Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-01-11 / 2. szám

vélemény ég akkor — hoppon maradunk. Szerény nézetünk szerint az államtól rendes államsegélyt kérjünk. Olyat, aminőt ad a vármegyéknek és a törvényhatósági városoknak. Van annyi jogunk és okunk rá, mint ezeknek a közigazgatási területeknek. Hogy Pápa városánál maradjunk. A mi adópénztárunk a tisztán 1907. évre kivetett minden cimü állami adót: 253.591 kor.-t hajt be és kezel. S ha az alapítványok után a város a törvény szerint is, de méltán is 10°/

o kezelési költséget vehet fel, az annyi utánjárással és oly roppant nagy munkával összekötött állami adó 15—20 0/

0-&t még mindig mérsékelten kérhetjük. Es ha ehhez hozzávesszük, hogy a tulajdonképeni állami funkcióra, a rendőrségre, annak csupán személyzeti fizetésére 22500 koronát adunk ki évenkint, a községi bíráskodásra és állategészségügyi személyzetre 1733 koronát, a gyám- és árvaügyek pedig évi 7000 koronába kerülnek, ezek a főbb tételek már körvonalozzák, hogy mennyit kérhetünk mi az államtól évi segélyképen. Az ezen hivatali személyek hivatali helyiségeit, ezek egyenértékét számításunkba bele sem foglaltuk. Noha volna közvetlen okunk rá, mert köztudomásúlag épen a pénztári helyiségek szük volta miatt kellene új városházát építeni. Pusztán magunknak a mostani is bőven elég jó volna. De hogy ne nyujtsuk hosszura cikkünket, záradékul rövid összefoglalásképen felhivjuk az illetékesek figyelmét, hogy ne a fogyasztási adók részleges vagy teljes átengedésében találják a város üdvét, hanem rendes és állandó államsegélyben, amelynek kulcsára a fentebbi sorokban rámutattunk. Mert a legjobb esetben is, ha megkapnák a fogyasztási bérletösszeget, az összesen 42.847 korona 44 fillért tenne ki. Míg az állami adók után elnyerhető percentek és az idézett egyébb állami funkciók visszatérítési összege, beleértve a hivatalos helyiségek egyenértékét is, jóval több mint 100.000 koronára rúgnának és még meg lenne az a jóleső tudatunk is, hogy csábíttattam magamat. Senkinek kárát a magam javáért soha nem akartam s mindig beértem becsületes fáradozásom gyümölcseivel. A jó Isten boldog családi élettel is megáldott, a hosszú esztendők munkája árán életem alkonyatát egy kis anyagi jólét ia megaranyozta. Nem panaszkodhattam semmiért sem a sorsomra, s most nyugodt lélekkel állhatok meg Isten ítélőszéke előtt, hogy parancsait sem meg nem szegtem, sem pedig ravaszul ki nem játszottam. Én - és itt hevesen bólintott ősz fejével — valóban boldog voltam az emberek között, mert Isten minden kegyeivel megáldott, de . . . Az aggastyán itt hirtelen elhallgatott, lehajtotta a fejét, mint akinek rossz emlékek jutnak eszébe. Az angyalok, akik eddig szerető figyelemmel hallgatták a beszédét, kíváncsian hajoltak feléje: — De? . . . — Van valami, ami megrontotta becsületes örömeidet, óh halandó ? Az aggastyán felemelte a fejét és lassú hangon felelt : — Isten látja lelkemet, semmi elégedetlenség vagy zúgolódás nem volt én bennem az ő fenséges parancsai ellen. Mindig nyugodtan viseltem el a válságokat, amelyet a boldogság között rám bocsájtott s hitvesemnek ós jó gyermekeimnek szeretete mindenért bőséges elégtétel volt nekem, De, hej, keserű dolog az a szeretet boldogságában, amikor az imádott hitvest, a rajongásig szeretett, féltve féltett drága gyermeket kórágyon fekve, lázban szenvedni, vergődni kellakosaink fogyasztási adójának eltörlésében bátran és humánusan léphetnénk fel. Ha talán valaki azt mondaná, hogy: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, annak joggal válaszolhatjuk, hogy botorság egy mai verébért az összes holnapi túzokokat elcserélni. Lám a bibliai Ézsau is mohó étvágya önfeledt pillanatában egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát. S nem bánta meg később? Vigyázzunk, nehogy Ézsau bárgyú sorsára jussunk. Gy. Gy. A Kossutli-utca aszfaltozása. A Kossuth-utcai kereskedők az utca aszfaltozása tárgyában kérelemmel fordulnak a városi képviselőtestülethez. Hogy a kérelem jogos, azt e helyütt, hol ugyané tárgyban már többször szót emeltünk, nem kell külön bizonyítanunk. Hisszük, hogy a képviselőtestület méltányolni fogja a kérvény indokait és teljesítése elől nem fog elzárkózni, A kérvény itt következik : Tekintetes Városi Képviselőtestület! Az ősz utolján beállott tartós esőzések váró sunk egy elhanyagolt részének hajait tárták fel. A baj főképp ez évben oly mértékben nyilatkozott meg, hogy lehetetlen azt ezután szó nélkül türnünk. Ugyanis a Kossuth Lajos utcának uttestéről van szó, mely a hetekig tartó esőzések következtében valóságos sártengerré változott, mely ha kocsik részére az utcán át való közlekedést lehetetlenné nem is tette, de bizonyára előidézte azt, hogy a gyalog járni kénytelen publikum lehetőleg kerülte az utcát, és ez által a Kossuth Lajos-utcában az üzleti forgalom kétségkívül szenvedett. Ily körülmények között határoztuk el mi, ezen utcában üzleti helyiséggel biró kereskedők, hogy a baj szanálása végett kéréssel fordulunk a tekinteteB képviselőtestülethez, mely oda irányul, méltóztassék úgy a mi, mint a nagy közönség érdekében a Kossuth Lajos-utcának a folyó év tavaszán aszfalttal leendő burkolását elhatározni, és annak keresztülvitelére a tekintetes városi tanácsot utasítani. Kérésünk teljesítését nagyon sok körülmény indokolja. Az utolsó években az utcarendezések, utak ós járdák jókarba helyezése tekintetében kétségtelenül nagyon sok történt. A külváros nagy része tisztességes járdával láttatott el, annál csodálatosabb, hogy éppen a Kossuth Lajos utcáról feledkezett meg teljesen a tekintetes városi tanács, holott ezen utca úgyszólván gócpontja a lett látnom és reszketve kellett gondolnom a pillanatra, nem szakít-e el egymástól a halál ? Amikor éjszakákat virrasztottam át szeretteimnek testi szenvedései felett és nem tudtam segíteni, amikor a szenvedő azt mondta : fáj, s mosolygó arccal kellett vigaszt, bizalmat s reményt öntenem a betegségtől csüggedő lélekbe, amikor magam vigasztalan voltam a csapás súlya alatt. Igaz, hogy a becsületes munka, megelégedés, hit és szeretteink szeretete a legnagyobb boldogság ezen a földön, de egy hosszú élet tapasztalatai után mondom, hogy a szeretet egyúttal örökös, gyötrő aggodalom szeretteink egészségéért, boldogságáért, életéért, jelenóért és jövendőért. És szeretteinktől megválni a legnagyobb fájdalom az emberi sziv összes fájdalmai között. Az angyalok gondolatokba merülve, pillantottak az aggastyánra, aki — a földön hátrahagyott övéire emlékezvén vissza — alig birta visszatartani zokogását a gyötrelemtől, amelyet a válás tudata támasztott benne. Gábriel arkangyal végig simította a homlokát és halkan, hogy az aggastyán meg ne hallja, suttogta a körülötte állóknak : — íme, tehát a szeretet és becsületesség boldogsága nem az a zavartalan boldogság, amelyet én keresek az emberben. Lássuk a második embert, akit elénk vezettek. Az aggastyán, akinek már nem volt több mondanivalója, hátra húzódott s előre lépett a három ember közül a második, aki a következőkép szólott: — Én is becsületes ember voltam, mert város kereskedelmének, ép az utca déli részének megnyitása folytán a város egyik legforgalmasabb közlekedési vonala. Az alsó városból a piachoz és a város egyéb részeibe irányuló forgalmat legnagyobb részben ezen utca bonyolítja le jelenleg, de bizonyára ezen forgalom fokozott mértékben fog emelkedni az új postapalotának a forgalom céljaira leendő átadása után Ezen utca képezi a legrövidebb forgalmi vonalat, mely az alsó-várost a piaccal, és igy közvetve a felső-várossal összeköti ; ezen forgalom követelményeit tehát figyelmen kivül hagyni nem lehet. A modern városoknál általános szokás az, hogy különös súlyt helyeznek azon utca rendezésére, melyben a váro3 kereskedelme lebonyolíttatik, amelyet tehát a városba érkező idegenek leginkább keresnek fel és amely bázisát képezi a városok külsejére nézve alkotandó véleményükhöz. Az idegennek legtöbb esetben nincs arra ideje, de Bzüksége sem, hogy a város külső részeit felkeresse, azokat megismerje, hanem midőn véleményt alkot, ezt azon utca képéből meríti, hol legtöbbet járt, hol szükséges tennivalóit elintézte. Szombathely, Győr, Sopron városok azokat az utcákat rendezték elsősorban, hol a kereskedelmi forgalom legélénkebb és ennek következtében legtöbb idegen fordul meg ; e.sak ezután rendezték a város e^yéb részeit Varosunk ugy 15 évvel ezelőtt aszfaltburkolattal látta el a vasúttól a Csóka vendéglőhöz vezető 3 km. hosszú utvonalat, annál érthetetlenebb, hogy a Kossuth Lajos utca. mely ezen hosszú útvonalnak alig Yio részét teszi, ily mostoha elbánásban részesült. Ha ezek a forgalom, közegészségügy és szépészeti szempontokból felhozott érveink az aszfaltburkolattal való ellátás szükségességéről a tekintetes képviselőtestületet eléggé meg nem győznék, úgy bátrak vagyunk előadni, hogy az okszerű gazdálkodás és takarékossági szempontok is a mi kérelmünk teljesítése mellett szólnak. A jelenlegi úttest tatarozása, kavicsolása, hengerelése, esős idők után a sár elkotrása kétségtelenül sokkal többe kerül, mint az aszfaltburkolatnak időnkénti kijavítása. Igaz, hogy az aszfaltburkolat tőkebefektetést igényel, de a befektetett tőke a gyakori kavicsolás és e</yéb fenntartási munkák megtakarítása, az aszfaltburkolat minimális fenntartási költségei következtében rövid idő alatt megtérül. Súlyos adóterhek nyomnak bennünket. A közterheket mindig panasz nélkül és hazafias lelkesedéssel és kötelességtudással viseltük. Jogosan elvárhatjuk tehát, hogy a tekintetes képviselőtestület gondoskoskodása mi ránk is kiterjedjen. Midőn kérelmünket megújítuk, arra kérjük a tekintetes képviselőtestületet, hogy annak sürgős keresztülvitelét elhatározni méltóztassék. Mély tisztelettel (Aláírva az összes Kossuth Lajos-utcai kereskedők.) sem nem gyilkoltam, sem nem loptam vagy raboltam ; hanem én bennem mindenesetre több volt a szeretet a világi örömök iránt, mint a tiszteletreméltó agg férfiúban, aki előttem ezen a helyen állott. Én nekem Isten megadta azt a gazdagságot, amellyel mindent el lehet érni a földön s én bizony fel is használtam kincseimet a magam gyönyörűségére. Semmi örömet sem vontam meg magamtól s mondhatom sok élvezetben részem volt, aminőt az aggastyán sohasem izlelt. De most, miután már túl vagyok az életen, meg kell vallanom, hogy szivesebben éltem volna olyan szerény viszonyok között, mint ez agg férfiú, csak ösmerhettem volna az olthatatlan, benső szeretetet, amelyről ő szólott. És amikor szeretteim életéért és boldogságáért reszketve kellett volna aggódnom: százszorta boldogabbnak éreztem volna magamat, mint így, pénzzel megvásárolt múlékony gyönyöreim között. Mert a gazdagság csupán szerencse, de belőlem ia az élet tapasztalata szól, nem boldogság. Ezzel a boldogtalan gazdag ember visszalépett és mialatt az angyalok ismét tűnődve néztek össze; a harmadik előlépett, könnyedón meghajolva előttük. — Én nekem — szólott szinte derülten — szintén meg volt a családi boldogságom, mint az aggastyánnak, de meg voltak világi örömeim is, mint eme gazdag férfiúnak. A családi boldogságból csak addig vettem ki a részemet, araig jól esett, s amikor kissé meguntam, más gyönyörűségekkel igyekeztem kápráztatni magamat. Igaz, hogy nem voltak kincseim, mint a szerencsés