Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-01 / 18. szám

a kettő. A közönség lelkes szeretettel ünnepelte, zugó, meleg tapsokkal ünnepelte kedvencét, ki még tán soha nem játszott és énekelt szebben, mint ezen este. A hét krónikájához két zsúfolt házas Er dészleányon kívül hozzá tartozik a csütörtöki Öngyilkosok klubbja. Erről a rémdrámáról és nyakatekert helyzeteiről azzal mondta a közönség a legjobb kritikát, hogy legdrámaibb (értsd : legbadarabb) jeleneteit egyszerűen végigkacagta. Kedves műsorú kabaré engesztelt ki az igazgatóság „öngyilkos" bűnéért Gyenis elmés és kellemes conferenciernek mutatkozott, egyes számokkal legnagyobb sikert Kormos, Medgyaszay, Fábián, Bátori, Verő és Sinkó arattak. TARKA ROYAT. Jelentés a lóversenyről. Matyi, aki foglalkozására nézve csörgőgzarka és a Takácsi-út 72. számú jegenyefa harmadik emeletén lakik egy különbejáratu fészekben, 2 óra 20 perckor ezt kiáltotta: „Jönnek grófék !" „Hát akkor mindjárt kezdjük is" — mondotta egy zsoké, akin zöld és violaszín csikós dressz volt, mellén réglecseppent rántottlevesből készült barna applikációval, miként a derÜB hajdankorbeli tubákceeppek nagyatyáink vérveres zsebkendőiben. „A totalizatőr pedig ne álljon tét-lenül" — vélte inkább büszkén, mint alaposan a magánalkalmazott. Ám, alighogy a kék veres kockás Lipthaynak harminc másodperces tapsvihart ren de^ztek, amért Magast behozta, az alkalmazott hábarogni kezdett, majd kiábrándult önmagából, a lovakból és így csitult el: „Gyöngyvér ! Gyöngyvér ! Mért is hittem a Pletykának, amely leránt mindent a Magas ból. Most elmondhatnám, de restellem elgondolni is, hogy magas nekem a lósport, mint logaritmus azoknak, akik a negyedik gimnáziumból elmentek prepának." „Világéletemben csak a páratlan számoktól irtóztam különösebben" heccelte finomul a kábeljogász, aki telefonon hallgatja innenhazul ról a jogot és sietett elinni egy kroncsit a 41-ből, amit 10-re kapott. „Good for nothing, Good for nothing, — töprengett a távszigorló, — hátha csakugyan semmire se jó. De hátha mégis? Eh ! mégse ! (Legyint a botjával.) Pardon ! Nagys. Asszonyom, azt hittem már idei fejes saláta. Ezer bocs . . . „Miii ? A kalapom ? Jesszus Isten ! Te ember ! Hát maga tibeti ? Ezért éjjelezhettem ! (Sir.) Borzasztó ! Halni megyek ..." „Azt ne tegye, pláne mikor magát néztem annak a pesti nőnek, akinek a nyomában rózsák nőnek . . „Ah ! Igen ! Hogy mondta ? Mondja még egyszer . . . tovább is." „. . . és azt hittem, hogy tán körülsétált a barátnője kalapján, attól virul rózsa a karimáján." „Nincs időm két napos túrákra", — feleli büszkén a nő. „Hanem tudja mit? Van egy jó tippem. (Súgva): Meglehet. Négy perc múlva azután, hogy a csengőből kirázzák a port, ittbent lesz. Nézze a gróf úr hogy vizíroz. Windsbrautnak ne higyjen. Tudja manap az ilyen •zeleburdi menyasszonyoknak nem lehet hinni" . . . „Sajnálom, asszonynak nem tudok hinni egyáltalán" — gondolta a távász Bourget után szabadon. Már ekkor mindenkinek a talpa alatt képes volt elfújni a szél, ami prózában azt jelenti, hogy fent álltak a korláton. A lovak ugyanis, ha látják, hogy nagyon érdeklik a közönséget, kiválasztanák maguk közül egyet és azt előreküldik. Ezt a közönség nyertesnek hívja és részint áldja, részint átkozza. „Meglehet jön!" — „Már itt is van. Bizonyos, hogy jön !" Akik áldják, azokat ilyen kérdésekről lehet megismerni: „Te Samu ! menynyit kapunk erre ?" Akik átkozzák, azok így kezdik : „Azzisten verje meg! Egy hajszál . . . A nyomozás érdekében azonban kívánatos, hogy a közönség az efféle megjegyzésektől tartózkodjék, mert könnyen megtörténhetik vele az, ami nálunk is. Azt mondja valaki sportsapkában: „Egy hajszál . . . „Hol az a hajszál?" — kérdi egy barátságságtalan hang, amelyben a szabadkai detektívek közül ismerünk fel egyet; másik pillanatban u a. detektív lekapta a sipkát, de ki találta volna meg a csomó bennmaradt hajszál között éppen azt, amelyiken akár a verseny eldölése akár a szabadkai Nick Carter sikere függött. Tehát a nyerés, ami más téren siker név alatt üldöztetik, lóversenyen iscsak egy hajszálon múlik némelykor. Hosszabb szünet következett, amely alatt kimosták a dresszekből a rántást és meg is szárogatták azokat. Néhány túlsovány úrlovas a napon teljesen kiszáradt, miért is a további versenyzéstől elállt. Egy kövér úr ellenben ugyanilyen hőhalások következtében olvadozni kezdett és a verseny rendezősége hivatalból áthelyezte az árnyékba. Tizenegy hadnagy, főhadnagy és százados összetanakodék, nyeregbe szállá és ahogy kinek-kinek a lova jónak látta, részben egymás mellett, részben egymás után néhányszor körülizzadták a terepet, megtekintették az azon elhelyezett különféle akadályokat és többé kevésbbé hosszú idő alatt visszatértek a kiindulópontba. Ezen ténykedésért részint ezüstözött aranyserleget, részint pedig tintatartót és a hozzátartozó lovaglóvesszőt kapták, mindazonáltal nem rögtön, csak este. Éppen a Kántor, mint valami kényes operaénekes hirtelen lemondott a szerepről, felhozván okul, hogy a lába két helyen eltört. Mivel a vizsgálat igazat adott neki, elébe tartottak egy revolvert, amelyben hat golyó is volt. Húzott és a fekete golyót húzta. Semmi irást nem hagyott hátra, kivéve a tikettet. A feketék, akik két cimbalommal vonultak ki, azt húzták, ami nekik tetszett, és nem is mindenkinek a szive indult meg a pej hegedűk nyerítésén, mert mit mond az írás a Zeneakadémia kapuin belül: „Odakiint vagyon hurok csikorgatása"- Máskülönben megkapták 5 órára az 50 frtoc, Samu pedig arra a két órára, amire pénteken a zaciban 10 pengőt adtak, ma 16-ot kapott, a miből kilátszik, hogy mégis csak érdemes néha a totalizatőr közreműködését kikérni. Ugyebár önök is emlékeznek rá, hogy Darányi Ignác egyszer nagyobb lótársaság előtt kijelentette : 1500 koronát adok annak, aki nekem 4000 métert kedvem szerint végig fut. És arra is emlékszünk, hogy egy Sarah Bernhard frizuráju hölgyló felkelt a társaságból, odament a miniszterhez ós kacsintva így szólt: „Csak álljon a szavának, kegyelmes uram a többi az én gondom." És ezzel Ifiasszony vette az abrakos ridiküljét, belecsimpaszkodott egy világoskék lovag rózsaszínű ujjába, és leutazott Pápára, ahol akkorra már kiderült, voltakép mi is a különbség gátverseny és akadályverseny között. Kérem a különbség az, hogy a gátversenyben különböző akadályok (árok, sövény, bontófésü, vékonydeszkakerítés) gördíttetnek az útba, akadályversenyben pedig a futók bizonyos fokig gátolva vannak különféle akadályok (árok, sövény, bontófésü. vékonydeszka stb.) közbevetésével. Határ nélkül való levén a női kiváncsiság és gátakat nem ismerő, Ifiasszony kijárta, sőt kinyargalta magának a miniszter jóindulatát, mig Timbal kinek a mamája éveken át mint Bálkirálynő taposta a zsebeket laposra, alig tudta egy lófarkkal megelőzni Bikfic II t. Teljesség kedvéért: a méréshez szükséges lófarkat egy ott settenkedő kétlófark u törökmézes basa volt szives saját készletéből kölcsönözni, kizárólag a nemes célra lévén tekintettel. Kis félreértés-számba ment, hogy azok az urak, akik eddig valamennyi versenyt negatív eredménnyel zárták, azt hitték, hogy a „Nyeretlenek versenye" célzás akar lenni és lovagias kötelességüknek tartották megtenni a verseny érdekében önzetlenül fáradozó lovakat. Sok bugyelláris az erőknek ezt a túlfokozását nem bírta ki és ellaposodott mint léghajók, melyeknek kormányozhatóságához félannyi kétely sem fér, mint a turfszerencse meghódíthatóságához. Csak a nők voltak a verseny sikerével megelégedve, amit egy egészen újmódi taktikájuknak köszönhettek. Az idén ugyanis megvárták, mig a mesterembernék beszerezték a tavaszi kalapokat, azután vettek ők is. Utánzásról szó sem lehet, mert az utóbbiak már fáradtan kerültek ki a porondra, és ez maga a kész diadal. Miután a lótenyésztő kisgazdák is bemutatták képességeiket, nem mulaszthatjuk el, I h°gy egy ezzel kapcsolatos incidensről lerántsuk a leplet. A díjak kiosztásakor ugyanis, valami nagyon befolyásos és dúsgazdag pesti magánzó, akinek vastag piros bélés volt a szájában, ezen szavak kíséretében nyújtott át egy hetven krajcáros emaillirozott lavoárt a „Mezőgazdák versenye" győsztesének : „Itt van ez is, aztán mossa meg öcsém a lábait, mer' Isten ucc-a lefogatok a dijából 50 koronát! Nézze, ez a sok úriasszony, aki itt szanaszét hever elájulva, holnap mind leteszi a fogadalmat, hogy soha retket nem eszik." Százegy ágyúlövés jelezte végül, hogy a spriccer elfogyott, mire a versenyt ahhoz értő trombitások lefújták. lídvn. HETI ÚJDONSÁGOK. — Az alispán jubileuma. A várm egyei tisztviselők kara által Koller Sándor alispán tiszteletére május 2-án rendezendő ünnepély a következő pro grammal megy végbe. A tisztikar a délelőtt folyamán tiszteleg a jubiláló alispánnál és ünnepi beszéd kíséretében diszes emléktárgyat nyújt át. Utána a nemzeti kaszinóban bankett lesz, amelyen csak vármegyei tisztviselők vesznek részt. Este a jubileum alkalmából hangverseny lesz a színházban, Fodorné Aranka és Kornai Berta művésznők közreműködésével, — Katonai előléptetések. A májusi előléptetési lisztában huszárezredünk csak egy névvel szerepel: Hauer Alajos százados őrnaggyá lett. — A névsor elején azonban találkoztunk más ösmerős névvel: Lóskay Gábor vezérőrnagy, városunk szülötte, ki jelenleg a kassai honvédkerület élén áll, altábornaggyá lépett elő. — A pápai járás kettéválasztása. Lapunk volt az első, mely kifejezést adott annak az immár mind szélesebb körben megnyilvánuló közóhajnak, hogy a pápai járás, mely úgy területére, mind nagyságára első a vármegyében, melynek közigazgatását a folyton szaporodó munkamennyiség mellett még a jelenlegi kitűnő járási vezetőség is csak megfeszített munka mellett képes ellátni, ketté választassék. Ez ügy immár megérett annyira, hogy e táigyban jövő pénteken, május 7-én a pápai városházán értekezlet lesz tartható, melyre a pápai járásbeli és pápai városi törvényhatósági bizottsági tagok kaptak meghívást. — Új főispáni titkár. A belügyminiszter dr. Kolozsvári Dezső veszprémvármegyei IV. aljegyzőt a belügyminiszterhez miniszteri segéd fogalmazóvá nevezte ki és főispáni titkári minőségben szolgálattételre Veszprémvármegye i főispánja mellé rendelte ki. — A IV. aljegyző teendőinek ellátására az alispán Bottka István, a pápai járáshoz beosztott közig, gyakornokot rendelte be a központba. — Színházi heti műsor. A hét műsora csupa jeles újdonságból és régi, de itt régen nem látott pompás darabokból van összeállítva. A három jutalomjáték is számot tarthat nagyobb érdeklődésre. A műsor itt következik : hétfő : Könyvtárnok (vigjáték, Bátori Béla jutalomjátéka), kedd : Szép gárdista (operett, njdonság), szerda d. u. : Erdészleány (operett, ifj. előadás), este: Ármány és szerelem (Déri Béla jutalomjátéka), cf-ütortök : Szép gárdista (a vidéki szinészet nyugdíj-alapja jaAára), péntek: Ideges nők vigjáték, Verő Janka jutalomjátéka), szombat: Elvált asszony (operett, újdonság), vasárnap : Elvált asszony. — Gazdasági szakértők. A m. kir. földmivelésügyi miniszter az 1908 évi. 38. t.-c. illetve az ezen törvény végrehajtása tárgyában a m. kir. igazság- és földmivelésügyi miniszter által kiadott rendelet 30. §-a alapján Veszprémvármegye területére a következőket jelölte ki birtokrendezési ügyekben gazdasági szakértőkké : Purgly László, Reé Jenő, Kluge Ferenc, Csikvándi Arnó, Magyar Károly, Töppler Károly, Walla Géza, Walla Gyula, Holitscher Károly, Békeffy György, Lintiner Sándor, Tar Gyula, Nagy Ádám és Kovács János. — A kath. iskolaszék április 24-én Kriszt Jenő esperes-plébános elnöklete mellett gyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy a felsővárosi régi iskola épületben két új elemi osztályt állítanak fel, és pedig egy fiu- és egy leányosztályt. A pályázatot egy tanítói és egy tanítónői állásra legközelebb kiirják. Elhatározták, hogy a belvárosi iskolánál a szolgalakást egy konyhával bővítik. A szolga havi fizetését 20 koronára emelték. Ezenkívül még több folyó ügyet intéztek el-