Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-03-28 / 13. szám

V. évfolyam. 13. szám. Pápa, 1908 március 28. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATO Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Dk. KŐRÖS ENDJRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A gyermeknap. Mikor Széli Kálmán 1901-ben megalkotta a gyermekvédelmi törvényeket, melyek közül az egyik az állami gyermekmenhelyek felállítását, a másik a hét éven felüli gyermekek gondozását rendelte el, akkor Magyarország egy csapásra a legelső sorba emelkedett a gyermekvédelem terén az összes európai államok között. Ezek a törvények voltak a legelsők, amelyek érvényre juttatták az elvet, hogy az elhagyott gyermekek védelme nem lehet tisztán jótékonysági aktus; az elhagyott gyermeknek joga van arra, hogy az állam öt gondozásába, felügyelete alá vegye, s az állami gyermekvédelem nem irgalmasságot gyakorol, hanem kötelcssséget teljesít. Hogy ez a felfogás mennyire jogosult és helyes, azt ma, „a gyermek századáéban, fölösleges bárki számára is bővebben magyarázni. A külföld is egyhangúlag a leghelyesebbnek ismerte el gyermekvédelmi rendszerünket, s csak legutóbb történt, hogy az olasz törvényhozásban a gyermekvédelemről törvényjavaslatot nyújtottak be, melynek indokolásában megemlítik, hogy a magyar állami gyermekvédelmet veszik mintául. Az állami gyermekmenhelyek pár éven át folytatták már áldásos működésűket és 30 ezernél több gyermek volt már elhelyezve az ország minden részében különböző családoknál: azt kellett tehát hinni, hogy az emberi nyomorúság legszánalmasabb hajtása, a gyermeknyomor véglegesen megszűnt. Ez pedig, sajnos, nem így volt. Az állam nem volt képes egymagában ennek az óriási feladatnak megfelelni, s bár a múlt évben kibocsátott és nagy szociális érzékről tanúskodó 60 ezres számú belügyminiszteri rendelet, mely az elzüllött, vagy züllésnek kitett gyermekeket is, tekintet nélkül el nem hagyatottságukra, az állami gyermekmenhelyek kötelékébe utalja, mégis a gyermekvédelem rengeteg nagy kötelességeit az állam csak a társadalommal karöltve oldhatja meg teljes mértékben. Ennek a társadalmi gyermekvédelemnek egyik legfőbb szerve az Országos Gyermekvédő Liga. A Liga nem egyesület, hanem országos szervezet, mely első sorban azt a feladatot vállalta magára, hogy felébressze a társadalomban a szociális lelkiismeretet, s hogy gondolkodásra késztesse, miként lehetne a bármi okból meg nem felelő sorsban sínylődő gyermek baján segíteni. Ha ezen a témán gondolkodunk, hamarosan rájövünk, hogy itt két dologra van szükség: szeretetre és pénzre. Igaz, hogy az állam elég sok pénzt költ a gyermekvédelemre, s sokat költenek a törvényhatóságok és községek is, de — sajnos — ez még mindig nem elég, s a gyermekvédelmi egyesületek a már teljesen kihasznált társadalomból segítséget alig kapnak, a megadóztatott és folytonos gyűjtésekkel zaklatott társadalom ki van merítve, s mégis vannak esetek, amelyekre itt ezúttal közvetlen alig térhetünk ki, mikor a. jelenlegi gyermekvédelmi szervezet felmondja a szolgálatot. A külföldi honosságú, de lélekben és nyelvben teljesen magyarrá lett gyermekek itt tartása, a züllött, csavargó, de hely hiányában a javító-intézetbe fel nem vehető gyermekek szigorúbb és szakértő családoknál való nevelése és sok más egyéb feladat az, amelynek megoldása az ország egész társadalmának szeretetére vár. S ha ez a szeretet egyszer felébredt, — s gondoljuk csak meg, van-e valami, ami iránt könvnyebb szeretetet érezni, mint a gyermek iránt, — akkor a feladat megoldására szolgáló második eszközből, a pénzből, alig kell valami. Ha sokan adnak, akkor egytől kevés is elég, s a Liga vezetőségének éppen abban nyilvánult a zseniálitása, hogy olyan módot talált, amely majdnem teljesen ment a jótékony célú pénzszerzéseknek megszokott kellemetlenségeitől s mégis nagy eredményeket lehetett vele elérni. Egy ideális lelkesedésü mágnás, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót, a társadalom sok más vezéralakjával szövetkezve, alakította meg 1906 február *26-án az Országos Gyermekvédő Ligát, mely legelső sorban feladatául tűzte ki egy akkora országos gyermekvédő alap megteremtését, hogy annak kamatjövedelméből a társadalmi gyermek-védelem összes anyagi szükségletei fedezhetők legyenek. Ennek megvalósítására a Liga minden évben az úgynevezett gyermeknapot tartja. Ezen a napon mindenA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Elhallgat olykor . . . Elhallgat olykor nagy időre ajkam, Azt hiszitek már, nincs is több dalom. De csókbafultan, aranyszőke hajban — Vagy éjszin gondban, bénán, mozdulatlan Dalt dalra én épp akkor álmodom. Nagy távol mintha szállnának felettem Csodásan zengő vándormadarak — Dal dalra suhan el a végtelenben . . . S mezőin üdvnek, kínnak, önfeledten Csak fekszem, fekszem mélán, hallgatag. 8 mellemből mintha szivem kiszakadna És nagycsodásan szárnyat öltene És szállna messze, messze a magasba . . . Ah, nem is zeng ott madarak csapatja! Mind e csodás dal: szívem éneke. Sirolin Emeli m étvífytt a leeiaülyt. nirü»i0i»tetl a kOh&ftat, »álad«kot. «||éli izudáil Oh üdvök üdve ujjong ott e dalban, Oh ott e dalban kinok kinja sír . . . De semmi szó! Csak hang, csak tiszta dallam, Egy-egy titok, nagy, szent, elmondhatatlan . . . Nem földi sors már, se bölcső, se sír. Lázas rajongás és csüggedt siralmak, Örök csalódás és örök remény . . . Minden áldása, átka önmagamnak: Azok a dalok, amik elsuhannak A hallgatásnak szent, nagy idején! Telekes Béla. A becsület. Irta: Sas Ede. Az öreg tisztelendő úr hazajött a temetésről. Levetette fényes fekete talárját, amiben nyájának egyik báránykáját, mint hűséges számadó örökkévaló gazdájának átadta. S felvette a keshedt, kopott köntöst, amit nyilván már káplán korában is viselt, hiszen inkább zöld volt már, mint fekete. Csakhamar ott füstölgött a szájában a hosszúszárú pipa is, ami nélkül falusi plébánost odahaza elképzelni teljes lehetetlenség. Vendégei voltak, akik körül ülték vele a nagy, kerek asztalt, a paplak derűs, fehér tornácán, a szép nyári alkonyat enyhe levegőjében, melyben bibliai békesség lengedez vala. Illő dolog volt mostan emlékezni a megboldogultról, aki immár sokkal nagyobb osendességgel hallgatja a fügyökerek növését, mint aminő esend őket körülveszi. A tisztelendő úr nagyokat bólintott, miközben az elköltözöttről beszélt: — Isten nyugosztalja, jámbor életet ólt, a légynek se vétett az utolsó esztendőben. Pedig hát ki hitte volna valamikor? Veszekedett hire volt az egész vármegyében. Nohát ezt a veszekedett embert ón szelídítettem meg egyszer. Pedig azzal jött rám, hogy leüti a derekamat — nekem, a papjának ! De attól a perctől fogva, mintha kicserélték volna. Hogy esett ez a dolog ? Ezt hallgasd meg öcsém! Én is olyan fiatal káplán voltam akkoriban, aminő most te vagy . . . A rózsásarcu, szép, fiatal pap, aki most Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofuSozis. influenza ellen számtalan tanár éa orvot által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat i» kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe*' eredeti esomagoláat. F. HtffmMB-U Racke A Ce. Basel (Sfáje) *9 Roehe" Kepfcetó orvotl rendeletre • cydtyazrrtlrakbaa — KJa Uvefrnklat 4 — korana Lapunk mai száma ÍO oldal.