Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-03-28 / 13. szám

felolvasást színessé tették az illető költői művekből beszőtt citátumok. A közönség az irodalmi becsű felolvasásért zajos tapsokban fejezte ki háláját és elismerését. Miután Szutter Mariska szivhez szóló hangján jeles deklamatorikus erővel szavalt el egy költeményt, Paizs Ágnes és Gáty Lenke mutattak be finoman szinező előadásban, nem mindennapi technikai készséggel, négykezes zongorajátékban egy két Grieg-részletet. E két utóbbi számnak is megérdemlett sikere és ha tása volt. = A vöröskereszt-egylet helybeli fiókja évi rendes közgyűlését f. hó 29-én, vasárnap délután 3 órakor tartja a Pápai Takarékpénztár dísztermében. Tárgysorozat : 1. Titkári jelentés a választmány mult évi működéséről. 2. Az 1907. évi zárszámadások előterjesztése és elfogadása. 3. A választmányi tagok J/

4 ének kisorsolása és helyükbe ujak választása. 4. Három választmányi tag hely betöltése. 5. Indítványok. — A Sport-Egyesület f. hó 22 én d. u. 3 órakor tartotta rendes évi közgyűlését Fürst Sándor kir. járásbiró elnöklete alatt. A gyűlésen a szokásos titkár' és pénztárnoki jelentések meghallgatása és helyeslő tudomásul vétele után a régi tisztviselőket és választmányi tagokat közfelkiáltással újból megválasztották. Az üresedés ben volt jégmesteri állásra Strausz Kornélt, választmányi tagokul Tar Gyulát, Szekeres Bónist, Marton Dénest és Steklovits Antalt választották meg. A műkedvelői előadás összes résztvevőinek a közgyűlés köszönetet szavazott. Végűi elhatározták, hogy az egyesület a folyó évben a cél- és galamblövészet sportját is bevezeti és ennek rendezésére Sibrik Sándor főhadnagyot kérik föl. = A leányegyesület március hó 29 én este 8 órakor ülést tart, a következő műsorral : 1. Visszatérés. Irta: Arany János. Szavalja: Nuszbaum Szabin. — 2. Volkmann: Az eskü. Zongorán előadja Kovács Mariska. — 3 Fel olvasás. Tartja Kemény Béla. — 4. Apám. Irta Erdős Renée. Szavalja Nóbel Jozefa. * — 5. Lux : Fantasia. Quartette. Zongora, harmónium, hegedű és cello kísérettel. Előadják Kiss Vilma, Gáty Zoltán, Szentgyörgyi Sándor és Kis József. — Nem-tagoknak a belépő díj 40 fillér. = A Perutz-gyári önképzőkör f. hó 29 én vasárnap délután 1/

2 6 órakor tartja előadó ülését a Jókai-kör helyiségében a következő műsorral : 1. „Az apostol." (Töredék.) Irta Petőfi Sándor. Szavalja Ukös Bálint Bálint. 2. Zongorajáták. Játssza Schöler Frument, hegedűn kiséri Rehák Alfréd. 3. „Jutka néni Budapesten." (Jelenet) Előadják : Drach Zizella, Varga Róza, Polgár Mari. 4. „A szórakozott." (Vig monológ.) Irta Reim Lajos. Előadja Klein Zoltán. 5. „Pompeji és a római élet" o. felolvasás az „Uránia-egyesület" kölcsönképeivel. A színházi hét. A Varázskeringö meleg érzéki dallamával vonult be színházunkba hétfőn Szalkay Lajos ismert népszerű társulata. Kár, hogy ez a dallam, ha még oly meleg is, az egész Strausa-junior muzsika, ha szinte forró is, mégsem tudta a mi nehezen fűthető kis szinházunkat ebben a szokatlanul hideg márciusban átmelegíteni. Szerencsére, mikor e sorokat irjuk, már megjelent az első biztató napsugár s ez segít barátságosabbá tenni a színházban való tartózkodást, ami pedig egyébként — az első előadásokból ítélve — kevés szezóuban volt olyan élvezetet nyújtó, mint aminőnek éppen idén mutatkozik. Ne csodálja ezt senki. Egy sikerekben gazdag téli szezóuban kitűnően összetanult társulat működik most városunkban. A régi jeles erők mind visszajöttek s játszanak nag\ részt oly darabokban, miket már Fehérvárott vittek diadalra. Itt van mindenekelőtt a társulat szép ifjú primadonnája, Kormos Ilonka — ki mint a nem egykönnyen lelkesülő Székesfehérvári Hirlap irja — „szemünk előtt fejlődött az ország egyik leg brillánsabb szubrett-primadonnájává". S bár mi már az ősszel hasonló véleménnyel voltunk róla, mégis valóban, mintha finoman cizellált játékművészete még új vonásokkal gazdagodott volna, tehetsége még nagyobb arányban bontakozott ki. Varázskeringő-beli Franciját az ősszel még nem láttuk. Most, hogy láttuk, értjük a nagy sikert, mit vele az ország ez idő szerint első operett szinpadán aratott Bájosabb, édesebb alakot kép zelni sem lehet. A pajzán humor és dévaj kedv gyönyörű harmóniába olvad össze benne az érző kedéllyel. Csupa tűz és csupa lélek ez a leány minden jelenetében. Hogy énekszámait — mikről elég mostohán gondoskodott a szeiző — remekül adja elő, azt mondanunk sem kell. A régi jelesek közül részt vesznek az ensembleben Szalkay Lajos, akinek uralkodó hercege a legmulatsá gosabb .figurák közül való, amit valaha színpadon láttunk. A közönség minden egyes szaván ós mozdulatán kacagott és újra csak kacagott. Jó Bátorink sem marad hátra az oldalági herceg pompás alakításával. Kormossal énekelt pikkolódala egyike a darab slágerszámainak. Gyárfás vállain nyugszik a darab legnehezebb szerepe. Erős vállakra rakták. Kellemes baritonja a keringő minden szépségét érvényesítette, játéka — már amennyire a szöveg engedte — természetes volt. Mert ki kell jelentenünk, hogy egyben-egyben hülyébb szöveget keveset láttunk, mint ezé a felkapott operetté. Az egésznek kiindulási pontja nemcsak bántóan frivol, de képtelen is. És a képtelenségek a darab végéig fokozódnak. A muzsika azonban nagyban feledteti a szöveg gyarlóságait. Ez a zeneileg igazán értékes muzsika adott alkalmat a társulat új koloratúr énekes nőjének Solti Vilmának nagy sikerű bemutat kozásra. A neki jutott áriáií nehézségeit könnyedén győzte le kiváló énekművészetével s minden modulációra képes hangjának erejével. Nem szabad elfeledkeznünk a minden tekintetben kifogástalan ensemble többi tagjairól sem : Szatmáryné játékban és énekben egyaránt kiváló udvarhölgyéről s a játékban nagy haladást mutató Medgyiszay huszártisztjéről. A zene- és énekkar szintén megtette a magáét, hogy a Varázskeringőt nálunk is diadalra vigyék Szerdán este Rákosi Jenő Éjjel az erdőn c. darabjában volt alkalma Kormos Ilonkának megmutatni, hogy a népszínmű légkörében ép oly otthonosan érzi magát, mint az operettében. Üde, eleven, bájosan természetes mozgású és beszédű parasztlányka volt és a népdalokat — lassú és gyors tempójút egyaránt — gyönyörű hangján igazi Blaháné-stílusban énekelte el. Partnere Medgyaszay az ügyetlen falusi fickó szerepében szintén igen jót nyújtott, duettjüket zúgó tapsokra meg kellett újrázniok. A másik leányszerepet Hidy Irén játszotta. Szép megjelenése és kedves játéka — főkép az erdei jelenetben — ezúttal sem tévesztették el hatásukat. A gazdag és büszke parasztgazda szerepében Szathmáry nyújtóit jól átgondolt alakítást, kitűnő volt Báthory pesti svihákja, Inke, Déri és Kovács szintén ambícióval és teljes tudásukat latba vetve játszottak, ami népszínmű-előadásoknál szinte szokatlan ós minden esetre kellemesen meglepő volt. A csütörtök-esti Megváltás o. dráma igazi típusa azoknak a mindinkáhb elszaporodó drámairodalmi termékeknek, miket — a pijtáskodás, a befolyás, vagy tán a terrorizmus segít színpadra. Eláll az eszünk, hogy a magyar nemzeti színpadon ilyen cselekvéuy nélküli, semmitmondó darabok szinre kerülhetnek. A darab sovány történetében osak egy szereplő aktív részes, no meg egy másik, aki azonban csak a III felvonásban mutatkozik. A többi szereplő az mind egytől-egyig csak néző a szinpadon, a gyér fejleményhez nekik abszolúte semmi közük sinos. Csak járnak-kelnek, beszélnek, mondanak egypár igazságot, amit más szerző, már előbb ós sokkal szebben elmondott, beszélnek sok üres semmiséget a világba és várják-lesik, mi történik azzal a szegény asszonnyal, kinek ura (nem hites ura) Amerikába ment s ki nyomorba jutván, utcai leánnyá kénytelen lenni, amit, mikor ura pénzt küld neki, annyira megbán, hogy mérget vesz be, mely azonban nem öli meg addig, inig hazaért urával a derék apát — a dráma jó szelleme — törvényesen is össze nem esketi. Ez egyetlen szerepet és ennek egy vagy két hatásos jelenetét Uoléczi Ilona hatalmas erővel, pompásan játszotta meg. Ami siker és hatás volt, annak minden babérja őt illeti, a szerzőt semmi. Azaz legyünk igazságosak, a többi szereplők is méltók a babérra, mert lehetetlenül passzív szerepeikbe mind-mind iparkodtak valamiféle akciót önteni. Kovács Lajos az apátot méltóságosan és emberien ábrázolta. Csendes Alice mint grófnő, Tomhorné, mint az apát édes anyja, Déri Béla, mint Amerikából hazatért szocialistavezér, Szathmáryné, R'íthonyi mind nagyon jók voltak — Ide utasítottak a kis tisztelendő úr után — mondotta. (Kis tisztelendőnek hivták, mint fiatalabb káplánt.) — Mert hát nagy bajban vagyok. — Micsoda bajban ? — Kezét csókolom, az uram váltig azon van, hogy Írassam rá a vagyonomat. Mert hogy az enyém az a házacska, meg az a kis földecske is . . . — No hát azt ne cselekedje, jó asszony. Ha olyan nagyon erősködik, hogy irassa a nevére, akkor bizonyosan roszban töri a íejét 1 A menyecske ötölve-hatolva babrált a kötényével : — Igen ám, de abból veszedelem lesz, ha én azt neki megmondom Mert hát tetszik tudni, ki az én uram ? — Nem tudom biz én, menyecske. — Nem ? Azt hittem pedig, ismer a kis tisztelendő úr. Mert hát a Giricz Péter az én uram, Biz az egy kicsit meghökkentett. Hallottam már gonosz hirét a falusi Herkulesnek. De hát nem akartam a menyecske előtt a tekintélyt el játszani. Amit mondtam, megmondtam. — Menjen csak haza szépen, aztán ne tá gítson. S ha az ura rátámad, mondja meg neki nyiltan, hogy én tanácsoltam : ne Írasson rá egy talpalatnyit se a földjéből, egy téglát se a házából. A gyerekasszony, aki látnivalóan szörnyen szepegett az urától, meghatott hálálkodások után haza is soufordált. Én pedig bevonultam a szobámba, hogy papírra tegyem a prédikációt, amit a kert sugalt nekem. Ez a bűbájos biblia, amelyet nem próféták irtak, hanem maga az Isten. Amelyben a betűk : a virágok. Javában írok, amikor hallom, hogy valaki ugyancsak becsapja a kaput. Valakinek a léptei alatt ugyancsak döng a tornáo padlója. Jön a Giric Péter. A nyitott ajtón keresztül láttam a vasgyúró félelmes alakját. A komor bikának nincs olyan járása. Még a szeme is vérben forgott. Jött nekem egyenesen, szó nélkül, mint a fekete felhő, mely hirtelen felgomolyog az égre és egyszerre kitör. Mondhatom, hogy nincs az a biztosító társaság, amely akkor biztosította volna az életemet. Engem azonban megmentett valami. Egy ötlet villant át az agyamon. Felállottam az asztalom mellett, s kifelé mutattam a folyosóra: — Megálljon kend. Menjen vissza, ott künn felejtett valamit. A paraszt csakugyan megállott. Hogy ő valamit kinn felejtett ? Ugyan mit ? Szétnézett a szobában, sőt nem állotta meg, hogy ki ne forduljon a folyosóra, s ott is körül ne tekintsen. Aztán zavarodottan állott elém: — Nem felejtettem én odakünn semmit,! Én szigorúan, élesen néztem a szemébe. — De igen. A köszöntést ottkünn felejtette kend. Mert azt csak tudnia kell, hogy ha a papjához belép, hát köszönni kell ! Hát ez kihozta sodrából az én emberemet. Zavarában lekapta fejéről a kalapját és elkezdte forgatni a kezében. És meghökkenve dadogta: JVői és férfi gyapjúszövet-újdonságokból legváltozatosabb ralitár ' J{raus£ £jó£ssf JKl és Sarsa divafáruhá^ában ^ápán.