candéléou nyugalma visszatért,. 8 a két hitfelekezetnek nem volt egyéb dolga, mint figyelemmel kisérni a papjuk működését. Nilkát fölváltva hol a plébános, hol a lel kész oktatta a vallás elemeire. Mind a kettő dicsérte, hogy mily szelíd, mily igyekvő tanítvány, de mind a kettő panaszkodott, hogy Nilkának nemcsak a vallás, de még a morál iránt sincs mákszemnyi érzéke sem. Útszélen született s ott is élte ifjúságát. Gyermekének apja egy arra vetődő férfi volt, aki neki megtetszett, mikor a baszk földön a sátort őrizte. Mindezt nyugodtan, a legtermészetesebb hangon beszélte el, s csak azt sajnálta, hogy idegen apja miatt Legszolidabb cég-! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csali Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos áron. Pápa, Főtér|19.7szám. Telefon 18. szám