Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-03-07 / 10. szám
V. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1908 március 7. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : 33^- KOROS ENDKK. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A rendezett tanácsú városok sorsa, Ha .eddig nem látta még valaki tisztán a mi rendezett tanácsú városaink helyzetét, melyben a megyével állanak, Pápa városának egy tisztán belügyi dolga ékesen szolgál felvilágosítással. Ismeretes mindnyájunk előtt az az eset, mely szerint a városi képviselő-testület a Jókai-utca alsó végének szabályozása céljából a mostani széles vonalat megszükíttette és az ottan építeni akarókat kötelezte, hogy épületfundusukkal jöjjenek kívülebb a régi vonalból és az így nyert területért négyszögölenként 40 koronát követelt. E határozatot megfellebbezték a törvényhatósághoz és az 20 koronában állapította meg a négyszögölek árát. A város tanácsa, igen helyesen, minthogy pusztán a mi zsebünkre ment a vásár, nem nyugodott bele a törvényhatóság Ítéletébe, hanem a pelügyminiszterhez fellebbezett ügyésze utján s kérte a sérelmes megyei döntés megváltoztatását. A felsőbb fórum intézkedése ebben az ügyben a napokban érkezett le és meglehetősen meglepő. Visszautasítja a fellebbezést azon cimen, hogy a városi ügyésznek, mint ilyennek, nincs joga a törvényhatóság határozata ellen a városi képviselőtestület külön meghagyása nélkül a felsőbb fórumra appellálni. A miniszteri rendelet megokolása a törvény betűi szerint meggyőző és vele ez oldalról foglalkozni nem is kivánunk. S az egész rendeletre tisztelettel annyit jegyzünk meg, hogy ha esetleg az ügyész úr, nem mint ügyész, de mint magán személy küldi fel a fellebbezést, akkor ez a felfogás elesik. Tehát a tanácsnak e kérdésben vagy a képviselőtestület határozatát kellett volna kikérni, vagy egy városi polgárral végeztetnie a fellebbezést. S akkof minden rendben van. Most valószínűleg nincs más orvosság, csak az, hogy vagy újra a közgyűlés elé kerül új határozat végett a dolog, vagy a közigazgatási bírósághoz tétetik át minden ide tartozó akta végleges döntés végett. Annál is inkább, mert végre-valahára határozottan akarjuk már tudni, hogy az effajta ügyek, mint tisztán belügyek, odatartoznak-e a községi törvény 24. §, illetve a 110., 111., 112., 113. §. alá, vagy sem. Mert ha nem oda valók, akkor a megyének ezekbe beleszólása nincs. Valóban átnézve és átértve ezt, a magában kis keretű ügyet, egész roppant tengere terül el szemünk előtt azoknak a sérelmeknek, amelyet rendezett tanácsú városaink és általában városainknak a vármegyei tútorkodástól szenvedniük kell erkölcsi és anyagi tekintetekben. Már ezt a viszás, kulturális és közdasági tekintetben is káros helyzetet az 1886. évben alkotott községi törvénynek szakbiráló és kiváló közigazgatási elméi felismerték csakhamar, úgy, hogy e törvény magyarázatos kiadásaiban a 26. §-hoz nem kedvező kritikákat fűztek. így az egyik s valószínűleg félhivatalos kiadás szerzője a 26. §. alá e megjegyzést teszi: „E szakasz foglalja magában a törvényhatóság gyámkodásának szertelen kiterjesztését, mely teljesen megsemmisítette a községi élet önállóságát, a kizárólag községet érdeklő belügyek terén is. A törvény ugyan megengedi a fellebbezést a törvényhatóság, illetőleg a közvetlen felügyeletet gyakorló közeg határozata ellen a belügyminiszterhez, de a fellebbezésnek a jogok biztosítása szempontjából semmi értéke nincs, mert a kormány, mint egy párt kifolyása, nem bir az elfogulatlanság és részrehajlatlanság feltételeivel s a község jogainak védelme csakis egy, a birói függetlenség s részrehajlatlanság feltételeivel biró s a közigazgatás szervezetén kívül álló bíróságtól volna várható. A felsőbb hatóságok gyámkodásának ily nagymérvű kiterjesztése azonban minden körülmények között igazolatlan s szükség nélkül korlátozza a községek önállóságát s csak arra alkalmas, hogy tág tért nyisson az Önkénynek s megakassza a községi s különösen a városi élet erőteljes fejlődését. 1 1 Ha a részrehajlást és az elfogultság vádját a kormány részéről nem is tesszük A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A Kunigunda-akna. Irta: Győri Gyula. II. A bányászok között rendkívül fegyelmet tartanak mindenütt, a máramarosi sóbányákban az időben a bányatanácsos szinte a végletekig vitte a fegyelmi intézkedéseket. A helyzet parancsolta ezt, mert a csekély kereset állandó gyújtó anyag a rend felbontására. S talán az innen származó fegyelem lehetett oka annak a zárkózottságnak is, amely a bányászok testületi életét, tán jobban, mint máshol, jellemezte. A bánya munkásai még vallás tekintetében is csak a maguk szőrüeket tűrték meg maguk között. Mind egy felekezetnek a hive volt és a más hitüeket vagy magukhoz formálták, vagy kiüldözték. A református, a görögkeleti, a zsidó meg nem maradhatott a katholikus bányászok között. Hasonló szellemet, Bajnos, most is látunk sok helyütt állami intézetünk, gyáraink vezetőségének működésében, de oly szigorítással végrehajtva még sincs sehol mint csak netn régen is több bányatelepünkön. Kiszabott órára, pontosan reggeli fél hét órára kellett — ha jól emlékszem — lent a tárna alján összegyűlve lenniök a munkásoknak. Egy felügyelő várta őket komoly arccal és áhítatos tekintettel s amidőn széttekintve látta, hogy mind egybegyűltek, felhangzott a szó : imára ! Letérdeltek 8 az iménti felügyelő előimádkozását meghatottan kisérték mormoló fohászkodásukkal, amelynek végső akkordja az általános bányászimádságban csendült íel : Szerencse fel ! Erre szétváltak s kiki ment a maga terrénumára s ott folytatták a munkát, ahol tegnap elhagyták. Egyik a már széles hasábra kivájt sótömbbel kezdett bíbelődni, a másik, hogy úgy mondjuk — egy már hasra fektetett hasábon mérte ki a kockák irányát s keretét, a harmadik egy új vágásba üti bele acélcsákányát, a negyedik a hasábok alá tett vasrudakat igazítgatja, az ötödik segítségére siet társának, hogy a kihasított nagy hasáb alá a vasrudat vagy a váséket oda illeszthesse és így tovább. Különösen e segítségnyújtásban látszott meg a bányásznép összetartása. Mintha lent a bányában, megszűnnék minden ellentét köztük. íme, az egyik sarokban verejtékes homlokkal küzködik egy sovány munkás a kivájt hasábbal, még csak a vasrudakat vagy a vasékeket kellene alája helyeznie, de érre maga nem képes. Ezt nem is próbálja meg, sőt ideje sem volna rá, mert a másik pillanatban hivás nélkül ugrik oda a mellete dolgozó társa és kihúzza a bajból. És ez így megy mindig. Egyik a másiknak szó nélkül segít. De csak addig, míg a hasáb az ékekre és rudakra fektetve, nem szakadt el a talajtól, Aztán megszűnik a segítség, mert kinekkinek minden perc drága. A bajtársi érzés eme tünete a legnaegkapóbb és a legmelegebb mozzanat abban a hideg környezetben. Nagyszerűség és fenség volt e bánya mélyén elég. De vonzó melegséget vájjon ki kereshetne oly mélyen a föld alatt ? Hisz még az oly sóbányákban is, mint a vielicskai, hol a föld méhében lent, a kiaknázott és művészileg kidolgozott sófalak mellett állandó lakásuk van a bentlakó Sirolin Emeli « Étvágyat é» a te«i»ül)rt. nie*»i0f»teti c kOh&g*»t. viladíkot. í||cli uucMit Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe* 4 eredeti caomagoláU. F. tSaffnaasau-La Raehe A O. Basel (StíJc)
